Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-17 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

JlMSUIOBOL Egy író a Heleanna tragédiájáról Marcel Moreau, Franciaországban élő belga író, többek között a „Paroxizmusok éneke" című regény szerzője, a Heleanna fedélzetén volt augusztus 28-án, amikor a görög hajó lángba borult az Adrián. így emlékezik. „3t óra huszonöt. A kiáltás órája ez, talán inkább a huhogás órája. Egy ember a tengeren. A hajóhíd lángokban áll. Különben minden hamuszürke, az ég és az arcok. A rémület uralkodik. Csomagjaim után nyúlok. A- birtoklás ösztöne? Nem hinném. Csak az ember valahogy ragaszkodik a tárgyakhoz, amelyek egy hosszú hónap óta nem hagyták el. Ha eltűnnek, akkor miért volt az a sok tülekedés a behajózáskor és az egész út alatt. A riadót már rég kiadták, szaladok mindenfelé és sehová, cél nélkül. Az emberek riadt szaladozása elfordítja a figyelmet a csomagokról. Valaki kiált: A mentőmellényekért! Szinte senki sem gondolt rá korábban, hogy ilyenek vannak. Valahol a tűz táján osztogatják, talán már az utolsók ís elfogytak. Számomra, aki úszni sem tudok, a mentőmellény az életet jelentheti. Egy fiatal lány közeledik felém és egészen egyszerűen csak ennyit mond: »Ez az öné«! Fogom a mellényt. Talán sohasem látom viszont a lányt... Egy turista filmezi a tüzet. Egyesek bizonyára idétlennek tartják az ilyesmit, máso-. kat megnyugtat. Fiatalok idegesen nevetnek. Dühödten kavar a szél, a lángok egyre magasabbra csapnak, hajlonganak, egymásba borulnak. Mellettem egy olasz holttá rémült anyjának üvölti, hogy mennyire szereti. Minden arc egy nálánál nyugodtabb arcot keres, ez pedig egy nála még nyugodtabbat. így terjed valamiképpen a bátorság. Közelemben egy anya nagyon elfáradt, de fia nyakába kapaszkodik, nem akar a fedélzetre lépni. Torzonborz hajam különösen megfélemlítette. Ugyancsak közelemben egy német remeg, vacognak fogai. Várunk, a távolból segélyhajó közeledik. Terjed az ideges nevetés. Látni keli és érezni, ez a módja, hogy nemet tudjunk mondani a halálna.k. "Most nem újságíróként vagyok a hajón, eleget bámészkodtam, most beszélni kellene Magamhoz szólok, és az első szavak ezek: nem fogok meghalni. Valaki azt kiáltja, hogy eloltották a tüzet. Ostoba álhír! Itt az ideje, hogy a tengerbe ugorjak. Fé lek, és ezt egy furcsa arcmozgással fejezem ki. Már a vízben vagyok, a hátamon felveszem. A hátán fekszik a szomszédom is, egy hulla. Most gondolok csak arra, hogy le kell venni a cipőmet és a nadrágomat. A mozgás nagyon nehéz. A félelem egészen úrrá lett rajtam. Valaki kiáltja, forduljak meg, de ez nem könvnyű. Mire gondol az író, amikor a vízben van? Amire mások, ha másképpen is. Semmi sem üresebb, semmi sem hangzik üresebben, mint a szó az Adria hullámaiban. A paroxizmusok mé lyén magamra ismerek, hiszen én ezeket a paroxizmusokat már megénekeltem. Azt teszem, mint mindenki más, befogom orromat és vigyázok arra is, hogy ne menjen víz a számba. Valahogy borra és részegségre emlékezem, kedves arcokat látok viszont és gyűlölt árnyékokat. Banális dolgok jutnak eszembe, közülük egyeseket elhessegetek öntudatlanul, mások megmaradnak. A mentő tankhajó már egészen közel van. Végül sikerült megfordulnom. Felszállok majd a hajóra, tántorgok majd fedélzetén anélkül, hogy tudnám, élek-e. Végül hírül kapom: létezem. Aztán a szárazföld. Annyi szépség után ma este úgy hiszem, nincs szebb a Földön egy kis város utcaköveinél". (LE FIGARO] Egy genfi család így oldotta meg hirtelen támadt lakásproblémáját: az egyik szobához plasztikanyagból erkélyt illesztettek a r. újszülött ~*4mára. Londoni divatliölgyek idei „slágere" a „függönyös szemüveg". OGÔNYOK Az amerikai gyermekszobákban a kínzás és a kivégzés ma a legkedveltebb játék — az Aurora cég szállítja hozzá a játékszereket: akasztófát és guillotint, nyársakat és fogókat. A delikvens a félelemtől szinte aléltan a kínpadhoz szíjazva fekszik a hátán. Feje fölött félhold alakú nyaktiló pengéje villog. A favázra erősített acélpenge mint egy inga ide-oda leng. A hóhér csigasor segítségével lassan áldozatára ereszti a nyaktilót. Edgár Allan Pöe amerikai író egyik elbeszélésében leírja a halálingával végrehajtott kivégzést. Most meg az egyik amerikai cég nagysorozatban gyártja a középkori inkvizítorok e találmányát — mint gyermekjátékszert. Az amerikai Aurora Plastics Corporation újabban gazdag választékban dobta piacra a horror-játékszereket a kis pribékek és hóhérok számára, hogy babáikat vagy mackóikat kínozhassák és kivégezhessék. A cég „monstre-jelenetek" címen bő választékban kínál akasztófákat és nyaktilókat, nyársakat, pallosokat és fogókat — mindezt műanyagból. Hála az Aurórának a babaszoba kínozókamrává válik: berendezéséhez tartozik a halálinga, éppúgy, mint az akasztó fáról himbálózó „függő ketrec", melynek alját szöges deszka borltja. Megtalálhatók itt az ismert mozirémek másai is: Drakula és Frankenstein, King Kong šs az operaház fantomja Kis hóhérok (foszforeszkáló festékkel bemázolva). Az Auróra-comicsok, amelyekben forró nadrágos, dús idomú kislányokat húznak kínpadra, sőt a nyulak farkát is levágják, arra hivattattak, hogy serkentsék a gyermeki fantáziát és a szadista játékösztönt. E borzongató példaképek ihletésére az amerikai fiúk és lányok sok helyen már monstrum-klubokat alapítottak, amelyekben közösen találják ki és játsszák a különböző kínzási jeleneteket és horror-történeteket. A kínzások lelkes hívei levelekben hívják fel az Aurorát, bővítse a monstrum-játékszerek választékát: a kis hóhérok babáikat kerékbe ls akarják törni, ezenkívül műtőasztalokat és koporsókat is kérnek. Aggó9ó pedagógusok kifogásait, hogy a kín7& játékszerek esetleg kedvetlenségre nevelhetik a gyermeket az Aurora-menedszerek pszichológiai szakértői véleményekkel hárítják el: az egyik pszichiáter szerint például a nyaktilőval és a szörnyekkel való játék „megtanítja a gyermekeket arra, hogy leküzdjék félénk képzelődéseiket". Ezenkívül a cég állítása szerint az amerikai apák és anyák eddig több mint 800 ezer „monstrum-jelenetet" vásároltak csemetéik számára, s még alig hangzott el panasz e játékszerekkel kapcsolatban. Csak itt-ott tiltakoztak kritikus szülők a horror-játékok ellen, de akkor sem a gyermekszobában eluralkodó szadizmustól félve. Az Aurora szerint a nevelőket csupán a comics-sorozatok és a játékdobozokon lévő rajzok szexuális szempontjai háborították fel. (DER SPIEGEL) ' "iCWWOv! vrcrw.. A hősök 1971-es emléknapján ismeretlen tettesek megbecstelenítették a melbourne-i háborús emlékművet — amennyiben rámázolták a „Peace" (Béke) szót. Sir Henry Bolté, Victoria ausztrál szövetségi állam miniszterelnöke szerint a gaztett korbáccsal és veréssel büntetendő. „Semmilyen más büntetés" — háborgott a kormányfő — „nem lenne elegendő". Sír Henry fenyegetése arra emlékeztette Victoria férfiait, hogy ha összeütközésbe kerülnek a törvénnyel, valóban még olyan büntetések fenyegetik őket, amelyek másutt már régen barbárnak számítanak: verés a „kilencfarkú macskával", vesszőcsapás a meztelen hátsórészen. Victoria büntető törvénykönyvének 477. paragrafusa értelmében „minden 16. életévét betöltött és erőszakos bűncselekményben bűnös hímnemű állampolgárt veréssel történő büntetéssel Korbács a börtönben lehet sújtani". A bíró megítélésétől függ, hány korbács- vagy virgácscsapást kell elviselnie. A legnagyobb büntetés: háromszor tizenkét korbácsütés. A francia forradalom óta a verés az állampolgárhoz méltatlan büntetésnek számít. 1938-ban Ausztrália anyaországában, Angliában egy bizottság bebizonyította, hogy a verés büntetésének elriasztó hatása csekély. Tíz évvel később Anglia laktanyáiban már nem volt szabad verni, a börtönökben már csak kivételes esetekben. Végül négy évvel ezelőtt, a londoni belügyminisztérium utasítására elégették az utolsó verési eszközöket is — a korbácsokat, virgácsot és a kikötéshez használt triangulusokat. Ausztrália népes déli államában, Victpriában azonban a középkori hagyomány túlélte az angol gyarmato sítőkat. A melbourne-i legfelső törvényszék bírái még röviddel ezelőtt kijelentették, a korbácsolást és verést hatékony fegyvernek tartják a növekvő bűnözés elleni harcban. Kezüknél és lábuknál fogva a triangulusra, egy háromszögletű faállványra, mint valami kínpadra szíjazva, védő bőrmandzsettákkal a nyakuk és csípőjük körül, kapják a delikvensek a csapásokat, ecetes vízbe áztatott, göbös korbáccsal. Ezalatt a börtönorvosnak kell a megbüntetett rosszulléte és fájdalma fölött őrködnie. Másik változat: a virgácsolás. Ez két nagyságban készült virgáccsal történik: a kisebbet fiatalkorúaknál alkalmazzák. A büntetés végrehajtásához az elítélteket régi szokás szerint meztelen üleppel filccel bevont nyeregre kötözik, a triangulus lábal közé. E procedúrák jótékony hatására a melbourne-i bírák, éppúgy, mint Bolté miniszterelnök, még mindig hiába vár. (DER SPIEGEL| IZRAELBEN DRÁGA A MEGÉLHETÉS Kinek az érdekében irányítják Izraelt? Nehezebb válaszolni erre a kérdésre Izraelben, mint a legtöbb más országban. Nem lehet minőségileg összevetni azt, hogy milyen nagy dolog új hazát építeni, s mennyire kilátástalan az egyéneknek az a vágya, hogy valaha is autóhoz jussanak, miután a gépkocsikra kivetett vám meghaladja az ár 200 százalékát. Egyébként annyit meg kell mondanunk, hogy a szegény és a gazdag izraeliek közötti szakadék egyelőre viszonylag kisebb, mint más országokban. Megválaszolhatatlan a kérdés, kinek az érdekében irányítják Izraelt — az Izraeliek az utóbbi időben mégis kezdik felvetni ezt a kérdést. A tűzszünet óta uralkodó nyugalom a harctereken, a hadsereget kiszolgáló üzletemberek meggazdagodása, a telkekkel és föl. dekkel spekulálók tevékenysége, az új bevándoroltak számára biztosított luxuslakások, míg az átlagos izraelinek nincs hol élnie, az emelkedő árak és adók — mindez arra vezetett, hogy magasra csaptak az elégedetlenség hullámai. Még magasabb szintre emelkedett ez az elégedetlenség a pénzleértékelés következtében, mely órákon belül súlyosan érintette a szegényeket. A leértékelést követően éles támadásokat intézett a kormányzat ellen a baloldal, a jobboldal, sőt a szakszervezeti szövetség ls. S mindaz, amit a nyilvánosság előtt elmondanak, messze elmarad attól, amit magánbeszélgetések során hallani. A jeruzsálemi Fekete Párducok tüntetéseket rendeztek a rossz körülmények között élő „keleti" zsidók érdekében. Legutóbbi tüntetésük óta vezetőiket rács mögé dugták. Ugyanez az elégedetlenség az utóbbi hónapok állandó sztrájkjainak mozgatóereje is. A sztrájkolók közül sokan elérték céljaikat. Ezek a sztrájkok annyira kegyetlenek és gazdaságilag önpusztítóak, hogy a jelek szerint a rendszerből való kiábrándultságot tükrözik, és nemcsak a bérek szintje miatti elégedetlenséget. Oj és forradalmi érzés az az elkeseredettség, amelv a bevándoroltaknak juttatott lakások és a számukra biztosított vámmentes bevásárlási lehetőségek miatt tapasztalható. Legutóbb fiatal házaspárok és bevándoroltak számára fenntartott és még üres lakásokban tüntettek, követelve, hogy számukra ls Juttassanak otthont. (THE GUARDIAN)