Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-21 / 250. szám, csütörtök

Nemcsak a színpadon A komárnói Magyar Területi i Színház ódon épületében a megszokott kép fogadott, amiJkor néhány nappal ezelőtt ellátogattam oda. A kapunál a portás mosolygós arca hívott beljebb, a lépcsőkön sietős színészekkel váltottam néhány röpke mondatot. Fenn az emeleten, az igazgatói szobában .ezonban már más volt a helyzet: a titkárnő nem ült a megszokott helyén, mint később elmondta, a helyi választási bizottság egyik rövid tanácskozásán vett részt. Ennél jobb bevezetőt szinte ki sem találgattam volna, gondoltam magamban, miközben a színház igazgatójánál helyet foglalok, hiszen most nem kizárólagosan színházi vonatkozású dolgokSói érdeklődöm, hanem arra képek választ, hogy a színház dolgozói miképpen veszik ki részüket a választási előkészületekből. Kérdésemre dr. Krivosik Ist*án igazgató válaszolt. — Művészi tevékenységünket azok az eszmék és elvek vezérlik, melyeket pártunk XIV. Kongresszusa szabott meg. Ez elsősorban műsorpolitikánkban, dramaturgiai koncepciónkban mutatkozik meg, de elkötelezettségünk és aktivitásunk egyik jplentős példája a választásokat előkészítő munkákban vállalt részünk is. Üzemi párt- és szakszervezetünk több mint egy hónappal ezelőtt tárgyait erről és természetesnek vette, hogy mi ls hozzájárulunk — lehetőségeinkhez és erőnkhöz mérten — a választások sikeréhez. Célunk az volt, hogy ne formális határozatokkal, hanem konkrét tettekkel lépjünk a cselekvő, eredményesen munkálkodó kollektívák népes táborába. A pártkongresszus és a választások tiszteletére választottuk idei évadunk első bemutatójául Darvas József Kormos ég eímű drámáját, amely a művészi színvonalon keres — és tatái — feleletet számos, nálunk különösen időszerű emberi és társadalmi problémákra. A bemutató védnöke a Nemzeti Front Járási Bizottsága. Ezt a darabot e hónap folyamán bemutatjuk a helyi és járási pártszervek, valamint a nemzeti bizottságok dolgozói részére, novemberben pedig járásunk néhány nagyobb községében a jelölő gyűlések után lépünk fel ezzel a színművel. Színházunk dolgozói is aktívan bekapcsolódnak a választási előkészületekbe. Négy munkatársunk az agitációs központokban tevékenykedik, hárman a helyi választási bizottságban működnek, egy pedig a járási választási bizottság tagja. Egy dolgozónkat képviselőjelöltnek javasolják. Színészeink és más_ dolgozóink a színpadokon kívül is naponta találkoznak emberekkel, ismerik örömüket, gondjaikat, ezért veszem biztosra, hogy az említett funkciókból adódó feladatokat eredményesen oldják meg. Említésre méltó továbbá a műszaki személyzet és a műhelyeink dolgozóinak felajánlása, miszerint az agitációs központok munkájához szükséges feliratokat, anyagokat, transzparenseket stb. ingyen készítik el. A mi sajátos eszközeinkkel szeretnénk eredményessé és vonzóvá tenni az agitációs központok munkáját is, ezért elhatároztuk, hogy több helyen a jellegnek megfelelő kultúrműsort adunk. Az itt felsorolt felajánlásokhoz nem kell kommentár, azok minden szónál ékesebbek. Örömmel tölt el bennünket, hogy területi színházunk dolgozói elfoglaltságuk ős mindennapi feladataik mellett tevékenyen részt vesznek a választási előkészületekben. Ez a legszebb bizonyítéka politikai elkötelezettségüknek, hiszen nemcsak a színház falai között, hanem az életben is helyes eszmék és elvek vezérlik tetteiket. —

y—

f Elmélyítjük kapcsolatainkat Néhány nap óta a Szovjet— Csehszlovák Baráti Szövetség hattagú küldöttségét látjuk vendégül hazánkban, A. V. Gogolevvel, a Szovjetunió Kommunista Pártja moszkvai körzeti bizottságának titkárával, a Szovjet—Csehszlovák Baráti Szövetség alelnökével az élen. A küldöttség tagjai a prágai Szovjet Tudomány és Kultúra Házában találkoztak az újságírókkal, hogy ismertessék a hazánkban szerzett benyomásaikat és elmondják, hogyan járul hozzá szövetségük az országaink és népeink közötti barátság elmélyítéséhez. Szlovákiai tartózkodása során a küldöttség a többi között Trenčínben a Csehszlovák— Szovjet Baráti Szövetség járási aktívaértekezletén vett részt. Bratislavában a textilipar dolgozóival és az ifjúsággal találkozott. Megismerkedett a fiatalok életével, meggyőződött munkakedvükről és a Szovjetunióhoz fűződő mély érzéseikről. A szlovákiai dolgozók a kedves vendégeket, akik mindenütt szívélyes fogadtatásban részesültek, kérdéseikkel halmozták el, hogy ily módon is kiegészítsék a Szovjetunióról személyesen vagy hallásból szerzett ismereteiket. A szovjet küldöttség a ruhaipari kiállítás megtekintését követően a Račai Efsz-be is ellátogatott, melynek dolgozói moszkvai, leningrádi és kijevi útjukra elragadtatással emlékeztek. Amint mondották, a Szovjetunióban szerzett tapasztalataikat munkájukban érvényesítik. A szovjet küldöttség tagjai megelégedéssel beszéltek hazánk ifjúsági szervezeteinek munkájáról. A SZISZ versenyei és akciói az ötéves terv sikeres teljesítésére és az ifjúságnak a közelgő választásokban való aktív részvételére irányulnak — állapította meg Gogolev elvtárs, majd hazánk ifjúságának a Komszomolhoz fűződő kapcsolatait méltatta. —km — SZÜLÖK, NEVELÖK FÓRUMA A FELNŐTTEK FELELŐSSÉGE AZ OLVASÓKNAK az alábbiakban felvetett téma túlságosan elvontnak tűnhet. Bár esténként az újságokból értesülést szerzünk egy-egy gyermek, fiatal tragikus haláláról, látszólag ez azonban túlságosan szórványos eset, s talán nem teszi indokolttá, hogy a problémával részletesen foglalkozzunk a nyilvánosság előtt is és felvessük az ezzel kapcsolatos nevelési kérdéseket. Am engedtssék meg, hogy ezt a látszólagos elvontságot néhány konkrét adattal alátámasszuk. Az öngyilkosságok következtében történt halálesetek száma — a más betegségek okozta elhalálozások számához viszonyítva— valóban szembeötlő, sőt kétségbeejtő. Az elmúlt években hazánkban öngyilkosság következtében háromszor több 5—9 éves korú gyermek halt meg, mint tuberkulózisban, és megközelítőleg hasonló számú fiatal vesztette életét vesegyulladás, vagy epilepszia következtében. A 10—14 éves gyermekeknél ez a szám négyszerese a tüdőbaj okozta halálozások számának, a fiatalkorúak körében az elhalálozási „listán" az első helyen pedig a közlekedési balesetek, a második helyen viszont az öngyilkossági esetek szerepelnek. Gondoljunk csak arra, milyen óriási anyagi eszközöket fordít az állam a tuberkulózis megelőzésére és gyógyítására, míg ezzel szemben meglepően keveset törődünk az öngyilkosságot kiváltó okok feltárásával, holott a gyakoriságot tekintve — mint már említettük — háromszor, sőt négyszer több gyermek lesz öngyilkos, mint amennyi más betegségben hal meg. A gyermek-öngyilkossági eseteket nem tekinthetjük nemzeti sajátosságnak, hiszen ezzel a problémával valamennyi fejlett európai ország küzd. Emellett mélyreható elemzéseket végeznek, kutatják az öngyilkosságot kiváltó okokat. Általában elfogadható az a nézet, miszerint a gyermekek öngyilkosságának oka háromféle lehet. Azok az öngyilkossági esetek, melyeket ugyan szándékosan követtek el, de rendszerint meggondolatlanság, elhamarkodottság következtében; 2. A gyermekek idegrendszeri zavarai, a hoszszan tartó idegességi állapot, mely öngyilkossághoz vezet; 3. A lelkileg beteg gyermekek, az úgynevezett pszichopaták, akik ilymódon akarnak kényszert gyakorolni a környezetükre. A 10 ÉVESNÉL FIATALABB gyermekek körében rendszerint csak olyan öngyilkossági kísérletek fordulnak elő, melyek elhamarkodottság, meggondolatlanság következtében történtek. Ezzel kapcsolatban szükséges tudatosítani, hogy — a probléma súlyosságára való tekintettel — gyakorlatilag nincs különbség a végrehajtott öngyilkosság és az öngyilkossági kísérlet között. Hiszen a gyermek az öngyilkossági kísérlet során is súlyos lelki és fizikai sérülést szenvedhet. Másrészt ilyen fiatal korban a gyermek még rendszerint nem is fogja fel a halál biológiai jelentőségét. Ennek tudatosítása rendszerint a gyermekeknél csak a 8—10. életévében következik be. Am ennek ellenére, ha mégis ilyen tettre vetemedik, ez többnyire valamilyen pillanatnyilag meggondolatlannak látszó vagy ellentmondásos helyzetben következik be, kevésbé átgondolt, elhamarkodott esetekben. Ezek oka lehet például, ha a gyermek valakitől, vagy valamitől rettenetesen fél, ami elől nem talál védelmet, nem tud valamit elkerülni, nem talál menekvést, vagy kiutat. Ilyen helyzetet teremthet a megalkuvást nem tűrő apa, aki a gyermeket súlyos testi bántalmazással fenyegeti, s emiatt megtörténhet, hogy a gyermek kiugrik az ablakon. Vagy ha a gyermeket a legnagyobb hadakozása és könyörgése ellenére sötét pincébe zárják, előfordulhat, hogy a látott, olvasott élmények alapján (film, kép, könyv) átvágja az ereit. Vagy előfordulhat olyan eset is, amikor a kisebbrendűségi érzésben szenvedő gyermek hirtelen valamilyen életveszélyes feladatra szánja rá magát, csak azért, hogy megnyerje barátai csodálatát s viszont nem is tudatosítja, hogy közben életét vesztheti. Ilyen eset előfordulhat különféle játékoknál, amikora gyermekek bátorságból „vizs. gáznak", s a lenézett, vagy ki. gúnyolt gyermek hirtelen elhatározza, hogy a csoport többi tagján „túltesz" az élete árán LÉNYEGESEN GYAKORIBBA* az olyan öngyilkossági esetek, melyek hosszan tartó neurotikus állapot következtében történnek. Ilyenkor a gyermek hosszabb időn át számára valamilyen megoldhatatlannak látszó probléma vagy ellentmondásos helyzet következtében ideges állapotban van s előfordulhat, hogy inkább a halált választja. Természetesen, nem minden ideges gyermek hajlamos arra, hogy ily módon vessen véget életének. E tekintetben igen fontos szerepük van a jellembeli tulajdonságoknak, a túlérzékenységnek, a kiegyen, súlyozatlanságnak, esetenként az öröklődési hajlamnak is. Az ideges gyermekek között nagyszámú a testileg fogyatékos, a betegesen kövér, a beszédhibás gyermek, vagy olyan, aki gyógyíthatatlan betegségben szenved, s egész életén át nyomorék lehetne. A szülők és a nevelők az ilyen esetekben felelősek a gyermekért, szükséges, hogy segédkezet nyújtsanak neki, nagy türelemmel közeledjenek hozzá, hogy megszabaduljon a kisebbrendűségi érzéstől s olyan életkörnyezetet találjon magának, hogy a fogyatékosságból származó előnytelenségeket kevésbé tudatosítsa és érezze, s a gyermek erényei, pozitív tulajdonságai kerülje, nek előtérbe. Ám ne gondoljuk azt, hogy minden ideges, vagy testileg fogyatékos gyermek' hajlamos arra, hogy megváljon az életétől. Ennek illusztrálására említsünk meg néhány jellegzetes öngyilkossági okot, melyek a hátrahagyott levelekből ismertek. Ilyen pl. a rossz iskolai előmenetel, a zilált családi körülmények, a rossz viselkedés miatti félelem, a sikertelen munka, a heves összetűzések, az igazságtalanság, a reménytelen szerelem, a nera kívánatos terhesség stb. A FENTIEKBEN EMLÍTETT harmadik kategóriába tartoznak a pszichopata, azaz a szellemileg sújtott egyének esetei. Ezeknél előfordulhat, hogy teljesen lényegtelen apróságok miatt határozzák el magukat Öngyilkosságra, vagy így gyakorolnak kényszert környezetükre, hogy különféle óhajaik teljesítését kényszerítsék ki. Ezek az esetek idegorvosi gyógykezelést igényelnek. Ám feltétlenül szükséges, hogy idegorvos vizsgálja felül a nem idegrendszeri zavarok okozta eseteket is. Helyes lenne, ha sikertelen öngyilkossági kísérlet esetén, vagy ha a gyermek öngyilkosságról beszél, esetleg ezt latolgatja, ilyenkor is alaposan megvizsgálnák az egyént. Nagy türelem, megfelelő bánásmód, de különösen az életkörnyezet megváltoztatása mindenképpen eredményes lehet. A nyári vakáció idején, amikor a gyermek környezetében változás áll be. csak 2 százaléknyi kísérli meg az öngyilkosságot. A lelkibetegek 10 százaléka a sikertelen kísérletet viszont megismétli. Ez rendszerint azoknál következik be, akiknél a környezetben nem történt semmi változás. A gyermekek öngyilkosságát beteges tünetként, a szellemi életben beállt változásként, a környezetből adódó kedvezőtlen hatás következményeként kell elkönyvelnünk. Ám úgy tűnik, hogy még kellőképpen nem tudatosítjuk ezek súlyát. Ezért fordul aztán elő, hogy idő előtt annyi fiatal tehetség távozik az élők sorából. Dr. CZAKÖ MÁTYÁS 1971. X. 20.