Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-05 / 236. szám, kedd

MINDENKI EGY MŰSZAKOT Ahogyan ma dolgozunk, úgy élünk holnap Legfelsőbb szerveink leg­utóbbi szociális intézkedései­ről megoszlanak a vélemé­nyek. Á lakosság, többsége megelégedéssel nyugtázza az életszínvonalban várható kedvező változást. Akadnak azonban bizalmatlanok is, akik csunán választások előtti trükköt látnak benne. Mások viszont telhetetlenek, csalódottan legyintek. „Eny­nyi az egész?" Ez utóbbiak és a hitetlenkedők is nyilván másként beszélnének, ha megértették volna a társada­lom legújabb nagyvonalú gondoskodásának a jelentő­ségét. Kinek von igoza? — Természetesen azoknak, akik bíznak a pártban, — Jelen­ti ki Michal Štancel, a szövetsé­gi munkaügyi és népjóléti mi­niszter, majd így folytatja: — A gyermekes családoknak nyúj­tandó további segítség és bizo­nyos nyugdíjak emelése — amint arról az érdekeltek ez év október 1-től kezdve a saját ta­pasztalataik alapján is meggyő­ződhetnek — nem véletlen. Trükkről tehát szó sem lehet, hiszen az új szociális intézkedé­seket a párt jóval XIV. kong­resszusa előtt határozta 91. Meg­valósításukat gazdasági eredmé­nyeink teszik lehetővé, ami azt jelenti, hogy jobb eredmények esetén a gyermekes családok és a nyugdíjasok még hathatósabb támogatásban részesülnek majd. Minthogy az említett célokra £ társadalom évente „csupán" kétmilliárd koronát szánhat, en­nél nagyobb összeggel ma nem Járulhat hozzá a lakosság egy része életszínvonalának emelé­séhez. Ám ami késik, nem múlik. Nem kétséges ugyanis, hogy népgazdaságunk tartalékainak gazdaságosabb kihasználásával, a munkafegyelem és felelőssé­günk fokozásával nehézségeink fokozatos enyhülése, életszín­vonalunk további emelkedése Várható. Kifizetődik e? De maradjunk egyelőre a má­nál. Hiszen a gyermekes csalá­doknak nyújtandó, semmikép­pen se lebecsülendő újabb segít­ség máris nem egy égető prob­lémát vet fel. Különösen a fiatal házasok körében válik égetővé a kérdés: „Mi legyen a gyerek­kel? A bölcsődében helyezzük el, vagy inkább a nagymamára bízzuk?" A legjobb megoldás falán mégis csak az volna, ha az édesanya nevelné újszülött­jét kétéves koráig. Igen, csak­hogy ebben az esetben nem jár­hatna munkába, tehát fizetése sem volna. Ehelyett a gyermek születésétől kezdve két éven ke­resztül havonta 500 koronával számolhat. És ha már a házi munkát vállalva odahaza marad az édesanya, nem volna a leg­gazdaságosabb, ha kihasználná az alkalmat és még egy gyerme­ket hozna a világra? A gondos­kodás két kisgyermekről ugyan több munkát jelent, de megold­ható, különösen, ha meggondol­juk, milyen nagy előnyt jelent az időmegtakarítás! Kinek jár oz anyasági segély? M. Stancel miniszter erre a kérdésre is kimerítő választ ad. A havi 500 koronát kitevő anya­sági segélyben 1970. július 1. óta csak a foglalkoztatott anyák részesültek, azok, akik második (illetve további) gyermeknek adtak életet, feltéve, hogy a szülési szabadság lejártával nem tértek vissza a munkába és egy éven keresztül egymaguk gon­doskodtak újszülött gyermekük­ről. Az új intézkedés értelmében ezentúl minden anya részesül­het ebben az előnyben, tekintet nélkül arra, dolgozó nő, vagy sem. A feltétel csupán az, hogy két gyermekről gondoskodjék, akik közül a kisebbik még nem töltötte be második évét, a na­gyobbik pedig még iskolaköte­les. A szülési segély a kétszeresére emelkedik Az anyasági segélyen kívül a szülési segély — csakúgy mint eddig, ezentúl is — minden anyát megillet. A különbség azonban eléggé lényeges, az ed­digi ezer korona helyett ezen a címen ezentúl kétezer korona kerül kifizetésre! Egyszeri jut­tatásról van szó csak, de bizo­nyára minden családban öröm­mel fogadják. Ennek a segély­nek a küldetése, hogy a gyer­mekkelengye, a gyermekkocsi, a kiságy stb. beszerzésével kap csolatos fokozott kiadások se veszélyeztessék a családok szo­ciális biztonságát, megszokott életszínvonalát. A cél ugyanis csökkenő irányzatot mulató né­pesedésünk fejlődésének "előse­gítése is, az, hogy a jövőben mi­nél több gyermek szülessen. Né­mi eredmény ezen a téren már a családi segély bevezetése, óta­is észlelhető. Ezért a számítá­sok szerint a szülési segély megkétszerezésével évente 12 ezer gyermekkel több születik majd, mint 1969-ben. A szociális intézkedések még egy célt követnek: a családos szülők és a gyermektelen csa­ládok közötti életszínvonalban mutatkozó különbségek lerom­bolására irányulnak. A burzsoá köztársaságban a gyermek nagy megterhelést jelentett, mert a esalád nem számíthatott a tár sadalom segítségére, ma a tár­sadalom több mint 4 millió gyermek támogatására évente mintegy 19 milliárd koronát költ. Az állam kiadásai évről évre növekszenek, úgy, hogy míg 1955-ben a családi hozzá­járulás 2900 millió koronát emésztett fel, ma ez az összeg meghaladja a 4100 millió koro­nát, ami a különböző formák­ban nyújtott segélyeket tekint­ve, egy gyermekre átszámítva havonta 400 koronát jelent. A havi 500 koronás családi hozzájárulás kifizetésének to­vábbi, egy évvel való meghosz­szabbítása a családok szempont­jából nem lebecsülendő. Ha ugyanis az anya gyermekéről kétéves koráig egymaga kí­ván gondoskodni, akkor jövedel­me 6000 koronával, a megnöve­kedett szülési segéllyel együtt pedig 7000 koronával tetéződik Adókedvezmény Ehhez járul még a család to­vábbi, a gyermekpótlékra és az adókedvezményre vonatkozó igénye. Ha pl. az apa átlagkere­sete havonta 2000 koronát tesz ki, akkor kb. 140 koronás adó­kedvezményben részesül, ami évente 1680 koronára becsülhe­tő. Gyermekpótlék címén két gyermek esetén havi 330 koro­nát, évente tehát 3960 koronát fizetnek ki neki. Ezek után valóban fogas kér­dés, hogyan döntsön az anya: szülési szabadsága leteltével térjen-e vissza munkahelyére, vagy nevelje egymaga gyerme­két annak kétéves koráig? Noha a gyermekek szempontjá­ból — amint már mondottuk — ez utóbbi megoldás az előnyö­sebb, érthető, ha a magasabb jövedelemmel rendelkező anyák közül sokan — feltéve, hogy szakmunkaerők és gyermekei­ket van kire bízni-, a szülési szabadság leteltével lemonda­nak a további állami segélyről és az egész napi gyermekneve­lés helyett munkájukat részesí­tik előnyben. AGITÁCIÓ ­A közép-szlovákiai kerület­ben a Nemzeti Front szerveze­tei nagy gonddal folytatják a jelölés előkészületeit és a vá­lasztási programok összeállítá­sát. A