Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-23 / 252. szám, szombat

Életszínvonalunk emeléséért Az ötödik ötéves terv irányvonalának jóváhagyásával a XIV. pártkongresszus életszínvonalunk fokozatos emelésére törekedett. Az igényes feladat teljesítésének feltétele az ésszerű gazdálkodás a munkaerőkkel, a termelés hatékonyságának fokozása, takarékoskodás a villanyárammal, a nyersanyagokkal, és egyéb anyagokkal. De semmivel sem kevésbé fontos a dolgozók jövedelmével, bérezéséve! kapcsolatos problémák rendezése. Az ötéves terv az átlagos béreknek csupán évi 2,5 százalékos növekedését engedélyezi. Egyúttal az ármoratórium 1.975 végéig érvényben marad, ami azt jelenti, hogy a kiskereskedelmi árak az ötéves terv folyamán nem emelhetők. Az infláció tehát a bérek reális emelésével és az árak rögzítésével a jövőben ls megakadályozható. Szakembereink szerint lényeges követelmény, hogy a munkáért járó bérek növekedése a dolgozók anyagi ösztönzésének fokozására irányuljon. Bebizonyosodott tény. ugyanis, hogyha a dolgozók a jobb népgazdasági eredményeket egyéni érdeküknek tartják, akkor teljesítményükkel kedvezően befolyásolják a népgazdaság hatékonyságát. Ezért várunk oly sokat a bérrendszer átdolgozásától. A készülő intézkedések legfőbb elve a kereset és a munkateljesítmény közötti öszszefüggés kifejezésre juttatása — normák formájában. Az életszínvonal emelése azonban nem csupán a bérek és az árak közti viszony rendezésétől függ. Ugyanilyen fontos a dolgozók szociális biztonságának a megalapozása, pl. a gyermekes családok társadalmi támogatásával, az állampolgárok jogának biztosításával a munkára, a pihenésre, a betegsegélyzőre, a nyugdíjra stb. Noha szociális biztonság tekintetében már eddig is a világ legfejlettebb államai közé tartozunk, — amint ismeretes, — a gyermekes családokat és a nyugdíjasokat ez év október 1-től további évi 2 milliárd koronás szociális és társadalmi gozidoskodásban részesíti az állam. Ám ne feledjük, nem minden a pénz. Az anyagi segítséget mindenki örömmel fogadja ugyan, ez azonban magában véve nem jelenti még a szükségletek jobb, színvonalasabb kielégítését, ami viszont elképzelhetetlen a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek és a vállalatok gondoskodása nélkül. Tőlük, az ő jóakaratuktól és megértésüktől függ ugyanis a közszolgáltatások javulása, a további bölcsődék, óvodák, boltok és elárusítóhelyek létesítése, a hiánycikkek megszüntetése, vagyis olyan intézkedések foganatosítása, amelyek megkönnyítik valamenynyiünk, de főleg a dolgozó anyák amúgy is nehéz életét. Népesedésünk fejlesztésének egyik feltétele ez, de annak is, hogy a nők ne csak a munkafolyamatba kapcsolódjanak be, hanem a közéleti tevékenységbe is. Az életszínvonal foka azonban egyéb dolgokon is lemérhető. Például a táplálkozásod, mely szorosan összefügg az ember munkaképességével, aktivitásával, egészségi állapotával. Az orvosok szerint a kalória fogyasztásnak az életmódhoz kell alkalmazkodnia. Minél kevesebbet mozgunk, szervezetünknek annál kevesebb kalóriára van szüksége. Ebből az következik, hogy nem mindegy, mivel lakunk jól. Az ételek menyisé généi sokkal fontosabb a minőségük. Ezt viszont csak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar biztosíthatja. A helyes táplálkozásunk ugyanis az állattenyésztésben, valamint a növény- és gyümölcstermesztésben elért eredményektől is függ. Ezért helyez oly nagy súlyt az ötéves terv arra, hogy elegendő hús. tojás, tej, zöldség és gyümölcs legyen a piacon. Ugyanakkor azonban a közszükségleti cikkekről, az építőanyagokról, a gépkocsikról sem feledkezik meg. Csak ily módon biztosítható a lakosság elégedettsége. Ám a kínálatnak nemcsak ezekben az árufajtákban kell emelkednie, hanem a ruházati cikkekben és cipőkben is. Ezekre az eddiginél sokkal nagyobb választékban és jobb minőségben van szükség. Az ötéves terv a szükséges feltételek megteremtésével arról is gondoskodik, hogy 1975ig félmillió lakás és nagy mennyiségű családi ház épüljön fel, sőt még a lakásalap karbantartására és - korszerűsítésére is kiterjed a figyelme. Mi következik mindebből? Az, hogy az életszínvonal emelésével kapcsolatos problémák rendkívül bonyolultak. Mégsem vitás, hogy az ötéves terv feladatai — bár igényesek, — teljesíthetők, különösen, ha tudjuk, hogy ez valamennyiünk érdeke. KARDOS MARTA Eredmények—problémák Amint ismeretes, Bratislavában az új területi átszervezés után 4 körzeti nemzeti bizottság kezdi meg tevékenykedését. Ennek következtében Trnávka nagy részét Ružinov körzethez csatolják. Ezért nem csoda, hogy a trnávkai választók ezekben a napokban fokozott figyelemmel kísérik a választási kampány programját és a 4 agitációs központ rendezvényein zsúfolásig megtelnek a termek. Eljönnek a választók és felteszik a kérdést: „Hogyan lesz tovább, hány képviselőt jelölnek a körzeti nemzeti bizottságba, s vajon hangjuk nem vesz-e majd el a mintegy 100 tagú új képviselőtestületben." Nem könnyű most itt a politikai munka. Az emberek egyértelmű és kimerítő választ kérnek a százfajta problémára. Nem lesz könnyű dolga annak a nyolc képviselőnek sem, akiket innen a Ružinovi Körzeti Nemzeti Bizottságba jelölnek. Harcos, színvonalas népgyűlés Aki részt vett rajta, bizonyára igazat ad nekem. Trnávka mindig forradalmi, mindig hű volt a proletár eszmékhez. A trnávkaiakat nem törhették meg a nácik sem, és a jobboldaliak „népszerű politikája" sem szédítette meg őket. Az itteniek jogosan büszkék arra, hogy negyedükben 1968-ban semmi sem változott, a munka egy percre nem szünetelt, szovjetellenes és más uszító hangú plakátok, feliratok nem kerültek a házak falaira. Ezt a légkört érezni a gyűléseken, a feltett kérdésekben és az emberek egész magatartásában is. A formaságokat, frázisokat és az üres szavakat itt nem ismerik. A háromórás színvonalas vita s a beszámoló is azt éreztette velünk, hogy konferencián vagyunk, méghozzá nem is akármilyenen. 40 képviselő, egy egész sor bizottság, a körzeti nemzeti bizottság tanácsa és apparátusa funkcionáriusai sokéves munkájának sikerei és fogyatékosságai került a mérlegre. František Hlavatý elvtárs, a Trnávkai Körzeti Nemzeti Bizottság elnöke megnyitó beszédében ezeket mondotta: „A beszámolót, amennyire lehetett, rövidre fogtuk. Kerüljük a számok és adatok felsorolását. Úgy gondoljuk, önök érzik, látják és tudják a legjobban, mit értünk el és mivel maradtunk adósak. Inkább az utóbbival foglalkozunk bővebben, mert amit felépítettünk, az itt van és itt marad utánunk is." Nincs miért szégyenkezniük A sokrétű politikai munka mellett nagy és maradandó értékek születtek. Külön említést érdemel a jó kapcsolat a lakosság és képviselők, valamint az egyes bizottságok tagjai között, akik kiváló szervező munkával, a lakosság részéről pedig nagy megértéssel számos szép sikert értek el a fejlesztési akcióban. Az utcákban kilométerszámra épültek a járdák, hét új park létesült, impozáns emléket állítottak aZ iskola előtti parkban, a fiatalok nagy munkát végeztek sportpályájuk kibővítésénél, korszerűsítésénél. jelentős eredmény mutatkozik az utak építésénél és karbantartásánál is, habár itt még számottevő adósság vár törlesztésre. A családi házakból a tulajdonosok és a vásárlók örömére egész sor üzlet költözött át korszerű épületekbe, és az üzletek színvonala nem marad el a belvárosi szaküzletek mögött. Felépült a nagy önkiszolgáló élelmiszerüzlet, nem messze tőle készruhaüzletet nyitottak meg. A napokban adták át az új éttermet, ahol egész nap hideg, meleg ételeket szolgálnak fel, a kicsik is megkapták rég várt cukrászdájukat. Nyár elején költözött új helyiségekbe a Chemodroga, szeptember elején pedig megnyílt az új papírkereskedés is, ahol a sportfelszereléstől a gyermekjátékokig mindent megtalálni. Két éve üzemel a hentesáru- és halkereskedés, nemrégen nyílt meg Bratislava első önkiszolgáló cipőszaküzlete, amelyet sokan felkeresnek a belvárosból is. Az üzleti hálózat tehát állandóan javul, különösen ha figyelembe vesszük, mi minden épül jelenleg a volt Heckler téglagyár területén. S ez így van jól, mert Trnávka lakossága a népszámlálás óta mintegy ezer fővel növekedett, azonkívül egyre-másra épülnek az új üzemek, s ezáltal több ezer átutazó dolgozó veszi igénybe a közszolgáltatásokat. Régi adósság Sokan élnek azok közül, akik a volt Munkás Otthon alapköveit lerakták. Ez a régi elvault épület ma Népművelési Otthon néven a kulturális élet egyetlen objektuma, amely azonban már nem felel meg a mai követelményeknek. A trnávkaiak a felszabadulás óta állandóan sürgették a kultúrház építését, s ma már nehéz lenne megállapítani kiken múlott, kiken nem, hogy az ígéret csak ígéret maradt. Két évvel ezelőtt mindenki azt hitte, ez a probléma is megoldódik. Nyolcmillió koronát kaptak, a terv is hamar elkészült, csak éppen sem Bratislavában sem azon túl nem találtak egy üzemet, amely felépítette volna a kultúrházat. A választók jogosan teszik fel a kérdést. Meddig lesz még nálunk megoldhatatlan kérdés az új kultúrház felépítése? Reális tervek A választási programot a XIV. pártkongresszus határozataiból kiindulva, a helyi követelményeket és adottságokat figyelembe véve állították öszsze. így például még az ősszel megkezdik az ifjúsági klub és a nyugdíjasok klubjának építését, az épületben helyet kapnak a tömegszervezelek is. Tervbe vették a Szolgáltatások Házának, egy új gyógyszertárnak és közfürdőnek a felépítését, faés építőanyag eladást létesítenek, de nem feledkeznek meg az óvoda és bölcsőde, valamint kávéház és étterem építéséről sem. Mindenki tudja, hogy Trnávka levegőjét szennyezik leginkább a közeli gyárak kéményei. A körzeti nemzeti bizottság mindig szemmel tartotta és sürgette e kérdés megoldását. Azt sem mondhatnánk, hogy nem állt be némi javulás — ezt az itt lakók is elismerik —, azonban a valóság az, hogy a levegő szennyeződése még ma is magasan túllépi a megengedet normát. S ide kívánkozik a választók gyakran emlegetett és indokolt megjegyzése. „A hőerőmű tövében lakunk, mégis nálunk van Bratislava legelavultabb villanyáramhálózata. Az üzemek, gyárak, vállalatok és lakóházak egyre épülnek, az energetika fejlesztése azonban nem tart lépést a fejlődéssel." Van tehát elég probléma Trnávkán, s megoldásuk nemcsak a képviselőkön múlik majd, hanem elsősorban a lakosság segítőkészségén. GÁL ETA HÁROM ÚJ KÖNYV Fencsik László: Mit kell tudni a világ kommunista pártjairól? Már számos mű foglalkozik a