Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-03 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

BECSÜLJÜK Egyre nagyobb az élet tempója, egyre nagyobb a rohanás, s mi sem természetesebb, hogy idegesebbek az emberek, különösen vá­roson, amely szinte feltranszformálja az élet ütemét. Nem különös tehát, hogy ebben a rohanó, modern világban eléggé gyakran ösz­szeütközésbe kerülnek az emberek, különösen azok, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak beleilleszkedni a társadalomba, akik Semmibe veszik a társadalmi és az erkölcsi normákat, a kialakult udvariassági szabályokat. Pedig minden embernek tud'iia kellene, hogy a társadalomban egymás elíen élni nem lehet csak az be­csülheti önmagát, aki másokat iš megbecsül, aki be lud illesz­kedni a társadalom kereteibe. Nálunk minden ember annyit ér, amennyit a közösség erdekében tesz. Elsősorban tehát a munka mérvadó, az ember testi vagy szellemi munkája, bárhol is dolgozzon. Sajnos, sok ember azonban nagyobb jelentőséget tulajdonit munkájának, mint amit a társada­lom szempontjából valóban ér. Gyakran abba a tévedésbe esik, hogy őt kell a társadalomnak szolgálnia, nem pedig megfordítva. Felnagyítja tehát saját személyének a jelentőségét, fennhéjazóvá válik, ami az embertársaival való összeütközéshez vezet. A múltkoriban betértem az egyik fővárosi papírkereskedésbe, hogy új betétet vásároljak golyóstollamba. Két-három vevő volt a boltban, tehát nem lehet azt állítani, hogy a fiatal elárusítónő nagyon el lett volna foglalva. Udvariassan köszöntem, választ azonban egyáltalán nem kaptam. Meg sem ütköztem rajta, ehhez már hozzáedződtem az idő folya­mán. Rövidesei sorra kerültem, megkérdeztem a fanyar kedvű elárusítónőtől, v» í-e kék színű betétjük — Van — mondotta, — Kérek két darabot — folytattam. Elém rakta a két betétet, s tudomásomra hozta, hogy négy ko­ronát fizetek. Fizettem, s vártam, hogy papírba csomagolja a be­téteket, hisz ilyesmit nem szabad csomagolás nélkül kiadni. Mivel semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy becsomagolja, arra kértem őt, adjon egy szelet papírt, had csomagoljam be én a be­téteket. Kelletlenül elém lökött egy szelet papirost, s én elvégez tem helyette azt a műveletet, amit neki kellett volna elvégeznie. Indultam a kijárat felé s köszöntem. — A viszontlátásra. x Semmi felelet. Megdöbbentett az udvariassága. Visszafordultam, s így szóltam hozzá: — Köszöntem, kérem, talán illene visszaköszönni. Az elárusítónő laposan pislogott rám, de egy mukkott sem ejtett ki pirosra festett ajkai közül. Ott hagytam, s megfogadtam, hogy ebbe a boltba sem megyek többé vásárolni. Útközben hazafelé elgondolkoztam azon, vajon mi volt az oka ennek az elképesztő udvariatlanságnak, amely egyrészt sérti a ve­vőt, másrészt rossz hírbe keveri kereskedelmünket. Nem tudom elképzelni, hogy amikor a kereskedelmi szakmát tanulta, ne fi­gyelmeztették volna arra, hogy udvariasan kell bánni a vevőkkel. Ha pedig ezt tanulta, miért nem gyakorolja? Vagy olyan nagyra tartja magát, hogy a vevőkkel szemben a kötelező udvarias formát sem kívánja betartani? Talán lealázónak véli szakmáját, s így akar bosszút állni az embereken? Ki tudja? Annyi bizonyos, hogy a vá­sárlókat nagyon fel tudja bosszantani az ilyen, s ehhez hasonló viselkedés. Naponként hol itt, hol ott kis tűszúrások érik az embert. Olyan dolgokat tapasztal, amelyek fölött nem tud napirendre térni, mert nem tudja összeegyeztetni igazság- és erkölcsi érzetével. Nem állí­tom és nem is akarom állítani, hogy az élet, az életünk simán folydogáló folyó, hogy simán folydogáló folyónak kell lennie. Vol­tak is, lesznek is olyan jelenségek, amelyek időnként megzavarják életünket. Csupán arról van szó, hogy, ezeknek a negatív jelensé­geknek nem volna szabad túlburjánozniuk, elszaporodniuk, mert elveszik az ember életkedvét, megtörik bizalmát. Fel kell figyel­nünk társadalmunk negatív jelenségeire, és küzdenünk kell elle­nük. Fel kell fednünk őket, hogy segíthessünk a bajokon Termé­szetesen elsősorban azoknak kell tiltakozniuk, akiket ilyen vagy olyan sérelem ér. Az egyik reggel bevásárolni mentem a közeli élelmiszerüzletbe. Hosszú sorban' álltak az emberek a pénztár előtt, mert bár az önkiszolgáló boltban két pénztár működik, most csak az egyik teljesített szolgálatot. Az emberek suttogtak, morogtak, hogy ilyen sokat ikell várakozniuk, holott a másik pénztárosnő is az üzletben tartózkodik, csak éppen mással foglalkozik, nem a vevőkkel. Mo­rogtak az emberek egymás között, de egyik sem merte vagy akarta megkérdezni, miért nem segít a másik pénztárosnő is, hogy ha­marabb elfogyjon a hosszú sor. Nem bírtam tovább, odaszóltam a másik pénztárosnőnek, miért nem segít kolléganőinek, hiszen látja milyen hosszú a sor. Nem szólt semmit, de abbahagyta az élelmiszerek ide-oda való rakosgatását és beült a pénztárgép mögé. A várakozók sora hamarosan megcsappant, ez lett a figyelmez­tetés eredménye. Feltehetnénk azonban a kérdést: miért nem szól­tak a morgolódók, miért csak maguk között nyugtalankodtak? Bizony, kettőn .áll a vásár.-»Ha sérelmezünk valamit, szólnunk is kell, mert a birkatürelem vagy a magunkban való dohogás nem használ. Még a múlt nyáron elintéznivalóm akadt az egyik hivatalban. Nem volt égbekiáltó ügy, csak egy aláírásra és egy pecsétre volt szükségem. Csak minden szökőévben járok oda, s fogalmam sem volt róla, hogy nem a felek részére fenntartott hivatalos napon találtam felkeresni a hivatalos személyt. Bekopogtam, s benyitot­tam a szobába. Megkérdezték tőlem, mi járatban vagyok? > — Egy aláírásra és egy pecsétre lenne szükségem. — Micsoda? — képedt el a hivatalos személy. — Nem tudja, hogy a felek részére szerdán és pénteken tartunk szolgálatot? Ma pedig csütörtök van. — Nem tudtam kérem, nagyon ritkán járok ide. — Ha nem tudta, nézze meg, ki van a kapuba függesztve. — Elhiszem — feleltem —, de csak egy percnyi munkáról lenne szó, nekem viszont már egy órám ment rá az utazásra. — Nem lehet, nincs hivatalos óra. Kivételeket nem tehetünk. Ha kivételeznénk, mindenki akkor jönne, amikor akar. Erre én is felemeltem a hangomat és szórni kezdtem fejükre az áldást. A szobában tartózkodók összenéztek, s a bürokrácia gépezete egyszeriben megállt. Félpercnyi idő alatt kaptam meg az írást a pecséttel. Igaz, elintézhettük volna minden szó nélkül is, kedélyes oldalról fogva fel a dolgot. Akkor nem került volna sor a veszekedésre. Azzal fejezhetnénk be mindezt, hogy ha több jóakaratot, udva­riasságot tanúsítanánk egymás iránt az életben, kevesebb lenne a tűszúrás, az idegesség és a fölösleges huzavona. DÉNES GYÖRGY A járás a kelet-szlovákiai síkság csaknem egyharmad része. Sík­ság, s bármerre tekintünk, ki­emelkednek az emberek keze nyomán született eredmények. Minden faluban jó ütemben ha­lad az általános választások előkészítése. Ez a folyamat a pártkon­ferencia és a XIV pártkongresszus ha­tározatának a helyi körülményekre való szétdolgoz*!