Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-03 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

Szakértelemmel álcázott kémkedés 6 Az aritikomrrtunizmus gyászvitézei 9 Akiknek a fejlődő országok ajtót mutatnak NEOKOLONIALIZMUS a kapitalizmus alkalmazkodik a világban kialakult ú] helyzethez A tőkésországok uralkodó körei a szocializmussal folytatott párviadal körülményei között minden eddiginél inkább tartanak attól, hogy az osztályharc forradalmi tömegmozgalommá fejlődik. A burzsoázia tehát a dolgozók kizsákmányolása és elnyomása kendőzöttebb formáinak alkalmazására törekszik, számos esetben hajlandó részleges reformokra azzal, hogy a lehetőséghez képest eszmei és politikai ellenőrzése alatt tartsa a tömegeket." É tényt a Szovjetunió Kommunista Pártja idei XXIV. kongresszusának beszámolója állapította meg, s ennek illusztrálására a nemzetközi történésben számtalan adatot találunk. ELHALLGATOTT ÉVFORDULÓ Washingtonban a Lafayette téren, a Fehér Házzal szemben és a Connecticut avenue 806 szám alatt két hatalmas épületen nagy cégtábla díszeleg: „Peace Corps", azaz békehadtestek az itt székelő szervezet neve, melynek hallatára az embernek az Üdvhadsereg, s más hasonló karikatív szervezetek jutnak az eszébe. Ebben az esetben azonban nagyon melléfognánk, ha azt hinnénk, hogy a Béke-hadtestek valamilyen jótékonysági egvesiilet. washingtoni vezérkarral. Ez a vezérkar ugyanis egészen más irányti tevékenységet folytató önkéntesek hadát irányítja. Az idén március 1-én volt tíz éve, hogy a néhai Kennedy elnök elgondolásai alapján megalakult a Békehadtestek nevű szervezet. Akkoriban szerény társaságként hatott: mindöszsze évi 30 millió dollár költségvetéssel rendelkezett, de ez az összeg tiz év alatt 115 millió dollárra, tehát valóban szédületesen emelkedett. A Béke-hadtestek szervezet 12 ezer főnyi személyzettel kezdte tevékenységét, de emberéinek állománya 1966-ban már elérte a 155 ezret; azóta hanyatlás mutatkozik a szervezet tevékenységében, bizonyos források szerint az „önkéntesek száma" tavaly 10 500-ra csökkent. Ez is bizonyos válságtünetekre vall, s nyilván a tízéves munka mérlege késztette Washingtont arra, hogy szép rsendben ünnepeljék a jubileumot A NEOKOLONIALIZMUS MISSZIONÁRIUSAI így is nevezik a Béke-hadtest „önkénteseit", akik különféle hivatású egyének, szakemberek, de emellett képzett hírszerzők, propagandisták, eszmei aknamunkára specializált egyének, akiknek „altruizmusa" az amerikai imperializmus legrútabb önzését szolgálja. A Béke-hadtes't összetoborzott önkéntesei megfelelő kiképzés után szétszélednek a „harmadik világ", vagy pontosabban Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fejlődő országaiba, hogy mint tanárok, mérnökök, sportnevelők, agronómusok stb. müködjejiek, közben kiépítsék kapcsolataikat a helyi lakossággal, szoros kapcsolatokat teremtsenek az egyes országok reakciós köreivel, figyeljék a lakosság hangulatát, működésükkel a haladó erők megbontására törekedjenek, s lépten-nyomon, burkoltabb vagy nyíltabb formában az antikommunizmust propagálják. Fő céljuk az, hogy megkedveltessék az amerikai életmódot a helybeli lakossággal, elsősorban a fiatalsággal, a felnövő nemzeti értelmiséggel, távol tartsák őt a forradalmi eszmék hatásától, a nemzeti felszabadító mozgalom terjedésétől, rajtuk keresztül az egész ország politikai hangulatát ellenőrizzék és úgy irányítsák, hogy a fejlődő országok népei körében elterjedt jelszó: „Yankeek, takarodjatok haza!" megváltozzék a yankeek marasztalása értelmében. A Béke hadtest emberei képzett specialisták vagy főiskolát végzett fiatal szakemberek, akiket egyrészt u péHZ csábított a béke-hadtest soraiba, másrészt kalandvágyó fiatalok, sót közönséges kalandorok is akadnak W W t í) u NEM KÍVÁNATOS VENDÉGEK A Béke-hadtestek működésének megítéléséhez tíz év sem kellett. A „nenkolniiializmus misszionáriusai" hamar megmutatták igazi arcukat. Számos afrikai és ázsiai országban kitudótott róluk, hogy a legszorosabb kapcsolatban állnak a CIA amerikai központi hírszerző szervezettel és a Pentagonnal, melyek tudvalevőleg nem emberbaráti létesítmények, mint ahogy nem karitatív célra létesült a Béke

;hadtestek működését részben pénzelő Ford Alapítvány sem. így aztán nem csoda, hogy a Béke-hadtest embereit mindjárt tevékenységük kezdetén kitessékeltek Ghánából, Indiából, Burmából. Gabonban 1967-ben a Béke-hadtest 57 „önkéntesét" utasi tották ki az országból, mert kémkedést bizonyítottak rájuk. Gabon példáját Mauritánia is követte. Az afrikai országokban különösen azután lepleződött le a Béke-hadtestek igazi szerepe, hogy a pusztító nigériai polgárháborúban a Béke-hadtest egyáltalán nem bizonyult a politikától távol álló, tisztán karikatív szervezetnek. mert minden támogatást megadott a központi kormány ellen fellázadt biafni szeparatistáknak. a vöröskeresztes ládákban gyógyszer helyett fegyvert juttatott Ojukwu híveinek. Ezek után érthető, hogy onnan is kotródniuk kellett. Miként vélekednek Afrikában a Béke-hadtestről, bizonyítására elég néhány nem éppen díszes jelző. Lesothóban, az egykori Bászutóföldön „gyilkos hadtestnek" nevezik, Szomáliában pedig azi írták róluk, hogy tőlük éppen a béke van legtávolabb, mert a Béke hadte? k valójában a neokoíonializmus száüáscsinálói Indonéziában még Szukarno életében megállapították, hogv a Béke-hadtest „spanyolfal a neoknlonialista politika álcázására". India és a Fülöp-szigetek után Kolumbia volt az a fejlődő ország, amelyet a legjobban megszálltak a Békehadtest „önkéntesei". A Kolumbiát hálózó kétezer ügynök elsősorban a tanintézeteket uralta. A Voz Proletaria című kolumbiai lap szerint 1500 rádiókészüléket, két filmvetítőberendezést és 25 Békehadtestbeli ügynököt kapott a kolumbiai rádió- és televíziótársaság, hogy amerikai mintára kiépítsék a „tömegnevelést". A diákság azonban átlátott a gálád szándékokon és elsőként a Del Valle egyetérti hallgatói lázadtak fel az amerikai „szakértők" jelenléte ellen. Kiáltványukban rámutattak, hogy a Béke-hadtest emberei „az Egvesült Államok ügynökei, akik e földrészen Washington társadalmi, politikai és gazdasági ellenn^/ésénck fenntartására törekszenek". Mellesleg az említett Ford Alapítvány 836 ezer dollárral járult hozzá a Béke-hadtestek kolumbiai akciójához, 1961 óta pedig kerek tízmillió dollárt bocsátott rendelkezésére ..közművelődési" célokra. POLITIKAI KUDARC A Béke hadtest nemcsak az amerikai hírszerző és katonai szervezetekkel működik egyiitt, s folytat az imperialista érdekeknek megfelelő propagandát és küldöz kémjelentéseket, vesz részt puccsok szervezésében, hanem kimondottan az amerikai külügyminisztérium ellenőrzése alatt áll. Milyen fontos szerepet tulajdonítottak neki az amerikai politikai élet vezetői mindjárt a szervezet megalakulása óta, az is bizonyítja, hogy a Békehadtest irányító szervének, az országos konzultatív tanácsnak az- elnöke egészen 1969-ig az Egyesült Államok mindenkori alelnöke volt. Johnson, Humprey Héják" és „galambok" követték egymást, árnyalatokban eltérő díszítést adva a cégérnek, de a lényeg nem változott. S mivel a Békehadtestek tevékenysége folvtán • érintett népek felismerték ezt a lényeget, valaminek változnia kellett. Az amerikai külpolitika irányítói, hogy elfogadhatóbbá, „népszerűbbé" tegyék a Béke-hadtestet, neves közéleti személyiségeket vontak be közvetlenül vagy közvetve. így például 1969-ben Neil Armstrongot, a neves ürpilótát állították a szervezet élére. Henry Belafontét. a népszerű zeneszerzőt is megnyerték, hogy írjon rekiám-zeneműveket a Béke-hadtest propagálására. John Rockefeller IV. is odakölcsö; nozte nevét és természetesen pénzét a szervezet fellendítéséhez. A funkciókkal megtiszteltek között, persze, rendhagyó esetek is voltak. így volt ez nniiglas főbíró és Coffin lelkész, ogyetemi előadó esetében is, akik a polgárjogi mozgalomhoz és a vietnami béke híveihez csatlakoztak, s ezért irgalmatlanul törölték őket a Béke-hadtest pártfogóinak névsorából. NEOKOLONtAUSTA FOGÁS Az imperialisták azonban olyan macs_kat«rmészetűek, hogy nem könynyen törődnek bele kudarcaikba. Snrgent Shriver, a Béke-hadtest első vezérigazgatója óta nagyot változtak az idők, a neokolonialista politika követőinek „le kell alacsodniuk", hogy valamit elérjenek. Ezért a vezérigazgatói posztra 1969-ben négert állítottak Payne Lucas személyében. Az utóbbi években a Béke-hadtest ilyen „show-case" emberek, azaz kirakatemberek, vagyis befutott néger polgárok szerepeltetésével akarja bizonygatni a faji megbékülést, a négerek felkarolását. A washingtoni külügyminisztérium illetékes köreinek ugyanis az az elképzelésük, hogy ezek a jól menő amerikai négerek majd szót értenek afrikai testvéreikkel és elősegítik az imperializmus neokolonialista politikájának eszmei terjeszkedését. Az elmúlt években Nigériában ?s Ghanában amerikai néger diplomatákat lepleztek le törvénybe ütköző tevékenység közben. így a show-case módszer is csődöt mondott. Hiába minden: a faji egyenlősséggel űzött washingtoni szemfényvesztésre az amerikai néger lakosság harcának állandó erősödése a válasz. A Daviseknek, Jacksonoknak millió és millió követőie van. Ezek után érthető, miért nem ünnepelték meg a Béke-hadtest tízéves fennállásának jubileumát. Éppen iíyen dicstelen lesz a gyarmati rendszer és a neokolonializmus vége Is. h. L