Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-11 / 216. szám, szombat

BIATORBÁGY -1931 2. A furcsa vizsgálat A biatorbágyi merénylet csu­pán kapóra jött a Horthy-rend­szer vezetőinek, hogy a kommu­nisták elleni statárium bevezeté­sével irtó hadjáratot kezdhesse nek? Vagy olyan provokáció volt, amelynél egyes vezető kö­rök nem csupán szemlélők vol­tak és a tragikus esemény ki­használói, hanem elősegítói, fe­dezői is? A legújabb kutatások ez utóbbi mellett szólnak. Nem véletlen, hogy itt történt Miután Matuska Bécsben min­dent bevallott, a magyar hivata­los körök arra törekedtek, hogy úgy tüntessék fel a merényle­tet, mintha véletlen müve lett volna az, hogy Matuska tettét Magyarországon követte el. Vé­letlen? Magyarországon akkor háromnegyed millió munkanél­küli volt, egész iparágakat bé­nított meg a gazdasági válság, egymást követték a tüntetések. A feszült hangulatban az elége­detlenkedő tömegek féken tartá­sára, úgy vélték: a kommunis­ták elleni statárium segíthet. A fasizmus útjának egyenget őse­kor az uralkodó körök szélső­jobboldali szárnya nem akart el­maradni Hitler, Mussolini mö­gött, egymást követték hát a terrorintézkedések. A kormány­zatnak a statárium bevezetésé­hez szüksége volt a biatorbá­gyi merényletre. A Matuska-üggyel kapcsolat­ban — miután a merénylő meg­került és nem sikerült őt kom munistának feltüntetni — ázt igyekeztek bizonyítani a magyar hatóságok, hogy Matuska szür­ke kis ember, aki így, a merény­let révén akart feltűnni. Továb­bá: Matuskának semmiféle kap­csolata, ismeretsége nincs Ma­gyarországon. „Matuska az egyetlen tettese a merénylet­nek!" — ez volt a számtalanszor ismételt hírverés és a rendőrsé­gi vizsgálat ezt igyekezett iga­zolni újra és újra, minden esz­közzel. A megbízhatatlan csendőrség Kezdve a rendőrségi vizsgá­lattal ... Már annak a bizonyos, a sínek közelében talált „kom­munista felhívásnak" a felfede­zése is rejtélyes volt... Korom­sötét éjszaka volt, óriási pánik, esett az eső és K. vasutas, aki saját, akkori bevallása szerint mindössze öt percig tartózko dott a merénylet színhelyén, és akkor is a vasúti kocsikat vizs­gálta, „azonnal" felfedezte azt a bizonyos kis levélborítékot, amelyet ráadásul két öklömnyi kő (egy másik vallomásban kis kavics) takart el. Gyufát gyúj­tott? Kölcsönkért zseblámpával világított? A postakocsibői ki­szűrődő fény segített neki? — erről is más és más minden val­lomás. A valóság? Ő helyezte oda „felsőbb megbízásbői"? Vagy megmondták neki, hogy az öt rövid perc alatt egyene­sen hova, merre tartson, hol ta­lálja meg a borítékot? K. már nem él, a provokáció e fejezete nem zárható le, tény azonban, hogy akkor, 40 év előtt a vizsgá­lat nem terjedt ki a felhívás gyors felfedezésére, az ellent­mondó vallomásokra. A rendőrség és a csendőrség vizsgálata más és más malom­ban őrölt. A helybeli csendőr­ség szorgalmasan nyomozott, s hogy nem volt eredményesebb, az azért volt, mert a budapesti rendőrség lefogta a kezét. A legújabb kutatások során mit mondanak erről egykori illleté­kesek? Gorumlay, akkori rendőrkapi­tány: „Én voltam a merénvlet éjszakáján a központi ügyelet helyettes vezetője. Fél 1 óra tájban egy MÄV-igazgató tele­fonált, hogy a kommunisták fel­robbantották a biatorbágyi via­duktot, és bár Biatorbágy nem tartozik a budapesti rendőrség hatáskörébe, azonnal vonuljak ki nagyobb rendőri készültség­gel" Farkas, volt csendőrhelyettes: „A csendőrjárőr a kivezényelés után rövid idő múlva visszatért és jelentette, hogy Hetényi fő­kapitány-helyettes és Schweinit­zer detektívfőnök