Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-14 / 244. szám, csütörtök

KÉT ÉS FELES MILLENNIUM IRÁN NAGY KÜROSZ ÉVÉBEN 101 ágyúlövés adta tudtul az , ősi Persepolisban, hogy meg-, kezdődtek az iráni császárság fennállása 2500. évfordulójának ünnepségei. A sah megkoszo­rúzta az államalapító Nagy Kii rósz sírhelyét, és kezdetét vet­te a ceremónia. A nem min-, dennapi ünnepségsorozaton több gel a személyzet számára, ter­mészetesen mellékhelyiségek­kel is, továbbá közvetlen tele­fonösszeköttetéssel az egyes fővárosokkal. Szóval kápráztató pompa fo­gadja itt a magas vendégeket, de a persepolisi sátorváros ál­landó attrakció marad: az ün­kutatásban. Ha Dárius kincsei ma már csak a mondák világá­ban léteznek. Irán mégis ren­delkezik olyan kincsekkel, amelyek a mai élet valóságá­ban felérnek Dárius kincseivel. Vonatkozik ez elsősorban olaj­és gázkészleteire. Szovjet se­gítséggel épül meg az 1200 ki­Persepolis romjai — a háttérben a sátorváros. mint ötven országból vesznek részt államfők, koronás fök mellett köztársasági elnökök stb. Számukra az ősi főváros, Bersépolis közelében egy sá­torvárost rendeztek be. Persze nem amolyan ősi jurták ezeik a sátrak: anyaguk selyemmel kombinált műanyag, belső ki­képzésük pedig mindenre emlé­keztet, csak sátorra nem. Tö­kéletes összkomfort várja itt a vendégeket, külön helyiség­választási széljegyzet Választójogi törvények A választásokat szabályozó törvényeket — összesen ötöt — ez év nyarán hagyták jóvá leg­felsőbb képviseletei szerveink. Az olvasót az talán nem érdek­li, hogy a Törvénytár milyen száma alatt és milyen pontos dátummal szerepelnek. Azt vi­szont jó tudni, hogy egy tör­vény szabályozza a választá­sokat a Szövetségi Gyűlés ket kamarájába, míg kettő-kettő a Szlovák Nemzeti Tanácsba és az SZSZK nemzeti bizottságai­ba, illetve a Cseh Nemzeti Ta­nácsba és a CSSZK nemzeti bi­zottságaiba. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezt" a megoldást az állam szövetségi elrendezése tette indokolttá s a föderáció­ról szóló törvény ezt kifejezet­ten előírja. Ugyanakkor termé­szetes, hogy a Szövetségi Gyű­lésbe a választásokat szabályo­zó törvény választási rendsze­rünk tartóoszlopa s elveihez igazodtak a két nemzeti tanács választási törvényeinek kidol­gozásánál. Ez feltétlenUl szük­séges volt. hiszen csak így biz­tosíthattuk egész hazánk terü­letén az egységes politikai rendszert, a választójog és ál­talában az állampolgári jogok egységes szavatolását és gya­korlását. A jóváhagyott törvények kö­zös nevezője, hogy megalapoz­zák a választások szocialista jellegét és olyan képviselő-tes­tületek megválasztását, ame­lyek képesek lesznek megbir­kózni az előttünk áilló nem csekély feladatokkal. A törvé­nyek gondos tanulmányozása alapján megállapíthatjuk, hogy egyrészt átveszik a szocialista választási rendszernek a ko­rábbi állampolitikai gyakorlat­ban bevált elemeit, másrészt né­hány új és fontos változást is tartalmaznak. Ebben a rova­tunkban természetesen részle­tesebben foglalkozunk majd az említett törvények legfontosabb cikkelyeivel és hangsúlyozot­tan a módosításokkal. (g) nepségek befejezése után ide­genforgalmi létesítményként várja majd a gazdag külföldie­ket, akiket bizonyára vonzani fognak Persepolis restaurált műemlékei. Igy aztán valaki­nek jócskán megtérül az ünne­pi befektetés. Ám a kápráztató ünnepségek nem terelhetik el a közvéle­mény figyelmét a mai Iránról. Attól az Iránról, amely 50 év előtti megalakulása óta oly bo­nyolult, olykor ejlentmondásos politikát folytatott. Nagy Kü­rosz örökének folytatását val­lani, egy olyan országot kor­mányozni, amelyet valaha Kam­büzesz, Dárius, Makedóniai Nagy Sándor neve ékesített, bi­zonyára nagy kötelezettséget is jelent. Az új Irán története valójá­ban az első világháborútői szá­mítható. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom után a szov­jet kormány az elsők között kö­tött barátsági szerződést Irán­nal. Anglia akkor elhatározta, hogy végleg gyarmatosítja .Iránt, de a régi megalkuvó "rendszer, a Kadzsar dinasztia megbukott, és Reza Pahlavi tá­bornok személyében új vezetés került az állam élére. Ez a Pahlavi volt a jelenlegi dinasz­tia alapítója. Reza Pahlavi rövidesen csá­szárrá koronáztatta magát. Az 1921-ben megkezdett reformok útjáról később letért. Az ország a harmincas években határo­zottan nyugati orientációt kö­vetett, ami a náci Némteország­gal való lepaktáláS'hoz vezetett. Ennek következtében 1941-ben a szövetségesek megszállták Iránt és lemondatták a sahot. A trónt fia, a jelenlegi uralko­dó foglalta el. A szeptemberben trónra lé­pésének 30. évfordulóját ünne­pelt Mohammed Reza Pahlavi sah uralkodása sem volt min­dig egyenes irányú. Irán a má­sodik világháború után is a Nyugat uszályhordozója lett, de az uralkodó ráeszmélt: Irán nagyon elmaradott, s hogy fenn­maradjon, jelemelkedjék, civili­zációs reformokat kell végre­hajtania. Azzal is tisztában volt, hogy mindez nem lehet­séges a nagy szomszéd, a Szov­jetunió barátsága és önzetlen támogatása nélkül. Irán más szocialista országokkal, többek között hazánkkal is élénk gaz­dasági és kereskedelmi együtt­működést folytat; de az, amit a Szovjetuniótól kap, semmivel sem hasonlítható össze. A Szovjetunió 12—15 évre programozott gazdasági-műszaki együttműködési terv keretében nagyszabású építkezéseket foly­tat Iránban, így részt vesz évi 500—600 ezer tonna kapaci­tású építésben Iszphahán közelében, részt vesz az ország színes- és vasfémkohá­szatának megteremtésében és kiépítésében, a petrokémiai ipar fejlesztésében, a geológiai lométer hosszú transziráni gáz­vezeték, amelyből a beruházá­sok törlesztéseképpen a Szov­jetunió is olcsó nyersanyaghoz jut. A szovjet segítségnek igen nagy szerepe van a vasútépítés­ben, mely téren Irán nagyon elmaradott, továbbá öntöző­rendszerek létesítésében, amely az iráni mezőgazdaság számá­ra létfontosságú kérdés. Nem utolsósorban ki kell még emel­ni a szakkáderek nevelésében, műszaki iskolák berendezés é ­ban nyújtott szovjet segítséget, mind szovjet vendégszakembe­rsk iráni küldetését, mind irá­ni fiatalok képzését szovjet mű­egyetemeken. Általában az elő­ző ötéves tervben hatszorosára nőtt a szovjet—iráni árucsere­forgalom, amely 1971 és 1975 között a terv szerint megdup­lázódik. Ezek után pedig felmerül egy lényeges kérdés: hogyan tük­röződik vissza a modern élet térhódítása az iráni társadalmi viszonyokban, a sah reformjai­ban? Az uralkodó „felülről jö­vő" reformjai kétségtelenül je­lentősek voltak, de az adott helyzetben csak felemás megol­dást jelentenek. Először is nagy ellenzékük volt és még ma is van a szélsőjobboldali ellenzék táborában, a fanatikus moha­medán papság, falusi földbirto­kosok stb. körében. A sah azon­ban nemcsak ezért volt óvatos, hanem monarchia lévén a tö­megek öntudatának növekedé­sétől is tart. A NATO és a SEAT O között összekötő ka­pocsként szereplő CENTO-ál­lamban, Iránban így is „állan­dó téma" egy „kommunista ösz­szeesküvés" emlegetése, amivel nyilván a közhangulat manipu­lálására törekszenek. így aztán a 70—80 százalék­ban írástudatlan iráni lakosság zömét alkotó parasztok sorsa úgy alakul, hogy az 500 hek­tárnál nagyobb földtulajdonnal réndelkező nagybirtokosok kö­telesek földjeiket eladni a pa­rasztoknak. Ott, ahol a parasz­tok nem tudnak fizetni, az ál­lam vállalja a földbirtokosok pillanatnyi kártalanítását. Más kérdés a parasztok gazdálko­dása az új földeken! Szövetke­zésük egyik formája, az „aria met", azaz amolyan mezőgaz­dasági részvénytársaság a jó­módú parasztoknak kedvez, mert bevitt földjük és jószáguk szerint részesednek a kiter­melt javakból. A szövetkezetek viszont sokkal progresszívab­bak, itt már a ketment, a ha­gyományos iráni kapát trakto­rok és kombájnok válthatják fel, de még sok nehézséggel kell a szövetkezeteknek meg­küzdeniük. Az viszont bizonyos, hogy amíg Irán a szocialista orszá­gok segítségére és együttmű­ködésére támaszkodik, biztos távlatok kecsegtetik fejlődésé­ben. L. L. BELPOLITIKAI KOMMENTÁR A Szovjetunió szerepe a szocialista gazdasági A Szovjetunió gazdasági eredményei is igazolják, hogy az első ipari nagyhatalmak közé tartozik, ami a világ gazdasági fejlődésére is ha­tással van. Ezzel magyarázha­tó, hogy a Szovjetunió a szo­cialista gazdasági integráció bástyájaként a KGST-tagor­szágok gazdasági együttműkö­désére is lényeges befolyást gyakorol. Gazdasági erejével és tudományos-műszaki szín­vonalával tehát a tagorszá­gok gazdasági stabilitásához is jelentősen hozzájárul. Nincs okunk csodálkozni az elmondottakon, hiszen köztu­domású, hogy a Szovjetunió a KGST-tagországok legfőbb ke­reskedelmi partnere. A 9. öt­éves tervidőszakban a kölcsö­nös árucsere értéke megha­ladja a 76 milliárd rubelt. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió külkereskedelme a tagorszá­gokkal az előző ötéves tervé­hez viszonyítva több mint 50 százalékkal emelkedik. Aki a részletekre kíváncsi, annak azt is eláruljuk, hogy a Szov­jetunió külkereskedelme az egyes tagországok árucsere­forgalmában mintegy 30—40 százalékkal vesz részt, míg az NDK 15, Lengyelorseág 11, Csehszlovákia 10, Bulgária 8 és Magyarország 7 százalék­kal részesedik a Szovjetunió árucsere-forgalmában. A tag­országok nagy szerencséjük­nek tartják, hogy ezek a számarányok tartósan emel­kedő irányzatot mutatnak. Hogyan segít a Szovjetunió? Elsősorban tüzelő-nyersanya­gokkal és fémekkei látja el a tagországokat. Szállítmá­nyaival szinte 100 százaléko­san kielégíti kőolaj- és érc­szükségletünket. Kőolajtermé­kekben és műtrágyában mu­tatkozó szükségleteiket 75 százalékban, gyapotban, hen­gerelt áruban, kőszénben, mangánércben mutatkozó szükségleteiket 60. százalék­ban fedezi. Vasérc-igényeik kiegészítését 85 százalékban, koksz- és faigényeiket pedig több mint 50 százalékban biz­tosítja. Ez az érem egyik oldala. Ám a másik sem megvetendő, ha meggondoljuk, hogy a Szovjetunió piacán a KGST­tagországok termékei iránt is rendkívüli érdeklődés mutat­kozik. így teszi lehetővé a tagországoknak a Szovjetunió az importált nyersanyagok, fűtőanyagok és élelmiszerek árának a kiegyenlítését. Konkrétebben ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió a tagor­szágok exportra szánt gépei­nek és gépberendezéseinek 50 százalékát veszi át. Ám bi­zonyos árufajtákból még en­nél is többet vásárol. Pl. a hajók és hajóberendezések 80 százalékát, a vasúti vago­nok, mozdonyok, villamosko­csik 60 százalékát, a vegyipa­ri és élelmiszeripari berende zések pedig a KGST-tagorszá­gok exportszállítmányainak kétharmadát képezik. A Szovjetunió gépeinek és gépberendezéseinek a minősé­ge szerte a világon elismert. Megrendelései kétharmadét mégis a tagországoknak szál­lítja. Ugyanakkor az impor­tált iparcikkek és közszük­ségleti cikkek 70 százalékát a tagországokból biztosítja. Mit jelentenek a szovjet ge­I»ek a tagországok számára? Kimondhatatlanul sokat, hi­szen éppen ezek az árufajták járultak hozzá nagymértékben a tagországok iparosításához. Ezzel kapcsolatban azt sem hallgathatjuk el, milyen óriá­si szerepe van a Szovjetunió műszaki segítségének a szo­cialista országok ipari beru­házásai szempontjából I Az integrációs folyamatok előnyeit ma már az egész vi lágon elismerik. A szocialis­ta gazdasági integráció célja a dolgozók életszínvonalának gyorsabb emelkedése. Ezzel magyarázható, hogy a szocia­lista országok és a többi kommunista, illetve munkás­párt kongresszusai egyértel­műleg a nemzetközi szocia­lista munkamegosztás mellett emelnek szót, és a szociális-* ta gazdasági integráció továb­bi elmélyítésére buzdítanak KARDOS MARTA Miről ír a vi OOflPflBAfl A moszkvai Pravda vezércikke a szovjet—vietnami együttműkö­dés eredményeivel és távlatai­val foglalkozik. A jelenlegi társadalmi fejlődést a világ forradalmi harcának az elmélyülése jellemzi. Tovább erősödik a jelenkor három alapvető forradalmi erejének — a szocializmusnak, a nem­zetközi munkásmozgalomnak és a népek nemzeti felszabadító harcának a szövetsége. A szocialista világrendszer ereje meg­bízható támaszt nyújt az imperializmus provokációs és agresz­sziós terveivel szemben, — írja a Pravda. A vezércikk a továbbiakban megállapítja, hogy a Szovjet­unió, a többi szocialista áilam, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, valamint a világ haladó közvéleménye már az amerikai agresszió megkezdésekor egységesen felléptek az indokínai népek támogatására. Az SZKP XXIV. kongresszusa kifejezte a vietnami és az indokínai nép támogatásának a szükségességét. Le Monde A tekintélyes párizsi polgári lap vezércikkében Kissinger újabb pekingi útjáva'i foglalkozik. Három hónappal azután, hogy titokban Pekingben tárgyalt, s előkészítette Nixon elnök utazását a népi Kínába, Henry Kissinger újból visszatér. Ez a fény kétségessé teszi, hogy súlyos válság fenyegetné a kínai felső vezetést. Csou En-laj miniszterelnök még mindig kezé­ben tartja a külügyek intézését is, : míg a párt többi vezetője pillanatnyilag szívesebben marad az árnyékban. Kína anélkül, hogy különösebb engedményeket tett volna, máris sokat elért Amerikával szemben, — jegyzi meg a lap. Ennek ellenére a két ország közötti kapcsolatok nem eny­hültek túlzottan: DAILLY MAIL A dél-afrikai haladó polgári lap összehasonlítja Anglia Észak­Írországban betöltött szerepét azzal a szereppel, amelyet Dél­Afrika tölt be a törvénytelenül megszállva tartott Namíbiában, vagy ismertebb nevén Délnyugat-Afrikában. Vorster nemrég csodálkozását fejezte ki amiatt, hogy Észak-Írországban folya­matosan érvényben van a rendkívüli állapot. Ha Dél-Afrika ilyet tenne Délnyugat-Afrikában — mondta nem minden ma­iieta híján a pretoriai kormányfő — a Biztonsági Tanács már két ülést hívott volna össze és vagy 27 elítélő határozatot hozott volna. Írországban háború van. Házak hevernek romokban és ez­rek kényszerültek menekülni. És még így is erőteljes brit és ír tiltakozás hallatszik az emberi jogok lábbal tiprása miatt, amibe beletartozik a bírósági határozat nélkü'ii deportálás, bár ha ideiglenesen is. Itt Dél-Afrikában a kormány azzal di­csekszik, hogy béke és stabilitás honol.

Next

/
Thumbnails
Contents