Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-15 / 245. szám, péntek

Tovább a megkezdett úton A ultrái járásban 23 község­ben van a CSEMADOK-nak he­lyi szervezete. Bár munkájuk intenzitását és színvonalát te­kintve némi különbségek ta­pasztalhatók közöttük, az utób­bi időben ki'ejtett tevékenysé­gükén sok a közös vonás. Nem véletlenül, hiszen eddigi íő célkitűzéseik azonosak volta Ezek: a népi hagyományok, a munkásmozgalom hagyományai­nak ápolása, valamint — az elő­zőeken keresztül — a szocia­lista közösségi szellem kiala­kítása. Értelmi szerzőjük ter­mészetesen a CSEMADOK járá­si bizottsága volt. Nézzük csak, hol is kezdték és hogyan telje­sítették az egyes alapszerveze tek az említett feladatokat! A népi hagyományok ápolá sával kapcsolatban a CSEMADOK járási bizottsága azon fárado­zott, hogy létrejöjjön egy Zo­bor vidéki népművészeti együt­tes. Ennek az elképzelésnek realizálásához nagymértékben hozzájárult a „Csak tiszta for­rásból" címmel meghirdetett népművészeti verseny, melyet a CSEMADOK mechenicei (menykei) helyi szervezete rendezett a Horná Králová-i (felsőkirályi, klasovi (kalászit, jel'sovcei (egerszegi) és más helyi szervezetek részvételével. Népdalok, népi táncok és Zo­bor-vidéki népszokások, lakoda­lom, fonó, locsolás, éjfélköszön­tő) szerepelt műsoraikon. A mechenicei versenyre való fel­készülés jegyében alakult meg Ziranyban (Zsérén) egy 45-tagú vegyes énekkar. Tagjai népvi­seletben éneklik a Zobor és pa­lócvidék dalait. A járás legjobb együttesei részt vettek az or­szágos népművészeti fesztivá­lon is. A kolonyiak „Lakoda lom" és a lédeciek „Fonó" cí­mű műsorszáma, valamint a lé­deci férfi kórus első, a meche­nicei menyecske kórus pedig második helyezést ért el. Kass Lajos, a „Röpülj páva" című műsor népszerű karnagya Ma­gyarországról külön gratulált a nitra-vidéki szereplőknek. Sike­rüket bizonyítják a magyaror­szági meghívások is. A terv tehát, a Zobor menti színvona­las művészeti együttes létreho­zása sikerült. A CSEMADOK járási bizott­sága a népi hagyományok ápo­lása mellett szorgalmazta a munkásmozgalom hagyományai­nak ápolását is. Vráblen (Ve­rebélyen) május 9-én a CSKP megalakulásának 50. évfordu­lója tiszteletére Major István emlékünnepélyt tartott, melyen a mechenicei, „Csak tiszta for­rásból" című verseny résztve­vőinek legjobbjai léptek fel. Az évforduló tiszteletére ünnepsé­get rendeztek Brané (Berencs), Dolné Obdokovce (Alsóbodok), Kolony (Kolony) és Nitrany (Nyitracsehi)' községekben ls. A járási pártbizottság által ki­adott brosúra alapján előadá­sokat tartottak a párt ötven éves harcáról is. A nehéz évek elevenedtek fel Kántor Miklós, Dobiás Mihály, Varga Vince és más idős pártharcos előadása alatt. A CS-EMADOK járási bizott sága szoros kapcsolatban áll a járási pártbizottsággal. A ve­zetőségi gyűléseken minden ai kalommal részt vesz Viliam Zá vodný elvtárs, az ideológiai osztály vezetője, akinek segít­ségével a konszolidáció rövid idő alatt végbemehetett, s a vezetőség munkája hatékonyab­bá válhatott. Jó kapcsolatot tart fenn a já­rási bizottság a nitrai műve­lődési otthonnal is. Ebben az évben például közösen rendez­ték meg a szlovák és magyar színjátszók járásj versenyét. A felsőkirályiak és az alsóboda­kiak sikere alapján született meg az elhatározás, hogy a já­rás magyar színjátszó csoport­jainak számát emeljék és a jö­vőben külön is megrendezzék. A konszolidáció után meg­kezdett úton haladva az alap­szervezetek a CSEMADOK já­rási bizottságának kezdeménye­zésével jelenleg további nép­szokásokat, népdalokat és né­pi táncokat dolgoznak fel. Folytatják a néprajzi gyűjtő­munkát is, mellyel a Kolonyban és Ladicén megalakult falumú­zeumokat segítik. Ezek — bár megnyitásuk óta már több kül­földit is vendégül látlak —, sajnos, semmilyen támogatás­ban nem részesülnek. Főleg szakmai és anyagi támogatás