megtiltották, hogy a csendörjárőr a helyszí­nen nyomozást végezzen... Pe­dig a nyomozást a területileg il­letékes csendőr-nyomozóhatósá­goknak kellett volna lefolytat­nia". A csendőrségnek már néhány órával a merénylet után feltűnt a helyszínen gyanúsan viselke­dő Matuska, be is kísérték egy parasztházba, ott őrizték, míg Hetényi Imre főkapitány-helyet­tes megérkezett. Matuskát át­adták Hetényinek, aki azonnal elengedte. Később B. csendőrnyomozó őrmester is igazoltatta Matus­kát, őrizetbe vette, a torbágyi községházán fogva tartota, ak­kor megérkezett Schweinitzer rendőrtanácsos, aki Matuskát elbocsátotta. Az új kutatások szerint a rendőrség felső körei beavatot­tak voltak a provokációba, az eltussoló, elködösítő szándékba, a csendőrség viszont nem. A rendőri nyomozást Zdebor­szik Borszéki Oszkár detektív­főcsoportvezető irányította, aki Gömbös Gyula hadügyminiszter­nek és Hetényi főkapitány-he­lyettesnek bizalmas embere volt. Zdeborszki egyébként Ma­tuska Szilveszternek egykori tiszttársa. Gömbös és Matuska Gömbös Gyula és Matuska Szilveszter régi keletű kapcso-. latáról sokan tudtak. Varga Józsefnének Bécsben étterme volt; ezt mondja: „1927 körül egy baráti társasághoz tartozott Matuska és Gömbös. .. 1931 nyarán egy este Gömbössel voltam egy lokálban szórakoz­ni, ott is odajött az asztalunk­hoz Matuska . .." Az Ébredő Magyarok Egye­sületének akkori egyik főtisztvi­selője arra emlékezik, hogy az ÉME több más vezetője a me­rénylet után elmondta, hogy abban benne van Gömbös és Hetényi keze. A Nemzeti Munkapárt akkori vezetője: „Gömbös szoros barát­ságot tartott fenn Matuska volt főhadnaggyal." Ezek után talán már kevésbé tűnt érthetetlennek, hogy Ma­tuska, aki annyi, de annyi em­ber előtt gyanús volt, elhagy­hatta az országot és Bécs­ben kötött ki. Hogy miután Bécs­ben bevallotta a biatorbágyi me­rényletet, a magyar hatóságok­nak is meg kellett kezdeni elle­ne az eljárást — más lapra tar­tozik. S miként jutott el Ma­tuska Bécsbe? A viaduktnál több vasutas is kérte tőle a menetje­gyet. Akkor még nem tudott ilyet felmutatni. De, miután Schweinitzerékkel találkozott hogy, hogy nem, egyszeriben lett vasúti jegye. Felmutatta a vasutasoknak és ezzel „igazol­ta", hogy ő is a vasúton uta­zott. Egyébként a már említett Zdeborszki detektív-főcsoport­vezető is igazolta, hogy Matus­ka a halálvonat utasa volt. A koronatanú gyors halála A koronatanú Habli Júlia volt, pontosabban szólva lehetett vol­na. Ez a 19 éves lány a rendőr­ségen akkor elmondta, hogy a merénylet előtt a viadukthoz közeli csőszkunyhóban volt két férfival, az egyik Matuska Szil­veszter. Ő, mármint a lány, „fa­latozott", míg a férfiak oda­benn megbeszélték, előkészítet­ték arobbantást, amelyet azután Habli Júlia is végignézett. Ez a vallomás megdöntötte volna a hivatalos köröknek unos-unta­lan hangoztatott álláspontját, amely szerint Matuska egyedül követte el a tettét. Egyébként az akkori vizsgálat nem terjedt ki arra sem, hogy hogyan vihet­te Matuska egyedül a tett szín­helyére a 10 kilónyi ekrazitot, a 60 kilónyi vascsövet stb... Habli Júliát Schweinitzer rend­őrfelügyelő „átvette" — elő­ször a toloncházba küldték, majd 1931. november 7-én az Országos Ideg- és Elmegyógy­intézetbe szállították. Ugyan­ekkor az Est ilyen címen kö­zölt riportot: „Két orvosszakértő szerint a lány épelméjű." 1932. június 3-án Habli Júlia az elme­gyógyintézetben, az orvosi je­lentés szerint „szívhüdésben" . meghalt.. . ö mondhatta volna el Matuska közvetlen kapcsola­tának, vagy ahogy Matuska ne­vezte: az őt befolyásoló Leónak pontos személyleírását. Matuska sohasem árulta el az állítólagos Leónak a nevét. A Leó név foly­tonos ismételgetése persze arra is szolgált, hogy Matuska elme­betegként enyhébb büntetést kapjon. (Matuska Szilveszter csantavérl barátai, ismerősei, pedagógustársak, papok Matus­ka Szilvesztert épelméjű, intel­ligens embernek tartották, csu­pán szerelmi kiruccanásait hi­báztatták.) Leó az autóban is? Hogy a nagy mennyiségű rob­banóanyag és szerkezet miként került el a viadukthoz, a csősz­kunyhóhoz? Több, a hídon dol­gozó munkás látott ott akkori­ban egy vászonfedelü autót cirkálni. Hogy az kié volt, miért járt ott,,erre sem terjedt ki ak­koriban részletesen a nyomozás. De a legújabb kutatások ezzel kapcsolatban is adnak némi ér­dekes támpontot, s azt valószí­nűsítik, hogy Matuskától a szá­lak felfelé több irányban is ve­zettek! Az Egységes Párt akkori titkárának volt abban az idő­ben ilyen autója. Ilyen Ford ko­csi csak egy volt Magyarorszá­gon. Ez volt az! Az autó képe ina is ott található az Egységes Párt egykori titkárának családi albumában. Az autóról készült fényképen a kocsiban Feiner Rudolf osztrák állampolgár ül. Feiner az Egységes Párt titkárá­nak barátja volt abban az idő­ben. A negyven év előtti merény­letet követően Dankovszkyué Feinerrel kapcsolatban a rend­örségen bejelentette, hogy Fei­ner a biatorbágyi merénylet egyik tettese. Óankovszkyné, mint mondta, találkozott Fei­nerrel a merénylet után is, a férfi gyanús részletességgel mondta el neki a merénylet le­folyását, volt nála egy biator­bágyi helyszínrajz is. Feiner zsebkendője ekrazitfoltos volt, látott nála emberi vérrel szeny­nyezett villanylámpahuzalt is. A csendőrség e bejelentés nyo­mán hiába erőltette a pótnyo­mozást, leállították. A bejelentés­nek az volt a következménye, hogy Dankovskynét Schweínit­zerék detektívekkel figyeltet­ték. Feinert pedig úgy kezel­ték, mint akinek a címe isme­retlen, holott a pontos bécsi címet az aszony és a csendőrség megadta. Feiner lehetett a csőszkunyhó másik vendége . . . Ugyancsak a felső körökben mozgó ember. Matuskát mint már mondtuk, a sok terhelő adat ellenére ki engedték Ausztriába és csak az ausztriai leleplezés nyomán ke­rült sor arra, hogy a magyar ha­tóságok nem ködösíthették el teljesen a vizsgálatot. „Csak" a felfelé vezető száiakat boríthat­ták homályba a továbbiakban. Matuska 1934. évi tárgyalásán is menteni igyekezett a „beteg" merénylőt. Az Est 1934. novem­ber 17-én közli: „Az izgalmak a tetőpontot érték el, amikor Schweinitzer József rendőrtanácsost hallgat­ta ki a tanács. Schweinitzer el­mondta: „Matuska a kihallgatás során idegsokkot kapott". Az el­nök ezt nem akarta elhinni, mondván, hogy talán csak ide­ges volt. De egyébként sem kap­hatott idegsokkot, hiszen a jegyzőkönyvet egészen rende­sen aláírta." Hogy ml lett Matuska sorsa, arról már szóltunk. Csantavér volt az első és az utolsó állomá­sa. Kezdte mint tanító, folytatta mint mezőtúri földbirtokos, pes­ti csemegés, bécsi háztulajdo­nos, osztrák bányatulajdonos, voit az önkéntes tisztiiskola pa­rancsnokhelyettese, megfordult „legelőkelőbb" körökben, de­hogyis volt 6 szürke, ismeret­len ember. Akiknek szükségük volt rá, azok nagyon jól is­merték. De azok a szálak, ame­lyek Matuskától vezettek felfe­lé akkoriban kevéssé voltak is­meretesek, s azokat az a régi nyomozás nem tárta fel. A négy évtized előtti rémtett több vo­natkozása nyilván végképp is­meretlen marad, de a provoká­ciónak az új kutatások révén most már világos a háttere. Az egykori „objektív" vizsgálat le­folytatásának felelevenítése így sem érdektelen. György István (Népszabadság) BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Egv szemlélet margóiéra Alig múlik el hét anélkül, hogy egy vagy több olvasó ne kérne segítséget a harácsolok ellen. Levélben, telefonon vagy személyesen panaszolják, hogy üzletekben, áruházakban, étter­mekben becsapták őket, többet számoltak, kevesebbet mértek, leértékelt árut első osztályú­ként adtak stb. Sajnos, ezek a panaszok többnyire jogosak, annak ellenére, hogy az állami szervek és elsősorban a népi ellenőrök valóban sokoldalúan védik a fogyasztók érdekeit. Azonban nem állhat minden ke­reskedelmi létesítményben nap­hosszat egy népi ellenőr és egyébként is nagyon keveset ér az olyan emberi becsületesség, aminek „hatósági mankóra" -van szüksége. A harácsoló, nyerészkedő egoizmust még nem sikerült felszámolnunk, hiszen szocialis­ta fejlődésünk eddigi évtizedei alatt elsősorban társadalmi rendszerünk anyagi bázisait kellett kiépíteni, ideológiai té­ren pedig az osztályellenség alattomos és nyílt támadásait kellett elhárítani. Márpedig az egoizmus, mint erkölcsi tulaj­donság, nagyon mélyen gyöke­rezik az emberi tudatban, hi­szen mint társadalmi jelenség a magántulajdonnal együtt je­lent meg az ősközösségi viszo­nyok felbomlása során. A kapi­talista viszonyok pedig nem­csak az uralkodó osztályban fejlesztették ki az egoista pszi­chológiát, hanem jelentős mér­tékben a kispolgárságban, sőt a dolgozókban is. Szocialista jogrendünk feifu­gása szerint „feltétlenül társa­dalomra veszélyes és büntetést érdemel az olyan magatartás, mely mások tévedése révén akar munka nélküli jövedelem­hez jutni azok rovására, telje­sen függetlenül attól, hogy élősdi céljaira miképpen hasz­nálja ki ezt a tévedést". Köztudomású, hogy a fogyasz­tók megkárosítását az illetékes szervek egyre szigorúbban bün­tetik, de a harácsolók elleni harc össztársadalmi feladat. Ezen a ponton ismét az álta­lános magatartásformák módo­sítására, az életszemlélet nél­külözhetetlen korrekciójára gondolok. Pályaválasztás előtt álló fiatalok szüleitől nagyon gyakran hallom vagy azt, hogy milyen jó lenne, ha lányuk női fodrász lehetne, vagy azt, hogy „bárcsak kereskedő lenne a gyerek, mert ha valaki egy ki­csit ügyes, ezen a pályán gyor san megtollasodik". A női fodrászatban a jelentős összegű borravaló lebeg a szü­lők szeme előtt, tehát ezzel most nem foglalkozom, mert nincs erkölcsi jogom elítélni a borravaló-rendszert mindaddig, amíg a borbély, vagy a pincér, vagy a szerelő szolgálatait ma­gam is túlfizetem. Azonban az ügyeskedő és fgy gyorsan megtollasodó kereskedő szoro­san összefügg az itt érintett témakörrel. Mert az „ügyes" jelző ebben az esetben nem azl jelenti, hogy a kereskedelmi pályát választó gyermek legyen gyors, udvarias, szolgálatkész, hanem igenis azt, hogy csaljon, lopjon, harácsoljon, mérjen két dekával kevesebbet, számoljon húsz vagy ötven fillérrel töb­bet. csapja be, károsítsa meg a vásárlót kíméletlenül, mert akkor gyorsan „megtollasodik", akkor nem „csak a fizetéséből" kell élnie, akkor jut szövetke­zeti lakásra, víkendházra, au­tóra, tengerparti nyaralásra. Mit várhatunk attól, akiben a saját szülei már gyermekkorá­ban szinte beteges szenvedély­lyel fejlesztik ki az egoizmust, az individualizmust, akit már gyermekkorában arra taníta­nak, hogy ha boldogulni akar, meg kell károsítania a társa­dalmat, meg kell szegnie a tör­vényeket? Az egyén erkölcsi arculatát a tudatra gyakorolt befolyás alakítja ki és e befolyásolás el­sődleges és legfontosabb ténye­zője a szülök hatása! Ha a gyermek, vagy az ifjú tudatát saját szülei fertőzik meg, ha a szülők bíztatják arra, hogy megsértse a kommunista er köles alapelveit, akkor nem csodálhatjuk, ha az emberré serdült gyermekből csaló és tol­vaj leszi Magától értetődő, hogy amíg nem következik be az életszem lélet általánosan érvényesülő változása ezen a téren is, addig szükség van az egyre szigorúbb össztársadalmi ellenőrzésre, mert Lenin szerint semmiféle meggyőzés nem lesz hatékony, ha nem folyik „tényleges, kér telhetetlen, valóban forradalmi harc a rossz konkrét hordozói ellen." PÉTER FI GYULA Az Ipolv menti Téglagyárak sikere Rövidesen átadják az Ipoly menti Téglagyárak képviselői­nek a vezérigazgatóság vörös vándorzászlaját a CSKP 50. év­fordulóiának tiszteletére folyó szocialista munkaversenyben elért eredményeikért. Az Ipo'iy menti Téglagyárak a vezérigaz­gatóság vállalatainak verse­nyében az első fél évben az el­ső helyet foglalták el. A tégiagyárak versenyében 1512 dolgozó, a vállalat alkal­mazottainak 98 százaléka vett részt. A verseny a leglényege­sebb mutatóra, a munkaterme­lékenység növelésére összpon­tosult. A hatékony terme'iésfej­lesztés élvonalában vannak a Nitrianské Pravno-i téglagyár dolgozói, akik a munkaterme­lékenység növelésének tervét 120,4 százalékra teljesítették. Ilyen törekvés eredménye, hogy vállalati szinten is az egy főre jutó munkatermelékenység 1700 koronával szárnyalja túl a ter­vezettet. Az első félévi verseny­ben a legjobb eredményeken az említett üzemen kívül osztozik a brezničkai, zelenéi, a poltóri 1. sz. üzem és a fejtöszállító részleg. Az Ipoly menti Téglagyárak lučeneci (Losonc) vállalata a verseny során behozta az év eleji lemaradást, s már az első negyedévben terven felüli ter­melést ért el. A sikerek láttán a dolgozók szilárdították egy millió téglaegység terven felüli elkészítésére tett felajánlásukat és azt ígérték, hogy az év vé­géig 1,7 millió korona értékű árut gyártanak terven fefiül. Az eredmény már az első fél évben 2 248 000 korona volt. A ver­seny során jelentősen fellen­dült az újítómozgalom is. Míg tavaly fél év alatt 5, addig idén ugyanilyen időszak a'iatt 36 újí­tási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, s a 355 000 koronás hozam bizonyítja: az újítómoz­galom a termelés fejlesztésének hatékony segítője mindmáig. Ugyancsak jő eredmények szü­lettek az önköltség-csökkentés­ben is. A tavalyival szemben 2 százalékkal csökkentett önkölt­ségi tervet sem merítették ki és további 1,3 százalékkal szo­rították lejjebb az önköltsége ket. (vil. J A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG BETARTÁSÁRÓL Munkaértekezletet tartottak a tőketerebesl járás városi és helyi nemzeti bizottságainak elnökei, akik megvitatták a szocialista törvényesség betar­tásában és a szocialista vagyon védelmében a nemzeti bizottsá­gokra háruló feladatokat. Erről Bajusz elvtárs tartott értékes, példákkal alátámasztott elő­adást. A közbiztonsági szervek részéről Morozko alezredes elv­társ tartott előadást a szocialis­ta törvényesség és általában a közrend betartásáról a járás területén. Az értekezlet második részé­ben a választások előkészítésé­nek kérdéseivel foglalkoztak. Megállapítást nyert, hogy az időzített feladatokat ebben a járásban ezen a téren ís sike­resen biztosítják. A funkcioná­riusok kifejezték nézetüket, hogy az idei választások előké­szítése és megtartása betetőzi közéletünk teljes konszolidálá­sát. Horosz Árpád 1971. IX. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents