Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-05 / 236. szám, kedd

X. 5. A nemzeti bizottságok kulturális-nevelő munkájáról a CSKP XIV. kongresszusa után Páliunk XIV. kongresszusa után kulturális életünk is új szakaszba lépett. A kongresszus e téren is új feladatokat szabott meg, s egyben megteremtette a feltételeket megvalósításukhoz, és ezek meghatározzák a kulturálistömegpolitikai, kulturális-nevelő érdektevékenység — fronton végzendő munka ú) formáját és módszerét. A kongresszus e téren olyan alapelveket tűzött ki, melyek a következő időszak pártpolitikájának szerves részét képezik. A feladatok rögzítésekor termelőbázisunk mai színvonalát vették tekintetbe, ugyanis ez az alapja társadalmunk további fejlődésének. Társadalmunk egész szerkezetének színvonala kiutat jelent a további előrehaladáshoz, amit szükségleteink, lovábbá az adott helyzet által körülhatárolt lehetőségek határoznak meg. A nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó kultúra esetében ez azt jelenti, hogy előrehaladásának kilátásait számos tényező adja meg. E tényezőket az elmúlt időszak fejlődése, valamint a következő évek célkitűzései határozzák meg. A nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó kulturális élet fejlődését károsan befolyásolta annak nem megfelelő intézményes bázisa, különösen az irányítás síkján mutatkozó fogyatékosságok, melyek még inkább megromlottak a revizionista irányzatok érvényesülésével és a szocialistaellenes erők mesterkedéseinek következményeként. Ez az áldatlan állapot különösen a kultúra irányításé .ban hagyott mély nyomokat, s ezért szükséges volt felújítani szocialista funkcióját a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó tömeg- és helyi kultúra irányításában, a CSKP KB 1969 májusában elfogadott irányelvei szellemében. A szocialista áliam funkciójúnak felújításával kultúránk irányításában — a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó kulturális területen is — új helyzet állt elő: megalakultak a járási nemzeti bizottságok művelődésügyi osztályai, ami egészséges irányzatnak bizonyult, és kedvezően befolyásolta különösen a szocialista szellemű kulturális-nevelő, művelődési, valamint érdektevékenységet. Ez bizonyítja az említett szervek létrejöttét kiváltó elgondolások helyességét, hiszen a művelődési osztályok egyre fontosabb szerepet játszanak a dolgozók politikai nevelésében a XIV. kongresszuson elfogadott elvek alapján. E kongresszuson megszabott feladatok konkrét, megfelelően tervezett, összefüggéseiben átgondolt, rendszeres teljesítésében határozható meg a nemzeti bizottságok szerepének további erősítése és elmélyítése, s ezzel párhuzamosan jelentős mértékben növekednie kell a nemzeti bizottságok hatásának az általuk irányított kulturális intézmények tevékenységére, melyek a pártszervek legfőbb segítőtársai a lakosság politikai nevelésében, az ember tudatára ható marxista— leninista eszmék széles körű elterjesztésében, valámint polgáraink munkájára és tetteire gyakorolt, a szocializmus elveiből kiinduló nevelőtevékenységében. Szocialista társadalmunk már megalakulása óta nagy figyelmet szentelt dolgozóink kulturális-politikai nevelésének, amely a különböző állami intézmények, tömeg- és társadalmi szervezetek, de különösen a nemzeti bizottságok tevékenységén keresztül valósult meg. A hatalmat gyakorló s a közigazgatási szervek — a különböző fokú nemzeti bizottságok — egyik legfontosabb feladata éppen tömegpolitikai és kulturális-nevelő tevékenységben rejlik, mert ehhez a nemzeti bizottságok megfelelő szervekkel és szervezetekkel rendelkeznek. E funkció gyakorlati megvalósításának fontossága napjainkban azért is növekszik, mert a közelmúltban e szerepet nem értékelték kellőképpen, s ez káros nyomot hagyott a társadalmi tudatban. Az elmúlt válságos időszak eseményeiből okulva látunk hozzá a nemzeti bizottságok kulturálls-neveľťJ tnunkőjfiből adódó feladatok teljesítéséhez — társadalmunk jövőjéért, annak konkrét formájáért érzett felelősségünk tudatában. Tisztában vagyunk azzal, hogy társadalmunk további fejlődésének — amelyben már most egyre jelentősebb szerepet játszik a tudományos-műszaki forradalom — döntő tényezője a politikailag és szakmailag egyaránt fejlett ember, aki művelt és tapasztalt, képes megvalósítani Különböző tényezők hatnak rá, melyek közül döntő szerepe van nyilván az anyagi lét komplexumának, tehát lényegében egész szocialista valóságunknak. Az emberi tudat és az anyagi lét között azonban nem közvetlen a viszony, mert hatnak még a múltból visszamaradt tényezők, a letűnt korszak felépítményének maradványai, melyeknek már nincs alapjuk, de mégis léteznek, és aránylag hatékonyak, különökultúra e szakasza is új útra lépett. A helyi kultúra irányításában új vonás volt, hogy a helyi nemzeti bizottság keretén belül önálló szerv jött létre, amely felelős az adott hatáskörön belül működő kulturális intézmények tevékenységéért. Látnunk kell azt is, hogy e téren szocialista társadalmunk által kitűzött feladatok teljesítésének kezdeti szakaszában vagyunk. Tekintettel arra, hogy az ötvenes és a hatvanas évekA kulturális-nevelő munkát állítsuk a nemzeti bizottságok érdeklődésének homlokterébe irta: VASILCHOMA, a Szlovák Szocialista Köztársasá; művelődésügyi miniszterének helyettese napjaink terveit, elhatározásait. Szocialista társadalmunk nem fejlődhet ösztönösen, hanem csakis tervszerűen, a megfelelő törvényszerűségeket betartva. A szocialista tudat aktív szerepe Szocialista kulturális forradalmunk — fejlődésének jelenlegi fokát tekintve — egyik alapvető feladata az emberi tudat formálása, szocializációja. Természetesen döntő tényező a politikai és a közgazdasági-termelési sík, ez képezi a szocialista társadalom fejlődésének alapját. A kultúra mint a felépítmény része nem helyettesitheti az alajxit, hiszen önmaga is ezáltal van meghatározva. A felépítmény szakaszán a kultúra csak akkor játszhat iontos szerepet, ha megfelelően értékelik funkcióját, nemcsak hirdetik, hanem teret is biztosítanak azon kulturális-politikai szándékoknak és célkitűzéseknek, melyeket jelenlegi szocialista társadalmunk tűzött ki. Nem kell sokáig keresni olyan példákat, amelyek szemléletesen bizonyítják, hogy szocialista társadalmunkban a kultúra funkcióját nemcsak hogy nem értékelték kellőképpen, hanem egyszerűen lenézték, s emiatt idegen elemek fészkelődtek be e területre is, lehetőségeket teremtve a szocíalistaellenes felforgató tevékenységnek. Ez különösen az 1968—69-es időszakban mutatkozott meg, csaknem tíz évvel azután, hogy kihirdették: hazánkban befejeztük a szocializmus építését. Ugyanis az a tény, hogy 1960-ban nálunk a szocializmus eszméit győztesnek nyilvánították termelő és eszmei síkon egyaránt, azt jelentette, hogy akkor nem gondolták végig, ennek milyen következménye lesz szocialista társadalmunk további sokoldalú fejlődésének biztosításában. Nemcsak arról van sző, hogy a szocializmus diadalmaskodásának elmélete abban az időben nálunk nem felelt meg a valóságnak, hiszen polgáraink többségének tudata még nem volt szocialista; még károsan befolyásolták az előző generációtói öröklött nézetek, melyek még a szocializmus építésének aránylag rövid időszaka alatt nem tűnhettek el teljes egészében, habár a lehetőségek és körülmények ezek teljes felszámolására már megérlelődtek. Más dolog azonban a lehetőségek megteremtése és megint más a szocialista tudat győzelme, melynek természetesen a szocialista termelési viszonyok diadalmaskodása a feltétele. „Nagy győzelmünk tudatában megfeledkeztünk a gyakorlatban arról, hogy ezt a diadalt, ha a szocializmus valódi diadala, nemcsak statisztikai adatok és különböző grafikonok görbéi iqazolják, hanem elsősorban az emberek tudata, gondolkodásuk színvonala és jellemző vonásai, továbbá világnézetük, valamint a társadalom mikroszerkezetében létrejövő érzelmi, erkölcsi és elvtársi kapcsolatok, tehát mindaz, ami az embert egyénileg, s ugyanakkor egy nagy kollektíva tagjaként jellemzi. (P. J. Mitter: Az emberi tudat szocializációjának folyamata, mint a szocialista forradalom folytatása, Nové slovo, 1971. július 29., 9. oldal.) Az ember tudata bonyolult. sen akkor, ha a szocialista eszmei ráhatásban fogyatékosságok tapasztalhatók, vagy ha teret engedünk a különböző eszmei diverzióknak. Állami és társadalmi rendszerünknek az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kell szentelnie az emberi tudat bonyolult mechanizmusának és a szocializációs folyamatnak. Nem elegendőek a különböző felhívások, sőt még egyes intézkedések sem. Okvetlenül szükséges olyan, emberi tudatra ható és azt befolyásoló rendszer kiépítése, amely a társadalom alapjainak szocialista átformálásában elért eredményekhez hasonló lesz. Az emberi tudat 'szocialista átformálásának egyik fő eszköze kétségkívül a kultúra, amely a múltból átvett és a napjainkban alkotott értékek dinamikus összessége. S ezt az ember tudatában semmi sem helyettesítheti. E kulturális értékek birtoklása egyike a szocialista nevelés fontos eszközeinek; lehetőséget teremt az emberi tudat szocializációjához, ami a szocialista kulturális forradalom megvalósításának egyik mutatója. Az elmúlt évtizedben e kerdések társadalmunkban a háttérbe szorultak. Most megdöbbenve tapasztaljuk, hogy menynyire elmaradtunk a kulturális forradalom kérdéseinek elméleleti megoldásában, valamint e szándékok gyakorlati megvalósításában. Amíg a hivatásos művészetben (irodalom, képzőművészet, színház, zene stb.) olyan-amilyen koncepció létezett — igaz ez a hatvanas évek óta káros, idegen hatások révén deformálódott —, a tömegkultúrában a kommercializációtól és a kispolgárt ízléstől fűtött ösztönösség létezett, s ez nagy mértékben gátolta pártunk kultúrpolitikai célkitűzé seinek megvalósítását, egyúttal pedig elhomályosította azokat az eredményeket, melyekei szocialista társadalmunk első éveiben elértünk. Ezekre az eredményekre kell építenünk, további munkánknak ebből kell kiindulnia. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy megismételjük az ötvenes évek hibáit és tévedéseit, viszont tovább kell fejlesztenünk azt, ami a termelőerők szocialista átalakulása folyamán az emberek tudatában rögződött és minőségileg is új értéket jelentett szocialista életünkben. Ez az érték számottevő a tömegkultúrában és a helyi kultúra területén egyaránt. A helyi kultúra elkötelezettségének és hatékonyságának fokozása a nemzeti bizottságok egyik legfőbb feladata Itt elsősorban a különböző népi művészeti kollektívák és a műkedvelők tevékenységének lehetőségét nyújtó szervezetek és csoportok tevékenységére gondolunk, melyek a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartoznak. Egészen az elmúlt évekig e kultúrának az állami igazgatásban nem volt szerve, amely egyrészt koncepciózusán foglalkozott volna fejlődésével, másrészt pedig irányította volna, lehetőséget teremtve a fejlődéséhez. 1969 óta, amikor pártunk és államunk irányításában győztek a marxizmus—leninizmus talaján álló erők, a ben az ember tudatának szocialista átformálása deformálódott, (jelen esetben nem lényeges, hogy dogmatikus, vagy liberális talajról van-e szó), a helyi kultúra aktivizálása, — amelynek célja a szocialista ember nevelése — egyre sürgetőbb. A helyzetet a múlt emlékeiként kísértő, még formális tettek is nehezítik. E fogyatékosságok következménye napjaink helyi és tömegkultúrájának áldatlan helyzete. Most nem akarjuk állításunkat olyan nyilvánvaló tényekkel igazolni, mint a kulturális rendezvények látogatottságának csökkenése, a lakosság vallásosságának növekedése, a vallásoktatás elterjedése, ami önmagában is igazolja kulturálisnevelő tevékenységünk aránylag gyenge hatásfokát. Cálunk az, hogy felhívjuk a figyelmet, rámutassunk e fontos problémára, hogy okuljunk a múlt 'hibáiból és eredményesen oldjuk meg napjaink sürgető feladatait, s ezzel párhuzamosan a XIV. kongresszus útmutatásai alapján lehetőséget teremtsünk a szocialista ember nevelésének programjához. Az általános s az alapvető feladatokat a helyi lehetőségek, valamint a lakosság szociális összetétele, életkora és igénye alapján mindenhol konkretizálni kell. Munkánk csak akkor lehet eredményes, ha ismerjük ezeket az összetevőket. E tevékenységben mindenkinek — az állami közigazgatási szervektől egészen az önkéntes szervezetekig — részt kell vennie. A szocialista állam vezető szerepe — amely a párt kultúrpolitikáiét valósítja meg — ebben az „együttesben" természetes, annak ellenére, hogy gyakran ez a tevékenység még szétforgácsolt, nem összehangolt, tehát nem céltudatos. A társadalmi érdekszervezetek és állami közigazgatási szervek munkájának összehangolása a siker alapvető feltétele Szocialista nevelőmunkánkhan tömegszervezeteink (SZISZ, FSZM, nőszövetség, nemzetiségeink kulturális szövetségei), melyeknek eddigi tömegkulturális és nevelőmunkájuk nem volt eléggé hatékony és aktív, még sokat tehetnek és kell is tenniük. Állításunk során baráti államokban szerzett tapasztalatainkból indulunk ki. Az NDK-ban a nemzeti bizottságok kulturális intézményei az adott hatáskörön belül összehangolják és irányítják minden érdek- és tömegszervezet kulturális-nevelő munkáját. Hasonló a helyzet a Szovjetunióban is. Ezért ezekben az államokban nem fordulhat elő, hogy valamilyen szervezet saját felelősségére szervez meg valamilyen rendezvényt, vagy pedig olyan tevékenységet folytatna, amely nem felel meg az állam kultúrpolitikai érdekeinek. Itt tehát a szocialista állam valóban irányítja a marxizmu-:—lyn niznjm eszméin alapuló kulturális és nevelőmunka fejlődését. E téren van mit javítanunk, sok megoldásra váró probléma áll előttünk, míg elérjük azt, hogy kulturális intézményeink és szervezeteink a párt és az állami kultúrpolitika érdekeinek megfelelően tevékenykednek majd. Ez napjainkban még csak kívánság, de sürgősen meg kell valósítanunk, úgy, ahogy a XIV. kongresszus megszabta. Kulturális-nevelő munkánk során a legnagyobb figyelmet a járási és helyi nemzeti bizottságok szerveinek és szervezeteinek kell szentelni, hiszen itt valósul meg az emberekre ható konkrét tevékenység. Egyre fokozódnak a kulturális alkotómunka minőségével szemben támasztott igények, s ezek a tudományosműszaki forradalom előrehaladásával arányosan állandóan emelkednek, ami szükségszerűen minden munkás szabad idejének állandó növekedéséhez vezet. Már ma tanúi vagyunk annak, hogy a kulturális igények meghaladják kielégítésük lehetőségeit. S mindez olyan körülmények között, amikor elhanyagolunk néhány terüle'.at. Például aránylag hiányos a falu bekapcsolása a kulturális életbe. Itt elsősorban sürgető a helyi kultúra fejlesztésének átgondolt koncepciója és falusi lakosságunk igényeinek kielé gítése érdekében annak megvalósítása. Szinte korlátlan lehe tőség nyílik a kulturális-nevelő és tömeg'politikai munkára, melynek sikere a nemzeti bi zottságoktól függ, attól, hogy képesek lesznek-e megoldani e tevékenységgel kapcsolatos széles körű feladatokat. Ez a szocialista kulturális forradalom halaszthatatlan feladata. Megvalósításában döntő szavuk van a járási és kerületi nemzeti bizottságok művelődésügyi osztályainak, melyek a választások után újra alakulnak. Már most, a választási előkészületek időszakában vezető párt- és állami szerveink a XIV.. kongresszus útmutatásai alapján előkészítik a nemzeti bizottságok tevékenységének új elveit, amelyek megerősítik a szocialista állam funkcióját a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó kultúra területén is. A helyi kultúra problémáira a Művelődésügyi Minisztérium és szerveink figyelme is kiterjed r—, melyek különböző kulturális tevékenység koncepcióját hozzftk létre, teriesztik és közvetítik a kulturális értékeket stb. —, hogy minél optimálisabb lehetőséget teremtsenek az állami kultúrpolitika szándékainak megvalósítására konkrét kuliurális tevéken vség közepette. A választásokat előkészítő időszak mint a XIV. kongresszus megszabta kulturális feladatok teljesítésének felmérése A mostani választás elólti időszak különösen alkalmas a tömegpolitikai és kulturálisnevelő munkára, amelyben valamennyi művelődésügyi dolgozónk megmutatja képességeit, tehetségét és viszonyát pártunkhoz, melynek elkötelezett segítőtársa. Kulturális dolgozóink tudatosítják, hogy munkájuk kockázatos, a siker mindig az időszerű politikai és társadalmi problémákhoz való alkotó hozzáállásuktól függ. A kultúra valamennyi szakaszán tevékenykedők, de különösen a kulturális-nevelő dolgozók pártunk lelkes segítőtársai, harcolnak célkitűzéseiért, a XIV. kongresszuson elfogadott, a szocialista társadalom további építését célzó programjáért. Pártunk célkitűzései a kultúra valamennyi területének célkitűzései, melyekkel művelődésügyi dolgozóink a gyakorlatban ezek megvalósításában kifejtett konkrét tettekkel azonosulnak. Ebben van elkötelezettségük. Ezért a kulturális-nevelő dolgozó, a népművelő mozgalmas munkája nem tűr meg semmilyen sablont, mert akkor megcsömörlik és egv helvben topog. Az előttünk álló feladatokat szem előtt tartva nem lenne helyes, ha a kerületi, de főleg a járási művelődésügyi központok a városi és falusi kultúrházak módszertani segítáegére szorítkoznának. Helyes lenne, ha ezek az intézmények a sokoldalú és sokszínű kulturális-nevelő, művelődési, érdekés más kulturális tevékenvség kezdeményezői lennének, különböző kulturális és tömegpolitikai megmozdulások valódi szervezőivé válnának.