komznunista pártok és a munkásmozgalom történetével. A Mit kell tudni a világ kommunista pártjairól? című kötet mégis egyedülálló. A gyűjtemény nem a mindenre kiterjedő kézikönyv vagy a monográfia igényével íródott. Csupán arra szorítkozik, hogy a lehető legrövidebben áttekintse a világon jelenleg működő kommunista pártok történetét. Mindegyik „életrajznál" közli a párt nevét magyarul és eredeti nyelven, a megalakulásának időpontját, működési formáját, legutóbbi kongresszusának dátumát, taglétszámát, főtitkárának és hivatalos lapjának nevét. Az utóbbit szintén két nyelven: eredetiben és magyarul. A kötet összesen 88 kommunista és munkáspártnak mondja el röviden a történetét. A néhány-oldalas leírásokból megtudjuk mindazt, ami az illető kommunista pártra a legjellemzőbb. Adatai az 1971. július l-e előtti állapotokat tükrözi, viszonylag tehát frissek. Hangsúlyozza. hogy a komunista mozgalom korunk legnagyobb, legszervezettebb. világot átfogó mozgalma. 1970-ben 90 országban tevékenykedtek kommunista és munkáspártok, mintegy 50 millió taggal. A kommunista pártok igen változó körülmények között harcolnak. Tizennégy országban kormányzó pártként vezetik a szocializmus, illetve a kommunizmus építését. Egyes tőkésországokban hatalmas tömegpártot alkotva vezetik a néptömegek harcát, másutt még viszonylag gyenge a befolyásuk, számos országban pedig kíméletlen terror közepette, illegalitásban végzik hősi munkájukat. Több, volt gyarmati országban nemrég alakultak vagy még csak vannak alakulóban. Egyes fejlődő országokban a kommunisták a lakosság nagy részét átfogó egységszervezetekben végzik munkájukat. Ám a kommunista és munkáspártok bármilyen körülmények között dolgoznak is, e pártoknak azonosak a céljaik és érdekeik, öszszeköti őket a proletár szolidaritás, munkájukat azonos világnézet: a marxizmus—leninizmus irányítja. Ezen az alapelven nem változtat az sem, ha az egység néhol időlegesen megbomlik. Csehszlovákia Kommunista Pártjának válságos éveit egyebek között így jellemzi: „A pártban sokan felléptek a hibák ellen, és a Központi Bizottság 1967 decemberi, valamint 1968 januári ülésén fordulat következett be ... A párt önkritikáját a jobboldali erők felhasználták a szocializmus elleni általános támadásra. Ezt annál is inkább megtehették, mert az első titkári funkcióra megválasztott Alexander Dubček szabaddá tette az utat a jobboldali revizionista erők előtt. A párton belüli jobboldaliak és a szocialistaellenes erők egymás után foglalták el az állam és a párt döntő pozícióit, így egyre nagyobb befolyáshoz jutottak, s megtévesztették a tömeg nagy részét. A reakció egyre bátrabb lett, el akarta szakítani Csehszlovákiát a többi szocialista országtól, lehetetlen helyzetbe akarta hozni a szocializmushoz hű erőket. Az a veszély fenyegetett, hogy Csehszlovákiában győz a „csendes" ellenforradalom. Tekintettel arra, hogy a jobboldal- teljesen dezorganizálta a pártot és az államapparátust, a párt forradalmi, internacionalista magva meg volt fosztva attól, hogy befolyásolja a párt politikáját, a szocializmust csak külső erővel lehetett megmenteni." A kötet előszava áttekinti a kommunista és munkásmozgalom történetét. Végül közli a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásainak időpontját és a tanácskozásokon részt vett pártok neveit. Ib Norlund: Osztályharc és jóléti állam Dánia Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárának az Osztályharc és jóléti állam című kötete napjaink időszerű ideológiai kérdéseivel foglalkozik. Egyben ismerteti, hogy a Dániában folyó ideológiai vitában milyen a kommunisták álláspontja. Közismert, hogy Dánia a fejlett kapitalista országok közé tartozik, és mindmáig aránylag békés körülmények között fejlődött. Mindez generációkon át táplálta a lakosság reformista illúzióit, amely a dán nép demokratikus és nemzeti hagyományait gyakran kispolgári és nacionalista irányba tereli. A Dániában és a vele szomszédos országokban gvakran hangoztatott úgynevezett .,északi szocializmus" lényegében ahhoz a nemzetközi ideológiai diverzióhoz tartozik, amelyet a fellazítási politika ide-én nálunk a „demokratikus szocializmus" címszó alatt emlegettek. Az opportunista elképzeléseket ahogy mindenütt, az északi országokban is kudarc kíséri. Az ideológiai küzdelem azonban egy pillanatra sem lankad ebben az országban sem. A kötet szerzője a dán társadalom életéből vett példákkai bizonyltja, hogy az osztályharc — ellentétben az elhalását hangoztató jóslatokkal — egyre bonyolultabbá és szerteágazóbbá válik. A kötet érinti a csehszlovákiai eseményeket is, és leszögezi, hogy 1968-ban a szocialista demokrácia fejlesztését célzó törekvéseket keresztezték a polgári liberalizálásra irányulók. Egyes külföldi országok rendkívül aktív érdeklődést is mutattak a csehszlovák események iránt. A nyugatnémet Springer lapkonszern újságai például a következő jelszót hangoztatták: „Adjátok vissza Csehszlovákiát Európának" — ami nagyon is egyertelmű jelsző. Kifejezi, hogy 1968-ban tulajdonképpen miről volt szó. Utószavában, amely a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai nemzetközi tanácskozásának tauulságait összegezi, visszatér e kérdésre, és nemcsak azonosítja magát azzal a véleménnyel, melyet a tanácskozáson a CSKP vezetői kifejtettek, hanem védelmezi is a marxista—leninista álláspontot. Kijelentette, hogy Dánia Kommunista Pártja „megelégedését fejezte ki a tanácskozás sikere és az elfogadott határozat felett, amelyeket iránytűnek használ tevékenységéhez". Az Osztályharc és jóléti állam című kötet számunkra főleg azért tanulságos, mert érzékelteti, hogy a kommunisták milyen küzdelmet vívnak eszménk igazáért a kapitalista világban. A Kossuth Könyvkiadónál megjelent kötetet Rózsa Irén fordította Lea Duan: A vietnami forradalom Vietnamról naponta hallunk és olvasunk. A világ haladó gondolkozású embereit csodálatba ejti a vietnami népnek az imperializmus ellen vívott hősies harca. Lea Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára A vietnami forradalom című könyvében a vietnami nép küzdelmével és történetével ismertet meg. A nemzeti demokratikus népi forradalom, A szocialista forradalom E szak-Vietnamban és a Győzelmeink szervezője, a párt című három részre oszló, könnyed stílusban megírt kötet azt körvonalazza, hogy a Vietnam elleni agresszív háború az amerikai imperializmus globális stratégiájának fontos része. Az országot azoknak az új fegyvereknek, új stratégiának és taktikának a kipróbálására használják fel, amelyeket a forradalmi mozgalom ellen akarnak alkalmazni egv új világháborúban. A köteten végigvonul az a gondolat, hogy az elkeseredett osztályharc, amely ma világméretekben zajlik, parancsolóan megköveteli, hogy a marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján helyreálljon és megerősödjön a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége. A Gerqely Pál fordította kötet nemcsak érdekes, hanem sok új gondolatot ls tartalmaz. jzsa)