Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-24 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

KÉRDÉS Két férfi beszélget. — Tudod, Jenő, már szeret­nék megnősülni. Olyan nőt sze­retnék, aki nem iszik, nem do­hányozik, szőtfogad és nem igen néz férfiak után. Régóta keresek és nem találok. Te nem ismersz véletlenül ilyen nőt? — Dehogynem — hangzik a felelet. — Mondd meg nekem a ne­vét I — Hát megmondhatom, de azt hiszem felesleges. Az illető ugyanis most fejezte be az ovo­dát .. . SZÖVEG NÉLKÜL (J. Pop rajza) KÉRDÉS — Doktor úr, még nem kel­lene a tizenöt éves lányommal elbeszélgetnem szexuális prob lémákról? — Dehogynem. Csak beszél­jen vele, asszonyom. Majd meg­látja, hogy mennyi mindent ta­nul tőle!. BRATISLAVA A szlovák fóvaros közleke­dési problémáit sajnos jól is­merjük. Ezért igaz történet­nek is beillik ez a vicc: Az úttesten, a járda mellett, egy hölgy fekszik. Egy segítő­kész rendőr odaugrik hozzá: — Mi történt önnel, asszo­nyom? Rosszul van? * — Velem? Semmi. De rögtön Ideérkezik a férjem az autónk­kal és neki tartom fel a he­lyet a parkoláshoz! NÖI DOLGOK — Tudod, Vera, szerintem a moziban lehet legjobban meg­tanulni a szerelem fortélyait. — Igen, csak arra keli vi­gyázni, nehogv a filmvetítés za­varjon! SKÓT VICC A skót falu egyik háza előtt nagy romhalmaz. Odajön egy férfi és megkérdi: — Mi történt itt? — Egy férfi öngyilkos lett! — És hogyan? — Ügy, hogy betört a szom­szédja lakásába és magára en­gedte a gázt... — Csak óvatosan, kollégáim. Ez az illető kőműves é* mág nem fejezte be a garázsomat! (E. Kotrha karikatúrája) DORGÁLÁS — Látod, Pista, kellett neked hajnalig dorbézolni? Olyan pl­tyókás voltál, hogy az ágyba ls fordítva feküdtél be! — Igen? Na ennek örülök. Azt hittem ugyanis, hogy a fe­jem fáj, s most jövök rá, hogy a lábam ... LEÁNYOK Éva meséli: — Tudjátok, lányok, amikor Pisti először megcsókolt, úgy meglepődtem, hogy majdnem... majdnem. Barátnői kíváncsi szemmel biztatják, mondja ki mit akar mondani. — Szóval majdnem védekez­tem ... SZEMLÉN (Szpilki — Varsó) KÉRDÉS — Milyen feleséget szeret­nél jobban? Okosat vagy in­kább csinosát? — Ilyet ne kérdezz. Én sze­retem a feleségemet! VÁLASZ Kovácsné mondja: — Jenő, ma este menjünk el mulatni. Ügy szeretnék már egyszer jól szórakozni. Mire a-férje: — Rendben van. Ha esetleg hamarabb jössz haza. tedd a kulcsot a lábtörlő alá! MONOLÖG Jenő, ezt én már nem tűröm tovább! Tegnapelőtt tegnap Jöt­tél haza, tegnap meg ma. Ha ma meg holnap jössz haza, be­csületszavamra elválok tőled! ÖTLET Egyik este Kovács és Zabhe­gyi összetalálkozik egy rosszul megvilágított utcácskában. Ko­vács óriási vasdorongot cipel. — Mondd csak, Kovács — kérdezi Zabhegyi —, miért ci­peled te ezt a vasbotot? — önvédelemből. Hogyha megtámadnak... — Ezzel a bottal akarsz te verekedni? — csodálkozik Zab­hegyi. — Hiszen alig bírod el. — Ki akar verekedni? — mondja Kovács. — Ha megtá­madnak, eldobom ezt a doron­got, és húsz kilóval megköny­nyebbülve úgy elfutok, mint a nyúl. ESTI IDILL IPuncb — Anglia) MAI PÁRBESZÉD — Mondja, Cicvarek meghalt már? — Miért, az istenért? — Hét, mert olyan szépeket mond róla ... FOGORVOSNÁL Félénk kislány ]ép be a ren­delőbe: — Kérem szépen, itt van a doktor úr? — Nincs, kislányom. — Tessék mondani, még mi­kor nem lesz itt? SKOT VICC — John, bol van a jegygyű­rűd? — E béten a feleségein hord­ja... NÖI DOLGOK — Hallottad, hogy Manóit otthagyta a vőlegénye? — Igen, de miért? — Azért, mert amiről azt hit­te, hogy temperamentum, kide­rült, hogy asztma ... VITA : Jenő, a saját szememmel láttam, hoigy csókolgattad az új titkárnődet! — Elnézést, szí vem. én azt hittem, hogy még a régi van mellettem! GALAMBOK Kovácsék ifjú házasok. Egyik Ismerősük érdeklődik