Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-24 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

|| azánk népe választásokra készül. " Nemsokára az urnákhoz járulnak a választópolgárok, köztük mintegy másfél millió fiatal elsóízben, hogy, szavazatuk leadásával Igent mondjanak pártunk politikájára, a párt mutatta utat köVető Nemzeti Front programjára. Hazánk szocialista programjának igenlése nálunk már szinte természetes valami; több mint két évtizedes alkotómunka sikerei bizonyítják és győznek meg minden józan Ítélőképességű embert arról, hogy a párt politikája helyes volt, marxista—leninista és szocialista internacionalista politikájával helyes úton vezette hazánk dolgozóit, hogy megvalósíthassák legfőbb vágyait és céljaikat. Pártunk sohasem kendőzte, hogy nálunk, a szocializmusban, mint minden más, a választások is osztályérdekeket szolgálnak. Az uralkodó osztály, azaz a munkásosztály és a vele szövetséges társadalmi osztályok és rétegek megegyező érdekeit. Az uralkodó osztály érdekeit szolgálják a választások a kapitalista világban is, annak ellenére, hogy sok helyütt ezt leplezni próbálják A tényvek bizonyítják, hogy még a „legmintaszerűbbnek" kikiáltott „demokráciában" is a burzsoázia érdekei érvényesülnek, s korlátozó intézkedések egész sora gátolja meg a dolgozók érdekeinek, szavának érvényesülését, bárhogyan is leplezik ezt. Cenzusok A legtöbb burzsoá államban ma ls ún. cenzusok érvényesülnek, azaz az aktív és a passzív választójogot bizonyos feltételekhez kötik, s e feltételek társadalmi helyzetből adódnak, vagy bizonyos osztálycélokat szolgálnak. Igy például a legtöbb burzsoá államban a választási korhatár húsz év fölött van. Ausztráliában, Belgiumban, Angliában az Egyesült Államod ban, az NSZK-ban, stb. 21 év a törvényben előírt választási és választhatóság! korhatár. A magyarázata eléggé világos és cáfolhatatlanul osztályjellegfi: a fiataloknak óriási tömegét zárják ki így a választásokból, olyan fiatalokat, akik már eszmélnek, meg tudják ítélni a társadalmi kérdéseket, s természetesen, koruknál fogva forradalmi szelleműek, a társadalmi igazságokat tekintve szóklmondóak. A korhatárral kapcsolatos cenzus a demokráciára hátrányosan érvényesül a passzív választójog, tehát a választhatóság esetében. Argentínában az aktív választójog érvényesítésének korhatára 18 év. de ahhoz, hogy valakit képviselővé válasszanak, legalább 25 évesnek kell lennie, szenátorrá pedig csak 30 éven felülieket választhatnak. Belgiumban a választhatóság korhatára a képviselők esetében 25 év, a szenátorokéban 40 év. Venezuelában az aktív választójog érvényesítésének korhatára 18 év. a passzívé azonban 21, de szenátorrá csak 30 évnél idősebbeket választhatnak. így sorolhatnánk tovább a választási korhatárral űzött manipulációkat, de a tőkések demokráciájának világában ennél csúfosabb jelenségek is vannak. Faji gátak A tőkés világban, elsősorban a volt gyarmattartó országokban faji gátak ls akadályozzák a választójog érvényesítését. Nem beszélhetnek általános, azaz mindenkire kiterjedő választójog érvényesüléséről, ott, ahol vagy kereken kimondják, hogy a más fajhoz tartozókat egyszerűen kizárják a választásokból, vagy további cenzusokkal a gyakorlatban megakadályozzák részvételüket a választásokban. A Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia esete a legeklatánsabb példa, ehhez nem is kell különösebb kommentár. Viszont itt van Ausztrália esete, ahol feltehetőleg „civilizáltabb viszonyok" uralkodnak. E szövetségi államban nincs választójoguk az ausztráliai bennszülötteknek, az ázsiai és csendes-óceániai bevándorlóknak, kivéve az új-zélandi bennszülötteket. Sokkal rafináltabb praktikákhoz folyamodnak például az Amerikai Egyesült Államokban, ahol tudvalevőleg jelentős néger tömegek élnek. Az egykori bevándoroltak leszármazottai már annyira amerikaiak, hogy nehéz volna származás alapján megindokolni kirekesztésüket a választásokból, ezért velük 6zemben az írástudás cenzusát alkalmazzák. Ennek érvényesítése az Unióban azonban államonkint eltérő. Ugyanis tág fogalomként értelmezik: valahol a szó szoros értelmében vett írástudást értik alatta — Így is sok négert és indiánt sújt —, máshol például megkövetelik, hogy az illető elmagyarázza az amerikai alkotmány valamelyik cikkelyét. „Érdekes", hogy ezt a cenzust csak bizonyos réteggel szemben alkalmazzák, mert 40 acre földtulajdonnal vagy legalább 300 dollár értékű ingatlannal rendelkezők esetében eltekintenek az „írástudás" vizsgálatától. Brazíliában például a lakosság 57 százaléka nem választhat az írástudás! cenzus miatt. ioek a demokrácia? A cenzusok sokhelyütt igen elterjedt neme, a vagyoni cenzus rávilágít a burz60á választások hátterére: kinek az érdekeit szolgálja a burzsoá „demokrácia"? KÁBAN Argentínában például csak olyan állampolgárt választhatnak a szenátusba, aki kimutathatóan évi legalább kétezer peso jövedelemmel rendelkezik. Hasonló cenzusokat rónak ki más országokban is, é6pedig olyan értelemben, hogy csak azok jelöltethetik magukat a képviseleti szervekben, akik viselni tudják a nem csekély választási kiadásokat. S bár egyes burzsoá országokban „föntről" plafont szabnak a választási költségeknek, nem egy párt, amelynek gazdag támogatói vannak a monopolista érdekszövetségek képében, megszegi ezt a tilalmat, s ezt a burzsoázia államrendszere hallgatólag eltűri. A polgári választójog megnyirbálásának másik, igen gyakran alkalmazott módja a tőkésországokban a lakóhely szerint cenzus. Ilyen értelemben szabja meg a törvény például Argentínában, hogy aki a szenátusba kívánja jelöltetni magái, a választások előtt hat éven át köteles abban a tartományban élni, amelynek képviseletében be akar kerülni a szenátusba. Az USA egyies államaiban 10 naptól 2 évig terjedő lakóhely-cenzus van érvényben. A további módja annak, hogy a kapitalista országokban az uralkodó osztály biztosítsa a maga uralmának és o&ztályérdekeinek megfelelő parlamenti képviseletet — a választó kerületek felosztásával űzött manipuláció. Ennek legkirívóbb példáját Olaszországban látjuk, ahol a munkáslakta járásokban és kerületekben, tehát ott, ahol a legtöbben a kommunista pártra szavaznak, sokkal több választóra esik egy képviselői mandátum, mint a gazdagok lakta területi egységekben. Ugyanezzel a jelenséggel találkozunk Angliában is — itt vannak olyan iparvidékek, ahol 68 ezer munkásnak, ugyanakkor olyan Jómódú gazdálkodók lakta területek, ahol 28 ezer választópolgárnak kell egy választókerületből egy képviselőt adnia Nem vitás, ki van hátrányban és miért. Belgiumban, ahol az említett cenzusok legtöbbje érvényben van, a törvényes rendelkezések még külön kl is kötik, hogy a képviselők és szenátorok, milyen kategóriákhoz tartozzanak. — 21 ilyen társadalmt kategóriát sorol fel a rendelkezés. & burzsoá választási rendszerek visszásságára vall az is, hogy a képviselőválasztásoknál rendszerint ravaszul kombinálva alkalmazzák a majoritás és az arányos képviselet elvét. Argentínában például az a párt kapja meg a mandátumok kétharmadát, amely viszonylag a legtöbb szavazatot szerezte meg, az utána következő párt a hátralevő egyharmadot kapja, a többi semmit. A legtöbb burzsoá államban azonban az aránylagos képviselet elve érvényesül, de úgy, hogy itt is hátrányos megkiilönbözteésben van része a munkásosztály pártjainak. Akik a háttérben állnak A burzsoá demokrácia érvényesülésének fokától függően egész kalandregényekét lehetne írni a választási üzelmekről, különösen a latin-amerikai országokban, ahol a választások hátterében a katonai junta mindig készen áll, hogy beavatkozásával elhárítsa a választásoknak az uralkodó osztályokra és Washingtonra nézve hátránvjos kimenetelét. Ám lássunk két európai országot — Olaszországot és a Német Szövetségi Köztársaságot, kik irányítják ott a valóságban a választások menetét. Mindkét ország rendkívül fejlett ipajri állam, amiből až is következik, hogy népes munkásosztálya, ugyanakkor erős tőkés csoportjai vannak. Olaszországban a konszernek és monopóliumok vezetőségei közvetve befolyásolják a választásokat, éspedig úgy, hogy mértéken felül pénzelik a nekik megfelelő burzsoá pártok választási kampányát és üzelmeit. Anynvit költenek a választásokra, amenynyit a maga erejéből egyetlen párt sem volna képes költeni. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben éppen a neofasisztákat favorizálják [tavaly 600 millió lírát költöttek a neofasiszta rohamoztagok felfegyverzésére.) Az ő anvagi hozzájárulásukkal tudta növelni az MSI olasz neofasiszta párt szavazatainak számát a nyári községtanácsi választásokon — a kereszténydemokraták rovására. Hasonló választási manipulációk folynak a bonni államban is. A konszernek. a tőkés érdekeltségek a legutóbbi választások alkalmával is több mint kétmillió márkával járultak hozzá Von Thadden NPD neonáci pártjának választási hadjáratához, s így tudott e párt 248 választókerület közill 245 ben képviselőjelöltet állítani. Az NSZK választási rendszere értelmében egyébként minden választó lényegében két szavazatot ad le: az egyiket konkrét jelöltre, a másikat valamelyik politikai párt listájára. Választási „kuriozitások" A burzsoá választásokkal kapcsolatban űzött machinációkat a végtelenségig sorolhatnánk. Szembetűnő visszásság, hogy az egykori gyarmattartó államok nem terjesztik ki saját választási rendszerüket a velük társult felzabaduit orzágokra (például Nagyi-Britannia), az újkori gyarmatosítók, mint például Portugália, pedig még igazságtalanabb „választási' rendszert vezettek be gyarmataikon, mint az anyaországban. A burzsoá államhatalom szemfényvesztő mesterkedése abban is megnyilvánul. hogy egyes országokban, például Belgiumban. Brazíliában, Venezuelában a szavazástól való távolmaradást a törvény szigorával büntetik. Demokratikus joguk gyakorlására akarják kényszeríteni a választókat? Nagyon világos a valódi cél: a burzsoázia a törvényesség látszatát akarfa kölcsönözni uralma fenntartásának. A burzsoázia választási üzelmei és a nyers terror kombinációja szinte utánozhatatlan megnyilvánulásának tanúi lehetünk a Fülöp-szigeteken. Noha az Egyesült Államok „a szabadság és a demokrácia ázsiai kirakataként" propagálta ezt az ál'amot. kirakat helyett inkább az amerikai viszonyok görbe tükre. A Fülöp-szigeteken is nagyi szerepe van a választási Hadjáratnak, amelylyel a burzsoázia mindenütt egyrészt el akarja terelni a dolgozó tömegek figyelmét az igazi, égető problémákról, másrészt az egyes tőkés érdekcsoportok lehetőséget keresnek a maguk szűk érdekeinek érvényesítésére vetélytársaikkal szemben. A Fülöp-szigeteken aztán az Uyen választási kampány kísérő Jele az, hogy az egyes politikai csoportosulások főnökei saját fegyvereseikkel intéztetik el a „konkurrenciát". Hol az utcán, hol a bárban, szórakozó helyeken puffantják le a mit nem sejtő zugpolitikusokat. A Fülöp-szigeti választások másik kuriózuma egyébként az, hogy a választásokat itt a rendőrség szervezi és bonyolítja le, nem szólván arról, hogy, a karhatalom készen áll a beavatkozásra, ha a választások menete nem váltaná be az érdekcsoportok reményeit. .. Mi késztesse a választó* a burzsoá államban arra, hogy a szavazatgyűjtfi urnához táruljon? Van-e súlya szavazatának sorsa irányításában? Az említettekből következik a válasz. A szocialista országokban viszont konkrét, ismert alkotó programra mond igent a nép és szavazatával azoknak ad megbízatást, akiket képviseletére a legméltóbbaknak tart. L. L. m niRSIIINIK VÁLASZTÁSOK A TÖKE VILÁGÁBAN • ÜZELMEK A „DEMOKRÁCIA" ÖRVE ALATT • AMIKOR A DÖNTÉSBŐL KIHAGYJÁK A LEGFŐBB TÉNYEZŐT — A VÁLASZTÓKAT • PÁRTOK „SZABAD VERSENGÉSE" A NAGYTŐKE ÁRNYÉ-