Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-21 / 250. szám, csütörtök

A KERÜLETI VÁLASZTÁSI PROGRAM Kelet-Szloväkia jelene és Me 1971. X. 21. Hazánk legelmaradottabb országrészeként emlegették még negyedszázaddal ezelőtt is Kelet-Szlovákiát. A munkásosztály 1948 februárjában bekövetkezett végleges győzelme meggyorsította az egész országban, és így legkeletibb csücskében, Kelet-Szlovákiában is, a szocialista fejlődéshez vezető utat. A CSKP vezetésévei végzett szocialista Iparosítás, a szövetkezetesített mezőgazdaság aránylag rövid időn belül alapjaiban változtatta meg Kelet-Szlovákia lakosságának gazdasági, szociális, kulturális életét. A közelgő választásokat megelőző Időszakban, a közelmúlt napokban jóváhagyott kerületi választási program szellemében beszélgettünk Vojtech CHOLEVA mérnökkel, az SZSZK Nemzeti Frontja kelet-szlovákiai kerületi bizottságának titkárával: — Az NF kelet-szlovákiai kerületi bizottságának választási programja hogyan jellemzi a kerületben a szocialista építés eredményeit? — Kétségtelen, a CSKP s egész társadalmunk igen nagy gondot fordított már eddig is Kelet-Szlovákia általános fejlesztésre. Évről évre egyre nagyobb beruházásokra kerül sor. Húsz esztendővel ezelőtt a kerület gazdaságfejlesztésére köze! kétmilliárd koronát irányoztak elő, 1970-ben ez az összeg már 6,5 milliárd koronára növekedett. S ha már ennél a kérdésnél tartunk megmondom, hogy az 1971—75-ös esztendőkben a beruházások értéke Kelet-Szlovákiában megközelíti a 47 milliárd koronát. Az elmúlt 26 esztendő alatt több mint 120 új ipari üzem épült ebben az országrészben. Az iparosítással párhuzamosan folyt a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kiépítése is. S hogy jó úton haladtunk, bizonyítják eredményeink. A szocialista iparosítás megváltoztatta egész hazánk arculatát, de különösen nagy hatással volt Kelet-Szlovákiára. A kerületi székhely közelében a CSKP XI. kongresszusának határozata értelmében, a Szovjetunió baráti segítségével, a cseh munkásosztály támogatásával felépült a Kelet-szlovákiai Vasmű, hazánk egyik jelentős kohászati üzeme, amely Dia már tötjb mint húszezer embert — annyit mint 1945-ben egész Kelet-Szlovákia ipara — foglalkoztat. Az ipari fejlődéssel megnövekedett az építővállalatok száma is. Az új üzemek mellett új lakónegyedek, sőt új városok, iskolák, kultúrházak és más intézmények épültek. Kerületünkben közel 157 000 új lakás épült, ami azt jelenti, hogy minden második család új lakásban lakik. Bővült az iskolahálózat is. Csupán az utóbbi nyolc év alatt 1687 új tantermet, 16 új iskolát adtak át rendeltetésének. Kozice és Prešov egyetemi várossá fejlődött. Kerületünk minden száz lakosa közül ma már tizenhárom főiskolai és negyven középiskolai végzettségű. A gazdasági fejlődés eredményeként az utóbbi tizennyolc esztendő alatt a lakosság jövedelme a négyszeresére emelkedett. Az átlagkereset az 1969. évihez viszonyítva ma 87 százalékkal nagyobb. Igen jelentős változásokon ment át ez az országrész a felszabadulás utáni években, ami.a CSKP helyes gazdaságpolitkájának eredménye. — Az előző választási időszak programjának teljesítése terén milyen eredményeket értek e) a kerületben? — Az NF kerületi bizottságának 1964-ben kihirdetett választási programja a CSKP XII. kongresszusának irányelvei jegyében határozta meg a kerület gazdaságfejlesztését, lakossága anyagi, kulturális szükségletei kielégítésének módját. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy a kerület választási programjában feltüntetett alapvető feladatokat — a bekövetkezett kritikus időszak ellenére — egészében sikeresen teljesítettük. A bruttó ipari termelés kilencről húszmilliárd koronára emelkedett, s Szlovákia iparában már 23 százalékot képvisel. Jelentősen növekedett a termelés a mezőgazdaságban is, melynek értéke 1970-ben meghaladta az ötmilliárd koronát. Az 1964—70-es években csaknem 49 milliárd koronát fordítottak beruházásokra, elsősorban a kohászat, a magnezitipar, a vegyipar, a gépipar, a közlekedés, a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás, a lakásépítkezés fejlesztésére, valamint középületek és más intézmények létesítésére. A Kelet-szlovákiai Vasművön kívül további harminc ijiari üzem épült fel a kerületben az előző választási időszak folyamán. Mindez, természetesen, kedvezően kihatott a foglalkoztatottságra, ami, számokban kifejezve, csaknem 80 000-rel növekedett, A szocialista mezőgazdasági üzemek a kerületi földterületének 80,5 százalékán gazdálkodnak. 1964 óta a mezőgazdasági termelés értéke 38,7 százalékkal növekedett. Az építővállalatok a kerületben 24,6 milliárd korona értékű munkát végeztek az 1964— 70-es években. A kerület politikai és államhatalmi szervei nagy gondot fordítottak a lakásproblémák rendezésére. Az elmúlt hét év alatt 61154 lakás épült a kerületben. Az iskolaügy, a kultúra, az egészségügy fejlesztésére, az életkörülmények, a szolgáltatások javítására 6,8 milliárd koronát fordítottak. Például 136 új iskola is felépült, ami azt jelenti, hogy 11770 tanulóval kevesebb diák tanul második műszakban. Az egészségvédelem fejlesztése érdekében 36,2 százalékkal növelték az orvosok, s 14,7 százalékkal a kórházi ágyak számát. Így sorolhatnám tovább azokat az eredményeket, melyeket — hála pártunk és kormányunk gondoskodásának — Kelet-Szlovákia általános fejlesztésében elértünk. A hajdani legelmaradottabb országrész a munkások, a szövetkezeti parasztok és a többi dolgozó boldog otthonává változott. S ez a fejlődés a jövőben tovább fokozódik ... — Éppen erről szeretnénk hallani, a választási program alapján... — Az új választási időszak, tehát az ötéves terv éveiben jelentős fejlődésének további korszakát éli Kelet-Szlovákia. Ennek érzékeltetésére legalább néhány alapvető mutatót említenék. Az ipari termelés 60 százalékkal növekszik. A kohászati termelés növekedése a Kelet-szlovákiai Vasműben még ennél is magasabb lesz, eléri a 75 százalékot. A bányaiparban 36, a vegyiparban 70, a gépiparban 54 százalékos növekedés várható. A kerület közszükségleti iparában, elsősorban a fa-, a textil-, és a kötöttáruiparban is figyelemre méltó a tervezett fejlődés, rpül a Šariši Fafeldolgozó Kombinát, befejezés előtt áll a Sabinovi Bútorgyár, megkezdik a Kráf. Chlmec-i (királyhelmeci) Bútorgyár építését. Textilüzem építését tervezik Košicén, Rož- ňaván. Mindez a női foglalkoztatosság körüli problémák eny. hitesét hivatott szolgálni. A mezőgazdaság szakaszán a termelés 33,6 százalékos növekedését feltételezzük. Központi szerveink az eddigi évekhez hasonlóan, a jövőben is jelentős beruházásokat eszközölnek a termőföld javítása, a vízgazdálkodás rendezése érdekében. A kelet-szlovákiai és a moldaval síkságon az ötéves terv folyamán ezekre a munkálatokra 896,7 millió koronát fordítanak. Közel 35 000 hektáron lecsapolják a talajvizet, s 8333 hektáron öntözőberendezéseket létesítenek. Képtelenség lenne ezen a helyen felsorolni mindezt, ami a választási programban van és Kelet-Szlovákia további gazdaságfejlesztését célozza. Talán maga az a tény ís sokat mond, hogy 1975-ig több mint 46 milliárd koronát bocsát társadalmunk ennek az országrésznek a fejlesztésére. Erre a békés