Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-24 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

Szaúd-arábiai jegyzetek 1 Elkésett naptárak, késlekedő órák

f elavult törvények 1967. őszén indultunk Bagdadból és 1387. tavaszán érkeztünk Rijádba, a szaúdi királyság fővárosába. De cet a rijádi repülőtéren nem tudtuk. Taxival mentünk a szállodáig. A főtéren álló toronyóra 10,35-öt mutatott, holott a ml óránkon délután negyed négy volt. Mivel a nap állása is a mi óránk pontossága mellett dönött, a városi óra nyilván megállt — gondoltuk. De a sofőr karórája és a szálloda faliórája is ugyanazt a fantasztikus időt mutatta, s mivel feldégeskedés okozta. Miért? A már említett őrabeosztás miatt. Ha például kedd naplementével véget ért a keddi nap, akkor az ezután 1—2 órával később érkező vendégeket már nem kedden, hanem a következő napon, azaz szerdán fogjuk vendégül látni. Rijádban nincs semmi szórakozási lehetőség: nincs mozi, színház, múzeum... nincs semmi, ahol az ember kellemesen eltölthetné a szabadidejét. Néhány hónap múlva megtudtuk, hogy van állatkertje. nának is, míg a negyediket katonaság fegyverrel őrizts addig, amíg a fanatikusok is megszokták. A rádió után a tv megszületése már viszonylag könnyen ment. Ha leszámítjuk a szaúdi fanatizmust, a rljadi tv adása igen jó. Nem csoda, hisz ide is, mint minden komoly szaktudást igénylő munkaterületre más arab országok kiváló szakembereit hívták be. De nő nem Jelenhet meg a képernyőn. Sosem láttuk azt a kiváló néger szakácsnőt, aki rendszeresen főzési tanácsadót tartott. Csupán két fekete keze szorgoskodott a finom — arab és külföldi — ételek elkészítésinél,... no és szép alt hangjában gyönyörködhettünk. 1958—62 közti időszak volt a szaúdi királyság életének legszebb, legeredményesebb szakasza, amikor a mai király, Fejszál még csak teljhatalmú miniszterelnök volt... Talán Fejszál meg akarta mutatni, hogy ő „forradalmár" — így Szaud leváltása után — ő a haladás vezére lesz. E 4—5 év forradalmi újításai Jelentik Szaúd-Arábia komoly fejlődésének idejét, de ez Fejszál királlyá választása után megállt. Mintegy 10—11 évvel ezelőtt megszavazták a leányiskolák beindítását. Felépültek az iskolák, megérkeztek a fejlettebb arab országokból behívott pedagógusnők, de ezek egy évig munka nélkül kapták a fizetésüket, mert az oktatás megkezdésének komoly akadálya volt. Ki tanítsa a mohamedán hittant a szaúdi leányiskolában? Nőkre ilyen fontos feladatot nem lehet bízni férfi nem lépheti át a leányiskolák küszöbét. Egy éven át tárgyaltak erről, s végül egy bölcs ötlet oldotta meg ezt a megoldhatatlannak látszó problémát. Összegyűjtötték Szaúd-Arábia vak embereit — sok van belőlük, hisz a sivatagi homok postása a szembetegségeknek, — néhány hónapos tanfolyamot rendeztek a számukra, és ma is ezek a vak emberek a szaúdi lányiskolák hitoktatói. 1962-ben szűnt meg Szaúd-Arábiában a rabszolgaság. Ilyen nagy eseménynél, csakúgy mint a történelem bármely részleténél, ez a 9 év napoknak, sőt óráknak számít. Ez az idő nagyon kevés ahhoz, hogy a sivatag vándortörzsei tudomást szerezzenek az új, királyi rendeletről. A rijadi tv egy alkalommal három beduin kivégzését mutatta, akiket a rendőrség gyermekrabláson kapott rajta. Ezek a sivatagi nomádok bejönnek a városba attól a beduin-becsülettől irányítva, hogy ott — úgy, mint régen — rabszolgákat vásárolnak. Hisz a rabszolgák száma a törzs vagyonát növeli és minden törzstag becsületbeli kötelessége a közvagyon gyarapítása. Mikar azt látják, hogy a piac eme részlege már nem létezik, előtérbe kerül náluk a törzsi becsület. Rabszolgák nélkül, szégyenszemre nem térhetnek vissza ... „Kenyeret és cirkuszt" ... követelték a régi rómaiak. Rijád főterén minden péntek délelőtt nyilvános itéletvégrehajtásra gyűlik ösze a nép. Ott van a bíróság épülete is, ahol a mohamedán vallásatyák — mint ők állítják — a Korán értelmében hozzák az ítéleteket a mullék (vallásőrök) által becitált bűnösökre. Szaúd-Arábiában állami törvények nincsenek, de az általuk alkalmazott Korán-ítélkezést más országok mohamedán váltásvezetői eretnekségnek, iszlámellenes cselekedetnek minősítik. Hadd említsünk néhány példát 50— 100 botütés jár annak, aki a napi öt' szőri kötelező imaidőben nem ment a dzsámiba imádkozni. A lopást a kéz részeinek levágásával büntetik: először és kisebb lopás esetében csak egy ujjat vagy ujjperecet, nagyobb lopásnál vagy ísmétlődő bűnözőnél a kézfejet vágják le. Akit alkoholfogyasztáson kapnak rajta, azt megbotozzák, vagy, megkorbácsolják,... de aki eladásra hoz be — tilos utakon — szeszt a szaúdi királyság területére, arra az egyszerű arabra halál vár. Itt feltétlenül meg kell említenünk, hogy a Derijja nevű oázisnál — Rijád közelében —, ami a királyi család tagjainak kedvenc kirándulóhelye, mindig láthatunk sok-sok kiürült és eldobált francia, angol, amerikai szeszesüveget. Vagy a szigorú törvények a hercegekre nem érvényesek?! Rijadi tartózkodásunknak azonbaii volt egy nagyon megrázó ítéletvégrehajtása is. Egy férfi és egy nő klvégzése, akiket a főtéren a nyilvánosság előtt kővel dobtak agyon. A bűnük: törvénytelen — házasságnélkülf — együttélés. Miért nem házasodtak össze? Talán azért, mert a férfi, aki egyszerű rakodómunkás volt, nem tudta összehozni a házasságpénzt, amit választottjának apja a lányáért követelt tőle. Mert hát Iszlám törvények értelmében arról szó sem esik a házasság megkötésekor, hogy a két fél szereti-e egymást, de az anyakönyvben rovat van a házasságpénzre és arra az összegre is, amit a férfi válásuk esetére, mint végkielégítést kötelezettséget magára vállal. E kél! rovat kitöltése nélkül nincs házasság. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért oly gyakori a nősülés és a válás a szaúdi hercegek életében, de ugyanez ad magyarázatot arra is, miért végezték ki az említett szegény párt... Ilyen kegyetlen, embertelen törvényeli védik ma a jelenlegi szudáni rendszert, de ki tudja, nem ezek a törvények fogják-e valaha elpusztítani azt?! ÄGNES AL-KURAYSHI „Nagyszerű! Ez gyakori közös programunk lesz a jövőben. Aida lányunk úgyis nagyon szereti az állatokat." „Közösen akartok ménnl az állatkertbe? Az nem lehet. Egyik nap csak férfiak, másik nap csak nők látogathatják" — világosítottak fel szomszédnőim. Ekkor már sok-sok furcsasággal találkoztam a szaúdi királyság területén, így inkább mosolyt, mint megdöbbenést váltott ki bennem. Az a tény, hogy e század első felében az analfebéta Abdul Aziz elmaradott, primitív törzsi törvényekkel és kemény vallási terrorai egyesítette a mai Szaúd-Arábia széthulló nomád népét, a rendszerhez és a nagyközösségi élethez, valamint a munkához nem szokott beduinokat valamilyen, hozzájuk legközelebb álló rendszerbe kényszerítette, az a maga idejében haladó lépésnek számított. De a szaúdi királyság kikiáltása óta 45 esztendő telt el. Ez ugyan kevés egy nép történetében, mégis Szaúd-Arábia életében sokat jelent: a szaúdi értelmiség kialakulásának ideje. Viszont ezalatt vált ketté, jól elhatárolható formában a szaúdi arisztokrácia és a proletariátus. A mai szudáni vezetők — akik vagy a szaúdi családból valók, vagy azok közvetlen barátai — általában amerikai és nyugat-európai egyetemeken végezték tanulmányaikat. Ezek nemcsak eltűrik, de törvényileg, valamint a fizetett vallásőrök terrorjával ma is a népre kényszerítik az elavult, embertelen — és a XX. századhoz nem méltó — wahabita törvényeket; ez részükről tudatos népbutítás. Tudatlan, elmaradott, fanatikus népet könynyebb vezetni. A wahabita mohamedán ág legfőbb jellemzője, hogy erős fanatizmusa, valamint kemény törvényei által megfosztja hívőit az igazságérzettől és a gondolkodástól. Mindezt úgy kell elfogadni, ahogy azt, — a parlamentet pótolni kívánó — a vének tanácsa kimondja. De a szaúdi területen tartózkodó külföldiek akaratuk ellenére ls ártanak a dogmatikus hitnek, és egyre erősebb gondolkozást indítanak el, különösen a szaúdi ifjakban. Hosszú harc indult meg a „vének" részéről a rádió ellen, sőt súlyosan büntették azt a szaudit, aki az amerikaiak révén rádiókészülékhez jutott. Majd mégis — mintegy 10—11 évvel ezelőtt — a rádiópárti csoport győzött. És királyt rendelet alapján felépítették az első antennát. Még az első éjjel lerombolták a fanatikusok. Ez lett a sorsa a második, sőt a harmadik antenllgyeltem a másodpercmutató mozgá»ára, így rögtön tudtam, hogy nem műszaki hibáról van szó. Itt Szaúd-Arábiában — mint később megtudtuk — mohamedán időszámítás van években, hónapokban, napokban sőt órákban is. Nehezen akartam erre a furcsa időre átállni, de rövidesen kénytelen voltam, mert Rijadban minden eszerint történik és mindenki ebben gondolkodik; a tv és a rádió pontos időjelzése is ezt mondta Szaúdi egyetemista szokásos népviseletben. így kb. egy-fél kettő közt indult munkába a férjem, kb. fél kilenc-kilenc körül ebédeltünk és kb. 5—6 órát jeleztek a mutatók, amikor éjszakai nyugovóra tértünk. De mindez csak számunkra szokatlan napi órabeosztás volt, egyébként szokott életrendünkben semmi változás nem történt. Szaúd-Arábiában naplementével fejeződik be a nap, s így — természetesen — akkor kezdődik az új nap. S mivel a naplemente nem mindig ugyanazon időben történik, így a szaúdi nulla óra is rendszerint változott. Mindig figyeltük a müezzinek hangját a 4,. ún. hálaimánál (ez a naplemente) és hozzájuk igazítottuk az óránkat. De a legnagyobb bonyodalmakat —<< különösen kezdetben — az esti ven-