Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-01 / 233. szám, péntek

Választási emlék Hot mandátumot szereztünk ... A BÉKE ÁGYÚJA (Tóthpál Gyula felv.) Édesapám téglagyári munkás volt. 1913-ban szüleim egy batyuba csomagolták egész vagyonkájukat és a két gyermekkel együtt felutaztak Budapestre munka után. A világháború kitörésekor apám az elsók között bevonult katonának. Akkor már három gyerek volt a családban. 1915 elején édesanyámnak a gyermekkel viszsza kellett térnie Lévára. Itt nagyanyánknál laktunk egy szobában. Édesanyám az urakhoz járt mosni, amikor elment, mi még aludtunk, s amikor hazatért, mi már aludtunk. Három évig a fronton volt édesapám, 1917-ben súlyos sebet kapott, egy évre kórházba került, majd két mankóval a hóna alatt hazatért. A nyomor még nagyobb lett, mert ami nyugdíjat kapott, az koldusalamizsnának is kevés volt. Amikor Lévára bejött a Vörös Hadsereg, nagyon örültünk, mert végeszakadt az éhségnek, volt már katonakenyér meg feketekávé. Apám lakást is szerzett, igaz, csak egyszobásat, de az legalább nagy volt. Amikor a vöröskatonák kivonultak a városból, újra kezdődött a nyomorunk. Apám alapító tagja volt a pártnak, egy pártsejtet vezetett, s mivel nagy volt a szobánk, nálunk tartották a gyűléseket. Én ezalatt az édesapám télikabátjába burkolva őrködtem sokszor éjfélig is, hogy jelt adjak, ha idegen közeledne. 8—10 éves koromban már a földbirtokosok földjén dolgoztam, hajnaltól napestig irtottam a gyomot és szedtem a répabogarat. 11 éves koromban kisbéres lettem, .de ezt a munkát csak négy hónapig bírtam, aztán visszamentem iskolába, ahol befejeztem az ötödik elemit. Ezután a kőművesekhez jártam dolgozni. Édesapám sokat volt munka nélkül. A kommunista párt a húszas évek közepén épített saját házat. A munkások ingyen készítették el az épületet, vasárnaponként apámmal együtt én is sokat dolgoztam az építkezésen. Csak a tetőhöz szükséges faanyagért kellett fizetni, az ehhez szükséges anyagiak megszerzése céljából a pártszervezet úgynevezett tégla jegyeket adott ki 1—2—3—5 korona értékben. Ezeket én is árultam főleg a táncmulatságokon, sokszor hároin-négyszáz koronát is beszedtem értük. 1931-ben beléptem a pártba, akkor múltam húszéves. Ugyan, abban az évben zajlott le a raktári és a szátlító munkások sztrájkja, én'ŕs Szedmák józsef voltunk a sztrájkőrök. 1932-ben a téglagyári munkások sztrájkoltak, én is részt vettem benne. A sztrájkot elvesztettük, mert a szociáldemokrata vezetők „leszerelték". 1936 áprilisának végén a Garam menti földmunkások bérharca egybeesett a palástnémeti útépítők és a kelet-szlovákiai erdőmunkások bérharcával. Ebben a bérharcban én is részt vettem az elejétől végig. Major Sándor elvtársnak segítettem mint kisegítő instruktor. Garamlökön volt a sztrájkközpont, már a második hete tartott a sztrájk, csak Kis Kálnán nem álltak még le. A párt i engem és Sátek elvtársat küldött ki oda, hogy beszéljünk a földmunkásokkal, magyarázzuk meg nekik, hogy az ő érdekük is a sztrájk győzelme, ezért ne l. menjenek kl a földekre. Kerékpáron mentünk oda, de amii kor odaértünk, már dolgoztak fc a földeken. A Garam felől két csendőr közeledett, ezért a molu erdőben kellett elrejtőznünk, csak késő délután mehettünk haza. Tamási Mária elvtársnő, a pártszervezet titkárnője azt mondta, hogv niíisnap feltétlenül beszélni kell a kiskálnaiakkal, ezért a mainál korábban el kell indulni. Vállalkoztam rá, hogy még este kimegyek Garamlökre és onnan hívok valakit magammal. Két ifjúmunkás jött velem, az egyi Küzdelmes élet ket Kender Andrásnak hívták, a másiknak a nevére már nem emlékszem. Éjjel indultunk el Kis Káinára, így sikerült beszélnünk a munkásokkal, akik ezután visszafordultak a munkából és csatlakoztak a sztrájkhoz. Ekkor újból feltűnt a esendői járőr, ezúttal Üjbars felől jöttek, így kénytelenek voltunk Kálna felé menekülni. Én elbújtam a vendéglő udvarán, a két ifjúmunkást azonban elfogták és Lévára vitték. Kerülő úton déltájban értem Garamlökre ós Hlavács József elvtársat, a kerületi titkárt kerestem, de ő akkor már Endré( den tartózkodott, ahol szintén sztrájkba léptek a munkások. A földeken keresztül én is oda mentem, de ekkor már alig álltam a lábamon az éhségtől. A faluba érve Hlavács elvtársht a vendéglő falának támaszkodva találtam. Azt mondja, hogy baj van Danis elvtárs, veszélybe került a harc, a csendőrök elhurcoltak vagy húsz-harminc asszonyt, letartóztatták Furinda elvtársat meg Weisz kerületi titkárt. Sürgősen be kellene menni Lévára és telefonon lehívni valakit Bratíslavából, ha lehet, akkor Steiner elvtárs jöjjön. Megmondtam neki, hogy mennék én szívesen, de nem pírok az éhségtől. Hlavács elvtárs két tojásból rántottát és egy darab kenyeret rendelt a vendéglőben. Azt elfogyasztottam és elindultam a városba, ahová öt óra körű! értem. Felhívtam Bratislavát, Steiner elvtárs azt mondta, hogy haladéktalanul indul, este tízkor várjam a vonatnál. Meg is érkezett, az volt az első kérdé se, hogy hová indulunk. A szállodát említettem, hogy mujd reggel tovább mehetünk, ô azonban javasolta, hogy induljunk azonnal. A vasút mellett méntünk, hogy lerövidítsük az utat, éjfél felé megérkeztünk, tis a község a zselizi járáshoz tartozott, ahol nem ismertem senkit, így az éjszakát egy sza!mnkazalban töltöttük. Reggel összehívtuk a falu munkásait és gyalog Zselízre mentünk Packo járási főnökhöz a letartóztatottak kiszabadításáért. Ez sikerült is. A bérharc tovább folyt még egy hétig, és végül is győztünk. A földmunkás sztrájk öt hétig tartott. A garamlökieknek gyűjtést rendeztünk, mert ott volt a legtöbb földnélküli proletár és ők kezdték a sztrájkot. Gyűjtöttek a lászlóművei, a gényei, a dobogói cselédek, lisztet, babot adtak, ki mit tudott, azzal segítette a sztrájkotokat. 1936 júliusában elvállaltam a Magyar Nap terjesztését minden vasárnap a magyarlakta vidéken. Ezt a tevékenységet 27 hónapig csináltam télen-nyáron. Szeretnék még megemlíteni egy két eseményt. 1932-ben, amikor Sallai Imi e és Fttrst Sándor elvtársak meggyilkolására készültek a horthysta pribékek, Skolnyík elvtárs vezetésével lávái küldöttség utazott Bratislavába. A pártszervezetben úgy határoztunk, hogv a vonatnál várjuk őket és tüntetést szervezünk. Rossz hírrel érkezett meg a küldöttség, az állomáson mintegy ötvenen fogadtuk, aztán elindultunk a város felé, s egyre többen lettünk, mire az Ozmán térre értünk, már lehettünk vagy hatszázan. A csendőrséget meg a tűzoltókat rendelték ki ellenünk. de mi szétszaladtunk és a mellékutcából a kőrakások köveivel dobáltuk meg őket. Valaki elárulta a nevemet a hatóságoknak, mert hatheti börtönre ítéltek, amit Komáromban -töltöttem le. Az 1934-es választásokon a kommunista párt több mint 1400 szavazatot kapott. A pártszervezetnek akkor mintegy 150 tagja volt. A kommunista párt volt a legerősebb városunkban, azonban a többi párt koalícióba lépett ellene, így ők választottak bírót, a kommunistáknak csak a bíró első helyettesi tisztsége jutott. 1938 januárjában Léva városa az államtól negyven mázsa cukrot kapott a munkanélkü liek részére. Antal Gyula református pap, magyar nemzeti párttag, a város bírája visszautasította a küldeményt azzal az indoklással, hogy Léván nincs munkanélküli. A kommu nista pártszervezetben Iván Jánossal azt a feladatot kaptuk, hogy szervezzük meg a munkanélküliek tüntetését a bíró döntése ellen. Először csak mintegy hatvan embert sikerült öszszetoboroznunk, így a bíró a csendőrök segítségével könnyen meghiúsíthatta az akciót. Egy hét múlva azonban újra meg szerveztük a tüntetést. Ekkor már körülbelül hatszáz-hétszáz ember gyűlt össze, öttagú delegációt választottunk és bementünk a bíróhoz. Az ismét a csendőrökhöz fordult, de a folyosókat és a lépcsőházat megtöltő embertömegből nem tudtak a városházára bejönni a csendőrök Ezután a bírótól íTásban ígéretet kaptunk, hogy a munkanélkülieknek kiosztják a cukrot. Márciusban ez meg is történt. 1938 novemberében bevonult a horthysta hadsereg. Ezután még nehezebb lett a helyzetünk, több elvtársat, köztük engem is rendőrségi felügyelet alá helyeztek. DANIS SÁNDOR. Levice Ma már természetesnek veszszük, hogy azokra az emberekre szavazunk, akik a legjobban rászolgáltak a dolgozók bizalmára. A tömegek akarata a múltban is ez volt, ám nem mindig sikerült elérni azt, hogy azok képviseljék a népet, atyik arra a leghivatottabbak voltak. A kommunista párt fennállásának története során mindig igyekezett a lehető legtöbb mandátumot megszerezni a választásokon. Ez persze egyáltalán nem volt könnyű feladat. Ezt erősítette meg a 73 éves šaloVi (Garamkissaló) Laszab István bácsi is, aki az 1930-as évek választásairól beszélt. — Községünkben a kommunista párt nagyon szép sikereket ért el a választásokon, hiszen hat mandátumot szereztünk, a többi mandátum (6) pedig három felé oszlott mondja elgondolkozva Laszab bácsi. — A kisgazdák mindenáron meg akartak nyerni, hogy közösen Induljunk az 1938-as választásokon. A képviselőtestület akkor 18 tagú volt. A hat mandátum elnyerése tehát nagyon szép eredménynek számított. Egyben azt jelentette, hogy kommunista lett a falu törvénybirója. Ez pedig nagyon fontos volt, hiszen a törvénybíró beleszólhatott abba, kinek adjanak munkát. A törvénybíró egyébiránt La szab Ferenc (István bácsi báty ja) lett, aki kilenc évig látta el tisztségét. Laszab Ferenc volt egyben a község párt szervezetének megalapítója is — 1922-ben hozták létre a helyi pártszervezetet 12 taggal. Hogy milyen ember volt a falu kommunista törvénybírója, azt egyetlen példából megérthetjük. Amikor a kommunisták Spa nyolország segítségére siettek, Laszab Ferenc már 56 éves volt, ám hat évet letagadott életkorából, hogy önkéntesnek jelentkezhessen. Volt is tekintélye a faluban. A jegyző félt tőle. Egyszer azonban így is csendőrt küldött a kommunistákra, amikor azok éppen gyűElőkészületek a Keiice-vidéki járásban léseztek. A gyűléseket a legtöbbször a törvénybíró lakásán vagy a szőlőhegyi pincékben tartották. Mindig nagyon alaposan megszervezték az összejöveteleket. Az alapos szervezés fontosságára Steiner Gábor ktilön figyelmeztette őket. Kivált akkor, ha sztrájk megszervezéséről volt szó. Ennek ellenére a szervezőknek (vagy ahogy akkor nevezték: „lázítóknak") sehol sem adtak szívesen munkát. Természetesen a „lázítók" közt tartották nyilván Laszab Istvánt is. Ám a kommunistákat mindez nem rendítette meg meggyőződésükben, s vállalták a pártmunka veszélyét. Például a plakátokat is rendszerint Laszabékhoz küldték Levicéről (Léva). A választási plakátokat sokan nem jó szemmel nézték, de letépni senki se merte őket. Soká beszél a ma már nyugdíjas Laszab István a régi választásokról, a mandátumokért való küzdelemről, mely tulajdonképpen elválaszthatatlan a kommunista párt történetétől. Nagyon időszerű tehát, ha a közelgő választások alkalmából felidézzük ezt a mának Is sokat mondó küzdelmet. I. S Laszab István (Fülöp I. felvételej A választások időpontjának kihirdetése után országszerte fokozódott az államhatalmi szervek tevékenysége, meggyorsultak az előkészítő munkálatok. A Košice-vidéki Jub belügyi osztályának vezetőjétől, dr. Zoltán Fircak elvtárstól, aki a.szervezést munkálatokat irányítja — afelől érdeklődtünk, milyen stádiumban vannak az előkészületek a közelgő választásokra? — Előrebocsátom, járásunkban a jóváhagyott és ismertetett szervezési terv alapján folynak az előkészületek. A járási, városi és helyi nemzeti bizottságok szerveinek értékelése, valamint a hnb elnökeivel és titkáraival folytatott be szólgetések véget értek. A járás 113 községe közül kilencvenhatban a képviselők beszámoltak a választóknak eddigi tevékenységükről. A választási programot minden községben elkészítették, a járási nemzeti bizottság illetékes szakosztályai állást foglaltak ezekhez, s a véleményezett programokat a helyi nemzeti bizottságok október 9-ig visszakapják. A BRATISLAVAI KORZÓN (Tóthpál Gyula felv.) — Hány képviselővel számol, nak a jövőben a járás területén? — Az eddigi döntések szerint a jnb ba 85 s a 113 község nemzeti bizottságaiba 1849 képviselőt választanak be. Az illetékes szervek már jóváhagylák a választókörzetek kialakításának tervezetét, mely szerint 217 választókörzetben lesznek választások. Járásunk területén 75 agitációs központban három agitációs csoport és 1050 agitátor kezdte meg tevékenykedését. Ezeket az agitációs központokat, — melyek száma további 25-tel bővül — megfelelő prop-agációs anyaggal láttuk el. — A már elkészült járási program szerint milyen égető problémákat akarnak megoldani a jövőben? — Elsődleges feladatunknak tartjuk a többműszakos oktatás jelentős csökkentését iskoláinkban, ami nem lesz könynyű munka. Szeretnénk megjavítani a lakosság ivóvízzel való ellátását. Járásunkban eddig csupán 22 község kap ivóvizet a vízvezetékhálózatból. További probléma: a munkaképes cigánylakosság közel fele nincs állandó munkaviszonyban. Megoldásra vár a nők foglalkoztatásának problémája, és mé? igen sok más, amit ezen a helyen képtelenség felsorolni. — Hogyan értékelik a járási szervak a lakosság választás előtti aktivitását? Örömmel közölhetem, hogy kedvezően. Járásunk lakosságának a pártjubileum és a OSKP XIV. kongresszusa időszakában megnyilvánuló munkalelkesedése nem csappant, s

rit egyre inkább fokozódik. Ennek köszönhető, hogy a vállalásokból 32 millió koron* értékű felajánlást már az első félév folyamán teljesítettek, s minden feltétel megvan arra. hogy járásunk dolgozói a 75 millió korona értéket képviselő járási vállalás teljesítésének tudatában járulnak az urnához. (kulik)