Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-06 / 237. szám, szerda

II. A marxista-leninista elvek érvényesítése a csehszlovák szocialista állam és társadalom építésében és tevékenységében Az állami szerveknek és a társadalmi szerveknek a CSKP XIV. kongresszusa által kitűzött feladatai A CSKP XIV. kongresszusának dokumentumai nagy jelentőséget tulajdonítanak a szocialista állam szociálpolitikai, gazdasági és kulturális fejlődésben betöltött szerepének. A kongresszus megmutatta és kiemelte a szocialista állam és a szocialista demokrácia fejlődésének alapvető útjait. Kifejtette azt az elvet, hogy a pártnak a szocialista állam megszilárdításában kifejtett törekvésének fő tartalma a népnek az állam irányításában és a közigazgatásban való részvételének kibővítése és elmélyítése. Egyúttal kiemelte, hogy állandó elvi harcot kell folytatni a burzsoá ideológia, valamint a szocializmus állami politikai rendszere felépítése marxista—leninista alapelveinek revizionista deformációja ellen. Államunk a munkások, a parasztok és a többi dolgozó osztályhatalmának eszköze. Ezért a XIV. kbngresszus hangsúlyozta, hogy megszilárdítjuk csehszlovák szocialista államunkat és biztosítjuk, hogy egyes részei és funkciói teljesítsék küldetésüket a társadalom sokoldalú fejlődésében. A dolgozó nép hatalmát az állami szervek tevékenysége sokféle formája és a szocialista demokrácia által valósítjuk meg. Az államhatalom politikai alapja a szocialista képviselőtestületek. A szocialista képviseleti intézmények a szocialista állam szerveinek alappillérei. A dolgozók ezekben és ezek által a kommunista párt vezetésével gyakorolják az államhatalmat, részt vesznek az összes kulcsfontosságú társadalmi ügy irányításában és igazgatásában. Az állam többi szerve ezekből a nép által választott, a nép által ellenőrzött és a népnek felelősség gel tartozó testületekből vezetik le jogkörüket. Szocialista államunkban, melyben a hatalom a dolgozók kezében összpontosul, döntő szerepet töltenek be a képviselő testületek, melyek a szocializmus politikai rendszerének szocialista demokratizmusát testesítik meg. A képviselőtestületek és szocialista államunk más szervei a dolgozók alkotó kezdeményezésére és közvetlen részvételére támaszkodnak tevékenységükben. Az állami szervek és dolgozóik kötelesek munkájuk során hozzájárulni a dolgozókkal való szövetség megszilárdításához, s fejleszteni politikai aktivitásukat. A képviselőtestületek a néphatalom osztályszervei. Politikai és demokratikus lényük nem a burzsoá parlamentarizmusban érvényesített képviseleti rendszerben, hanem a proletár munkaintézmények típusához hasonló állami kéoviseleti szervek rendszerében rejlik Ezekben az intézményekben a nép által választott és a népnek felelősséggel tartozó képviselők nemcsak tárgyalnak a politikáról, a törvényekről, hanem egy úttal gyakorolják az államhatalmat, biztosítják a dolgozók jogos érdekeinek, szükségleteinek, jogainak és kötelességeinek megvalósítását Államunkban a népi hatalom képviselői a képviseleti rendszer legfelsőbb részei: a Szövetségi Gyűlés a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács. E rendszer legtömegesebb és legszélesebb része a nemzeti bizottságok, melyek közvetlenül a községekben, városokban, járásokban és kerületekben oldják meg a dolgozók problémáit. Ezek a szervek nagy felelősséggel tartoznak a dolgozó nép alapvető érdekeinek érvényesítéséért, valamennyi területi, nemzeti és szövetségi szervben. Ezért természetes, hogy a revizionisták támadásai 1968— 1969-ben (sok esetben ezelőtt is) a szocialista állam ellen gyakran összekapcsolódtak a képviselő testületek marxistaleninista értelmezése elleni harccal. A csehszlovákiai politikai rendszer „új optimális modelljének" propagálásával és megfogalmazásával kapcsolatban gyakran kísérletet tettek szocialista államunk szerveinek, elsősorban a képviselő testületek hatalmi funkciójának korlátozására. A képviselő testületek állami funkciójának korlátozására való törekvést azzal indokolták, hogy ezek a szervek nem eléggé demokratikusak, de ugyanakkor túlságosan erősek, zavarólag és szakszerűtlenül avatkoznak az irányításba, a gazdaság, kultúra, tudomány stb. területén. Ezek az elméletek azt propagálták, hogy az úgynevezett politikai (demokratikus) irányítást válasszák el a szak (műszaki) irányítástól. Szerintük a társadalom irányításában nem az állami szerveknek, mint a munkásosztá'y eszközének, van döntő szava, hanem az elitnek, a vezető értelmiségieknek, a technokratáknak stb. akik egyedül képesek és hajlandók respektálni és kifejezni az emberek szükségleteit a „korszerű civilizációban", a tudományos műszaki előrehaladás viszonyai között. A revizionisták ezzel nam mondtak semmi újat, átvették az állam és társadalom irányításának azt a koncepcióját, amely ma érvényesül a kapitalista államokban. Az ilyen és hasonló nézetek szerint az eddigi képviseleti rendszert le kellene szűkíteni, helyettesítve a „közvetlen demokrácia" rendszerével, a szocialista államigazgatástól elválasztott autonómiával és önigazgatással. Ezzel akarták érvényteleníteni azt az alkotmányos elvet, mely szerint az államhatalmat a dolgozó nép gyakorolja a képviselő testületek által. Az államhatalmat azonban nem gyakorolhatják egyedül a képviselő testületek. A marxizmus-leninizmus olyan erőként értelmezi az államhatalmat, amely kényszerítő eszközök alkalmazásával biztosítani tudja az uralkodó osztály diktatúráját, az uralkodó osztály számára megfelelő társadalmi kapcsolatok kialakítását, védelmét és megszilárdítását. Ezért Szocialista társadalmunk nem létezhet a jól működő állammechanizmus (apparátus) nélkül, melynek feladata, hogy biztosítsa a szocialista állam valamennyi funkcióját — az elnyomó funkciót, amelynek küldetése a szocialista rendszer védelme az osztályellenség támadásaival szemben, az ország védelmének funkcióját a külső támadásokkal szemben, valamint a gazdasági szervező funkciót és a kulturális nevelő funkciót. A CSKP XIV. kongresszusa nagyra értékelte az egész csehszlovák állami mechanizmus jelentőségét és nagyon fontos feladatokat tűzött ki egyes részei számára. A kongresszus elsősorban azt hangsúlyozta, hogy az imperialista világ határán élünk, egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől, hogy szövetségeseinkkel együtt készen kell állnunk a nemzeti és állami függetlenség és a szocialista rendszer védelmére. Ezt a feladatot a varsói szerződés államainak közös törekvése keretében, a Szovjetunióval való szilárd megbonthatatlan barátságra támaszkodva biztosítjuk. Szabadságunk és az öszszes szocialista vívmány védelme nemcsak a fegyveres erők, néphadseregünk állandó feladata, hanem egyúttal az állami szerveké, a társadalmi szervezeteké és intézményeké is, melyek komplex módon az állam egységes védelmi rendszerében biztosítják az ország védelmének feladatalt. Ebben a rendszerben fontos szerepet játszanak a népi milíciák, melyek az utőbbi húsz évben a szocialista vívmányok védelmében jelentős feladatot töltenek be. Szocialista rendszerünk védelmében különösen fontos feladatuk van a biztonsági szerveknek. Más által nem helyettesíthető feladatokat teljesítenek a felforgató elemek, a bűnözés elleni harcban, a közrend és a polgárok jogainak védelmébenj az imperializmus felforgató tevékenysége elleni küzdelemben stb. Az állami és gazdasági apparátus, az ellenőrző szervek, a bíróságok, az ügyészségek egész struktúrája is jelentős mértékben részt vesz szocialista céljaink valóra váltásában. A képviselő testületekkel és az összes állami szervvel együtt fontos funkciót töltenek be szocialista rendszerünkben, a szocializmus építése feladatainak teljesítésében az önkéntes társadalmi szervezetek, a politikai pártok és a Nemzeti Frontban egyesült Intézmények. A Nemzeti Front forradalmunk és a szocialista építés folyamán bonyolult viszonyok között alakult ki. A Nemzeti Frontot úgy értelmezzük mint a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, a szocialista értelmiség és a többi dolgozók összes rétegeinek és szervezeteinek, a kommunistáknak és más politikai pártok tagjainak a politikailag nem szervezett polgároknak osztály szövetségét, a csehek és szlovákok, valamint az államunk területén élő nemzetiségek szövetségét. Politikai rendszerünkben továbbra is fontos funkciója van a Nemzeti Frontnak, egyes tagjai a dolgozók millióit vezetik a szocialista hazafiság és a proletár Internacionalizmus megszilárdításához, a nemzeteink és nemzetiségeink közti testvéri kapcsolatok, valamint államunk egysége és ereje megerősítéséhez. A Nemzeti Frontban egyesült társadalmi szervezetek olyan funkciót töltenek be a társadalom politikai szervezésének egész rendszerében, mely megkülönbözteti őket az állami szervektől. A társadalmi szervezetek a szocialista társadalomnak különböző rétegekre és érdekcsoportokra való felosztásából adódó különleges szükségletek és érdekek létezésének kifejezői. Tagjaik érdekeinek valóra váltásánál és problémáik megoldásánál az össztársadalmi szükségletekkel összhangban járnak el, azonban nem az állami kényszer segítségével hatnak, hanem a legtöbb esetben neveléssel, meggyőzéssel stb. Arra törekszenek, hogy összhangban álljanak a társadalom és a csoportok érdekei. A csoportérdekeket képviselik és segítséget nyújtanak tagjaiknak ezek valóra váltásában. A társadalmi szervezetek fontos politikai formái annak, hogy a dolgozók tömegesen bekapcsolódjanak a társadalom irányításába. Ezen a téren a legfontosabb szerepet a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tölti be. A szakszervezet a szocialista demokrácia rendszerének egyik legfontosabb része. Részt vesz a gazdasági fejlődés sok problémájának megoldásában az egyes munkahelyeken, üzemekben, társadalmi rendszerünk valamennyi fokán. Annak érdekében, hogy a szakszervezetek a szocialista nevelés iskolájává váljanak, következetesen védeniök kell a dolgozók törvényes érdekeit és szükségleteit, a bürokratizmus különböző megnyilvánulásaival, a jogok megsértésével szemben. Egyúttal az össztársadalmi érdekeket szem előtt tartó szellemben, a szocialista életnormák szellemében történő neveléssel hozzá kell járulniok a dolgozók milliói kezdeményezésének fejlesztéséhez. A társadalmi szervezetek között fontos szerepe van a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek és a pionír szervezetnek. A CSKP XIV. kongresszusa elsőrendű feladatként tűzte ki, hogy segítséget kell nyújtaniok a pártnak a fiatal nemzedéknek a mai és jövőbeli küldetésükre való felkészítésében, tagjaikat ahhoz kell vezetniök, hogy aktívan részt vegyenek a társadalom életében, szocialista hazafiságot tanúsítsanak és internacionalista elveket valljanak. A Szocialista Ifjúsági Szövetségnek meg kell találnia a megfelelő munkaformákat az ifjúság minden csoportja számára, ki kell elégítenie az Ifjúság érdekeit és szükségleteit a kultúra, a sport, stb. területén. Egyúttal érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a fiatalok vegyenek nagyobb mértékben részt a pártszervek, a szakszervezetek, a Nemzeti Front, az állami és képviseleti szervek munkájában és szerezzenek tapasztalatokat a politikai és közéleti munkában. Szocialista társadalmunkban az önkéntes társadalmi szervezetek nem állnak szemben az állammal úgy, ahogy ez a kapitalizmusban volt. Az állam alapjában megváltozott, a munr kásosztály és az összes dolgozó egyesítő hatalmává vált. Megváltoztak az önkéntes szervezetek is. Annak ellenére, hogy csak a dolgozók bizonyos csoportjait, vagy rétegeit egyesítik, érdekeiket képviselik, feladatuk még sem az, hogy ezeket egyoldalúan érvényesítsék, hanem az, hogy az egész társadalom fejlődése keretében szorgalmazzák megvalósításukat. Ezek a szervezetek is részt vesznek az össztársadalmi érdekek megvalósításában, az egységes szocialista politika érvényesítésében. Ezért alkotmányunk is hangsúlyozza, hogy társadalmunk szocialista fejlődését Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével az állammal közösen és egységben ezek a szervezetek is biztosítják. A szocialista állam szerveinek és az egész társadalom politikai szervezetének helyzetével és feladatával, elsősorban a Nemzeti Front feladatával kapcsolatban meg kell említeni, hogy 1968-ban olyan akciókat Indítottak, melyeknek célja a pluralista politikai rendszer volt. Ezzel akarták megújítani a Nemzeti Front február előtti modelljét a pártok és többi intézmények úgynevezett politikai partnersége alapján. A február előtti plurális politikai rendszer idealizálását a jobboldali opportunistáknak az a követelése kísérte, hogy a politikai harc és a politikai versengés színterére juttassák az 1948 februárjában „elhallgattatott" nem kommunista pártokat s tegyék ezek számára lehetővé az úgynevezett „egyenjogúságot", s használják fel aktivitásukat az „elhalt" Nemzeti Front feltámasztásában. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy tegyék lehetővé az antikommunista harc folytatását az olyan vagy hasonló reakciós erők számára, amelyek 1968—1969-ben ezekben a pártokban és kívülük is aktivizálódtak és folytatni akarták azt a politikát, melyet húsz évvel ezelőtt a dolgozók februári győzelme szakított félbe. Ezenkívül ebben az Időben nyílt szocialista-ellenes programot valló új politikai szervezetek léptek a politikai életbe, mint a K 231 és a KAN, melyek nem titkolták, hogy meg akarják bosszulni a kommunista pártot 1948 februárjáért. Bebizonyosodott az a tény, hogy a szocialista állam és társadalom felépítése marxista—leninista elveitől való elhajľís teret nyit a burzsoá revizionista nézetek, a mítoszok és áldemokratikus illúziók előtt. A szocialista építés lenini elvei és ezek érvényesítése Csehszlovákiában Lenin tanításából tudjuk és a szocialista építés gyakorlata alapján meggyőződhettünk arról, hogy a párt vezető és szervező feladata pótolhatatlan, helyettesíthetetlen feltétele a sikeres szocialista fejlődésnek. A kommunista párt minőségileg különbözik a többi politikai párttól. A munkásosztály forradalmi élcsapata a kommunisták — az egyformán gondolkodó emberek önkéntes harci szövetsége, amely a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség legöntudatosabb tagjait egyesíti. A kommunista párt nem csoport, nem részleges érdekeket fejez ki, amint ezt a szocializmus különböző ellenségei állítják, hanem a társadalom érdekeit. A párt tevékenységébea a tudományos világnézet, a marxizmus—leninizmus forradalmi elmélete szerint jár el, mely lehetővé teszi, hogy tudományosan felismerje a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeit és e felismerés alapján gyakorlatilag hasson és 8 9