Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-06 / 237. szám, szerda

megváltoztassa a világol A párt az öntudatos tudományos felismerésen alapuló kommunista fejlődést testesíti meg. A revizionisták megkísérelték, hogy egy bizonytalan ideológiai hatásra szűkítsék és degradálják a párt vezető szerepét, megfosszák a társadalmi folyamatok reális irányításától, a népgazdaság fejlődésére, a szocialista termelési és társadalmi kapcsolatok megszilárdítására, a szocialista demokrácia fejlődésére, a káderpolitikára, a kommunista nevelésre és a társadalmi élet más területeire gyakorolt hatásától. Meggyőződtünk arról, hogy a párt vezető szerepének gyengítése meghátrálást jelent és válsághoz vezet. Az új feladatok kitűzésével párhuzamosan és a szocialista építés szükségleteinek megfelelően növekszik a párt vezető szerepének szükségszerűsége. Minél fejlettebb társadalmunk, minél igényesebbek a társadalmi, ideológiai és politikai feladatok, annál szükségszerűbb a párt társadalmi vezető szerepe, annál sokoldalúbban kell azt érvényesíteni. A párt vezető szerepének érvényesítése nem jelenti azonban, hogy a párt helyettesíti, vagy átveszi az állami, gazdasági vagy más szervek és intézmények felelősségét. Husák elvtárs a CSKP XIV. kongresszusán előadott beszámolójában kijelentette: „A párt vezető szerepét semilyen esetben sem értelmezzük úgy, hogy a pártszervek átveszik az állami és gazdasági szervek jogkörét és felelősségét — ezt már megéltük és tudjuk, hogy mihez vezetett — a kommunisták minden szakaszon politikailag irányítani és ellenőrizni fognak, ahhoz vezetik ezeket a szerveket, hogy legyenek kezdeményezőek és érezzenek felelősséget a párt politikájának megvalósításáért." Ugyanígy a párt vezető szerepe a társadalmi szervezetekben nem azt jelenti, hogy gyámkodni fog, hanem azt, hogy fejleszti aktivitásukat és kezdeményezésüket a párt politikájának valóra váltásában. A felsorolt elvek nagy jelentőségűek a kommunista képviselők klubjai számára is, melyek biztosítják a párt politikáját a Szövetségi Gyűlésben, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanácsban, valamint az állami szervekben, a nemzeti bizottságokban, a szakszervezetek, az ifjúság, a szövetkezetek, a művészeti szövetségek választott szerveiben működő pártcsoportok számára is. Egész állami és politikai rendszerünk felépítésének és tevékenységének fontos elve a demokratikus centralizmus. Ez a politikai szervezeti elv áthatja Csehszlovákia egész állami és politikai mechanizmusát. Ez az elv kifejezi a szocialista társadalmi kapcsolatok fejlődésének objektív szükségleteit és objektív törvényszerűségeit. A termelő eszközök szocialistatársadalmi tulajdonából indul ki, melyet csakis egy központból lehet igazgatni és irányítani. Abból a szükségletből indul ki, hogy a társadalmat egységes terv, az egységes állami és gazdasági politika egységes elve alapján kell fejleszteni. Egyúttal a szocialista államnak mint a munkásosztály és a do! gozók szervezett hatalmának, a többségnek a kisebbség fölött gyakorolt hatalmának demokratikus elvéből indul ki. Ez az elv dialektikus egységben kapcsolja össze a fent említett két tényezőt, amint ezt alkotmányunk is kife)ezi: a társadalom és az állam központi irányítása a demokratikus centralizmus elvei alapján hatékonyan összekapcsolódik az alsóbb szervek széles jogkörével és felelősségével a dolgozók aktív részvételéért és alkotó kezdeményezésük érvényesítéséért. A demokratikus centralizmus ugyanis nem kizárólag szervezeti elv, nem csupán a központ s az alsóbb szervek jogkörének megosztását, az egyes szervek alárendeltségét, a felsőbb normák kötelező voltát fejezi ki, hanem egyúttal és elsősorban politikai elv, amely lehetővé teszi a társadalmi folyamatok racionális és demokratikus irányítását, valamint a kapcsolatok és munkamódszerek hatékony elrendezését, a párt, az állam és a társadalmi szervezetek életének legfontosabb területein. A demokratikus centralizmus olyari elv, amely lehetővé teszi az államközpont és a helyi intézmények közti viszony legfontosabb és legérzékenyebb problémáinak megoldását, miközben két kérdésről van szó: a néptömegek és a helyi intézmények aktivitása, kezdeményezése és tapasztalatai, valamint a tervszerű irányítás országos viszonylatban, melyben rendszeresen kihasználják a helyi tapasztalatokat. A tervszerű irányítás biztosítja a néptömegek és a helyi intézmények aktivitásának és kezdeményezésének céltudatos, szervezett és hatékony érvényesítését. Szocialista államunk és társadalmunk demokratikus Jellegének elmélyítése a? egész fejlődés állandó és Jellemző vonása. A szocialista demokrácia fejlődése a dolgozóknak az állami és társadalmi ügyek megoldásában való fokozott részvételét feltételezi. Klement Goťtwald elvtárs nagyon találóan a mai időszak számára is ldőszerűen jellemezte ezt a szocialista elvet, amikor a CSKP VIII. kongresszusán kijelentette: „Valóban új, népi, demokratikus állami és közigazgatási rendszerünk többek között azért ilyen nagy jelentőségű, mert lehetővé teszi tíz, sőt százezrek számára az aktív részvételt az államigazgatásban, hozzáférhetővé teszi a népi ellenőrzés számára és megnehezíti azt, hogy visszaéljenek az állami és közéleti apparátussal a nép, a nemzet, és az állam érdekeit megkárosítva. Csakis a Jól kiépített népi, nem bürokratikusán működő nemzeti bizottságok rendszere és a Nemzeti Front kormányai adnak köztársaságunknak igazi, népi demokratikus jelleget." A dolgozók részvétele az Irányításban és igazgatásban bonyolult folyamat, amely összekapcsolódik számos objektív és szubjektív jellegű feltétel kialakításával. így például kl kell küszöbölni az osztály-antagonizmusokat és ezek maradványait, biztosítani kell a dolgozók életszínvonalának, kulturális színvonalának emelkedését, a munkaidő lerövidítését, a technika fejlesztését, a munka racionalizálását, a párt és állami szervek, valamint a társadalmi szervezetek munkája lenini módszereinek érvényesítését, ideológiai harcot kell folytatni a burzsoá és revizionista ideológiák ellen s az emberek tudatában le kell győzni az Ilyen ideológiák maradványait és csökevényeit. Mindez azonban nem érhető el egyszerű intézkedéssel az egyik napról a másikra. Ezért a népnek az irányításban és igazgatásban való részvételének elvét dinamikusan, a fejlődés és a társadalom szociális, gazdasági, osztálypolitikai és kulturális fejlődésének fokával összefüg gésben kell értelmezni. A dolgozók részvétele a társadalmi ügyek igazgatásában és irányításában az állami szervek, valamint a társadalmi szervezetek és a nem állami intézmények vonalán valósul meg és ezt a két vonalat nem szabad egymással szembe helyezni. 1968—1969-ben azt az Illúziót keltették, hogy két ellentétes vonalon valósul meg a szocialista demokrácia fejlődése: a „kevésbé demokratikus", inkább bürokratikus jellegű állami szervek, valamint a nemzeti bizottságok, a bíróságok, a biztonsági szervek és az ügyészségek vonalán. Az igazi demokrácia pedig a dolgozók úgynevezett közvetlen szerveinek és a különböző nyomást gyakorló csoportok, önigazgatási vagy autonóm alakulatok és társadalmi szervezetek, szakszervezetek, különböző alkotószövetségek stb. vonalán, melyeket nem egy esetben szocialistaellenes, kommunistaellenes politikára is felhasználtak. A szocializmus viszonyai között e két vonal nem állítható egymással szembe, nem korlátozhatjuk elhamarkodottan az állami szerveket és az államapparátust, amíg szükség van rájuk az állam fontos politikai és osztályfunkcióinak megvalósításában és amíg ez az apparátus nem helyettesíthető a politikai irányító és igazgatási tevékenység demokratikusabb, de egyúttal hatékonyabb és racionálisabb formáival. A szocialista állam létezésével megbonthatatlanul összefügg a szocialista jog, amely egyik fontos eszköze az állam funkciói megvalósításának. A jog objektivizálja munkásosztályunk