kellene ahhoz, hogy a?, tett községek fenntarthassák és jelentőségükhöz mérten fej­leszthessék őket. A járási bizottság az elkö­vetkező időszak megvalósításá­ra váró fontos feladatának tart­ja a szakkörök megszervezését és az utóbbi időben lehanyat­lott vagy teljesen megszűnt klubélet megteremtését és fel­lendítését. A honismereti és a mezőgazdasági szakkörök ré­szére előadókat, főleg a mező­gazdasági főiskola tanárai közül szeretnének megnyerni, a klub­élet fellendítésével kapcsolat­ban pedig bíznak abban, hogy a már egy éve nem működő „Juhász Gyula Ifjúsági Klubot" a Nitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának hallgatói újra életre keltik, és példát mu­tatnak a többi alapszervezet fiataljainak is. TŐZSÉR LAJOS A HARMADIK HELYEN... (ČSTK) A szocialista fej­lesztés időszakában Szlovákiá­ban 12-szeresére nőtt az ipari termelés, s az 1937-es évvel összehasonlítva a növekedés 24-szeres. Korszerű gyártási ágazatokat és új ipari ágaza­tokat létesítettek, amelyek meg­teremtik a feltételeket az egész csehszlovák népgazdaság to­vábbi dinamikus fejlődéséhez. Az az átalakulás, amelyen Szlovákia a második világhá­ború befejezése óta átment, egyetlen kapitalista országban sem tapasztalható. A CSKP cél­kitűzéseinek a szocialista fej­lesztésben való megvalósításá­val Szlovákia felsorakozott a fejlett ipari országok közé. A KGST keretében az egy lakos­ra jutó termelés szempontjából az NDK és a Cseh Szocialista Köztársaság után a harmadik helyen áll. I Az ifjabb Behenczy báró nem vette túlságosan szívére ŕ atyjaura átkát. Elsétál Zsolnára, mulat egy nagyot, és mire a tíz forint elolvad, a r öreg is megnyugszik, nyugodtan hazatérhet az ősi kastélyba. A trebišovi (Töketerebes) Deva -csokoládéig,sr dolgozói az idei karácsonyra gazdag választékkal készülnek. Felvételünkön bal­ról: Erika Tóthová és Darina Kalanová a kollekciókat csoma­golják. (Felvétel: Štefan Petráš — ČSTK) SCHURMANN-EMLÉKKIÁLLÍTÁS A komárnói Duna menti Mú­zeum és a Nitrai Képtár rende­zésében az elmúlt napokban nyi­tották meg Maximilián Schur­mann emlékkiálítását. Nem elő­ször fordul elő, hogy a Nitrai Galéria gazdag anyagából más városokban is rendeznek tárla­tot, s így járulnak hozzá az esz­tétikai neveléshez. A kiállítás anyagát dr. Štefan Valent a Nitrai Képtár igazga­tója úgy állította össze, hogy tükrözze, és a lehetőségekhez ké­pest minél teljesebb egységben mutassa be Max Schurmann mű­vészetét. A festmények, vala­mint a grafikai lapok többnyire a nitrai- és zoborvidéki tájat rögzítik. De érdekes nyomon kö­vetni azt is, milyen színekben látja a művész az olasz vagy a francia vidéket. Hogyan változ­tatja képpé a tájat s hogyan te­szi varázslatossá a fényt, a színt, a levegőt. A tárlat legértékesebb pél­dányai közé a szerző arc­képei és nemesveretű grafi­kái tartoznak. De vízfest­ményeiből is láthatunk itt egy kisebb kolekciót. Színes tájké­peihez az optikai megfigyelés, az élmény hevülete és a termé­szeti jelenségekhez kapcsolódó fény- és színes események szol­gálnak alapot, így teremtve egyéni „világot" és finom össz­hangot az élet és a valóság egy­másra ható elemeiből művésze­tének megértéséhez, értékelé­séhez. Maximilián Schurmann Csal­lóközcsütörtökön született 1890. augusztus 29-én. Iskoláit Prie­vidzán és Nitrán végezte, majd a bécsi Képzőművészeti Akadé­mia sikeres elvégzése után Pá­rizsban folytatta tanulmányait. 1919-ben hazajön és Nitrán vá­sárol családi házat. Később (1938-ban) festőiskolát nyit Bratislavában és rendszeresen vesz részt különböző egyéni és csoportos kiállításon. Halála után (1960. III. 24.) értékes hagyatékát a Nitrai Képtár kapja. Ennek anyagából ad most ízelítőt ez a komáromi emlék­kiállítás is. amelyet 1971. októ­ber 31-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Ez a tárlat is arról tanúsko dik, hogy a művészetről mos is csak úgy beszélhetünk, min egy állandóan változó jelenség ről: új élményeket kereső, te matikájában is váltakozó meg­nyilvánulásról; tartalmak és formák dialektikájáról. A közép­európai művészet — amelynek útját Schurmann is megjárta — reflexiókkal és tűnődésekkel telített hangulataival, nagyszerű rajzkultúrával ékeskedő alko­tásaival, szinte folyamatosan, mindig felfrissítő, sajátos bátor­ságú, egyéni utak felé orientá­lódott. S talán éppen ezért van az, hogy ma már nem beszél­hetünk „határozottan körvona­lazott művészeti központokról" vagy akár „egyetlen központ­ról", mert a világon sokszáz ilyen „központ" létezik, amely a problémák megoldásában ak­tívan vesz részt és sajátos vé­leményezésük sem maradhat már figyelmen kívül. Nincsen nemzet, amelynek ne lenne kö­ze egyik-másik stílus (konkrét irányzat, alkotási módszer) ki­alakításához, „hazám gyarapítá­sához". A ma stílusa és művé­szi hitvallása a művészet ha­tárkérdését is bizonyos koordi­náták alá rendelte. Taglalja az idevonatkozó lélektani és er­kölcsi, sőt bátran állíthatjuk politikai kontextusában is ér­telmezett ismérveket, külső és belső feszültségeket. A Duna menti Múzeum gyak­ran váltakozó tárlataival főleg azt célozza, hogy a képzőművé­szet hatékonyabban vonuljon be a mindennapi életbe és a tár­latlátogatók esztétikai élmé­nyekkel távozzanak ezekről a gondosan rendezett és egyre jobban igényelt kiállításokról. SUCHY M. EMII Hajnali telefon Esküszöm Önöknek, hogy szívből utálom Zsuzsmolya Kázmért, egyrészt azért, mert ő is utál engem, másrészt pe­dig azért, mert egy deklasszált kispolgári elem, akit azért vágtak ki a második elemiből, mert stráfszekeret lopott. En­nek ellenére gyorsított sze­mélyként robogtam a telefon­hoz, amikor a felesége tegnap hajnalban becsengetett, hogy az Isten szerelmére, hívjak azonnal orvost, mert b. férje az utolsókat rúgja. No, gondol­tam, ne mondja ez a piszok, hogy a szocializmus irigyli tő­le az orvosi segítséget, tehát udvariasan arra kértem az ügyeletet, hogy a lehető leg­gyorsabban jelenjenek meg az agónia színhelyén. Kérem tisztelettel, engem sokan kötölőzködő pasasnak tartanak, aki folyton macerál­ja a közvéleményt, pedig ez tévedés, mert én alapjában vé­ve egy romantikus, lírai lélek vagyok és a szívem, ez az én marha nagy szívem olyan puha, mint egy antik szőke hideglelés. Ezt bizonyítja, hogy azonnal felöltöztem szép fekete ruhámba, szép fekete nyakkendőt kötöttem és azzal a céllal léptem ki lakásom ajtaján, hogy felporoszkálok ZsuzSmolyához — a negyedik emeletre! — gyalog! — és ér­zékeny búcsút veszek tőle. Ennyit megérdemel — biztat­tam magamat — elvégre na­ponta ötször is lerohant hoz­zám a földszintre, hogy azon melegében közölje velem a Szabad Európa Rádió legújabb és holtbiztos híreit, miszerint például Csehszlovákiában a pártonkívüliek az éttermek­ben nem kaphatnak maceszos kávét és hogy könnyen felis­merhetők legyenek, a fülük­ben sárga strucctollat kötele­sek viselni. Már a harmadik emeleten pihegett ez a jóságos keb­lem, amikor találkoztam az orvossal, aki éppen akkor tá­vozott Zsuzsmolyától. Mint ré­gi ismerősöm, közölte velem, hogy a páciens előző este „a" betűvel kezdődő szeszes italo­kat (úgymint: a sör, a bor, a pálinka) fogyasztott és ennek következtében hajnalban még úgy érezte, hogy az egész szoba forog és úgy verejtéke­zett, mint a prémes bundába öltözött ökör, amely a júliusi hőhullám idején acilpirint fo­gyaszt forró rumos teával. Ezért utasította feleségét, hogy verjen fel engem a haj­nali szenderből és hivasson velem orvost, de tüstént! Amikor keresetlen szavak­kal jellemeztem ezt az eljá­rást, az idős orvos megnyug­tatott: „Miért van úgy felhá­borodva? Hát miért ne hívnák ki nálunk az orvost minden csekélységért?! Hiszen az egy fillérbe sem kerül!" PÉTERFI GYULA 1971 X. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents