Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-06 / 237. szám, szerda

lesztésének szükségletével, összhangba hozzák az össztársadalmi, a helyi, a csoport- és a személyes érdekeket. A nemzeti bizottságok így összekapcsolják a dolgozók Legszélesebb körű szervezetének szerepét az államhatalom és államigazgatás szer. vének funkciójával. A dolgozókat a gazdasági és kulturális építés feladatainak teljesítésére mozgósítják. Így egyúttal a társadalmi szervezetek és a szocialista állam szervei rendszerének részei. A nemzeti bizottságok egé3Z tevékenységükkel, a polgárokkal szoros kapcsolatban, aktív részvételükkel és állandó ellenőrzésük mellett megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy a polgárok közvetlenül részt vegyenek feladataik teljesítésében. A nemzeti bizottságok, valamint egyes képviselőik kapcsolata a polgárokkal, a választókkal szembeni felelősségen alapszik. Ez a felelősség érvényesül nemcsak a választásokban, hanem egyúttal a képviselők egész megbízatási időszaka folyamán is. Az alkotmány hangsúlyozza, hogy a nemzeti bizottság képviselője köteles dolgozni választókörzetében, állandó kapcsolatban kell állnia a választókkal, tanácskoznia kell velük, figyelembe kell vennie észrevételeiket, számot kell adnia nekik munkájáról, a nemzeti bizottság tevékenységéről és kezdeményezően részt kell vennie a nemzeti bizottság, valamint vala melyik bizottságának munkájában. Amennyiben a képviselő nem teljesíti kötelességeit, a választók leválthatják. A nemzeti bizottságok a Nemzeti Frontban egyesült szervezetekkel, elsősorban a Forradalmi Szakszervezeti mozgalommal, a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel és a több! társadalmi szervezettel együttműködve teljesítik feladataikat. A nemzeti bizottságok tevékenységének fontos szférája az egyes polgárok és különböző szervezetek jogainak, kötelességeinek. jogos érdekeinek és szükségleteinek biztosítása a társadalom érdekeivel összhangban. Kötelességük, hogy lelkiismeretesen és felelősségteljesen foglalkozzanak a polgárok ügyeivel, biztosítaniuk kéli, hogy a polgárok megvédhessék jogaikat és érdekeiket és szükség esetén segítséget kapjanak. A CSKP XIV. kongresszusa nagyra értékelte a nemzeti bizottságok feladatát. Hangsúlyozta, hogy a dolgozó nép uralmának alapvető formáját jelentik közvetlenül a községekben, városokban, járásokban és kerületekben oldják meg a dolgozók problémáit, jelentős mértékben az ő munkájuktól függ a dolgozó nép elégedettsége, valamint növekvő részvétele az irányításban és igazgatásban. A nemzeti bizottságokban több mint 220 ezer képviselő, a polgári bizottságok és más szervek ak tivlstáival együtt több mint félmillió önkéntes munkatárs dol gozik. A közeljövőben tartjuk az általános választásokat A válasz tások eredményeképpen ezekben a szervekben még jobban meg kell szilárdítani a munkásosztály és a többi dolgozó helyzetét, jelentősen emelni kell a fiatalok és a nők képviseletét, s nagy igyekezetet kell kifejteni a szocialista-demokrácia és társadalmi rendszer e fontos része munkájának tökéletesítésére. három fő szempontbői tanulmányozzuk: 1) az osztálylényeg és funkció szempontjából, 2J a tömegek szervezése és irányítása politikai mechanizmusának szempontjából, 3) a munkásosztály államhatalma történelmi átmenetének, kommunista önigazgatásba való fejlődése dialektikájának szempontjából. A szocialista forradalomban született állam szociálpolitikai lényegét az határozza meg, hogy a munkásosztály diktatúrála, a munkásosztály mint a szocialista forradalom vezető ereje, arra használja ki az államhatalmat, hogy elnyomja a burzsoázia ellenállását és a társadalmat gazdasági, szociális, politikai és kulturális változások megvalósításához vezesse. Ezek a változások feltételezik a szocializmus és a kommunizmus felépítését. Lenin megemlíti, hogy nincs szó hagyományos értelmezésű osztálv diktatúrájáról. A proletárdiktatúra a forradalom élcsapatának — a munkásosztálynak a dolgozók nem proletár tömegeivel, elsősorban a parasztsággal való osztályszövetségének különleges formája. Ebben az állandó politikai vezető erő a munkásosztály, melynek társadalmi, anyagi helyzetéből az adódik, hogy csakis az összes dolgozók felszabadítása révén vívhatja ki saját felszabadítását. Tartósan összekapcsolódik a társadalmi termelés legproduktívabb formájával. A kapita lista termelő kapcsolatokban és a burzsoázia elleni sokéves osztályharcokban betöltött szerepe az új társadalom legforradalmibb, legtapasztaltabb és legszervezettebb osztályává tette. A marxizmus-leninizmus nemcsak tudományos ideológiával, hanem megbízható politikai élcsapattal, a marxista—leninista párttal ls felfegyverezte. Ebből a szempontból — amint Lenin magyarázta — állandóan érvényesítenie kell vezető szerepét a többi osztály fölött, hogy legyőzze a régi társadalom erőit és biztosítsa a kommunizmus felépítését. Nagy figyelmet érdemel a munkásosztály és a dolgozók nem proletár tömegei osztályszövetségének szociálpolitikai szerepe. Különlegessége abban rejlik, hogy megváltoztatja az egész társadalom gazdasági, szociális, politikai és erkölcsi struktúráját, tehát azoknak az osztályoknak a struktúráját is, amelyek alkotják. A proletárdiktatúra törekvése nemcsak a burzsoáziának, mint az összes dolgozók fő ellenségének felszámolására irányul, hanem egyúttal arra is. hogy a munkásosztályon, a kispolgárságon és az értelmiségen belül is minőségi változásokat érjenek el. A forradalmi társadalmi változások eredménye nem a munkásosztály hatalmi-politikai helyzetének állandósítása legven, hanem egy történelmi szempontból magasabb típusú fársadalmi elrendezés kialakítása. Először a szocializmust kell kivívni, melyet szociálpolitikai szempontból a szocialista munkásosztály, a szövetkezeti parasztság szocialista osztályának és a szocialista értelmiség létezése jellemez. Ezután megy végbe az osztályok közeledésének, az osztályellentétek fokozatos kiküszöbölésének folyamata és végül kialakul az osztálynélküli kommunista társadalom. A proletárdiktatúra mint egv osztály politikai uralma a proletariátus osztályharcának folytatását jelenti az új viszonyok között, a burzsoázia ellenállása felszámolásának és az egész osztály fokozatos felszámolásának eszköze. Ebhen nyilvánulnak meg alapvető belső funkciói — az osztályelnyomó funkciója. A termelőeszközöket megvonja a kapitalistáktól, megszünteti gazdasági, politikai és ideológiai intézményeiket, rákényszeríti őket a dolgozó nép politikai államakaratának és érdekeinek megfelelő erkölcsi elvek és logi normák betartására. A proletárdiktatúrának azonban nemcsak osztályelnyomó funkciója van. Létezésének fő értelme a szocializmus felépítése, tehát magas fokú alkotó konstruktív tevékenység, amely az egész társadalmat áthatja. Ezt fejezi ki a gazdasági szervező és kulturális nevelő funkció is. A társadalom anyagi és szellemi élete valamennyi területe forradalmi átváltoztatásának eszköze. Kialakítja a szocializmus gazdasági alapját és a társadalomnak ennek megfelelő szociális struktúráját, kezébe veszi a gazdaság irányítását, össztársadalmi tervezést vezet be és megteremti a feltételeket ahhoz, hogy érvényesüljön a munka szerinti szétosztás szocialista módja. Egyúttal ösztönzi és politikailag Irányítja a társadalmi tudat megváltozását, a munkához való új viszonyra neveli az embereket, a politikai eszmék és célok tartós elsajátításához vezeti őket. A gazdasági-szervező és kulturális-nevelő funkció területéhez tartozik a7 ä politikai tevékenvség. amely összefügg a középrétegek, a kispolgárság szocializmusba való átvezeté sével. Vlagyimir Iljics Lenin több ízben hangoztatta, hogy ez a feladat nehezebb és hosszadalmasabb, mint a burzsoázia felszámolása. Ezt a kispolgárságnak a kapitalista társadalomban betöltött különleges gazdasági, szociális és politikai helyzete határozza meg. Meg kell különböztetnünk, hogy ők egyúttal dolgozók és a termelőeszközök tulajdonosai is. Hozzájuk való viszonyulásunkat az határozza meg, hogy nem ellenségei, hanem szövetségesei a munkásosztálynak. Lenin a revizionisták helytelen nézetei elleni harcban hangsúlyozta, hogy a munkások és parasztok, a munkásosztály és élcsapata, a kommunista párt által vezetett osztályszövetsége közvetlenül egyik alapfeltétele a szocialista forradalom s a kommunista társadalom építése sikerének. Éppen azért, mert a parasztság és az iparosok szövetségesel a munkásosztálynak a burzsoázia elleni harcban és a munkásosztály oldalán rés?t vesznek az új társadalom építésében, nem lehet őket kényszerrel, adminisztratív módszerekkel, törvények jóváhagyásával a szocializmusba vezetni, hanem csakis az egész népgazdaság fokozatos átépítésével, valamint a kistermelők és az egyéni gazdálkodók önkéntes átmenetével a szocialista szövetkezeti nagyipari termelésbe. Az államra és forradalomra vonatkozó marxista—leninista tanítás megindokolja azt a tényt, hogy a proletárdiktatúra a tömegek és a társadalom tervszerű irányítása szervezésének teljesen új, eddig nem létező formája. Lenin „Baloldaliság" — a kommunizmus gyermekbetegsége című müvében jól jellemezte a proletárdiktatúra működésének mechanizmusát. „A diktatúrát a Szovjetekbe szervezett proletariátus gyakorolja, amelyet a kommunista bolsevik párt vezet... egyetlen állami intézmény sem intéz el fontosabb politikai vagy szervezeti kérdést a párt Központi Bizottságának Irányító utasításai nélkül" — hangsúlyozza Lenin. (Lenin művel, 31. kötet. 33—34. oldal.) Azokban az országokban, melyek a kommunizmushoz vezető útra tértek, a proletárdiktatúra mint a politikai irányítás kölcsönösen egymást feltételező három részének — a marxista— leninista pártnak, a szocialista államnak és az önkéntes társadalmi szervezeteknek — rendszere alakult ki. Ebben a mechanizmusban a kommunista párté a vezető szerep. A társadalmi élet elismert vezető politikai ereje, a társadalom tudományos-politikai és távlati irányításának fő része. Helyzetének sajátossága abban rejlik, hogy az egész munkásosztályt képviseli mint ideológiai élcsapata, melyet felfegyvereztek a társadálom forradalmi átalakítására vonatkozó marxista-leninista tanítással. Egész létezésével összekapcsolódik a munkásosztálynak és a dolgozó népnek a felszabadulásért folytatott harcával. Kitűzi e harc stratégiai és taktikai céljait a hatalom forradalmi átvétele előkészítésének időszakában, valamint a szocialista, majd később a kommunista társadalom építésének idejében is. A proletárdiktatúra mechanizmusának másik fontos része a szocialista állam, melynek lényegét a kommunista párt által vezetett munkásosztály politikai hatalma alkotja. Ojtípusú állam, amely teljes mértékben altéi' a kizsákmányoló államtól. A munkásosztály vezette nép politikai uralmának szervezete és funkciója mindennemű kizsákmányoló kapcsolat felszámolására irányul. A proletárdiktatúra államának az a küldetése, hogy hatalmilag védelmezze, szilárdítsa és fejlessze a szocialista forradalom eredményeit, elnyomja az osztályellenséget, megszervezze a szocialista társadalom építése feladatainak teljesítését. Megteremti az alapot ahhoz, hogy a munkásosztály vezette dolgozó nép a szó szoros értelmében uralkodhasson. A proletárdiktatúra rendszerében semmivel sem helyettesíthető szerepet töltenek be a társadalmi szervezetek, mint a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek, a földműves szövetkezetek, stb. Ezek segítségével hozza mozgásba a párt a szocialista társadalom életének különösen érzékeny területeit és meghatárôzza fejlődésük irányvonalát. A társadalmi szervezetek álta! vonják be a dolgozók széles tömegeit a közügyek megoldásába és a kommunizmus építésébe. Ezért Lenin ,.a kommunizmus iskolájának" nevezte a szakszervezeteket. A proletárdiktatúra elméletében és gyakorlatában az egyik legfontosabb szerepet tölti be a szocialista demokrácia problematikája. Lenin figyelmeztetett arra. hogy a proln',^diktatúra a demokrácia legmagasabb foka az osztálytársad-)lomban, demokráciát jelent a dolgozó nép. a társadalom 1 ihbsége számára. Közvetlenül újtípusú demokráciát jelent, u ,niriő-,éget, sokkal magasabbat, mint amilyent a legfejlettebb burzsoá 5