és a többi dolgozó akaratát. Szerepe van a társadalmi viszonyok szabályozása és az osztályellenségek előli védelmük területén, valamint a szocialista élet szabályainak betartására való nevelés területén is. Ezért a mi alkotmányunk is leszögezi a szocialista törvényességet, amely a társadalom állami irányításának módszere. Ez a módszer a törvények és más jogi aktusok kiadásán és érvényesítésén alapszik. Ezeknek feladata a munkásosztály céljainak megvalósítása. Az alkotmány megállapítja: valamennyi polgár, az összes állami és társadalmi szervezet, a szocialista állam jogi rendje szerint jár el, ügyel arra, hogy a társadalom életébeij teljes mértékben érvényesüljön a szocialista törvényesség. A küldetésüket teljesítő társadalmi szervezetek a törvények betartására, a munkafegyelem és a szocialista együttélés szabályainak betartására vezetik a polgárokat és arra törekednek, hogy megakadályozzák és megelőzzék ezek megsértését. Számos biztosíték szavatolja a jog és a szocialista törvényesség betartását, elsősorban a bíróságok ítéletei, az ügyész10 / dalmi viszonyok nem marxista értékelésében, valamint az őssz népi szocialista demokrácia szociálpolitikai lén, Kének és funk dójának meg nem értésében rejlett. Figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a proletárdiktatúrának össznépi állammá vak fejlődésének alapfeltétele — Lenin tanításával összhangban — a szocializmus teljes és végleges győzelme. A szocializmus gaz dasági alapjainak kialakítását a társadalom szociális osztály struktúrájában végrehajtott elvi változásokat és a feltételei megteremtését ahhoz, hogy a társadalmi tudat valamennyi te rületét a marxizmus-leninizmus szellemében fokozatosan át alakítsuk, helytelenül úgy értelmezték mint teljesen kész fej lett szocialista társadalmat. A társadalmunkon belül végbemen osztályharcot, a munkásosztály vezető szerepét s ennek intéz ményes biztosítását a kommunista pártban és végül magát a marxizmus-leninizmust egyes emberek csökevénynek tartották melyet a társadalmunk további fejlődése érdekében el kell tá volítani. Lényegében arról volt szó, hogy a szocializmus marxis ta—leninista koncepcióját a szocializmus destruálásáňak poli tikájával akarták helyettesíteni. Az a tény, hogy a gazdasági alapban, a szociális struktúrában és társadalmunk ideológiai felépítményeinek fő területein már nem olyan sokoldalúan meghatározó az állam osztályéi nyomó funkciója, mint abban az időben, amikor a burzsoázia még működő osztályként létezett, semmi esetre sem jelenti azt, hogy mai államunk osztálynélküli, vagy osztál

v feletti Kllam, amelynek nincsen semmi köze a mai világban végbemenő osztályharchoz. Továbbira is a munkások, parasztok, értelmibbnek, tehát a munkásosztály által vezetett szocialista társadalom valamennyi osztályának és rétegének állama marad. Ezért továbbra is osztályjellege, valamint kapitalista-ellenes jellege lesz. Az elmút évek tapasztalatai szemléletesen meggyőztek bennünket arról, az államnak állandóan készen kell állnia, hogy megvédje a munkásosztály és az összes dolgozó érdekelt a társadalmunkon belül és kívül működő osztályellenséges erőkkel szemben és továbbra is harcot kell folytatni a burzsoá ideológia és kispolgárt erkölcs maradványai ellen. A szocialista demokrácia további fejlesztésének folyamata nem jelenti a proletárdiktatúra gépies tagadását úgy, ahogyan ezt a revizionisták és a Jobboldali opportunisták állították Továbbra Is megszilárdítja az államhatalom munkás jellegét és azokat az elveket, melyekre a társadalom élete támaszkodik a kommunizmus felé vezető úton. A kommunista párt vezetésével továbbra is szervezni fogja a kommunizmus anyagi, műszaki alapjának építését és megnyitja az utat a kommunista termelési kapcsolatok fejlődése előtt. Fő célja lesz, hogy kialakítsa és tovább fejlessze a társadalmi feltételeket a nép, a kommunizmus kulturált, öntudatos magabiztos alkotóinak boldog, gazdag életéhez. 7