kerületben a választási agitáció egybekapcsolódik a termelési feladatok teljesítésé­vel. Az üzemek dolgozói a gya­korlatban váltják valóra a párt politikáját, és a jelenlegi ered­mények azt mutatják, hogy a Nemzeti Front minden szerve­zete" egységesen a párt irány­mutatása szerint törekszik a szocialista építőeredmények nö­velésére. A szakszervezetek pél­dául szocialista munkaversenyt szerveztek a kommunista párt vezette Nemzeti Front politiká­jának támogatására. Ezzel kap­csolatban jelentős visszhangra talált a CSKP KB és az NF KB szeptemberi együttes ülésének felhívása. Az együttes nyilat­kozatban közölt, az anyák és a nyugdíjasok helyzetének A nyugdíjasok juttatásai A XIV. pártkongresszus a nyugdíjasok életszínvonalának emelésére törekedve elsősorban a régi, vagyis alacsonyabb és az 1957. január 1. után (az efsz-tagok esetében az 1962 áp­rilis 1. után) megállapított ma­gasabb nyugdíjak közötti arány­talanságok megszüntetését tűz­te ki céljául. Az új intézkedés értelmében tehát a nyugdíjak október 1-től kezdve egységesek lesznek. Ez azt jelenti, hogy akár mint munkás, foglalkozta­tott, vagy szövetkezeti dolgozó kereste meg valaki kenyerét 1957. január 1., illetve 1962. áp­rilis 1. előtt, nyugdíja ezentúl — aszerint, hogy milyen mun­kakategóriába tartozott — havi, 300, 200 illetve 120 koronával emelkedik. Ez az összeg évente 3800, 2400, illetve 1440 korona nyugdíjtöbbletet jelent. Termé­szetesen az özvegyi nyugdíj is emelkedik, még pedig ennek 60 százalékával, vagyis ezentúl évente 864, 1440, illetve 2160 koronával tesz ki többet. Minthogy a régi nyugdíjasok száma 1970 végén országos vi­szonylatban 590 ezerre volt be­csülhető, nyugdíjuk kiegyenlí­tése mintegy 700 millió koroná­val terheli meg az állampénz­tárt. A társadalom az alacsony nyugdíjak szabályozásáról sem feledkezik meg. Ákinek a nyug­díj egyedüli jövedelmi forrása, — ezeknek a száma 400 ezerre tehető — annak a nyugdíja ok­tóber 1-től a minimális havi 550 koronára, a házastársaké 900 koronára emelkedik. Ez az intézkedés mind a rokkantsági, mind az öregségi nyugdíjra vo­natkozik és évi 200 millió ko­rona többletkiadást jelent az államnak. Kétmilliárd korona többletkiadás Amint látjuk, társadalmunk nem fukarkodik az anyagiak­kal, ha a lakosság érdekeiről van szó. A párt, a kormány és a szakszervezetek elsősorban a gyermekes családok és a rosz­szabb anyagi körülmények kö­zött élő régi nyugdíjasok, va­lamint a túlságosan alacsony nyugdíjat élvezők helyzetén kí­ván könnyíteni. Ezek az intéz­kedések a legsürgősebbek, többre egyelőre nem telik. De azért így sincs okunk az elége­detlenségre, vagy kishitűségre, ha meggondoljuk, hogy a gyer­mekes családok támogatására és a nyugdíjak emelésére szánt 1—1 milliárd korona kiadással társadalmunk még nem mondta ki az utolsó szót, nem fejezte be az arra rászoruló polgárok­ról való gondoskodást. Igazsá­gos szociális politikánk szem előtt tartásával, a lehetőségek­hez mérten a jövőben sem zár­kózik el támogatásuktól. Am a lehetőségeket a polgárok segít­sége, munkaeredményei hatá­rozzák meg. Tehát minden tő­lünk függ, mert valamennyien a saját szerencsénk kovácsai vagyunk. Husák elvtárs