Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-17 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

Ez is az is Némely előadótól nem azt kell megkérdezni, hogy meddig fog beszélni, hanem azt, hány óráig van beprogramozva. • • • A házasságban nagyőri fontos megtanulni, hogyan lehet megértően és harmonikusan veszekedni. Nem is olyan színes egyéniség, csak kétszínű. » » • Rendszerint azt nevezzük karrieristának, akt jobban tudná ellátni a mi munkánkat. • « « A baj ott kezdődik, amikor az ember elfelejti, milyen feledékeny. * • • Nem nagyon hiszek a természetvédelemben. Ki védi például az én természetiemet? KÉRDÉS — Jenő, szeretsz még engem? — Ogy, mint te engem, édes. — Te csaló, gazember! GYEREKÉSZ — Képzeld, Pisti, a papám álmában beszél. — Mii csináljon szegény, amikor a mami egész nap nem hagyja szóhoz jutni! GABROVO Az egyik gabrovói lakós megkérdi társától: — Igaz, hogy a lányodat hozzáadtad ahhoz a pénztároshoz? — Igaz hát. — Ejnye, ezt nem jól tetted, hiszen sohasem bíztál benne, és mindig azt mondtad, hogy lop. — Nem változtattam meg a véleményemet, de tudom, hogy továbbra fs lopni fog, s ezentúl a pénz a lányomhoz kerül! BLÜD VICC ŐSZINTE — Mami, képzeld el, tegnap a moziban a film vetítése alatt négysaer át kellett ülnöm más helyre! — Miért, kislányom? Erőszakoskodtak a szomszédaid? — Igen ... az a negyedik. NÉGY A kaszárnya előtt egy leány könnyezik. Odajön hozzá a tiszt, és részvétteljes hangon' így szól: — Szegény, kislány, hát leszerelt a szerelme? — Igen. Mind a négy ... VILLAMOSON — Hányadik osztályba jársz, fiacskám? — Negyedikbe. — És hány éves vagy? A fiú erre várt és gyorsan rávágja: — öt. VÁLÚPERES BÍRÓSÁG ELŐTT — Hiába kiabálok neki, nem figyel rám ... A férjem ugyanis taxisofőr ... (Fülöp Kálmán karikatúrája j Egy lihegő férfi lép a pénztárhoz: — Azonnal adjon egy jegyet a prágai gyorsra! A pénztáros nyugodtan mondja: — Nem kell izgulnia. A prágai gyors csak két óra múlva indul. A férfi legyint: — Ez is csak nálunk fordulhat elő. Gyorsvonat és csak két óra múlva indul! i> ,»•••' ti BÜCSÜ A PARKTÓL (Endrődy Kálmán kot ikotúrájo) Hti Szöveg nélkül. |Pa\Alia — Jugoszlávia) ORVOSNÁL! — Kérem, kislány, tüzetesen meg kell vizsgálnom. Kérem, vetkőzzön le! Mire a leány elvörösödve: — De doktor úr, ehhez én nem vagyok felöltözve! ELALUDT Sopánkai későn jött haza munkából. Feleség/E korholja: — Merre csavarogtál, Ede? — Ne haragudj, drágám, azért késtem, mert elaludtam ... LONDONBAN Smith ör elviszi a javítóba a kocsiját: — Kérem, nézzék meg mi van vele. Amint százhatvanassal megyek, lövésszerű zajt hallok. A prospektusban viszont azt írják, hogy nagyobb sebességet is képes kibúzni ez a motor. A szerelők átnézik, majd így szólnak a kocsi tulajdonosához: — Legyen nyugodt, Smith úr. A motornak nincs semmi baja. Azt hiszem, a lövéseket a közlekedési rendőrség emberei adják le, amikor gyorshajtásért hajszolják magát! * -<; Rá se bagózz, koma! Az a pasas megrögzött individualista, és teljesen hiányzik belőle a kollektív szellem! (J. Smolnen rajza] PÁRBESZÉD — Képzeld, tegnap moziban voltam, s az előadás alatt hirtelen megszűnt az áramszolgáltatás. — Képzelem, milyen pánik törhetetl ki. — Igen. de csak akkor, amikor kigyúltak a fények! SOR Két prágai beszélget: — Mondd, mennyi ideig bírja ki egy ember víz nélkül? — Azt nem tudom, de azt viszont igen, hogy sör nélkül maximum két órát! EMLÉKSZIK Az ismert világutazó meghallotta, hogy az egyik indián faluban él egy ember, akinek rendkívüli emlékezőtehetsége van. Felkeflssi az illetőt, meg akar bizonyosodni, hogy igaz-e a szóbeszéd. — Megkérdezi tőle: — Mondja, mit reggelizett pontosan egy évvel ezelőtt? Az indián gondolkodás nélkül válaszol: — Tojást. — Ez nem nagy teljesítmény — mondja magának az utaző — nagyon sok ember rendszerint ezt reggelizik. S ezzel elment. Egy év múlva ismét arra vetődött s megkérdezte az indiántól: — Hogyan? Az indián unatkozó arccal felelt: - — Lágyan. Vigyázz, jön a főnök! Beszéljünk a munkáról! (J. Pop rajziaj NEM BlRjA Az elmegyógyintézet udvarán a paciensek vonatosdit játszanak. Egymás mögé állnak, a karját ki-ki az előző vállára teszi, hol lassan, hol gyorsan mennek így körbe-körbe. Közben fütyülnek, meg azt kiabálják: „Tütű". Két ápoló nézi a betegek játékát. Az egyik megszólal egy idő után: — No, ebből most más elég voltl — Nem tetszik neked? Mi bajod van? — Nem bírom a füstöt, köhögtet... / ktíi/qsätf Kapota Valdemár, akit gyermekkoromban nagyon szerettem, mert mint velem egykorút, naponta többször ls megverhettem, ma is a közelemben lakik, és ezért elkerülhetetlen a személyes találkozás. Kapota már gyermekkorában is nagyon hülye volt, és ezt az áldott tulajdonságát azóta páratlan akaraterővel tovább fejlesztette, de ma már ezért nem részesíthetem testi fenyítésben. Amikor egy évvel ezelőtt autót vett, felfújta az arcát, mint egy katonazenekar trombitása, és nagyképűen megkérdezte: „Mondd, Gyula, miért nem veszel autót? Milyen maradi ember vagy te, Gyula? Még azt sem tudod, hogy az autó a legnagyobb boldogság, Gyula?" Nem az a fontos, hogy mit válaszoltam neki, hanem Kapota Valdemár kápráztató boldogsága. amit azóta rendszeresen figyelek ezzel a két gyönyörű macskaszürke szememmel, sőt a szemüvegemmel is. Kérem szépen, amikor én szombaton délelőtt kicsecsé

zve kilépek a ház kapuján, hogy sétáljuk egyet az élet virányain, Kapota olajos, mocskos rongyokba burkolt teste már legalább öt órája vonaglik az autó alatt, szuszog, nyög, liheg, és egyik lábával vakarja a másikat, mert csiklandozzák a oádliján sétálgató hangyák. Csúnya, szőrös vádlija van Valdemárnak, és ebből levontam a jelentős természettudományi következtetést, miszerint a hangyákból hiányzik az esztétikai érzék. Amikor én délben a marharostélyos zaftját tankolom, Kapota megáll otthona ablaka alatt, és g felesége, Fruzsina, száraz kiflivégeket dobál baratom kitátótt szájúba. A táplálkozás után persze azonnal ismét az autó alá roskad, és a mái napig 'sem tudóm, hogy mi, g fészkes fenét keres ott. Este a fáradtságtól négykézláb mászik fel az első emeletre, és olyan koszos, hogy a felesége péklapáton nyújtja át neki az esti búcsúcsókot. Vasárnap reggel Valdemár mozgósítja Fruzsinát is, és amikor én ismét n virányok felé indulok, ők már legalább 500 liter vizet locsollak a gépkocsira, szappanozzák, selyemkefével simogatják, aztán jön a lehelés. Egyszer Valdemár lehel, és Fruzsina dör- zsöl, aztán Fruzsina lehel, és Valdemár dörzsöl. Közben sikongatnak: „Még itt is van egy folt, még ott is van egy foltl" így lehelnek és dörzsölnek estig, amikor is jehér glaszékesztyűbe bújtatott kezekkel visszatolják a fényesre glancolt gépkocsit a garázsba. Olyankor szoktam esti sétámból visszatérni, és gyönyörködve nézem, ahogy Kapotáék leülnek a garázs kifutójára, s ott helyben elfogyasztják n szokásos vasárnapi vacsorájukat: egy zacskó Aapraforgómagot. Több nyire héjastól, mert nagyon éhesek. — Látod Gyula — hörgi felém olyankor Kapota Valdemár —, ez az igazi boldogsági Már alig várjuk a fövő szombatotI Hja kérem, élni tudni kelll - PÉTERFI GYULA