szocialista építésre, közös munkánkra, boldogabb jövőnkre, érdemes leadni szavazatunkat. (kulik) Az antikommunizmus apparátusa es doktrínája Az antikommunista propaganda által terjesztett mítosz az a híresztelés is, hogy tulajdonképpen nem létezik kommunistaellenes propaganda. Nyugaton azt állítják, hogy csak „objektív" tájékoztatást adnak, „szabadon" felezik kt a közvéleményt. A burzsoá rend védelmezői kénytelenek eltitkolni igazi céljaikat, mivel nyilvánosan nem dicsérhetik a kizsákmányoló rendszert, mely ellentétben áll az emberek millióinak érdekeivel. Nem tudnak olyan szociális távlatokat kitűzni, melyek megfelelnének a széles tömegek igényeinek. Ezért gyalázzák a tudományos kommunizmus elméletét és a szocialista építés gyakorlatát. Az antikommunizmus ma az imperialista államok uralkodó köreinek támadó ideológiája. Ezt az ideológiát leplezi le „Az imperializmus antikommunista propagandája" című, Moszkvában nemrég kiadott könyv. Az alábbiakban a Nová doba cikke alapján ismertetjük a könyvet. Az 1917-ben Oroszországban kitört forradalom nagyon érzékenyen érintette Herbert Hoover amerikai üzletembert, számos szibériai bánya tulajdonosát. Azt tervezte, hogy még nagyon sok pénzt szerez Szibéria természeti gazdaságából, de vágyai nem teljesültek. Hoover azután egész életében gyűlölte azokat, akik megfosztották tervei valóra váltásának lehetőségeitől. 1919-ben mikor amerikai elnök lett, egy sajtónyilatkozatában kijelentette: „Ha őszinte akarok lenni, meg kell állapítanom, hogy életem ér telme a Szovjetunió elpusztítáHoover 1919-ben e cél valóra váltása érdekében megalapította a Háború, Forradalom és Béke Intézetét, amely ma az Egyesült Államok legrégibb, vezető antikommunista központja. Itt dolgozzák ki a kommunista ideológia elleni harc doktrínáit. Hoover 1959-ben, öt évvel halála előtt kijelentette, az intézetnek az a feladata, hogy szemléletesen bemutassa ml „rosszat" képviselnek Marx doktrínái és így védelmezze az amerikai életmódot ezzel az ideológiával szemben. Az intézet a 20-as évek elejétől adatokat gyűjt a Szovjetunióról és a kommunista világmozgalomról. Itt egyeztetik össze a szovjetellenes és kommunistaellenes erők tapasztalatait. Az intézet levéltárában megtalálhatók a cári Oroszország dokumentumai, a mensevik- és eszer-szervezetek konferenciáinaik jegyzőkönyvei, Kolcsak, Kerenszkij, jugyenyics és a szovjet hatalom más ellenségeinek dokumentumai. Hoover intézete a második világháború után Göbbels és Himmler naplóját is megszerezte és fényképmásoiatokat készített a náci levéltár anyagáról. Az intézet tevékenysége egyre szélesebb körű. Az 50-es évek végéig csupán 54 könyvet adott ki, de 1960-tól a mai napig már több niint 100-at. Az intézet munkatársai írták a „Kommunizmus Ázsiában" és „Kommunizmus Afrikában" című monográfiákat. 1968-ban az intézet munkatársai részt vettek a „nemzetbiztonság" című gyűjtemény összeállításában, mely arra agitál, hogy erőpolitikát folytassanak a Szovjet unióval szemben és fokozzák a fegyverkezést. 1967-től év könyvet adnak ki. Az intézet különböző konferenciákat és tanácskozásokat rendez az antikommunizmus kérdéseiről. 1967-ben nagy értekezletet tartottak „A kommunizmus 50 éve Oroszországban" címmel. Az intézet munkatársai aktívan részt vesznek különböző propagáciős kampányokban, szovjetellenes és kommunistaellenes cikkeket közölnek a sajtóban, különböző brozsúrákat, könyveket adnak ki. Hoover a Republikánus Párt vezetője volt, és így az intézete hagyományosan kapcsolatban áll a párt vezetőségével. Az intézet egyes munkatársai felelősségteljes funkciókat töltenek be a kormányapparátusban. Roger A. Freemann például Nixon elnök közgazdasági tanácsadója. A Hoover Intézet nem az egyedüli ilyen jellegű intézmény az Egyesült Államokban, az ország területén számos szovjetellenes központ műkő dik. Ezek közé tartoznak a RAND Corporation, a Hudson Intézet és a peorgetowni egyetem mellett működő Stratégiai Kutatóintézet, a Harvard egyetem orosz kutató központja, a kolumbiai egyetemnek a kommunizmus kérdéseit tanulmányozó orosz intézete, a clevelandi, michigani, notredami, stanfordi és más amerikai egyetemek számos katedrája is aktív kommunistaellenes propagandát folytat. Ezek az intézmények sok könyvet adnak ki, különböző felméréseket végieznek a külügyminisztérium, a hadügyminisztérium és más kormányhivatalok számára. így pl. csupán a Harvard Egyetem orosz kutató központja a legutóbbi 10 év alatt több mint 600 kommunistaellenes témáj'; könyvet adott ki. A kommunizmus elleni ideológiai harc a burzsoá állam fontos funkciója, és ezért a modern államapparátus egész erejét mozgósítják ennek érdekében. Óriási összegeket fordítanak a kommunizmus elleni ideológiai háborúra. A jól fizetett propagandistáit rendelkezésére állnak a tömegtájékoztatási eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy szüntelenül, befolyásolják az emberek millióinak tudatát. A könyv szerzői nagy figyelmet szentelnek az imperialista propaganda-szervek és a nagy monopóliumok kapcsolatának. Ugyanis az amerikai monopőltőke szervezi a „vörösök" elleni politikai és ideológiai harcot. A tömegtájékoztatási eszközök az an ti kommunizmus szolgálatában állnak. Ugyanígy a különböző hírügynökségek, kiadóvállalatok és ÍHuitársaságok is, amelyek a magántőke kezében vannak. Így pl. az United Press Internacionál, az Associated Press, a CBS és az NBC társaságok stb. A monopóliumok pénzelik az amerikai tudományos kutató intézeteket is. A Hoover Intézet évi költségvetése a különböző társaságok támogatásával Wév alatt az ötszörösére növekedett Az egyes társaságok különböző külpolitikai felméréseiket rendelnek az intézettől és ezekért természetesen nagy összegeket fizetnek. Az amerikai monópóliumok pénzelik a külföldi nagy kommunistaellenes központokat is. így pl. a Ford-ala- pítvány eszközeibői alapították az angliai stratégiai kutatő intézetet is. Az Egyesült Államok propagandaszervei is a monopóliumok támogatását élvezik. így az USA hírügynökség évi negyedmilliárd dollár kiadásának nagy részét nem a kormányszervezetek fedezik. A Szabad Európa rádióállomás többek között a General Motorstól, a Fordtól, az United Steel Corporationtől és sok más társaságtól kap támogatást. A monopóliumok és a CIA tartja fenn a „Szabadság" rádióállomás szerkesztőségét és számos szovjetellenes emigráns folyóiratot. Az amerikai szenátus nemjégen döntött arról, hogy a Szabad Európa és a „Szabadság" rádióadót 1972-től hivatalosan az amerikai kormány fizeti majd. A kommunistaellenes propaganda a monopoltőke támogatásával egyre nagyobb mértéket ölt. Nézzük néhány adatot. Az USIA rádióállomásainak adáshossza a háromszorosára növekedett. Amikor 1950-ben megalapították a Szabad Európa állomást csak egy rádióadóval rendelkezett. Ma már 32 állomása van és hetente 540 órán át műsort sugároz. Az Amerika Hangjának több mint 100 adőja van és hetenként 36 nyelven 840 órán át sugároz. Tekintette! a televízió fejlődésére egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a tv-programok külföldi terjesztésének. Az Egyesült Államok évente 1700 propagációs tv-műsort sugároz külföldre. Az utóbbi időben azzal kísérleteznek, hogy a távösszeköttetési bolygókat nagyobb mértékben felhasználják a rádió- és tv-propagandára Ezek a bolygók közvetlenül a tv-antennákra sugározzák a műsort. A keleti országok, LatinAmerika, Ázsia és Afrika lakosainak millióira a különböző sajtótermékek lavinája zúdul, melyeknek mindnek az amerikai érdekek védelme a küldetése. Csupán az USIA 30 nyelven 30 millió példányszámban ad ki újságokat és folyóiratokat. Az Egyesült Államoknak több mint 100 országban vannak információs központjai, könyvtárai. Ezenkívül amerikai adatok sze. rint 1950—1964-ben a kiadóvállalatok több mint százmillió példányszámú könyveket adtak ki az amerikai életmód dicsőítésére az USIA pénzén. Ezek és a további tények azt mutatják, hogy az amerikai imperializmus minden lehetőséget megragad az emberek megnyeréséért folytatott harcban. A monopóliumok fizetnek, a monopóliumok diktálják az irányvonalat. A hatalmas információs és propagandagépezat célja a burzsoá rendszer védelme és a kommunista világnézet elleni harc. Ez a propaganda az adott helyzet és az imperializmus feladatai szerint változik, de figyelembe véve a nemzetközi erőviszonyokat is. E propagandatevékenység doktri. náinak, elméleteinek, koncepcióinak közös nevezője az aníikommunizmus. A köiiyv szerzői nagy figyelmet szentelnek az amerikai imperializmus második világháború utáni küljjolitikai doktrínája elemzésének. A szerzők rámutatnak, hogy a kezdeti merev doktrínákat fokozatosan rugalmasabbakkal helyettesítették, „differenciáltan" viszonyultak a szocialista országokhoz azzal a céllal, hogy felforgassák a szocialista társadalmat. Ennek az irányvonalnak, melyet hídépítés politikájának is neveznek, feladatait a legnylltabban Walt Rostoio fogalmazta meg, aki 19ö4-ben az auivikai külügyminisztérium politika tervezésével foglalkozó tanácsának elnöke lett Egyik beszédében kijelentette, az Egv,-esült Államoknak célja „hogy a lehetőséghez mérten segítsen a kommunizmus felszámolásának békés módszerei alkalmazásában. Ezért konstruktívan együtt kell működni a nacionalizmus és liberalizmus születő félben levő erőivel, melyek a jövőben vezetni fogják a jelenleg kommunista irányítás alatt álló országokat." Az imperializmus stratégiái a csehszlovákiai események után, amikor meghiúsultak a hídépítés politikájával kapcsolatos terveik, bizonyos változásokat eszközöltek a kommunistaellenes eszmék fegyvertárában. A könyv rámutat az imperializmus külpolitikai propagandá. jának új irányvonalaira. Jellemző az egyes eddig alkalmazott módszerek és elméletek bírálata és revíziója. így pl. revideálják a szocializmus és a kapitalizmus konvergenciójának elméletét is. Bizonyos bírálat érte a hídépítés politikáját is. 1968 decemberében a Bussiness Week ci.kket közölt a sokatmondó Oroszország, a jövendőbeli barát, vagy ellenfél?" címmel. A cikk többek között ažt írja, hogy Altén, a Hoover Intézet elismert szakembere azt a nézetet támogatja, miszerint a hídépítés politikája fokozatosan szétesik. Alien a teljes éberség politikáját szorgalmazza és felhívja az Egyesült Államokat, tartsa meg katonai túlerejét. Azok a burzsoá ideológusok, akik a kommunizmus elleni aktív harc hívei, támadásaikat most a Szovjetunió ellen összpontosítják. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy differenciáltan kell viszonyulni a „különféle" kommunizmusokhoz. Az imperializmus ideológusai újabb és újabb eszközöket találnak, melyeket az emberek gondolkodásáért folytatott harcban felhasználhatnak. Ezért a nemzeteknek egyrp éberebbeknek kell lenniük, s szilárdan vissza kell verniük az agresszív erők minden idt:oiógiai támadását r-r)