Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-24 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

AKI ; MEGÁLLÍTOTTA Valaki az Értől indul el S befut a szent nagy Óceánba. (ADY ENDRE) A végtelennek tűnő pusztán nyugodtan legel a ménes. Harsog a fű az erős fogak között. A csikósok szeme a távolt figyeli. A dombok felől szürke felhők fodrozzák az égboltot és a fű zöld selyemszőnyege néha megvonaglik, mint a szerelmes férfi kezétől érintett asszonytest ... A lemezjátszóból csorduló zene jelrendszere képpé szilárdul előttem. Szobám falai visszaverik a 2. Magyar Rapszódia dallamát. • • • Liszt Ádámné, a kremsi születésű Láger anna, Liszt Adám doborjáni juhászati számadó felesége, 1811. október 22-én fiúgyermeknek adott életet, aki a keresztségben a Ferenc nevet kapta. A gyenge, beteges gyermek sok gondot okozott szüleinek, de a zenekedvelő és a komoly zenei tanulmányokat is folytatott édesapa már igen korán elkezdte a gyermek zenei oktatását és a család, valamint az ismerősök inkább megérezték, mint tudták, hogy Ferenc a század egyik legnagyobb zenei lángelméje. Nyolcesztendős korában egy badenl hangversenyen aratta első sikerét, egy évvel később Sopronban csodálták meg páratlan tehetségét és 1820. november 26-án Pozsonyban mutatkozott be. Ez a hangverseny felentette a döntő fordulatot Liszt Ferenc életében, mert négy magyar főúr 6 évre ösztöndíjat biztosított számára. Tizenkét esztendős volt, amikor a bécsi Redoute-ban ve. Meghonosodott a polgári otthonokban és mert a polgár a könnyebb, behízelgőbb muzsikát igényelte, megkezdődött a zene differenciálódása és ettől kezdve különböztetjük meg a komoly és a szórakoztató zenét. De a közönségnek tett engedményekért a zeneszerzők önkényességgel, szándékosan bonyolult és nehéz kompozíciókkal álltak bosszút. Weber, Chopin és Liszt az előadó virtuózok számára alkottak, hogy elkápráztassák a laikusokat. Ez az önkényesség eredményezte, hogy a művészetek rendszerében „a zene vívta ki az elsőbbséget. Gautier számára a legtökéletesebb művészet még a festészet volt, Delacroix-nál már a zene a legmélyebb művészi élmények forrása" (Jules Huret: Enquéte sur l'évolution litteraire). Azonban a romantika nemcsak a divergensebb tenden. ciák erősödését ösztönözte, hanem megmutatta a fejlődés szintkülönbségeit is, bőven tartalmazott humanisztikus-ellenálló, sőt plebejusi tendenciákat és előtérbe helyezte az össznemzeti hátterű küzdelmeket. • • • A fiatal Liszt Ferencnek — akiről már tudták, hogy minden idők legnagyobb zongoraművésze, 1826-ban jelent meg első és már valóban érett saját szerzeménye, az Études en douze Exercices. 1827-ben apja halálával lezárult gyermekkora és következett a második csalódás: szerelmes lett St. Cricq gróf 17 éves lányába, de érzelmeit durva, sértő módon utasították vissza. Beethoven is jelen volt hangversenyén és — homlokon csókolta a fiatal művészt. Amerre járt — Budapestén, Münchenben, Augsburgban, Stuttgartban és Strasböurgban —, zengett az éljen, dörgött a taps. Az első csalódás Párizsban várt rá, ahová 1823. december 11-én érkezett: Cherubini, a Conservatórium igazgatója {naturalizált francial) Lisztet mint Idegen állampolgárt, nem vette fel a növendékek sorába. Azonban a párizsi zeneélet legfőbb fórumai ellenállás nélkül megnyíltak előtte és első nyilvános hangversenye alkalmából az olasz opera épületét és zenekarát díjtalanul bocsátották rendelkezésére. 