> va! kezdődött. Épii! ÍT iárási székhely Nagy gundot fordítottak az említett pártfórúmok határozatai nyomán Trebi­sovnak, a járás székhelyének építésére. Ebben a fejlődő. 14 000 lakosú városban megszaporodtak a gondok, illetve a fej­lődés szülte őket. Ján Chovanec elvtárs, a városi nemzeti bizottság elnöke biza­kodón beszé a jelenlegi helyzetről és terveikről. — Több mint 33 millió koronát fordí­tottunk a vasút: felüljáró és a városon áthaladó 553-as számú országút átépíté­sére. Két éven belül fejeződnek be az építkezési munkák, s emiatt jelenleg nagyon fura a közlekedés a város terü­letén. Főleg az idegenek bosszankodnak. A választási program kidolgozásakor a többszörös szociológiai felmérés útján szerzett tapasztalatokból indultunk ki. Nagy gondot fordítunk a szolgáltatások színvonalának emelésére, gépjárműjaví­tó-szervizt építünk, kiszélesítjük az üz­lethálózatot és a kommunális üzem rész­legeit. A múlt választási időszakban a városi nemzeti bizottság képviselői és aktivis­tái nagy segítséget nyújtottak a kitűzött A legjobbak közül Kysta község alig 400 lakost számlál, ugyanakkor eredményei alapján <i leg­jobbak közé sorolható a járásban, bod­nár András, a hnb elnöke az eredmé­nyeket úgy értékeli, hogy „a nagv csa­lád kitartó munkáját tükrözi a község fejlődése". A CSKP megalakulása 50. év­fordulójának és a XIV. pártkongresszus tiszteletére szervezett szocialista munka­versenyben mind a mezőgazdaságban, mind a falu szépítésében nagyszerű eredményeket értek el. Bodnár elvtárs nyugdíjas, az elnöki tisztséget munkája mellett tölti be. Feláldozza szabad idejét is annak érdekében, hogy a kitűzött fel­adatokat megvalósítsák. A község !<) ko­sainak igyekezetét a portalanított utak, a megépített járdák, a hangoshírado az autóbuszvárótérem felépítése és sok más egyéb bizonyítja. Az utóbbi időben a falu lakosai évente 6000 brigádórát dolgoztak falujuk szépítésén. Vagyis egy-egy lakos évente csaknem 20 órát dolgozott. Az érték: több mint 5 millió korona Az elmúlt időszakban nagy gondot for­dítottak a fiatal nemzedék nevelésére a Bofi (Boly) Hnb vezetői. Mivel az óvo­da épülete egészségügyi okokból már nem volt megfelelő, az új kultúrházban biztosítottak második otthont az óvodá­soknak. Tavaly megkezdték egy új ki­lencéves alapiskola építését. A nagyobb részben felépített korszerű művelődési otthon értéke több mint másfél millió korona. Űj parkot, sportpályát, utakat és járdákat építettek. Az elmúlt vá­lasztási időszakban a tervezett akciók NÖVEKVŐ AKTIVITÁS V&ASZTASMA KÉSZÜLNÉK A TREBISOV! (TÖKETEREBES6) JÁRÁSBAN feladatok megvalósítására. Azokra a képviselőkre, akik feladataikat a leg­jobban teljesítették, a következő válasz­tási időszakban is számítunk. A jelen­legi képviselők több mint 60 százaléká­nak neve újra jelölőlistára kerül. Váro­sunk lakosai 65 képviselőt választanak. Reméljük, beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Bodrogköz legnagyobb faluja Az utóbbi időben mind többet hallunk Streda nad Bodrogomról (Bodrogszerda­hely), járásunk legnagyobb községéről. Nagy területen fekszik, lakosságának száma közel 3000. Az utóbbi években városiasödik. Toronyházak épültek, új iskola, egészségügyi központ, és a ven­déglátóiižem „városhegyedet" alkot a község közepén. Különbén a község nemcsak jó boráról híres, hanem a poljtikai nevelőmunká­ban ts példát mutatnak a többi község­nekť Szalontay Dezső elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke s egyben a hnb tit­kára vázolta azokat az akciókat, ame­lyekkel felhívták magukra nemcsak a környékbeli községek és a járási szer­vek, hanem a kerületi szervek figyelmét is. Megjegyeztem, hogy a jó eredmé­nyek nem jelentik azt, hogy nincsenek gondjaik, s minden a legnagyobb rend­ben van, de következetesen haladnak előre céljaik felé. Nagy gondot fordíta­nak a politikai nevelőniunkára. Agitá­ciós központjuk példásan működik, kü­lönböző formákban szemléltetik a köz­ség fejlődését, a párt vezető szerepének érvényesítését az egyes munkaszakaszo­kon, az elért eredményeket, terveket és feladatokat. A községben tervszerűen folynak a választási előkészületek. Megalapították a bizottságokat, kidolgozták az előké­születek politikai, szervezési tervét, ezt megvitatták a pártgyűléseken, a társa­dalmi szervezetek gyűlésein. Javaslatot dolgoztak ki a Nemzeti Front választási programjára, és a CSKP politikai irány­elveinek alapján megkezdték 27 — ebből nyolc nő és hat fiatal — képviselőjelölt kiválasztását. A jövőben több nagyméretű akciót akarnak megvalósítani. Az újonnan épí­tett utcákra, kiszélesítik a bodrogközi vízvezetéket, portalanítják a községi uta­kat és új járdákat építenek. Most kor­szerűsítik a telefonhálózatot, s az itteni telefonközpontra kapcsolják rá a borsi telefontulajdonosokat is. A község veze­tői arra törekszenek, hogy mind jobb eredményeket érjenek el az élet- és a munkakörülmények javításában. értéke közel 5,5 millió korona. E szám mögött látnunk kell a dolgozók — idő­sebbek és fiatalok — sokrétű társadalmi munkáját. Választási programjavaslatuk is me­rész terveket tartalmaz. Befejezik a film­színház építését, a művelődési otthonba közjponti fűtést szerelnek, az utak és a járdák építésére több mint 2 millió koronát fordítanak, a régi iskolát nap­közi otthonná alakítják és más akció­kat is szerveznek. Gondoltak az ifjúság és a lakosság eszmei és politikai szín­vonalának emelésére is. E téren főleg a tanítókra hárul nagy feladat nemcsak az iskolában, hanem az iskolánkívüli népművelési munkában is. i A pedagógu­sok vállalják ezt a feladatot. Bíznak a jelöltekben Malý Horeš (Kisgéres) lakosai nem­csak az egységes földművesszövetkezet­ben szorgoskodnak, szívügyüknek tekin­tik községük fejlesztését is. Az utóbbi hét év alatt a hnb tevékenysége minde­nekelőtt a mezőgazdasági feladatok teljesítésére, a faluszépítésre, valamint társadalmi szervezetek aktivizálására irányult. A képviselők aktív tevékenysé­gét tükrözi a falu dolgozóinak igyeke­zete. Óriásit fejlődött a község. Össze­épült az Oncsa-településsel, így a lakos­ság száma 1500-ra növekedett. Eltűntek a régi kis lakások, helyüket modern, emeletes családi házak foglalták el. A lakásépítéssel egyidőben biztosítják az utak és a járdák építését is. Jó politikai szervező munkával elérték, hogy a köz­ség fiataljai egyre jobb kulturális, tár­sadalmi és politikai munkát végeznek. Az új képviselőkre sok feladat vár. Meg kell. szervezniük a járdák építésé­nek befejezését, a sportpálya ikörülkerí­tését, és biztosítani a vízlevezető-csator­nák építését. Dócs László, a hnb elnöke bízik benne, miszerint a képviselők min­dent megtesznek majd annak érdekében, hogy a lakosság széles körű támogatá­sával megvalósítsák a kitűzött merész feladatokat. A trebišovi járásban a CSKP XIV. kongresszusa után és a közelgő válasz­tások előtt megnőtt a lakosság aktivitá­sa. Ez Is bizonyítja, hogy a dolgozók döntő többsége teljes mértékben támo­gatja pártunk politikáját és részt vállal a feladatok teljesítéséből. HOROSZ ARPÁD

Next

/
Thumbnails
Contents