Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-28 / 256. szám, csütörtök

(íóthpál Gyula felvételi; | nflMllEilIIIHIIItMIHHUIlHtlIlllfftftltlflIIUttHHttili ARANYKEZŰ LÁNYOK Ki vezette be Oroszországbaii a csipkekészítés bonyolult mű­vészetét? Ezt nem tudjuk és ta­láji soha nem fogjuk megtudni. Daniel Romanovics herceg — legyezték fel a 13. századbeli krónikákban — mindig nagy hatással volt a külföldi köve­tekre, mert ruházatát különle­gesen finom, ezüst és arany fo­nalból készített csipkék szegé­lyezték és sokszínű flitterrel, tollakkal és gyöngyökkel díszí­tették. Azonban az orosz csip­ke hírnevét nem a hercegi Öl­tözetek alapozták meg. Régi idők óta közkedvelt volt a len­vászonból készített ' csipke. Alapanyaga mindig könnyen el­érhető volt, hiszen még a leg­szegényebb házakban is akadt lenmaggal bevetett kis vetemé­nveskert, vagy keskeny föld sáv. Jégvirágok A Szovjetunió északi terüle­tein hónapokig tart a tél. A csendesen hulló hó belepi a fo­lyókat, erdőket és mezőket. A vastag fehér takaró alatt tava­szig szunnyad a föld. Ez a téli csend a kézművesek világa. A nagyobb házakban összegyűl­nek a lányok és a késő éjsza­kába nyúló énekelgetés közben ég a kezük alatt a munka, a csipkeverés. Az ablakok jégvi­rágai, a faágak zúzmarái, és a megolvadó hópelyhek pazar csipkézete bámulatos ábraként jelentkezik a csipkén. Ez a két szó: „orosz csipke" a szovjet ember számára olyan régi városok képét idézi, mint Vologda, Jelec, Rjazány és Vjakta, vagyis mai néven Ki rov. Az itt élő „aranykezű lá­nyok" az egész országban is­mertek. A legszebb csipkét a vologdaiak készítik. A csipke­készítés titkát nemzedékről nemzedékre továbbadták. A csipkeiskola Ebben a városban nyílt meg a csipkekészítő iskola. A nö­vendékeket Kapitolina Isakova, a szakma elismert művésze ta­nítja. Isakova készítette a világ­szerte híressé vált „Északi Fény" elnevezésű térítőt. A bá­mulatosan megtervezett és el­készített asztalterítőbe ágyazott csipkerészletek a telet ós az égen megjelenő kápráztató északi fényt idézik. A vologdai csipke egyébként aranyérmet nyert az 1968-as brüsszeli kiál­lításon. A jeleci csipke könnyedebb, finomabb, vidámabb, mint a vo­logdai. jelec csipkekészítői sze­retik a nagyvirágos terveket, különösen népszerű minta a sű­rűn szőtt csipke és az áttört kötés kontrasztjában egy régi, nyolcszirmú virág. A műértők a vjaktai csipkét is nagyon szeretik. Ennek is sajátos vonásai vannak. Jellem­zőik az élesen kirajzqlt minták és a váratlan átmenetek. A rjazányi csipke a szivár­vány minden színében pompá­zik, a míhajlovi csipketerítő pe­dig olyan színpompás és horgo lása annyira különleges, hogv gyakran összetévesztik a hím­zéssel. Az „aranykezű lányok" csip­kébe álmodják a szépséget... IAPNI illilllllllllllllllllllllllltlllllllll ÉRTÉKEK A JÓLÉTBEN Más .a jóllakott ember érték- . méŕqéje és más az éhesé. Ugyan­az a falat száraz kenyér, amely az éhes számára esetleg élet­mentő értéket jelenthet, a jól­lakott ember értékmércéje sze­rint jelentéktelen semmiség. Az üzemi konyhák, diákmenzák, sőt, háztartások hulladékában fellelhető rengeteg kenyérhulla­dék arra enged következtetni, hogy számunkra a jóllakott emberek értékmércéje érvé­nyes . . . Távolról sincs szó azonban csupán kenyérhulladékról. Az alapvető létfenntartási' eszkö­zök bőségében élö emberek gondolkodásáról szeretnénk e helyütt szólni, mégpedig, éppen a gondolatvilágban kialakult ér­tékmérce alapján. Sok cseleke­detünk, állásfoglalásunk, véle­ményünk befóly.