Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-06 / 237. szám, szerda

böző korlátozásokkal. Ezt elsősorban az életkorral teszik. A szezonmunkásoknál és esetleg a munkanélkülieknél a választójogot az egyhelyben lakással és az állandó munkahellyel korlátozzák. Vagyoni és műveltségi korlátozás is létezik. Az egyenjogúságot ma is nagymértékben korlátozzák. Az egyenjogútlanság elsősorban magából a többségi rendszerből következik. A választójog egyenlőségét különböző más módszerekkel, így pl. a választókörzetek egyenlőtlenségével ls korlátozzák. A választások titkosságát néha például a választócédulák számozásával sértik meg (Nagy-Britannia stb.j. A nép képviseletének meghamisítására került sor a mandátumok elosztásának bizonyos módszerelnél. Két alaprendszer létezik: az arányos képviseleti rendszer és a többségi rendszer. A demokratikus és haladó erőknek a legjobban az arányos képviseleti rendszer felel meg. Ilyenkor a választókörzetek nagyobbak, a jelölőlisták tömegesek és a mandátumokat a megszerzett szavazatok száma szerint osztják el. Fogyatékossága, hogy megnehezíti a jelöltek szorosabb személyes kapcsolatát a választókkal. A választók és a jelöltek kapcsolatát tulajdonképpen a politikai pártok közvetítik. A többségi rendszer hagyományos Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. A háború után Európában is elterjedt, leggyakrabban az arányos képviseleti rendszerrel kombinálva. Ezt a rendszert az jellemzi, hogy a választó körzetek száma megfelel a mandátumok számának (kis választókörzetek) és azt a jelöltet választják meg. aki a legtöbb szavazatot kapta. A többi jelöltre leadott szavazat elveszti jelentőségét. E rendszer konkrét érvényesítése, vagy pedig kombinálása az arányos képviseleti rendszerrel visszatükrözi az adott ország burzsoáziáiénak specifikus problémáit. A többségi rendszer vagy a kombinált rendszer előnybe helyezésének politikai értelme az, hogy a burzsoázia a haladó erők nyomása növekedése viszonyai között biztosítani akaria a stabil többséget a parlamentben, ,,a kormány stabilitását", „a parlament és a kormány jó, rugalmas munkáját". Céljuk az imperialista politikát folytató burzsoá kormányok stabilitásának és a parlament olyan tevékenysége stabilitásának biztosítása, amellyel jóváhagyja a kormányok ilyen politikáját. A burzsoá államokban a választások szervezésével, vagyis a felQltek kiválasztásával és a választást kampánnyal is meg akarják hamisítani a nép képviseletét. A burzsoá és a legtöbb esetben a reformista pártokban is a jelöltek kiválasztása a pártok vezetőinek feladata. így történik, hogy gyakran olvan Jelölteket javasolnak, akik nem felelnek meg a tagság elkénzeléseinek, parlamenti képviselőjük politikai tulajdonságairól. A választási kampány a burzsoá országok társadalmi rendszerének egyik megnyilvánulása. A politikai pártok formális szabadsága és egyenlősége a választási kampányban a valóságban azt jelenti, hogy nincs egyenjogúság a burzsoá pártok és a forradalmi proletariátus pártja között (amennyiben tevékenységét a törvény engedélyezi), valamint maguk a burzsoá pártok között sem. Egyes országokban a marxista-leninista pártokat teljesen kizárják a választási kampányból. (NSZK, Egyesült Államok.) Más országokban nagy a diszkrimináció. Az állami rádió és televízió is elsősorban vagy kizárólag a burzsoá és reformista pártok számára dolgozik. A társadalmi kapcsolatok, a nevelés, az erkölcs, a kultúra, a propaganda stb. egész rendszere a burzsoá rendszerhez kapcsolja a választókat. Ezenkívül a burzsoá pártok. a monopóliumok pénzügyi támogatásával, a sajtó és a tömegtájékoztatást eszközök támogatásával széles körű és nagyon költséges választást propagandát valósítanak meg. A marxista-leninista pártok ezt nem engedhetik meg maguknak. Előfordul az ls, hogy a burzsoá pártok megvásárolják a szavazatokat. A választási kampány Ilyen elhajlása a legkoncentráltabban az Egyesült Államokban fordul elő. A nép képviselete hamisításának eszköze a magas választási költségek. Így pl. a jelöltek kauciói (Nagy-Britanniában 150 font sterling, Franciaországban 1000 frank), és a választási kampány is nagyon költséges. A marxista-leninista pártoknak figyelembe véve a tényeket, nagyon meg kell fontolniuk, hol Jelöltessék magukat, hogy elkerüljék a nagy pénzügyi kockázatokat. Annak Idején Lenin rámutatott a népi képviselet hamisításának nagyon hatékony, rejtett módjára. („A munkásosztály és »parlamentl« képviselete", Lenin Művei, 18. kötet. 442. oldal.) Elsősorban a reformista pártokról van, szó. így Irt: „Általában megfigyelhető, hogy a munkáspártok parlamenti képviselőinek összetétele a világ minden országában opportunistább mint maguknak a munkáspártoknak összetétele". Lenin ezzel kapcsolatban rámutat a munkások választójogának az életkorral, az egyhelyben lakással és állandó munkahellyel való korlátozására. Az effajta korlátozások rendszerint a proletariátusnak éppen a fiatal, öntudatosabb és elszántabb rétegeit sújtják a Iegérezhetőbben. „A munkáspártok nem proletár elemei — a munkásszervezetek hivatalnokai, a kistulajdonosok, az alkalmazottak és különösen az »értelmiségiek« — a polgári társadalomban bármilyen választójog esetén könnyebben (foglalkozásuknál, "társadalmi® helyzetüknél, képzettségüknél stb. fogva) specializálódnak a »parlamenti« szakmára." A népi képviselet hamisításának általános ismertetése és egyes útjainak bemutatása azt mutatja, hogy a burzsoá államokban „csinálják" a választásokat. „Csinálják, már a választó törvényekkel és a választások gyakorlatával is. A burzsoázia elképzelésének és szükségleteinek megfelelően „csinálják", nem pedig annak érdekében, hogy érvényesüljön a választók és a többség akarata. Az állami monopolkapitalizmus időszakában korlátozzák és lebecsülik a választások jelentőségét és a különböző választórendszerek reformja következtében a monopolburzsoázia érdekeinek megfelelően, a különböző választási machinációk által, a társadalmi és politikai viszonyok összességének hatására, deformációkra kerül sor. Szándékosan demagóg módon lebecsülik a funkciók jelentőségét a tudományos-műszaki forradalom időszakában, amikor növekednek az igények a szakképzettséggel szemben, lebecsülik a választott képviseleti szervek feladatát, melyeknek tevékenysége náluk egyre inkább formális Jelentőségű (ezzel szemben rendkívüli mértékben növelik a kormány és a végrehajtó hatalom jogkörét és hatalmát). Fontos tényező az is, hogy a monopolburzsoázia kezében vannak a tömegtájékoztatási eszközök. A burzsoá tudomány gondosan figyeli a tömegtájékoztatási eszközöknek a választókra gyakorolt hatását és ezt a hatást demagóg módon felhasználja a választási kampányban. A felmérések azt mutatlák, hogy a vezető kapitalista államokban a választók negyven százaléka a választási kampány hatása alatt dönt, ami azt bizonyítja, hogy nagymértékben manipulálnak a választókkal. A választások jellege és feladata a szocialista társadalom, a szocialista állam és demokrácia fejlesztésében Társadalmunk válságos időszakából tanulva arra a következtetésre jutunk, hogy az emberek gondolkodásában fel kell újítani és meg kell szilárdítani a választásoknak a szocializmusban betöltött szerepére vonatkozó marxista—leninista Igazságot. A szocialistaellenes erők, a jobboldali opportunisták és revizionisták a szocialista politikai rendszer gyengítésére és destruálására megvalósított akciók keretében Természetesen a választási rendszert is támadták, melynek a szocializmusban jelentős progresszív küldetése van. Elsősorban azokat az elveket támadták, melyek szocialista rendszerré teszik választási rendszerünket. Elsősorban a CSKP-nak a politikai rendszerben és ezáltal a választásokban betöltött vezető szerepét támadták. Továbbá támadások érték a Nemzeti Front integráló szerepét és a CSKP vezető szerepét ebben a szervben. A plurális politikai rendszer bevezetését követelték. Támadták a Nemzeti Front egységes jelölő listáját, a Nemzet) Front egyes részei önálló jelöltjelnek rendszerét, valamint a Nemzeti Fronton kívül álló szervezetek, mint a KAN és K 231 önálló jelöltjeit stb. szorgalmazták. A jobboldal taktikájának célja a szocialista politikai és erkölcsi értékeket diszkreditáló politikai légkör kialakítása volt. Diszkreditálni akarták az eddigi választásokat is, melyek szerintük nem voltak demokratikusak, abszolutizálták a csoport-érdekeket és követeléseket, teljesen „új" választást rendszert követeltek, melyet azonban szocialistaellenes ellenforradalmi célok megvalósítására használhattak volna fel. Mindez a szocialista társadalom bomlásának elmélyüléséhez vezetett. A Jelöltek kiválasztásában mellőzték az osztály-, szociális és politikai szempontot, elit koncepciót érvényesítettek, előnybe helyezték a szakkövetelményeket i r I. Marxista—leninista tanítás a szocialista államról Az államra vonatkozó marxista—leninista tanítás - a forradalmi elmélet és gyakorlat szilárd alapja Az emberiség csakis a történelmi fejlődés bizonyos fokán, amikor a társadalomban kialakul az az osztály, amelynek létérdeke a természet és a társadalom Igazi megismerése, jutott el az állam megalakulásának és lényegének tudományos magyarázatához. Ez abban az időszakban történik, amikor a proletariátus, mint a társadalmi fejlődés önálló tényezője kezdett fellépni, amikor osztály „öntudatosodása" alapján felismerte történelmi szerepét a társadalomban. Az államra vonatkozó — a valóságnak megfelelő — magyarázatot a társadalmi gyakorlat tette szükségessé, az a követelmény, hogy meg kellett oldani a kapitalizmus antagonisztikus ellentmondásait a munkásosztály forradalmi tevékenységével. Az államra vonatkozó tudományos tanítást Marx és Engels alapozta meg. A család, a magántulajdon és az állam eredete című művében Engels nagy mennyiségű tény feldolgozása alapján arra a következtetésre lutott, hogy az állam az olyan fejlődési fokot elért társadalom terméke, amikor a társadalom összebékíthetetlen ellentmondásokra, a kizsákmányoltak és a kizsákmányolók osztályára bomlott. Annak érdekében, hogy ezek az ellentmondások ne semmisítsék meg egymást a heves harcban, és ezáltal ne pusztítsák el az egész társadalmat, szükségessé vált egy olyan hatalom, amely látszólag a társadalom fölött áll, amely a kialakult szociális konfliktusokat erőszakkal az uralkodó osztály érdekeinek megfelelő rend keretei között tartja. Engels tovább fejlesztette ezt a gondolatot és kifejezte az államnak mint a kizsákmányolás eszközének osztályjellegét. Azt Irta, hogy az az állam, amely az osztályellentétek fékentartásának szükségletéből keletkezett, rendszerint a legerősebb; a gazdaságilag uralkodó osztály állama. Ez az osztály az állam segítségével politikailag is uralkodó osztállyá válik és újabb eszközöket szerez az elnyomott osztályok kizsákmányolásához. Annak megállapítása, hogy mikor és milyen körülmények között keletkezett az állam, lehetővé teszi, hogy lobban megértsük az állam lényegét. Az állam a társadalom osztályszervezetének történelmileg keletkezett (és történelmileg megszűnő) formája, amely a területi elven és egy különleges apparátus létezésén alapszik, amely segítségével a gazdaságilag uralkodó osztály végrehajtja saját akaratát, érvényesíti érdekeit és elnyomja osztályellenségeit. A politikai felépítmény többi intézményétől (a politikai pártoktól, szervezetektől, szakszervezetektől stb. j elsősorban abban különbözik, hogy terület szerint szervezi taglalt, közhatalommal rendelkezik. Az a meghatározás, melyet Marx és Engels müve tartalmaz, a kizsákmányoló, elsősorban burzsoá államra vonatkozik. A kizsákmányoló állam általános jellemvonásainak mechanikus vonatkoztatása a szocializmus viszonyaira, amint ezt a munkásosztály ellenségei oly szívesen teszik, a szocialista állam helytelen megítéléséhez vezet. A marxizmus-leninizmus az államot úgy magyarázza, hogy az adott társadalom gazdasági alapján álló felépítmény része. A gazdasági alapra úgy tekint, mint a termelő kapcsolatok összességére, amely kifejezi az emberek és osztályok tulajdonjogi kapcsolatát a termelőeszközökhöz, szerepüket a termelési folyamatban és az anyagi javak elosztásában. A termelő kapcsolatokat a társadalom szellemi és ideológiai életében betöltött szerepük szempontjából értelmezi. A gazdasági alap osztályjelleget és osztálystruktúrát kölcsönöz a szociális, kulturális élet minden területének. A felépítmény a politikai, jogi, erkölcsi, stb. eszmék és az ezeknek megfelelő Intézmények összessége. Az állam mint a felépítmény fontos része hatalmilag védi és támogatja gazdasági alapját, de csakis az uralkodó osztály szempontjából. Az a tény, hogy az állam szorosan összekapcsolódik gazdasági alapjával, ahhoz vezet, hogy a gazdasági kapcsolatok típusának megváltozásával az állam típusa is megváltozik. A kizsákmányoló államformák — a rabszolgatartó, a feudális és a burzsoá állam — különböző történelmi típusai kifejezik a váltakozó kizsákmányoló osztályok — a rabszolgatartók, a hűbérurak és kapitalisták uralmát. Merőben különböző államtípus a szocialista állam, amelyet a szocialista forradalom új korszakot jelentő történelmi határa választ el az előző államtípusoktól. A burzsoá demokrácia a kizsákmányoló állam fejlődésének legmagasabb foka A kizsákmányoló államforma legfelsőbb fejlődési foka a burzsoá állam. Ez az államtlpus a kapitalisták hatalmi eszköze ahhoz, hogy pórázon tartsák a proletariátust és a többi dolgozót, hogy szabályozzák és irányítsák az egész kapitalista társadalmat, az ember ember általi kizsákmányolás kapitalista normáinak megfelelően. Valamennyi formájában (az alkotmányos monarchiától a demokratikus köztársaságig) a burzsoázia diktatúrája. Feladata a kapitalizmus alapjainak megszilárdítása és védelme: a termelőeszközök magántulajdonának védelme, a dolgozók kizsákmányolása és a burzsoázia társadalmi vezető szerepének biztosítása. Ilyen állam volt a ml München előtti köztársaságunk Is. E kérdések mélyebb elemzése megmutatja, hogy a burzsoá állam jellege és az ember helyzete megfelel az anyagi és személyes viszonyok különleges kapcsolatának a kapitalista 3