szomszéd­juktól. — Mondja, hogy élnek Ko­vácsék. — Cgy mint a galambok. — Hogyhogy? — Hol a férfi röpiH ki az ab. lakon, hol pedig a felesége... KÉRDÉS VÁLASZ Egy új lakóház elé szi­rénázó mentók érkeznek. — Mi történt? — kér­dezi egy járókelő. — Az átvevő bízottság az új falhoz nyomta a kőműveseket, s az össze­omlott. AllTÖ Sopankai áj autót vá­sárol. Megkérdi barátja: — Mondd, Jenő. Milyen az autó gyorsasága? — Tíz büntetés száz kilométerré. BLÖD VICC Brahovácot megharap­ta egy veszett kutya. Ha­zajön az orvostól, leül az íróasztalhoz és írni kezd. — Mit csinálsz, Béla? Csak nem a végrendele­tedet írod? — kérdezi ijedten a felesége. — Nem. Azoknak az embereknek a névsorát állítom össze, akiket megharapok, ha nem hat­na a szérum! VENDÉGLŐBEN Egy reszeges férfi bo­torkál oda a pincérhez. — Mondja, itt voltam én tegnap este? < — Igen. — És elillam a fizeté­semet? — Hál bizony. — Akkor jó. Már meg­Idejlem, hogy elveszítet­tem a pénzt. . . KÉRDÉS — Mondja, Szabóné, a férje még mindig hold­kóros? — Már nem. — Meggyógyult? — Nem. Leesett. NAGYTAKARITAS n — Nicsak, Pista, új órát vet* tél? — Igen. — Na és, hogy megy? — Kitűnően. Egy órát negtf* ven perc alatt Járja le. (Srsel — Szófia) A munkaidő A műhely ümgozói lelkesen megtapsolták fagya Jeremiást, a Műtyúkszem n. v. apostoli fő­pecsétőrét, aki a röpgyűlésen éles szavakkal ostorozta a 10­gást, a munkaiitö-alap fecsérlé­sét és hangsúlyozta, hogy aki a munkaidőből aMár csak egyet­len percet is magánügyeire for­dít, az megkár/Xitja a társadal­mat, fékezi a fejlődést és az imperialista agfesszió malmára hajtia a mutyik szemeket. Az igazi szocialistá dolgozó, aki­nek szívügye a szocialista ipar fejlődése, a mttyúkszem-gyár­tás intenzitásántak növelése, az a munkaidő alatt serényen te­vékenykedik, sürög, forog, sőt nyüzsög is és még akkor sem emeli fel a kézit a munkapad,­ról. ha történetesen elszakad a nadrágtartója ék leesik a nad­rágja. A műhelyeket fűtik, te­hát a dolgozó ihgben, g . . . izé forró nadrágban is nyugodtan dolgozhat a műszak végéig. „Elvtársak — fejezte be csen­gő hangon a nöpdumát Ragya^ Jeremiás —, munkaidőben nem nézünk se jobbra, se balra, ha­nem csak a munkadarabra, nem gondolunk a feleségünkre, a gyermekünkre, a kökényszemű babánkra, sem az ángyunk reu­más térdkalácsára, hanem csak a munkáral Nam megyünk a szomszéd gépkezelőhöz beszél­getni, a kantinlx töpörtyűt ven. ni, nem megyünk a kapuhoz, nem megyünk az udvarra, nem megyünk ... sióval munkaidő alatt oda sem megyünk, legfel­jebb ha már falóban nagyon muszáj, de akkor is futólépés­ben közlekedünk!" feremiás kurta, katonás fő­hajtással köszönte meg a sza­kik dörgő tapsát és gyors, eré­lyes léptekkel távozott. Irodájába érve megállapítot­ta. hogy már 11 óra van, tehát a tervezési osztályon már egy órával ezelőtt ünnepelni kezd­ték Bumerang Géza al-jőterve­zőt abból az alkalomból, hogy 45 évvel ezelőtt hullott ki az utolsó tejfoga. Megállapította azt is, hogy legalább négy ko­nyakkal és hat pohár borral elmaradt, ezért Bumerang szo­bájába érve gyors és erélyes mozdulatokkal vedelni kezdett. Délután három órakor elbú­csúzott a társaság népes, ám in­gadozó táborától, mert az volt az elve, hogy ha az ember a munkaidőben teljesítheti a kö­telességeit, akkor nem kell túl­óráznia. Otthon kissé nehezen forgó nyelvvel, de nagyon önérzete­sen mesélte el a feleségének, hogy ismét hozzájárult a szo­cialista munkafegyelem meg­szilárdításához. P. Gy. M J í ..ró,-: ÉL Egy fiatal költő kéziratköteget küldött az irodalmi lap szerkesztőjé­nek. A boríték tete­' jén nagy betűkkel volt ráírva a kötet címe: Miért élek? A szerkesztő mi­után elolvasta a verseket ezt írta mellé: — „Azért, mert postán küldted a verseket!"

Next

/
Thumbnails
Contents