Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-06 / 237. szám, szerda

demokrácia képvisel. Ezt meghatározza a proletárdiktatúra által kialakított és fejlesztett gazdasági alap jellege. A szocialista termelési mód a termelés tárgyi és személyes feltételeinek a munkásosztály vezette dolgozó tömegek kezében való egyesítésén alapszik. A dolgozó emberek nemcsak a termelőeszközök tulajdonosaivá, hanem országuk felelős gazdáivá vál nak. Az új gazdasági alapot csakis az egységes, tervszerű osztályelkötelezett tudományos politikai irányítás és a dolgozók széles rétegei sokoldalú aktivitásának hatékony összekapcsolása esetén fejleszthetjük az egyre mélyebb demokrácia viszonyai között. Ott, ahol nem használják ki kellő mértékben a szocialista demokrácia lehetőségeit és eszközeit, vagy ahol polgárt liberalizmussal, opportunizmussal s anarchiával helyettesítik, úgy, ahogy a csehszlovákiai politikai válság éveiben, szükségszerűen komoly zavarok keletkeznek a társadalom életének minden területén és közvetlen veszélybe kerülnek a szocialista forradalom vívmányai. A proletárdiktatúrának a marxizmus—leninizmus megalapítói által kidolgozott alapelveit először a Nagy Októberi Szocialista Forradalom érvényesítette az életben. A szovjet államhatalom, melyet a munkás, katonai és parasztképviselők tanácsai képviseltek példás proletárdiktatúrát létesített, legyőzhetetlen hatalmas erőt, amely lehetővé tette, hogy a dolgozók győzzenek a polgárháborúban, szétverjék a betolakodókat, felszámolják a gazdasági bomlást, egy országban felépítsék a szocializmust, csapást mérjenek a hitleri fasizmusra és a többévszázados elnyomás alatt sínylődő nemzeteket a kultúra és a jólét magas színvonalára emeljék. A szovjet hatalom az osztályharc és a szocializmus építésének mindennapi gyakorlatában megerősítette a marxizmusleninizmus tudományos tanításának helyességét és megmutatta a proletár állam fő jellemvonásait, melyek megkülönböztetik a burzsoá államtól. A munkásosztály nyílt és leplezett ellenségei megpróbálták összekapcsolni a proletárdiktatúra keletkezését és fennállását a Szovjetunió specifikus viszonyaival, azt hirdették, hogy a proletárdiktatúra kizárólag orosz ügy. Kudarcot vallottak azok a kísérletek is, hogy rágalmazzák a proletárdiktatúrát, meggyőzzék nyugaton a dolgozók tömegeit arról, hogy a forradalom csakis a világ legkevésbé fejlett, legeimara dottabb országainak produktuma lehet és nincs általános jellege. Maga az élet cáfolta meg a burzsoázia teoretikusainak ás követőinek a munkásosztályon belül — a jobboldali revizionistáknak és a kispolgári „baloldali" szektánsoknak hazug állításalt. A Szovjetunió történelmi tapasztalatai és a proletárdiktatúra sikerei az anyagi és szellemi élet valamennyi területén az inspiráció és tanulság kiapadhatatlan forrásaivá váltak az egész nemzetközi munkásmozgalom számára. Hatalmas politikai erőt képviselnek, mely ösztönzőleg hat az emberiség forradalmi átmenetére a kapitalizmusból a kommunizmusba. A szocialista demokrácia keletkezése és fejlődése Csehszlovákiában és a revizionisták kísérletei a szocialista demokrácia destruálására Hazánk a Lenin áital kitűzött és a Szovjetunió gyakorlatában leellenőrzött úton fejlődött. A népi demokrácia hatalomra jutása, amely fokozatosan teljesíteni kezdte a proletárdiktatúra valamennyi funkcióját, volt a munkásosztály és Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyik legnagyobb győzelme, alapvető forradalmi fordulatot jelentett a cseh és a szlovák államiság történelmében. A munkásosztály által vezetett dolgozó nép tartósan országa gazdájává és sorsa Irányítójává vált. Kommunista pártunk történelmi érdeme, hogy a munkásosztályt és a többi dolgozót a proletárdiktatúrához vezette, valamint az, hogy a proletárdiktatúra politikai rendszere síkeresen teljesítette forradalmi küldetését. A mi társadalmunkban, hasonlóan mint a Szovjetunióban, először a kezdeti politikai, gazdasági és szociális változások bonyolult feladatait kellett megoldani. A kemény osztályharc tüzében, melyben a munkásosztály a többi dolgozó széles rétegeivel együtt fokozatosan felszámolta a gazdaság kapitalista szektorát és a burzsoázia osztályát, kialakult a szocializmus ipari alapja, a földműves és iparos kistermelés szövetkezeti szocialista nagyipari termeléssé változott, megkezdődött az egész népgazdaság tervszerű irányítása, valamint a szocialista erkölcs és kultúra alapjának kialakítása. E forradalmi változások fő politikai ereje a proletárdiktatúra volt és ma is ezt a szerepet tölti be. A kommunista párt által vezetett és a proletárdiktatúra állama által szervezett széles tömegek politikai és munkakezdeményezése rövidesei meghozta a várt sikereket. Gazdasági téren néhány év alatt teljes mértékben győztek a szocialista termelési kapcsolatok, jelentősen megváltozott a társadalom osztálystruktúrája. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági erejével, a termelés fejlődésével, életszínvonalának, a kultúra, tudomány és művelődés fejlettségével a mai világ fejlett országainak élvonalába került. A pozitív eredményekhez vezető út nem volt könnyű. A kommunista párt és a munkásosztály abban a bonyolult fejlődésben, melyen társadalmunk átment, sajátította el az irányítás és az uralkodás művészetét. Ebben a folyamatban az újdonságból és a feladatok bonyolultságából eredő nehézségek mellett a hatvanas évek végén a politikai rendszer egyes részeinek munkájában a szubjektivizmus és a bürokratizmus megnyilvánulásait tapasztalhattuk. Ennek megnyilvánulása volt az önelégültség, a lenini elvek következetlen érvényesítése a párt, az állam és a társadalom életében, a tömegek élettapasztalatának nem respektálása, a társadalmi problémák osztályszempontból való megítélésének mellőzése és a demokratikus centralizmus elveinek megsértése. Nagy mértékben lebecsülték a lenini nemzetiségi politika és a proletár internacionalizmus jelentőségét. Mindez gyengítette a társadalom politikai irányításának hatékonyságát, teret nyitott az opportunizmus és a revizionizmus előtt. Üjból bebizonyosodott az a régi tapasztalat, hogy minden szocialistaellenes mozgalom fő támadása a munkásosztály, a kommunista párt vezető szerepe és a szocialista állam működésének alapelvei ellen irányul. Az ellenforradalmi és jobboldali erők törekvése közvetlenül a szocialista társadalmi rendszer lényege ellen irányult, meg akarták szüntetni a szocialista állam proletár osztályalapját és tagadták a munkásosztály vezető szerepét. A revizionizmus egyes képviselői azt állították, hogy társadalmunkban már nem létezik a munkásosztály mint önálló gazdasági és politikai tényező, mivel azonosul a dolgozó nép többi rétegeivel. Mások azt hangoztatták, hogy a tudományos-műszaki forradalom fellépésével a vezető szerep a munkásosztályról az értelmiségre száll át és a társadalom irányítását az úgynevezett elitnek kell átvennie. Az SZKP XXIV. kongresszusa és a CSKP XIV. kongresszusa érvekkel alátámasztott választ adott ezekre az állításokra. A két kongresszus dokumentumai újból és nagyon szemléletesen magyarázzák, hogy a szocialista társadalom mai fejlődési szakaszában miért kell a munkásosztálynak továbbra is érvényesítenie vezető szerepét az anyagi és szellemi élet minden területén. A munkásosztály társadalmi vezető szerepének feladatát csak a kommunizmus teljes felépítésével tetőzi be, amikor eltűnnek az osztályok. A munkásosztály vezető szerepének tagadásával függött öszsze a revizionistáknak az a követelése, hogy szüntessék meg a kommunista párt össztársadalmi befolyását. A revizionista és jobboldali opportunista erők figyelmen kívül hagyták azt a tényt,, hogy a kommunista párt különleges szervezet. A munkásosztályból nő fel, de túlnövi tudatának mindennapiságát azáltal, hogy a tudományos ismeretek és az ideológilag megokolt gyakorlat alapján politikai céltudatosságot, koncepciót és távlatot visz az egész dolgozó nép életébe. Legsajátosabb küldetése, hogy a munkásosztály pozíciói és a tudomány alapján felismerje, kitűzze és ideológiailag megindokolja az egész társadalom további fejlődésének irányvonalát és céljait. Tagjainak az államapparátusban, az önkéntes szervezetekben, a vállalatokban, a földműves szövetkezetekben és a kulturáíis intézményekben, stb. végzett tevékenysége által biztosítja a célok megvalósítását. Az ilyen szervezet nélkül a szocialista társadalom nem létezhet. A marxizmus—leninizmus megalapítóinak nagy érdeme, hogy már régen a szocialista forradalom megvalósítása előtt felismerjék és elméletileg megindokolták ezt a tényt. A szocializmus építésének gyakorlata teljes mértékben megerősítette tanításukat. Komoly hibát és tévedést jelentett nálunk az össznépi államra való elhamarkodott orientálódás. A téves hozzáállás a társaság ellenőrzése, az -ellenőrző szervek, a képviselő testületek, ezek végrehajtó szervei stb. Államunk fontos demokratikus elvei közé tartozik a nemzetiségi egyenjogúság biztosítása. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság mint a cseh és szlovák nemzet, valamint a területén élő nemzetiségek közös állama, az internacionalizmus lenini értelmezése és a szocialista demokrácia szellemében biztosítja a magyar, német, lengyel, ukrán (ruszin) nemzetiségű polgárok fejlődésének lehetőségeit és eszközeit is. Létszámuknak megfelelően biztosítja, hogy képviselve legyenek a képviselő testületekben és más választott szervekben. A törvényeink által megszabott feltételek között biztosítjuk számukra, hogy anyanyelvükön művelődhessenek, kulturálisan sokoldalúan fejlődjenek, nemzetiségi kulturális, társadalmi szervezetekben tömörüljenek, használhassák anyanyelvüket a nemzetiség által lakott területen a hivatalokban stb. Államunkban a nemzetiségi kérdés megoldása nem korlátozódik csupán a nemzetek és nemzetiségek Jogainak formális kinyilatkoztatására. A párt és az állam politikája egyúttal állandóan kialakítja és biztosítja az egyenjogúság reális, gazdasági, kulturális politikai feltételeit és biztosítékait, pl. iparosítással, nemzetiségi kulturális intézmények felépítésével stb.-). A nemzetiségi kérdés lenini megoládsa nagymértékben viszszatükröződik államunk szövetségi rendezésében. A szövetség elveinek érvényesítése és az állami szervek rendszere a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban A csehszlovák állam szövetségi rendezése a nemzetiségi kérdés megoldása lenini elvei betartásának betetőzését jelenti. A szövetség a nemzetiségi kérdés megoldásának fontos államjogi formája, amely bevált a szovjet szocialista állam hosszú éves fejlődése folyamán, melynek tapasztalatait nálunk is kihasználhatjuk. A szövetséget úgy értelmezzük, mint a nemzetiségi kérdés megoldásának olyan államjogi formáját, amelyet akkor alkalmazunk, amikor a nemzetek önrendelkezési joga érvényesítése következtében fennáll az a szükség, hogy a nemzetek egy államegységben éljenek. Az egy államban való együttélés szükségessége a csehek és szlovákok nemzeteinek rokonságában és testvériségében rejlik, politikai, gazdasági, kulturális, történelmi okai is vannak. A csehszlovák szövetség értelme és célja a cseh és a szlovák nemzet államjogi kapcsolatainak demokratikus rendezése, a két nemzet egyenjogú helyzete alapján. Ezért a mi szövetségünk a nemzeti elven alapszik. Abból a szükségszerűségből indul ki, hogy mindkét

1 nemzet számára biztosítani kell a nemzeti önrendelkezés érvényesítését, ugyanakkor a szövetségi államnak biztosítani kell a lehetőségeket és eszközöket ahhoz, hogy hatékonyaiv és rugalmasan, két nemzetünk és az egész szövetség közös érdekeinek megfelelően oldhassa meg az öszszes ügyet. A csehszlovák szövetséget két egyenjogú nemzeti állam, a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság alkotja. Az egyenjogúság és a nemzeti szuverenitás gondolatát már a kassai kormányprogram is kinyilatkoztatta, melynek folytatását jelentette az 1943 évi május 9-i alkotmány, amely alkotmányosan rögzítette a szlovák nemzeti szervek szerepét és küldetését államunkban. A két nemzet teljes egyenjogúságát és szuverenitását a csehszlovák szövetségre vonatkozó 143/68 Sb. számú alkotmányos törvény fejezte ki. Ezzel az alkotmányos törvénnyel helyettesítették 1960. évi alkotmányunk több elévült meghatározását. A két nemzet egyenjogúságának biztosítása érvényesül például annak tilalmában, hogy a Nemzetek Kamarájában az egyik nemzet képviselői leszavazzák a másik nemzet képviselőit bizonyos meghatározott kérdésekben, a Nemzetek Kamarája öszszetételének paritásában, a szövetségi állam és a nemzeti állam kompetenciójának meghatározásában, valamint az összes szövetségi és nemzeti szerv helyzetének, funkciójának és kölcsönös kapcsolatainak meghatározásában. 62 A csehszlovák szövetségre vonatkozó 1969. január 1-én életbelépő alkotmányos törvény érvényesítésének tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a törvényben lefektetett alapelvek helyesek, beváltak annak ellenére, hogy az idő múlásával egyes "fogyatékosságok ls felmerültek megvalósításában. Ezekre reagált 1970 decemberében a 125. számú alkotmányos törvény, amely a szövetség viszonyai között kiemelte a szocialista internacionalista egység gondolatát, melyet elsősorban az egységes, központilag irányított népgazdaság területén kell megerősíteni; kiemelte a népgazdasági tervezés, mint a népgazdasági terv kialakítása és biztosítása egységesen szervezett folyamatának s e terv teljesítése ellenőrzésének jelentőségét, az államok gazdasági integrálása megszilárdítása szükségének jelentőségét. Ez az alkotmányos törvény a csehszlovák szocialista államiság fejlesztése terén is kifejezte az egység gondolatát, az egységes csehszlovák állampolgárság bevezetésével, valamint a szövetségi szervek monopóliumának megszilárdításával, a külkereskedelmi gazdasági kapcsolatok fejlesztésében stb. A képviselőtestületek feladata a csehszlovák állami szervek rendszerében Csehszlovákiában az állami szervek rendszere képezi a Csehszlovák Szocialista Köztársaság legfelsőbb szerveit — a szövetségi gyűlés, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke; a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság legfelső szervei (nemzeti szervei) a Cseh Nemzeti Tanács, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Cseh Szocialista Köztársaság kormánya és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya, a bíróságok és az ügyészség, a nemzeti bizottságok és a szocialista állam további szerveinek egész rendszere. Az állami szervek közös jellemvonása, hogy különböző tevékenységük célja a szocialista állam belső és külső funkciói feladatainak teljesítése, a Csehszlovákia Kommunista Pártja irányvonalából és határozataiból adódó feladatok teljesítése. Tevékenységükben és szervezésükben konkrét alakban viszszatükröződnek a szocialista állam és társadalom demokratikus alapelvei. Az állami szervek egész rendszerében a legfontosabb helyet a képviselőtestületek töltik be. Alkotmányunk megállapítja (2. cikkely, 3. fejezet), hogy az állam többi szervének fogköre a képviselőtestületekből vezethető le. Az alkotmány és az alkotmányos törvények meghatározzák, mely állami szerveket és állami funkcionáriusokat válasszák a képviselőtestületek, meghatározza, a végrehajtó szervek milyen felelősséggel tartoznak a képviselő testületeknek, milyen módon ellenőrizhető az államapparátus stb. így például a szövetségi gyűlés mint a legfelsőbb képviseleti és törvényhozó testület, a dolgozó nép államhatalmának legfelsőbb képviselője és -szuverenitásának közvetlen képviselője. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és a köztársasági elnök tevékenységéért a szövetségi gyűlésnek felel, melynek széles körű ellenőrzési joga van más állami szervekkel szemben, pl. a csehszlovák főügyésszel szemben stb. Hasonlóan a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács is az államhatalom legfelsőbb szervei az egyes köztársaságokban, a nemzeti szuverenitás és önállóság képviselői. A nemzeti tanácsok a törvényhozó tevékenységen kívül a belpolitika, más ál'ami szervek kialakítása, az ellenőrzés stb. területén tevékenykednek. Az egyes köztársaságok kormányai tevékenységükért •íekik felelnek. Az államhatalmi szervek rendszerének legfontosabb alapvető része a nemzeti bizottságok. Tevékenységük tartalmával, öszszetételükkel és a polgárok tömegéhez való viszonyukkal megtestesítik a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség munkásosztály vezette szövetségét s egész munkájukkal, tevékenységükkel állandóan elmélyítik ezt a szövetséget. A kommunista párt vezetésével munkájukban megszilárdítják a szocialista társadalmi rendszert, megszervezik a gazdasági, kulturális, egészségügyi és szociális építés tervszerű fejlesztését. Mint állami szervek munkájukban összekapcsolják a társadalom szükségleteinek kielégítését, területi körzetük szükségleteivel és érdekeivel, elsősorban a városok és községek fej-