1824. június 21-én adta első londoni hangversenyét és IV. György király meghívta Windsorba. A 13 éves gyermek elért a világhír csúcsára. . . . A kor uralkodó stílusiránya a romantika volt és a zenetörténetben ez jellemezte az 1810-es évektől kezdve úgyszólván az egész 19. századot. A zenei formák koncentrált szerkezete feloldódott, ismét az additív kompozíció érvényesült, a szonátaformák helyét elfoglalták a kisebb lírai és zsánerszerű műfajok, a fantázia, az intermezzo, az arabeszk, az etűd és az impromptu. A kor nagy zenei géniuszai nem akarták a világot a maga teljességében ábrázolni, Irodalmi hajlamaik voltak és kedvelték a programzenét. Ez a folyamat azonban nem véletlen, nem ösztönös, hanem a szociológiai Indítékú ízlésváltozás eredménye. A zene már a XVIII. század második felében kiszivárgottba főúri kastélyok termeiből, az elszigetelt, „fennkölt" sterilitás után az élet termékenyítő hatását keresAszkétikus magányba zárkózott és rengeteget olvasott, hogy pótolja műveltségének hiányait. Csak 1830-ban, a , X. Károly reakciós uralmát megdöntő júliusi forradalom adta vissza életkedvét és alkotó lelkesedését, és amikor 1 évvel később először hallotta Paganinit, felfedezte saját hangszerének kifejezési lehetőségeit és megszületett a Grandé Fantaisie de bravoure la clochette de Paganini, az eredeti hegedűmű zongorára való átkomponálása és ettől kezdve lett Liszt az átdolgozások úttörője és mestere. 1833-ban Ismerkedett meg d'Agoult grófnéval, aki elhagyta férjét és gyermekét és követte a művészt az önkéntes genfi száműzetésbe. Három gyermek született ebből a szerelemből, Blandine, Cosima és Dániel, de a kis család már 1839-ben felbomlott, hiszen Liszt üstökös volt és nem állócsillag. • • • Az égbolt elsötétült, riad a ménes, a mennydörgésre a rohanó paták döreje a válasz, megnyúlt testű, paripákat hajt maga előtt a vihar, szakad a tajték, az állatok szájából gomolyog a pára, villám-ostor veri a pusztát, de a távolban aranykék fény villan az égen, lassúdik a vágta és a még remegő fűszálakon fénybontó szivárványként csillognak az esőcseppek ... • • • Vajon látott-e vihar elől száguldó ménest, hallotta-e a puszták felett nyargaló szél sikoltását, kun arcú csikósok szomorú dalalt, roskadozó pusztai duttyánok sarkában siránkozó cigány-hegedűt? Vajon milyen élményanyagból születtek a magyar rapszódiák? Sokan és sokszor próbálták vitatni, kétségbe vonni Liszt magyarságát, de a tények bizonyítanak. Nemcsak az, hogy magyarnak vallotta magát, hanem ezt bizonyltja életművének jelentős része, ezt bizonyítja mindaz, amit a magyar népért, a magyar zenei közművelődésért tett. A pesti árvíz károsultjai Javára rendezett hangversenyei, a róla elnevezett zeneakadémia alapítása, ezt bizonyítják a Magyar Rapszódiák, az Esztergomi mise, az UngariaKantate, a kuruc motlvumú (és ezért az 1884. szeptember 24-én megnyitott budapesti új Operaház programjából kitiltott) Magyar Királydal. « • • 1847 január végén Kijevben ismerkedett meg Sayn Wittgensteln Karolín hercegnével és 1848 elején szívében az új és öröknek látszó szerelem érzésével boldogan utazott Welmarba, hogy a kis város zenei életét fellendítse ős Liszt érdemq, hogy Weimar a „zene egyik fővárosa" volt, mindaddig, amíg a szennyesbarna katonazenekarok dobpergése nem törte darabokra a humánum tiszta harmóniáját. 1886. július 31-én Bayreuthban, a Wahnfried-villa közelében levő szállásán dobbant utolsót Liszt Ferenc szíve. Művészi hatása még ma is felmérhetetlen. Zenéje nyomot hagyott Smetana és Dvorák, Saint-Saens, Borogyin és Csajkovszkij életművén, bizonyos vonatkozásban folytatódott Grieg, Debussy, Schönberg zenéjében és kései stílusának nyelvezete Bartók művészetét Ihlette. « • • A pusztára csillagtakarót borit az este, a ménes sötét folttá tömörül. Illatos szelek gordonkáznak a távoli fák lombhúrjait zengetve ... • • • A lemezjátszó kattanva elhallgat. PÉTERFI GYULA Kopernikusz-film készül • Az NDK-ban, Lengyelországban és Jugoszláviában forgatják 1973-ban az egész világon megemlékeznek a nagy lengyel csillagász, Mikolaj Kopernikusz születésének ötszázadik évfordulójáról. Az évforduló alkalmából lengyel—NDK konprodukcióban kétrészes színes játékfilm készül „az emberről, aki megállította a Napot és elindította a Földet". Három évig tartó munkával elkészült a film forgatókönyve. Társszerzői: Jerzy Broszkiewicz ismert drámaíró laki korábban már írt egy színdarabot Kopernikuszról) és a közelmúltban elhunyt Zdrislaw Skowronski. A filmet Ewa és Czeslav Petelski rendezi. A Kopernikusz-film gondolata mar hosszab ideje érlelődött Lengyelországban, de hiányzott a megfelelő forgatókönyv. Az az igazság, hogy e rendkívüli ember életéről és munkájáról meglehetősen keveset tudunk. Talán a nagy tudós lángesze nyűgözte le a kora krónikásait annyira, hogy megfeledkeztek Kopernikusz élete személyes vonatkozásainak megörökítéséről. Kopernikusz alakját egyébként számtalan legenda övezi. Hol magányos, emberkerülő tudósként mutatták be, aki bezárkózott a fromborki vár tornyába, hol pedik katonaként, aki fegyverrel harcolt Lengyelország északi területeiért. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy Kopernikusz igen szoros kapcsolatban állt korával, kora kérdéseivel. Magánya nem az emberkerülők magánya volt, hanem azé az emberé, aki merész gondolkozásával messze megelőzte korát. Sok félreértés él a köztudatban a nagy tudós és Anna unokahúga — egyben házvezetőnője — közötti szerelemmel kapcsolatban is. Egyes életrajzírók Annát csúnya, érdektelen öreg nőnek ábrázolták. Pedig a valóságban Anna fiatal és ugyancsak szép nő volt. A Kopernikusz-film alkotói tehát emberközelben kívánják bemutatni a nagy tudóst, aki a lengyelek számára a tudomány jelképévé vált. Es mivel Kopernikusz erősen kötődött korához, történelmi háttérként a kor eseményei is igen fontos szerephez Jutnak ebben a filmben. Látni fogfuk a fiatal Kopernikuszt, mint a ferraraí, majd az akkor már világhírű krakkói egyetem diákját. Bár a film nem életrajzi film, sok életrajzi vonatkozású eseményt is bemutat. Ezek közül is kiemelkedik Kopernikusz történelmi fölfedezése és Az égi pályák körforgásairól szóló írása. Az egyes ~ feleneteket Lengyelországban — Fromborkban, Lidzbarkban, Malborkban és Krakkóban —, továbbá a Német Demokratikus Köztársaságban és Jugoszláviában forgatják. A film népes és kiváló szereplőgárdájából elsőnek a nagy tudóst alakító Andrzej Kapiczynskit és a Kopernikusz püspök nagybátyját játszó Czeslaw Wollejkót említjük meg (Wolejko annak idején felethetetlen alakítást nyújtott a Chopin ifjúsága címszerepében). Anna szerepét Barbara Wrzesinska kapta. A film előreláthatóan 1972 végén készül el, és így a Kopernikusz-évben /1973-ban) már közönség elé kerül. A film két rendezője — Ewa és Czeslaw Petelski — így nyilatkozik a felelősségteljes vállalkozásról: — Megvonhatjuk-e a határt a tudós drámája és a tudós eszméivel kapcsolatba kerülő társadalom drámája között? Megszűnik-e tudós lenni a tudós, ha közéleti tevékenységet folytat — vagy ugyanazt a földet, tapodja, amelyet más halandó? Lehet-e egyáltalán preparátumként, vegytiszta formában bemutatni „a tudós drámáját?" Akadhatnak olyan tudósok, akik saját koruk elől elefántcsonttoronyba vonulnak. De Kopernikusz nem ezek közül való volt. Egyéniségének lenyűgöző vonása éppen az a nagy fokú intellektuális bátorság, amellyel szembehelyezkedik kora uralkodó nézeteivel és az évszázad06 hagyományokkal. A sors nem bánt vele éppen kesztyűs kézzel; forradalmi felfedezése miatt meg kellett járnia a maga kálváriáját.