ezt az elvet igen találóan így öntötte szavakba: „Ahogyan ma dolgo­zunk, úgy élünk holnap." Ezen­túl tehát ehhez kell tartanunk magunkat, gondtalanabb, jobb jövőnk érdekében! KARDOS MARTA megjavítására tett szociális in­tézkedések számos üzemben újabb termelési sikerek eléré­sére ösztönözték a dolgozókat. A ružomberoki V. I. Lenin Mű­vek dolgozói — többnyire nők — válaszképpen a szociális In­tézkedésekre vállalták, hogy több mint egymillió korona ér­tékű árut gyártanak terven fe­lül. Felajánlásukat a választá­sok előestéjén értékelik majd. Hasonló konkrét, munkasike­rekben megnyilvánuló válasz­tási agitációt folytatnak a handlovái szénbányák is, mely­nek dolgozói táviratban értesí­tették a CSKP Központi Bizott­ságát elhatározásukról, hogy a vállaltnál is több szenet fejte­nek terven felül. A Žiar nad Hronom-i alumíniumgyár dol­gozói ugyancsak kötelezettség­vállalással válaszoltak a CSKP KB és a Nemzeti Front nyilat­kozatára. Košicén megtartották a Ke­let-szlovákiai Vasműben dol­gozó FSZM-tagok vállalati kon­ferenciáját, melyen részt vett Pavol Pilot, a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom Országos Központi Bizottságának tagja, és Jozef Zvara mérnök, a fém­munkások FSZM szlovákiai Központi Bizottságának alelnö­ke is. Ezen a konferencián a köz­A KÖZLEKEDÉS ÉS A JÁRÓKELŐK Szlovákia fővárosa évről év­re gyarapszik. Egyre több gép­kocsi száguld utcáin, amelyek­nek egy részét „folyton" épí­tik. Ezen a szakaszon nehéz gépkocsival közlekedni. Azaz nem is volna nehéz, ha a gép­kocsivezetők figyelmesebben, elővigyázatosabban közleked­nének. A fegyelmezetlenséget bizonyítja az a szomorú tény, hogy Bratislava utcáin az év első nyolc hónapjában 2103 ka­ramboi fordult elő. Nem elővigyázatosak a mo­toros járművek vezetői még a gyalogos átkelőhelyeknél sem, pedig ezeket sok helyen már fényjelzéssel is ellátták. Sok gépkocsi a zebrán áll meg, s aztán kerülgetik őket az em­berek. Igazán példát vehetnénk Tűszűráros érzc A kínai külügyminisztérium sajtóosztálya látogatást szerve­zett a nemzetközi sajtó pekin­gi tudósítói számára: a pekin­gi orvosi egyetem 3-as számú klinikáján bemutatták nekik a sebészeti technikát forradal­masító akupunkturás — tűszú­rásos — érzéstelenítés módsze­rét. A módszert, amelyet az ponti villany karban í artó-mű­hely dolgozói felhívást intéz­tek a Vasmű dolgozóihoz, hogy a VIII. országos szakszervezeti konferenciáig mindenki dol­gozzon le ingyen egy műsza­kot, s ezzel fejezze ki köszö­netét és háláját pártunknak és kormányunknak a legutóbb ho­zott szociális intézkedésekért. A felhívást a jelenlevők elfo­gadták. —ik a külföldi gépkocsiveze; októl, akik a zebra előtt megállva előnyt adnak a gyalogosoknak. Nálunk a gyalogosnak néha versenyfutónak kell lennie ah­hoz, hogy biztonságosan átjus­son az út másik oldalára Ezzel persze nem azt akar­juk állítani, hogy a gyalogosok már megtanulták, hogyan kell biztonságosan közlekedni. So­kan nem tudják, vagy nem is akarják tudni, hogy mire való a zebra, illetve a kijelölt átjá­ró. Ugyanis ott mennek át az utcán, ahol éppen a kedvük tartja, s ezzel gyakran okoz­nak közlekedési balesetet. Akadnak szép számmal olyanok is, akik a „pirosra" mitsem ad­va átszaladnak az ú' m Isik ol­dalára. A fővárosi retidjrl:p v.ság közlekedési osztálya vetette az első lépést a fegyelmezetle­nek megzabolázására. A for­galmi rendőrök feljegyzik azon gépkocsivezetők és gyalogosok nevét, akik vétettek a közúti forgalom előírásai ellen s eze­ket iskolázásra rendelik be Aki nem jelenik meg. azt meg­bírságolják. —nj — tefenítés utóbbi években kísérleteztek ki Kínában a hagyományos tűszú­rásos gyógymód továbbfejlesz­tésével, az ország különböző kórházaiban több mint 400 000 esetben, a pekingi 3. sz. klini­kán eddig 4900 alkalommal al­kalmazták kisebb-nagyobb mű­téteknél. TERMELÉSI EREDMÉNYEKKEL Az áldott jó ember A mikor kiderült, hogy ZA Abasári Glazúr Oszkár ' ' több mint egymillió koronát lopott és sikkasztott, emellett a Nemzeti Bank tud­ta nélkül maszek devizagaz­dálkodással is foglalkozott és másodállásban leánykereske. dő volt, a vállalat dolgozói hüppögni kezdtek a csodálko­zástól. „Az Oszi, az az áldott jó ember? Lehetetlen?" Az el­lenőrzési osztály vezetője úgy bőgött, mint a zálogos te­hén és könnyektől maszatos arccal mutogatta azt a het­venöt dekás arany cigaretta­tárcát, amit Oszitól kapott a születésnapjára, a főkönyve­lő némán bámulta gyémántok­kal kirakott és platinával dú­sított aranyóráját, amit Oszi­tól kapott ajándékba a neve napjára, a főraktáros zokog­va tapogatta kabátja zsebében azt a csinos bankótömeget, amit két nappal azelőtt ka­pott Oszitól, amikor minden papiros, minden aláírás nél­kül kiadott 150 ezer darab gumidominót a raktárból. Per­sze egy pillanatig sem kétel­kedett abban, hogy az árut legálisan vételezi az Oszi, hi­szen az egy áldott jó ember volt, talpig úr, talpig Abasá­ri, talpig Glazúr és talpig Oszkár. Csini Csilla, Bájdús Sarol­ta és Izgalmas Klotild válla­lati démonok megesküdtek egymás életére, hogy Oszi ilyet nem csinált, mert az egy korrekt gyerek volt, egy cukipofa, aranypók és bajgu­nár, aki minden esetben főúri gavallériával honorálta szol­gálataikat, mert kijelentette: — Az éjszakai munkáért na­gyobb fizetés jár. Nyomás Tódor kapuőr, a körzeti tekebajnokság 32. he­lyezettje, tekebajnoki becsü­letszavát adta arra, hogy Oszi volt a vállalat legbecsülete­sebb és leghumánusabb dolgo~ zója, aki tudta, hogy egy ka­puőr javadalma igen szerény, ezért hetenként két liter ru­mot és három liter bort fo­lyósított szociális segélyként Nyomás Tódornak, aki ezek után igazán feleslegesnek tar­totta árgus szemekkel vizs­gálgatni, hogy mit visz ki a gyárból Glazúr Oszkár a kis egyszerű, hétköznapi Taunu­szán. Az Alfa Rómeót és a Porchét ugyanis csak vasár­nap használta. Miután Abasári Glazúr Osz­kár Idegei a sokrétű gazda­sági tevékenység következté­ben lerongyolódtak, most hu­zamosabb ideig az állam gon­doskodik gyógyításáról olyan szeretettel, hogy lakosztálya ablakát rácsokkal védik és még az ajtót sem kell bezár­nia maga után, ezt is mások végzik helyette. A vállalatnál gyűjtést indí­tották, hogy megrendelhessék Abasári Glazúr Oszkár mell­szobrát, mert egy ilyen áldott jó ember megérdemli. PÉTERFI GYULA Tóthpál Gyula felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents