Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-17 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

A NACIONALISTA ELFOGULTSÁG NÉLKÜL Ä Bánk bán-probléma Ismét napirendre került; a színházak tűzték napirendre Budapesten, Kecskeméten, Miskolcon, Kolozsvárott. Két örvendetes mozzanat kíséri a felújításokat: korszerűen akarják életre kelteni Katona tragédiáját; másfelől pedig: amellett, hogy nacionalista túlzások nélkül viszik színpadra — ami már önmagában véve is a korszerűség egyik követelménye manapság — mintha megtörne a varázs. Vágyis, mintha a rendező, a színész, a kritikus, az irodalomtörténész ugyanarról beszélne: Bánk bán élő és égető problémáiról; ami pedig — tudniillik az egy nyelven beszélni akarás — hoszszú évtizedeken, mondjuk ki nyugodtan: egy évszázadon át nem sikerült. Pedig mindenki tudta, hogy az irodalom és a színházi művészet kivételes, bár hibás szituációktól sem mentes alkotásával állnak szemben. Hányszor tört fel a fájdalmas sóhaj az Úlefékesek részéről: miért kísérik a Bánk bánt — a „klasszikus bukások"?! Egyszóval: meg kellett (és még inkább meg kel'iene) szűnnie a „párhuzamos" eszmefuttatásoknak. Ezt a színművet klasszikusként és modernül élő színműként kell kezelni. Meganynyi nyilatkozat az elmúlt évekből (legutóbb a tragédia kolozsvári bemutatójára a Bánkot alakftó László Gerő írt kis szereptanuimányt) e tdrekvésre vall. Egy rövid cikk keretében csak néhány problémát írhatunk le, azokat ls csupán vázlatosan — jelezve a problémákat. Aligha lehetne vitatkozni azon megállapításról, mely szerint Katona drámairól művészete a „felvilágosodás ta'iaján sarjadt". Ez így igaz, főként, ha figyelembe vesszük a zsarnoksággal szembeszegülő 'érzelmi világ szabadságának megfogalmazását és hirdetését (pl. a Bánk bánban). Ám az olyan terminológia, mint a Döbrentl felhívásában előforduló poétái Genie — amelyet 1814-ben, az Erdélyi Múzeumban írt íe, amelyre Katona éppen a Bánk bánt küldte pályázatként — mindennél árulkodóbb a korai romantika mellett. Nem tévesztjük szem elől — a megbotránkozás elhárításául —, hogy Katona állam- és jogelméleti forrásait a tipikusan feívilágosodáskori K. A. Martini és főként Josef Sonnenfels műveiben kell keres"nünk. Am Katona érett drámáinak s főként a Bánk bán megírásának Idején már nemcsak a felvilágosodás eszmeinek hatása alatt állott, hanem sokkal inkább a nyelvújítás eszményét — Igaz, nem Kazinczy és köre módján — vallotta. Katona József a korai romantika előkészítője voi't és piaradt. A kor levegője, s az, amit Katona világának ls nevezhetünk, a koreai romantikáé volt. Nem is szólva arról, hogy 1815ben lett készen a Bánk bán első változata, a második az évtized végén, s a húszas évek legelején Jelent meg nyomtatásban. Mikor találkozott a művel — a közönség? A reformkor kellős közepénl Igaza van Gyulai Pálnak, aki a reformkor nyitányának közszellemét emlegeti. Ebben a közszellemben Jelent meg a színpadon Bánk bán 1833-ban Kassán. Érzelmi mozzanataiban köthető legerősebben a Bánk bán a felvilágosodás korához (erre Magyarországon Sőtér István akadémikus, valamint Both Béla, a Nemzeti Színház igazgatója, a darab mostani rendezője nyomatékkal hívta fel a figyelmet). Bánk összeomlása akkor következik be, amikor megpillantja Melinda holttestét. Vagyis, a közéletiség mellett a magánéleti mozzanatokat is kellőképpen hangsúlyozni kell, hiszen Bánk érzelmi életének rendkívüli intenzitása van (Sőtér István). Viszont a darab átdolgozott változata elé írt jegyzés inkább a romantikához köti a darab egészét, semmint a felvilágosodáshoz; sőt ezt erősíti Katona híres dramaturgiai értekezése a Tudományos Gyűjteményben, amely akkor jeíent meg (Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? 1821.), amikor a Bánk bán nyomtatásban megjelent. Sodró erejű, szenvedélyes hangú stílusban szól az író e tanulmányában a Bánk bánról is: „ÉN vagyok bán, én Felicián! ... Ez nem história, hol az érzéketlen toll: ez én magam vagyok, én, a XIII. században élő hatalmas Bánk, kinek tenyerére koronák tétettek le — én Zách Felicián, aki megfertőztetett ... becsületéért egy királyi háznépet akar eltörölni..." A modern szinrevitel minden eddiginél élesebben vetette fel a BánkPetur párhuzamot. Abban közösek a vélemények, hogy Petur megformálásában el kell térni a hagyományos megoldásoktól. Bánk és Petur között egy valamiben közös vonást fedezhetünk fel, a magatartásban: a monarchiái szellemet (amelyet pl. Gyulai gyakran említ föl). De Bánk itt és ebben tovább is lép. Nemcsak az Idegent öli meg Gertrudban, az 6 személyében, hanem — a monarchikus szellemű Bánk — a királynét is, aki — s ebben rejlik Katona művészi ereje, s ebben jelent Bánk alakjának megformálása továbbot Peturéhoz képest — tönkretette egyéni boldogságát is. Gyulai szerint Petur „törvényes forradalmár". De őt elsősorban indulatai és idegengyűlölete vezeti; Bánk bánban több a felelősségérzet és a realitás iránti érzék. Petur mindent világosan és megközelítő realitással lát, észrevesz, de a másképpen folytatásához vezérre vár, a békétlenekkel együtt. Abban Jelentkezik a drámán belőli, s a magatartás által meghatározható „hierarchia", hogy Bánk meszszebb és többet lát Peturnál; abban, hogy aíakja gazdagabb, dramaturgiailag több skálán játszható; árnyaltabb, hol lágyabb, hol keményebb, hol inkább alkalmazkodni képesebb a reális tényekhez és a megvalósításhoz főként — mint Peturl Nem érezzük azt: Petur is képes lenne megvalósítani egy szervezkedést, s hogy annak minden összetevőjével, eíőre várható mozzanatával számolni is tudna. Petur rendkívül emocionálisan képviseli a nemzeti sérelmeket, de már nem azonos intenzitással, a társadalmiakat is. Nem tekinthetjük véletlennek: Tiborc nem Peturhoz, hanem Bánkhoz fordul; de azt sem, hogy Bánk nem csatlakozik a Peturék szervezte „palotaforradaiomhoz". Mindehhez figyelembe kell venni azt a fontos mozzanatot, amelyet László Gerő említ meg szereptanulmányában a modern színrevitel érdekében: Bánknak „le kell szállni a piedesztálról, koturnusról, ahová a néző és színészi játék eddig emelte, ki kell vetkőznie nagyúri mivoltából, hogy meg tudja mutatni a nézőnek egész emberi lelkét... a maga problémáival, kétségeivel, szerelemféltéseivel, viharos indulataival " Miért omlik össze Bánk? Indokolt-e ez az összeomlás? Valóban bűnös-e a királyné? — vetődnek fel a további kérdések. Amiért eíső pillanatban oly gyanakvóan viselkedik Bánk (csak össze keli vetni a darab két kidolgozását, amikor a rejtekajtón megjelenik): a Gertrúd teremtette udvari légkör csakis gyanakvóvá tehette, s Katona ezt következetesen végigvezette. Gertrúd udvarában minden lehetséges, s ez az, amit a király az V. felvonásban elismer: „Előbb mintsem magyar hazánk előbb esett el méltán a királyné!" Bánk csak annyiban törhetett meg erkölcsiíeg, amennyiben nem vált bizonyossá Melinda elleni merényletben konkrétan Gertrúd bűnössége. De Gertrúd meggyilkolásában, ezáltal — egy elítélésre, elítéltetésre méltó és váró udvari rendszer reiett bíráskodott. Ehhez viszont a lénye :ös indítékokat — közéletieket és m gánéletieket egyaránt — megkapta A larab végleges átdolgozásában Katón ä azért is bizonyult jó dármafrónak, mert Gertrúd jellemének megfonni lásában „belső drámát" írt meg; s ezt Katona következetesen tudja végigve etni (ebben talán jobban remekel, aint Bánk alakjának időnkénti megfi rmálásában). Az első felvonásban, imikor szemrehányásokkal illeti Otlít félszeg viselkedéséért; a negyedi ;ben, amikor elhessenti a déli orszá, ;részből érkező riasztó híreket; csak ikkor tör fel belőle a sóhaj, amikor a világtörténetet olvashatja: „hogy nein ehet Solon s Lycurgus — aszszony " Ez a nő: uralkodni, paranrsoln akar: „Uralkodás! Parancsolás! .. . Törvényt kiszabni, és úgy lenni, e elett, miképpen a nap snk világokoi!..." Az igaz, hogy Gertrúd „maci hiavellista" törekvésű beállítása nem tielyes (Bessenyei Ferenc), viszont — ismételjük — a királynéban, miköi ben a nem kívánatos és Bánk érzeli íi világát katasztrofálisan sértő udvai i légkört alakit kl, benne is lejátszi dik a drámán belőli dráma. Amikor I ánkkal az utolsó összecsapásra készü., fájdalmasan, merengőn tör fel belőli : „Vitézi módra méssz le, szép napi — Ah, hol fiy halál? Eredj, eredj utói nem érlek — én csak aszszony vagyok..." Halála — ehhez képest - valóban külső megjelenítés. Nél ány, s nagyon is vázlatosan — elnag voltán Jelzett problémát említhettü ík meg csupán. Ezekről ls azért szó'Ih itunk, mivel Katona József sorsdönte problémákat feszeget. Közéletieket s magánéletieket egyaránt. Mit követelhetett a magyar valóság a Bái k bántól, mint művészi alkotástól - az 1810-es években? Kétségtelen, I ogy az a magyar valóság kettős válás :t követelt és várt, s Katona a drám iban kettős választ is adott. A nemz >ti problémát is, meg a társadalmi h iíadás szükségességét is összegyűjt 'e. Ezért szólalhatunk ma a Bánk bán-problémáról nacionalista elfogul ság nélkül. De e kettős problémát rendkívül kuszált történelmi helyzetben tudta az író a kalmazni és művészien ábrázolni. I zért mihaszna lenne például olyar, a világtörténelem erős sodrásához t artozó shakespeare-i Anglia történet >hez közelíteni, vagy azzal párhuza: íot vonni. KOVÁCS GYÖZÖ KÜSZ E11 " i.'"-Ä THAIIA gäjSSHH^H KORDÉJÁN Í3K: «. r Húszéves az Állami Déryné Színház. Két évtizeddel ezelőtt Dunapenteién (ma Dunaújváros) az iskolaudvar primitív dobogóján esztrádműsorral mutatkozott be egy gyér számú, lelkes művészgárda. Ma ebből a maroknyi csoportból Magyarország legnagyobb színháza fejlődött ki. A meghökkenés után olvassuk el a következő adatokat: 140 állandó színészük van, 11 társulatuk, melyek közül egy mindig budapesti otthonukban, a Kulich Gyula tér színházban próbál, tíz pedig az országot járja. Az eltelt húsz év alatt 42 ezer előadást tartottak, ezt 11 millió 159 ezer néző tekintette meg. Most a hatásvadászó rendező könnyfakasztó sorokat „dobna" be. Esőben, fagyban, sártengerben, hideg nézőtéren, parányi színpadokon lobogtatták a művelődés fáklyáját. Ha megfelelően társítjuk ezeket a szavakat, nem süllyednek közhellyé, hiszen mindez valóság. Csakhogy ez önmagában kevés. Minden valamirevaló munka — különösen a közösségért végzett tevékenység — nehézségeket, megszámlálhatatlan akadályt 'hoz magával. Kitartással le lehet küzdeni a gátló tényezőket. Ám eredményt elérni csak tehetséggel, világos koncepcióval lehet, s az előbb említett tulajdonság csak ezekkel párosulva lehet hatékony. Mindezt azért tartottuk szükségesnek elmondani, mert a Déryné Színház esetében különösen ott lappangott a kísértés: rijjacskodnl, édesbús bárgyúsá-' gokat játszani, hiszen erre „harapnak", különösen olyan eldugott falvakban, melyek Magyarországon léteznek. — Célkitűzésünk — mondta legutóbbi beszélgetésünk alkalmával Szécsí Ferenc, a Déryné Színház főrendezője — a művelődési szemponton túl az. hogy szolgáljuk a közönség igényét. — Vigyázat — emelte fel hangját —, szolgáljuk, és nem kiszolgáljuk. Ez nem üres játék a szavakkal, nagy tartalmi különbség van közöttük. — Esztrádműsorokkal, operettekkel kezdtük. De azóta egyre ijőtt a közönségünk igénye, s mi állandóan emeltük a mércét. Eľljátszottuk a Bánk bánt, Csongor és Tündét, Móricz számos dramatizált művét, tavaly pedig az Ember tragédiálát Saját, mondhatnám házi szerzőink is vannak. Illyés Gyula nekünk Irta a Bolhabált, Németh László a Villanyfénynél című darabot, ugyancsak mi mutattuk be Végh Antal, Bárány Tamás, Urbán Ernő és mások alkotásait. A zenés darabok közül egyre inkább kiszorul az operett, helyettük zenében és mondaniva lóban a mai nézőhöz sokkal inkább közel álló zenés játékokat mutatunk be. Érdekesség még a^ is, hogy önálló színészképző stúdiójuk van. A színművészeti főiskolát végzett fiatalokat felszippantják a kőszínházak, s ezért ez az érdekes megoldás. A stúdió egyik feladata a színészi alapképzés, a másik nem repertoár, színművek eljátszása: Magyarán: olyan darabokat Játszanak a fiatal színészek stúdióelőadásokon, melyek nem Illenek a színház arculatába. Ezzel tehát az egyoldalúság, a beskatulviázás ellen harcolnak. A jövőtől nem tartanak. Ök is azt vallják, hogy a képi művészet nem helyettesítheti az élő művészetet, s a társas együttlét sajátos varázsát. A műszaki előrehaladás tulajdonképpen csak diffe renciálhat: milyen műfaj lesz a tv és más audovižuális eszközök hatásköre és ml lesz sa játosan színházi. Viszont egyrészt más színházakat is érint, másrészt pedig még nem" az elkövetkező évek zenéje Húsz évvel ezelőtt nemes célt tűztek ki maguk elé. A szocialista kultúra magvait elhinteni a vidéken. Ma ez a célkitűzés lényegében ugyanaz. Csak tartalma egyre sokoldalúbb, igényesebb. Sokan elismerik, értékelik tevékenységüket. Nem leszünk ünneprontók, ha megírjuk azt is, hogy vannak, akik kételkednek művészi munkájukban. Nem nehéz bizonyíték, az utóbbiaknak nincs igazuk. A művészetben, különösen a konkrét tett, s ennek a közönségre gyakorolt művészi hatása a lényeges, nem pedig a különböző előítéletek, hagyományok, megrögzött szabályok stb. A népművelő szándék (lénve gében ez minden művészet kútfője) mindig nemes, különösen akkor, ha ez elhivatottsággal és valóban művészi színvonalon valósul meg. A világ különböző tájairól járnak hozzájuk, s elragadtatással beszélnek róluk. Csak nálunk nem fedezték fel őket. Még a komáromi színházunk Illetékesei sem. Pedig könnyű rájönni tevékenységükben, célkitűzéseikben mennyi a közös vonás. Ezért lenne gyümölcsöző egymás tapasztalatának megismerése, a rendező- és színészcserékről nem is beszélve. Azzal ls emlékezetessé válhat a jubileum, ha ez a kapcsolat a közeljövőben létrejön. SZILVASSY JÓZSEF A Tragédia párizsi színe, az Vilami Déryné Színház előadásában.