ásolója ez az értékmérce, amelyet gyakran nem is tudatosítunk. Legegy­szerűbben úgy ismerjük meg a cselekedeteinket és gondolko­dásunkat befolyásoló értékmér­cénket, ha megpróbálunk egy sor különféle jelenséget sor­rendbe állítani aszerint, hogy számunkra mi a fontosabb. Ha ezt a játékot magunk űzzük, érdekes időtöltés, valamiféle rejtvényfejtés az egész. Ha azonban szociológusok csinálják ugyanezt a lakosság minden rétegét felölelő emberek közt, akkor a játék komoly ismerete­ket nyújt arról, mi jelent elé­gedettséget, -mi elégedetlensé­get, merre alakul az emberek gondolkodása. A jólétben élő emberek gondolkodására jellem­ző mozzanatot tárt fel egy len­gyel szociológus-csoport, amely kimutatta, hogy az emberek az üzemben az ingyenes orvosi ke­zelést például olyan természe­tesnek veszik; mint a jóllakott ember'a falat kenyeret, s ezzel szemben nagyra értékelnek pél­dául olyan „apróságot", miut a megfelelő munkaidő-beosztást, zajmentes környezetet az üze­men belüli bevásárlás lehetősé­gét stb. A szocialista társadalom vív­mányai a lényeges, az életbe­vágóan fontos, létszükségleti vo natkozásokban hoztak gyökeres javulást a dolgozók életében s így méltán mondhatjuk, hogy jólétben élünk. Nincsen mun­kanélküliség, ellenben van in­gyenes orvosi ellátás, munká­hoz való jog, tehát biztonság­érzet a munkahelyen. (Érdekes ezzel kapcsolatban a francia szociológusok felmérése, akik megállapították, hogy a fran­cia munkás értékmércéjében az első helyen a biztonságérzet áll, s ez fontosabb számára, mint a bér magassága). Sorol­hatnánk a szocialista fejlődés során elért vívmányok sokasá­gát az anyaszabadságtól a nyug­díjemelésekig, a legszélesebb néprétegek műveltségi átlagá­nak fokozásától az életszínvo­nal emelkedéséig. Mindez van, tehát egyre kisebb mértékben képezi az ember — a jólétben élő ember — vágyát. De mind­ezek a vívmányok, bár nem érezzük őket mint közvetlen vágyat, szükségletek — illetve kielégített szükségletek. Ha nem lennének — azonnal meg­éreznénk hiányukat. Aki már 30 000-et megtakarított autójá­ra, az — amennyiben megszűn­ne az ingyenes gyógykezelés — ezt az összeget betegség eseté­re rakná félre és az autó eszé­be sem jutna. Ha fizetésének felét lakbérre kellene költenie — a víkendházra félre tett ösz­szeg egyszerűen nem lenne a bankbetétjén, hanem a háziúr számláján, havi részletekben. .... Minderre mi azonban — r hál'istennek — nem gondolunk, mert nem kell ezen törnünk a fejünket. S mivel ezekre az alapvető létszükségleti dolgok­ra nem gondolunk — éppen jó­létünk folytan , ezek az alap­vető létszükségletek gondolat­világunk értékrendszerében ön­kéntelenül is a háttérbe szorul­nak, jelentőségük csökken a szemünkben. Az eredmény nem más, mint egy gondolkodás­beli deformáció: az objektív ér­ték kisebb jelentőséget kap tu­datunkbun, mint a szubjektív apróság. Az úgynevezett szubjektív apróságok jelentősége — ha az elégedettség érzése szempont­jából vizsgáljuk a problémát — a jólét viszonyaiban megnövek­szik.