Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-01 / 233. szám, péntek

Négy találkozás A Nitrai Mezőgazdasági Fő­iskola a közelmúltban ünnepel­te megalakulásának negyedszá­zados évfordulóját. A jubileumi ünnepségeket számos rendez­vény, összejövetel tarkítot­ta. Az ünnepségek idején alkal­FRIDECZKY ÁKOS tanár mam nyílt elbeszélgetni több mezőgazdasági szakkutatóval. Michal Kováč docens, a tu­dományok kanditátusa, a poli­tikai-nevelési munkával meg­bízott prorektor 1960 óta dolgo­zik a Mezőgazdasági Főiskolán. Lučenecrôl (Losonc) származik és tanulmányainak befejezése után itt maradt a nitrai főisko­lán. Komoly kutatási eredmé­nyeket ért el, kb. 20 tudomá­nyos munka szerzője, illetve társszerzője. Főleg a baromfite­nyésztés és etetés problemati­kájával foglalkozik. Leginkább a baromfitojás minőségének be­folyásolásával kísérletezik. Alkalmam nyílt néhány kér­dést feltenni Frideczky Ákos professzornak is, aki a talaj­művelési tanszék vezető tanára és 1952 óta dolgozik Nitrán. Az utóbbi tíz évberfa szántási mély­ségek megállapításával, a tala­jok tömörítési problémáival, a gabonafélék átteleltetésének kérdéseivel foglalkozott. Talaj­művelés című könyvét kétszer adrák ki. Jelentős mezőgazda­sági kutatók szakkönyveinek fordításával is foglalkozik. Fő kutatási területe a talajműve­lés. Elsődleges fontosságúnak tartja a gy.ikorlati-és az elmé­leti oktatás összekapcsolását, mivel a mezőgazdasági mér­nök a gyakorlatban sok esetben magára van utalva, és nem for­dulhat senkihez segítségért és tanácsért. Távlati tervei között említi, hogy könyvet szeretne írni a növényápolásról. A főiskola volt növendékei­nek összejövetelén ismerkedtem meg Szűri Vince mérnökkel, a Kavai Egységes Földművesszö­vetkezet elnökével, aki két év­vel ezelőtt végzett u Nitrai Me­zőgazdasági Főiskolán. Megha­tottsággal tölti el az iskolával való újabb találkozása. Diák­évei során egyhónapos tanul­A Divadlo Na zábradlí vendégjátéka Júlia kisasszony Bratislavában BRABCOVÁ MÁRIA mérnök SZŰRI VINCE mérnök mányúton volt az NDK-ban, Hal­léban. További 14 napos láto­gatást tett a Szovjetunióban. Megtekintette Kijevet, Kraszno­dart, Szocsit és Moszkvát. 1971. február 19-től dolgozik Káván, mint a szövetkezet elnöke. Szö­vetkezetüknek 660 hektáros gazdasága van. Brabcová Mária mérnök, a tu­dományok kanditátusa, a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola Talaj­tani Tanszékén dolgozik. Brnó­ban, a mezőgazdasági főiskolán szerezte meg mérnöki diplo­máját, Prágában pedig az aspi­rantúrát. Tudományos disszer­tációs munkájának a címe: A talaj fizikai tulajdonságai és a vízgazdálkodás. Tizenkét éve dolgozik a nitrai főiskolán. 1952-ben fejezte be főiskolai ta­nulmányait. 1952—1960 között Bratislavában a Szlovák Tudo­mányos Akadémia Mezőgazda­sági Intézetében dolgozott. 1948-ban érettségizett Šahyn (Ipolyság), Jelentős kutatómun­kát végez. A talajok szerke­zetének vizsgálatával foglalko­zik. GINZERY ÁRPÁD (Tóthpál Gyula felvételei! Az őszi hónapok bekö szöntével hazánk fővárosa ban számos olyan érdekes képzőművészeti kiállítás nyílt, amelyre — legalább tájékoztató jelleggel — fel­hívjuk olvasóink figyelmét. BOSZNIA ÉS HERCEGOVINA MAI MŰVÉSZETE Ez a kiállítás, amely 42 kép­zőművész mintegy 90 festmé­nyét, grafikáját és plasztikáját tartalmazza, október közepéig tekinthető meg a Nemzeti Galé­riában. Jugoszlávia e országré­szeinek művészetéről még nap­jainkban is aránylag keveset tudunk, így ez a tárlat leg­alább részleges bepillantást nyújt az ottani képzőművészeti életbe. Boszniai és hercegovi­nál művészek 1878 óta jelentek meg az európai kiállító ter­mekben. A két világháború kö­zött „vigyázó szemeiket" ők is Párizs felé fordították, s ez elsősorban a műalkotások stí­lusjegyein mutatkozott meg. Napjainkban a kulturális élet más területeihez hasonlóan az ottani képzőművészet központ­ja Szarajevó. A most bemutatott alkotások művészi színvonalú­ak, s különösen Alekszics, Bu Prágai tárlatok ber, Miljus, Krsics és Nevjesz­tics képei — európai művészi mércével mérve — figyelemre méltóak. A kiállításon sokfajta „iz­mus" — expresszionizmus, szür­realizmus lírai absztrakció, pop­art, neoszürrealizmus és más — képviselve van. A képzőművé­szek többsége a régi hagyomá­nyokból — ortodox keleti, to­vábbi jegyek keveréke — me­rít, s ezeket konfrontálja a már említett, s egyéb stílusirányza­tokkal. DERKOVITS GYULA ÉLETMŰVE A prágai Nemzeti Galéria 60 olajfestmény,, 44 akvarell és 20 grafikája hozza a csehszlová­kiai nézők közelébe a neves ma­gyar festőművész életművét. 17. SZÁZADI HOLLAND MŰVÉ­SZET A Hradčany kiállítótermében található ez az értékes kiállí­tás, amelyen Cornelis Bega, Pieter Lastaman, Rembrandt, Jan Steen és mások mintegy 60 műalkotása látható. BRIDGET RILEY TÁRLATA A kortárs brit képzőművészet egyik sajátos egyéniségének ki­állítását október 14-én nyitják meg a Nemzeti Galéria modern művészet részlegében, a Városi Könyvtár épületében. Bridget Riley az op-art irányzat egyik világhírű képviselője, s többek között ezért is nagy érdeklődés előzi meg prágai bemutatkozá­sát. OROSZ NÉPI FAMETSZET Ez év végére tervezik szintén a Nemzeti Galériában a minden bizonnyal nagy visszhangot ki­váltó kiállítást, amelyen 70 jó­részt ismeretlen népművész 17. és a 18. században alkotott fametszetét (lubok) mutatják be. A világi és vallási tematiká­jú metszetek az orosz népmű­vészet még alaposan fel nem térképezett területei közé tar­toznak, s a részletesebb feltá­rás felé ez a kiállítás is való­színűleg egy jelentős lépést je­lent majd. Töpörödött, öreg anyóka nyitott be a fényképész mű­termébe. Reszkető kezét egy félénk szőke kisfiú szoron­gatta. Annyira megilletődtek a szokatlan berendezés láttán, hogy köszönni is elfelejtet­tek. A fényképész nem is na­gyon figyelt rájuk, éppen lám­páit oltogatta. Mikor az utol­só égő is kialudt, homályba bo­rult a fülledt szobácska. — Jöjjenek el holnap — mondta kedvetlenül —, most már záróra van. Az öregasz­szony mozdulatlanul állt, szo­morúan nézett maga elé s mo­tyogott valamit, de a fényké­pész nem értette. — Mondtam, hogy jöjjenek el holnap — ismételte meg a fényképész ingerülten, s meg­csörgette a kulcsokat. — Holnap már nem jöhe­tünk — szorította meg az asz­szony a kisfiú kezét s a fény­képész arcába nézett. A mes­ter csak most vette jobban szemügyre a fekete kendő ár­nyékában rejtőző ránco­kat. — Micsoda szép arc — döbbent meg egy pillanatra, s leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy ujjaival is kitapogassa. FÉNYKÉP Az asszony is észrevette a fényképész tekintetében a hirtelen változást, de nem tudta, mire vélje. — Hát jó — mondta a fény­képész —, magát még lefény­képezem. — Engem nem kell — vá­laszolta az öregasszony hal­kan —, én csak az unoká­mat akartam. Nem való az ilyesmi már egy magamfajta öregasszonynak. A fényképésznek az anyja ju tott az eszébe. Mintha az ő hangját hallotta volna. Az sem ült volna semmi pénzért a fényképezőgép elé, pedig egy anyát senki sem tud a fiánál jobban megörökíteni. Talán, ha csak egyszer erélye­sebben kérlelte volna ... — Rendben van, mama. Ak­kor levesszük a kisunokát — mondta beletörődve, s meg­gyújtotta a hatalmas lámpá­kat. — De ha mégis úgy gon­dolná, hogy lefényképezhetem magát, nagy örömet szerezne nekem — mondta a fénykép pész, mikor a fiú felvételét el­készítette. Másnap csak egyetlen fény­kép volt látható a mester ki­rakatában: egy klasszikus szépségű öregaszony arca. Mé­gis azt beszélik, sokáig ez volt a városban a legszebb kt­rakat. SZENK SÁNDOR A bratislavai kulturális ese­mények rendezői úgy látszik jól töltötték el a nyarat, mert rög­tön az évad elején egy máshol aligha elképzelhető, s főleg megvalósítható „pihent agyú" ötletet sütöttek el: a prágai patinás zsebszínházak egyikét, a Divadlo na zábradlí vendég­játékát a Kultúra és Pihenés Parkjának nagytermébe „pasz­szolták". Az ember a dühroham után egy kissé csodálkozik is, hogy a szervezés magasiskolá­jának egyik torzszüleménye életre kelt, vagyis a rendezők vagy felelős szervek illetékesei közül nem akadt egy ember, aki határozott nemmel még a megvalósítás előtt e bárgyúság fejét csavarta volna. Így — nem volt más válasz­tás — a színészekkel együtt mi is „elvesztünk" az említett nagyteremben, s igyekeztünk elképzelni, hogy.an is festhet ez az előadás megfelelő helyen. Kár, hogy így történt, mert más körülmények között nem min­dennap látható csemegét ízlel­hettünk volna. Az előadott da­rab Strindberg Júlia kisasszo­nya volt, amely bizonyos mér­tékig határkő a drámairodalom­ban, hiszen az „Ich-Dramatik" iskola s a naturalista színmű­vek egyik bölcsője. Az érdekes­séget még növelte az is, hogy a színművet Jirí Krejöík rendez­te, akinek tudtommal ez az el­ső átrándulása a filmkamerák közül a világot jelentő deszkák­ra. Strindberget sokkal jobban interpretálják, mint játsszák, ír­ta találóan az egyik kritikus, s ezért kíváncsian vártuk, Krej­čík miként oidja meg könnyű­nek egyáltalán nem nevezhető feladatát. Az első benyomás néhány perc múlva megszüle­tett: nem láttunk tipikus natu­ralista előadást, sőt a Júlia kis­asszony három szereplőjének patologikus gondolatai is vala­hogy háttérbe szorultak. Tegv.ük máris hozzá: nagyon helyesen. Krejčík rendkívül jól ismerte fel, hogy a szerző naturalizmu­sa, a túlzott „lelkizés" is első­sorban a szociális ellentmondá­sokból, tehát konkrét helyen és időben létező, lényegében véges konfliktusokból adódik. Ezek ma már letűnttk, s ezzel együtt elszürkülnek az ebből adódó összetűzések is. Ezeket a mo­tívumokat szükségszerűen le kellett „porolni", éppen a sok­színűség s az elevenség érde­kében. Érdemes idézni a rende­zőt, amit a Júlia kisasszony rendezése kapcsán mondott: „Strindberg színművében két ember összeütközésének motívu­ma fogott meg. Ezek az össze­tört egyének nem tudnak meg­felelően élni, mindig ott lebeg előttük az a stress-érzés és csa­lódás, ami fiatal korukban ér­te őket. Nem tudják megtalálni önmagukat, mert elveszítették az érzelmi élet lehetőségét, s ez­által életegyensúlyukat is, amely talán az ember elégedett­ségének és boldogságának leg­alapvetőbb feltétele. Ügy érzem, ez a motívum túlélte a szerzőt és korát is. Ezen kívül megra­gadott a képzelet és a valóság konfliktusa is, amely mindany nyiunkban lejátszódik. Az at állandó belső ellentét, ami vá­gyaink és álmaink, valamint a között lappang, amit megtehe­tünk, illetve képesek vagyunk megtenni. Ezt a konfliktust én örökérvényűnek tartom". E gondolatok ismeretében kö­zelebb kerülünk a rendezés koncepciójához is, amely jól példázza, miképpen kell a ha­gyományokból a számunkra so­kat mondó, s értékes motívu­mokat kibányászni, anélkül, hogy a szerző stílusjegye, s tu­lajdonképpen mondanivalója is csorbát szenvedne. Krejčík Jú­lia kiasszonyának eisŐ része jó­val „könnyebb" az eredetinéi, a Júlia-laiváj-szakácsiány ponto­kat jórészt az érztimi motívu­mok kötik össze ts szelik át. A háttérben — de jól észreve­hetően — ott vannak a szociális szempontok (Júlia úrhatnamsá­ga, magasabbrendűsége, Jean hízelgése, s ugyanakkor ficsúr­kodása a szakácslánnyal szem­ben stb. (melyek időbeli utalá­sukkal emberközelbe hozzák a többnyire érzelmi síkon felszín­re kerülő dilemmákat. A natu­ralista elemek itt a rendezés eszközeiben lelhetők fel. A má­sodik rész Strindbergnél is in­kább lélektani és emóciós jel­legű, itt tehát a rendezőnek már nem kellett eltérnie az eredetitől, vagyis a két elkép­zelés (a szerző és a rendező) itt már csaknem azonos vá­gány.on halad. Érdekes, ebben a részben a rendező nem mozog olyan biztosan, nem érzi a rit­must, nem tud olyan biztos kéz­zel „aláhúzni", illetve a háttérbe helyezni egy-egy jelenetet, pár­beszédet vagy monológot, úgy mint azt az első részben tette. Emiatt a befejezést hosszadal­masnak, olykor kissé vontatott­nak érezzük. Ugyanebből az okból nehéz értékelni a színészek játékát is, akiknek dikciőját, mozgását, s ezáltal egész teljesítményét gátolja a nagy tér. Szemmel láthatóan a kelleténél sokkal inkább vigyáztak mozgásukra, hangjukra, s ez az eőadás ro­vására ment. így csupán Jan Pfeučil (Jean) többdimenziós játékát emelhetjük kí, aki ta­lán a legjobban alkalmazkodott a szokatlan körülményekhez. Hana Smrčková és Inka Čeka­nová (Júlia, illetve Krista) kul­tivált játéka máshol nyilván ha­tásosabb lett volna. Boris Soukop natúr díszletei bármennyire is sikerültnek lát­szottak, itt nem tudtak kör­nyezetet, illúziót teremteni. Végül úgy mint az elején, csak sóhajtani tudok, mert va­lóban bűn és felelőtlenség egy körülhatárolt méretű teret kí­vánó művészi előadást ilyen helyre tenni. Csalódott a szí­nész, a néző, hiszen jó előre tudja, hogy bármennyire is jó a produkció, itt tulajdonképpen megbukik, s végső soron a ren­dezők sem találják meg számí­tásukat, mert erre a „vegyes felvágottra" nagyon kevés em­ber megy el. SZILVÁSSY JÓZSEF TERVSZERŰEN A CSEMADOK komárnói (Ko­márom) járási .titkársága a ki­tűzött terv szerint végzi mun­káját. Az elnökség havonta rendszeresen üiésezik, értékeli az elvégzett munkát. Valameny­nyi plenáris ülést a határidőn belül tartottak meg. A járásban nagyon sok irodalmi színpad működik. Öt tánccsoportjuk van 76 tag­gal. Néhány helyen probléma a zenekar hiánya, de elég szép eredményeket értek el ezen a téren is. A tíz énekkar jelentős sikereket mutathat fel, sajnos nagy hiány van karvezetőkben, így egy-egy karvezető 2—3 köz­ségben, illetőleg városban mű­ködik. Persze ez igen nagy fizi­kai megterhelést jelent szá­mukra. Szükséges lenne minél előbb központilag megoldani a szakemberképzést. A zenekari mozgalom terén igen szép eredmények szület­tek. A járásban működő 14 ze­nekar között van népi, ifjúsági és tánczenekar, valamint két citera együttes. Több szakbizottság is műkö­dik a járási bizottság mellett, pontos, szakszerű munkaterv­vel. A néprajzi szakbizottság példáui feladatul adta tagjai­nak a gyűjtők hálózatának krá­pítését, tárgyi darabok gyűjté­sét és kiállítás rendezését az összegyűjtött tárgyakból. Mind­ezek sikeres megvalósítása ér­dekében együtt akarnak mű­ködni a Duna menti Múzeum dolgozóival, és igénybe szeret­nék veiini szakmai útmutatásu­kat, illetve segítségüket is. A CSEMADOK-csoportok kö­zül az őszi és téli idényben nagy feladat hárul a színjátszó és esztrádcsoportokra, 24 van a járás területén, habár nem mindegyik csoport elég aktív. Különösen fontos, hogy jó mű­sorpolitikáVal szolgáljanak az elkövetkező időszakban. Ehhez hathatós segítséget kíván nyúj­tani a járási elnökség, amely a közelmúltban tartott ülésén megfelelő intézkedést tett eb- I ben az ügyben. Itt és a bizott­sági üiésen határozatokat fo­gadtak el a közelgő választá- > sokkal kapcsolatban. Hathatós segítséget kívánnak nyújtani a választások sikeres lebonyolítá­sánál. í KURUCZ NÁNDORNÉ '

Next

/
Thumbnails
Contents