- Ez .törvényszerű jelenség és van pozitív vonatkozása is: ha már van elég kenyér, tö­rekvésünk az, hogy ez a kenyér legyen jó; ha már mindenki­nek van lakása, akkor az a tö^ rekvésünk, legyen éz a lakás jól fűtött, napos, jól berende­zett; ha már van ingyenes oi» vosi ellátás, ne kelljen órákat várakozni a rendelő előtt. És így tovább. Ezt nevezhetjük a vívmányok elmélyítésének is. Ez a jólétben élő ember értéke rendszer változásának helyes iránya. A jólétben élő ember érték­rendszer változásának azonban van negatív, deformált — mond­hatjuk kispolgári — megjele­nési formája is. Ez a birtoklási vágy fokozása felé hajlítja el a szubjektív értékrendszert. Ez, sajnálatosképpen, az élet na­gyon sok területén tapasztal­ható. Az életszínvonal mindent túlharsogó értékké lép elő, s ezt sokan úgy értelmezik, hogy a jólét egyenlő minél több do­log birtoklásával. Kétségtelen, hogy egyéni jólétet bizonyos életszínvonal nélkül nehéz lenne elképzelni. De, és ez a lényeges, a jólét, tehát az élet­mód színvonala nem egyenlő az életszínvonallal, amelyet pénz ben is kiskereskedelmi árufor­galomban kifejezhetünk. Jól, gazdagon, kényelmesen, egész­ségesen élni, tudatosan fejlesz­teni ismereteinket, tudásunkat, képességeinket, érvényesülni, a szocialista közösség javára al­kotni — mindez nehezen fe­jezhető ki koronákban, százalé­kokban, valaminek a birtoklá­sával. Pedig éppen ezekkel a tényezőkkel mélyíthetők el a szocialista vívmányok. A ma­gántulajdon gyarapítása, hasz­nálati tárgyak, pénz halmozása ezeknél az értékeknél sokkalta szerényebb, sekélyebb, szegé­nyesebb és felületesebb kielé­gítést hoz. Legfeljebb a sok, egyéni tulajdonunkban levő tárgy birtokában azt mondhat­juk: nekem nagyobb autóm van, mint a szomszédnak, én nagyobb hozományt adtam a lány.omnak, mint más, nekem ez van, nekem az van. Ez a szomszéd-koma vl­sony színvonalán hencegésre kiválóan alkalmas egyéni gya­rapodás sokszor nevetséges vég­letekben mutatkozik meg. Köz­ismert annak a televíziót vásár­ló émbernék a példája, akinek a falujában egyáltalán nem le­hetett fogni műsort, de a méreg­drága készüléket mégis meg­vette — szobadísznek. Közis­mertek a fantasztikus összege­ket felemésztő lagzik - - - Ha a leány nem kap berendezett la­kást, s ráadásul esetleg autót hozományba, akkor nem is szá­mít jó partinak ... Az ilyen ér­tékrendszernél — hogy a lag­zinál maradjunk ' — elsikkad egy felette fontos érték — pél­dául a fiatalok boldogsága, egymáshoz való viszonyuk, a szülők megbecsülése stb. Az előtérbe a lakzi ára, a hozo­mány nagysága kerül. Ugyan­ennek az értékdeformációnak a negatív következménye a vá­lások egv.re nagyobb számá­ban is megmutatkozik. Több elvált pár esetének tanulmányo­zása kimutatta, hogy tudatuk­ban egymás megbecsülése, sze­retetet, vonzalma kisebb értéket jelentett," mint az anyagi viszo­nyok, a lakberendezés, a bevé­telek nagysága stb. Kétségte­len, hogy a családi boldogság­hoz megfelelő lakás, bizonyos anyagi feltételek is kellenek. De ez a családi boldogságnak csupán egyik eszköze, segítője. Nem ez jelenti a boldogságot. Ugyanígy az életszínvonal ön­magában is csak egy eszköz. Esz­köz ahhoz, hogy gazdagabban, teljesebben élhessünk. Bármennyire szembeszökőek, közvetlenek az egyéni tulaj­dont képező - tárgyak értékei, számunkra, a szocialista társa­dalom tagjainak számára az igazi értéket, az elsődleges, alapvető értéket a • szocialista társadalom számára megterem­tett anyagi és szellemi javak képezik. Ezért ne tévesszük össze az életszínvonalat az élet­mód színvonalával. Mert az élet­mód színvonala, az egyéni jólét kihasználása arra, hogy kultu­ráltabban éljünk, tovább képez­zük tudásunkat és tökéleteseb­ben alkothassunk — ez teremti meg az igazi egyéni és társa­dalmi értékeket. VILCSEK GÉZA A nép erdekében dolgozni... Ei/yre ep'.il és szépül Galanta főtere . . . jgyj A nemzetközi munkásmozgalom egyik érdemes tagját, Schonherz Zoltán elvtársat, Košice város szülöttét, 29 évvel X. 28. ezelőtt végezték ki a Horthy-rendszer pribékjei. Ebbcrt az al­kalomból a košicei Gépészeti Ipari Középiskola tanulóinak 5 egy csoportja, tanáraik jelen létében, megkoszorúzta a hős kommunista košicei szülőházán elhelyezett emléktáblát (Foto: Alexander Korä ) Ezt válaszolta tömören Pol­gáry Géza, amikor azt kérdez tem tőle, mi a legszebb a kép viselő munkájában." Igen, az, hogy népe érdekében dolgoz­hat. Polgáry elvtárs kommunis­ta. s 1945-től dolgozik a nem­zeti bizottságon. Volt már el nök is, titkár is. Jelenleg a Hrušovi (Körtvélyes) Helyi Nemzeti Bizottság elnöke. Sőt. ö látja el az elnöki tisztségei a község szövetkezetében is. Az utóbbiról azonban le akar mon­dani. Annál is inkább, mivel az említetteken kívül még számos más funkciója is van. Ráadásul községe és a szomszédos Jablo­nica járási képviselője is. Ed­digi képviselői tevékenységét dicséri, hogy újra javasolják já­rási képviselőnek. Ha a járáson kell intézkednie, a jablonicaiak­nak éppen olyan szívesen segít, mint a hrušoviaknak, bár lak­helye Hrušovon van. Jelenlegi működési és lakhelyét nagyon megszerette, pedig szülőfaluja a közeli Jablonov (Szádalmás). A felsőbb szervek intézkedései­vel kapcsolatban Polgáry Géza képviselőnek jó a véleménye. Legalábbis neki eddig mindent sikerült elintéznie választói ér­dekében. Ugyancsak sikerült mindent megvalósítania otthon, a falu ban is. Igaz, néha csak nagy nehézségek árán, de mégis si­került. Például a rožňavai (rozs­nyói) járásban Hrušovon vezet­ték be elsőnek a neonvilágí­tást, Utakat, gyalogjárókat épí­tettek. Vízvezetéket létesítettek nem kevesebb, mint 1 millió 600 000 korona értékben. A vi­zet egyelőre a Meszespatakból nyerik, de víztornyuk is lesz. Az említett patakon öt betonhíd nyújtózik. -Most végzik az utak aszfaltozását. Ezt a munkát az év végére akarják befejezni. .Merész terveket tűznek ki az elkövetkező időszakra is. Pl. új iskola és tanítói lakás felépíté­sét tervezik. A tervek megva­lósítása egyik feltételének te­kintik, hogy olyan képviselőket válasszanak, akik valóban ele­get tudnak majd tenni az igé­nyes követelményeknek. Éppen ezért több fiatalt és nőt java­solnak képviselőnek. Azt is meg kel) mondani, hogy a nemzeti bizottság tanácsa eddig is na­gyon agilisan dolgozott, Női képviselőik is voltak. A lakos­ság aktivitása az utóbbi évek­ben kissé csökkent. Pedig ré­gebben még lámpafénynél is dolgoztak a falu lakosai a köz­ségfejlesztési munkáknál, ha kellett. Az aktivitás csökkené­sének a járási képviselő szerint az az oker. hogy az embereknek már mindenük megvan, s van­nak olyanok, akik mindent ké­szen akarnának megkapni. Semmi, esetre sem generációs problémáról vau szó, hiszen a passzívak közt olvanok is akad­nak, akik régen nagyon aktívak voltak. — Az emberek olyanok — mondja a sokéves tapasztalattal rendelkező képviselő —, hogy hiába intézik el százszor az ügyüket, de ha egyszer ném'in­Polgáry Géza képviselő. tézik el, akkor már elégedet­lenek. Működése során Polgáry elv­társ nagyon sok mindent meg­ért már. Szabad ideje aiig van. Űrökké siet valahova. Megtalál­ni őt nem egyszerű feladat. Er­ről magam is meggyőződhet­tem. Ha mégis van egy kis sza­bad ideje, akkor legszívesebben vadászni jár. Polgáry elvtárs éppen most ötvenéves. Igaz, nem látszik annyinak. Talán azért, mert te­le van tenni akarással. Megfon­toltan és csendesen beszél. Éš rendkívül tömören. Nyilván azért, mert mindig siet. Meg talán azért, mert-nem a szavak, hanem a tettek embere. FÜLÖP IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents