Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-08 / 213. szám, szerda

DALLAL, TÁNCCAL — KATONÁSAN! HÚSZÉVES A KATONAI MŰVÉSZEGYÜTTES Szeptemberi könyvújdonságok . Ez idén októberben lesz húsz ,#ve, hogy „angyalbőrbe" bújt Ťhália, azaz megalakult a Katonai Művészegyüttes. Tagjai azóta fáradságot nem ismerve járják műsoraikkal az országot, a laktanyákat és kaszárnyákat, hogy ezzel is szebbé, változatosabbá, élményekben gazdagabbá tegyék katonáink élefét; hogy aktív folytatói legyenek annak a gazdag hagyománynak, melynek gyökerei még egy évtizeddel korábbra: az I. önálló csehszlovák hadtest b u z u 1 uk i tartózkodásának idejére n-yúlnak vissza . . . — 1942 februárjában, az akkoriban alakuló I. önálló cseh szlovák hadtest három katonája a napi munka után, bajtár saik nagy örömére, zenélni szoktak. Az ötlet a tiszteknek is megtetszett s néhány nap pal később a három zenész engedélyt kapott egy zenekar megalakítására, mely később gyakorta szerepelt a buzuluki lakosságnak és egy évvel később már Moszkvában is bemutatkozott — mondja E. S t e initz alezredes, a Katonai Művészegyüttes parancsnoka. E zenekarnak azonban nem csupán szórakoztató vagy pi hentető szerepe volt, hanem fontos politikai jellege is, hiszen a hazai dallamok révén a szülőföldjükkel kötötte össze a katonákat. Itt született például a híres Irány Prága induló, melyet szerzői hazánk mai elnökének, akkor még L. Svoboda alezredesnek ajánlottak. Az amatőr művészekből egy mai formában értelmezett katonai művészegyüttest Vít Nejedlý zeneszerző kovácsolt. Példaképük a híres Alexandrov-együttes volt. Művészileg talán Novochoperszkben fejlődtek a legtöbbet, ahol az egység tovább bővült, erősödött. Innen is indultak a frontra, hogy a Kijev, Vaszilkovo, Rovno, Lvov, Rimanovo — Dukla „útvonalon" térjenek haza: csehszlovák földre... Otthon 1945. május 20-án mutaktozik be elöször a r együttes „A Szovjetunióból jövünk" című műsorral. Hat évvel később az SZLKP KB Ellenőrző és Revíziós Bizottsága mai elnökének: V. Šalgovičnak hathatós támogatásával Bratislavában is megalakult a Katonai Művészegyüttes. — És azóta? — Együttesünk neve nemcsak a katonák között, a kaszárnyákban lett jól ismert, hanem aligha akad Szlovákiában olyan város vagy nagyobb község, ahol az együttes nem szerepelt volna még. Sőt, több ízben — úgyszólván évente legalább egyszer — külföldön is vendégszerepelünk. Számos fiatal tehetség nálunk tette meg művészi fejlődésének első, komoly lépéseit. Ma már olyan ismert szólistákkal büszkélkedhetünk mint E. Biháryová, Csino Vilmos, K. Sobolič és mások ... Az alezredes dolgozószobájának falát kitüntetések, emléktárgyak, elismerő oklevelek díszítik. A KME jó munkáját, szép eredményeit dicséri: a Munkaérdemrend, a Kiváló Munkáért-érdemrend, Az építésben szerzett érdemekért kitüntetés, a Vít Nejedlý-dlj; az együttes életének és külföldi vendégszerepléseinek felejthetetlen mozzanatait őrző babérkoszorúk, aranyszalagok, emléktárgyak ... A KME műsorainak varázsa, belső műhelytitkairól faggatom a parancsnokot. — Katonáknak szerepelünk, s ez határozott irányt szab elképzeléseinknek. Igaz, egy-egy előadásnak elsősorban valódi művészi élményt kell nyújtania, de emellett számtalan belső, rejtett gondolat ébresztőjének is kell lennie! A műsornak tükröznie kell azt, hogy az egyenruhában töltött évek egy-egy fiatal ember életének természetes velejáróját jelentik, hogy a katona is érvényes, teljes tagja a társadalomnak, sőtl... A katona épp ezért mindig hálás, de kritikus publikum. Ha jó az előadás, akkor beleéli magát, elfelejti az egész napi foglalkozás fáradalmait. A katonaszínészt pedig a szeretetteljes fogadtatás, a bizalom, az őszinte taps arra kötelezi, hogy napról napra, fellépésről fellépésre tudása legjavát nyújtsa. Két fiatal teheiség: E. Lervená és M. Bobáková. E jubileumi évad műsorai közül elsőként az élénk ritmusú, táncban, dalban, vidámságban egyaránt gazdag: A szivárvány hét színe (Sedem farieb dúhy) c. műsort kell megemlíteni, melyet a CSKP megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére mutattak be. A „szivárvány" cselekménye egyszerű s mégis ünnepi: a Varsói Szerződés tagállamainak katonái e jelentős jubileum kapcsán gratulálni jönnek csehszlovák bajtársaiknak s egy-egy dalból, táncból, versből szőtt csokrot nyújtanak át. Szeptember 26-án lesz a bemutatója az Eklekció-tanfolyam című új vidám műsornak, melyben többek között számos új szlovák táncdal is szerepel majd. A múzsák nem hallgatnak (Mózy nemlťia) a címe annak a poétikus műsornak, mely a Nagy Honvédő Háború emlékeit idézi föi. A KME negyedik műsora a most kezdődött színházi évadban a „Bratislavai kaszárnya (Prešpurská kasárüal című összeállítás lesz, mely a népi ihletésű versek és a népdalok révén Ján Nálepka kapitánynak állít majd emléket. — Terveik? Steinitz alezrédes elmosolyodik. — Fiatalság, vidámság, a színek tarka sokasága, énekszó vagy pergő ritmusú tánc s természetesen a katonák lelki világához közel álló mondanivaló jellemezte eddig műsorainkat. És ezen az úton haladunk majd tovább isi... BATYIK LÁSZLÖ Véget ért a nyári szabadságok ideje, s más helyekhez hasonlóan könyvesboltjaink is „^frissültek'. A felüdülést itt az új könyvek jelentik, melyekből most néhány valódi — jó értelemben vett — csemegére hívjuk fel olvasóink figyelmét. A közeijövő Petőfi jubileumi ünnepségei szempontjóból, de a könyv kvalitásai miatt is megkülönböztetett figyelmet érdemel Illyés Gyula Petőfi Sándor című műve. Műfajilag nehéz egyértelműen meghatározni ezt áz értékes alkotást, amelyben a korszakot felidéző objektív tények, s az író szubjektív — ám a tárgyilagosságot mindig szem előtt tartó —. értékelése között bontakozik ki Petőfi Sándor viharos, szenvedésekkel és harcokkal teli élete, s ezzel párhuzamosan költői zsenije. A múlt század harmincas, negyvenes évei harcának tükrében ma is elevenbe vágó közép-európai és európai jelentőségű politikai és társadalmi problémák tárulnak elénk, s megelevenednek előttünk az akkori kor nagy külföldi és magyar politikusai is, dilemmáikkal, pozitív és negatív előjelű tetteikkel. Ez a széles látókörű, ma is feszültséget kiváltó gondolatokkal telített könyv ritka irodalmi élmény, s nálunk is minden bizonnyal komoly érdeklődést vált ki. Hasonlóan nem mindennapi esmemény. Borisz Paszternak l.u vers gyermekkora című könyvének megjelenése. „A romantikus Borisz Paszternak önmagáról kivánt vallani; ezért kiragadott a környező valóságból egy félig-gyermek, félig-jelnőtt kislányt, és általa mutatta meg, miképp közeledik az ifjú ember a felnőttlét megannyi ismeretlen „titkához" ... Ugy vélem, igaz művészettel megírt kisregény ez, s Poszternek mindenképpen valami eredetit alkotott ..." — írja a címadó írásról Makszim Gorkij. Az intellektuális igényű olvasónak kivételes irodalmi csemegét jelent a Luvers gyermekkora, amiként a kötetben szereplő másik, önéletrajzi elemekkel átszőtt írása is. Paszternak költői prózájának szépsége, kiváló lélekrajza, szokatlan, sokszor bizarr metaforarendszere szuggesztív MAI SZLOVÁK GRAFIKA JELENTŐS KÉPZŐMŰVÉSZETI KEZDEMÉNYEZÉS BANSKÁ BYSTRICÄN A Szlovák Nemzeti Felkelés 27. évfordulójának előestéjén nyílt meg Banská Bystricán a Területi Galéria termeiben a mai szlovákiai grafika első tárlata. A tárlat annyiban első, hogy rendezői (Területi Galéria és a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének területi központja) kétévenként megismétlik, s célját abban szabták meg, hogy mindenkor átfogó képet nyújtson a szlovákiai grafikusok legújabb törekvéseiről. A válogatás átfogó jellegét elősegíti a szabály, miszerint minden kiállító három művel szerepel a legutóbbi két év terméséből. Vin

v cent Hloíník, Orest Dubay, vagy Szabó Gyula éppúgy három-három művel vesz részt, mint a diplomamunkáját bemutató Kamila Štanclová, vagy más debütáló fiatal művész. A módszer kétségkívül nagy lehetőséget kínál az objektív helyzetfelmérésre a képzőművészetnek ezen a területén, s meg kell mondani, a tárlat ezt a lehetőséget teljes mértékben ki is használja. A Banská Bystrica-i Területi Galéria kezdeményezése annál örvendetesebb, hogy része egy utóbbi években megnyilvánuló képzőművészeti pezsgésnek, amely Közép-Szlovákia kerületi székhelyén egyre nagyobb teret kínál a grafikusművészeinek. Említsük meg legalább a fametszetek nemzetközi blennáléját, a kis grafikai formák tárlatait, amelyek ugyancsak ennek a gyümölcsöző pezsgésnek az eredményei. A szlovákiai grafika kiállítása a haladó képzőművészeti törekvések széles skáláját mutatja be. Mind formai, mind tartalmi szempontból nagyon sokoldalú a tárlat, ám alapgondolata egyértelműen kiütközik: a haladó szlovák grafika legjobb hagyományai új gondolatok, témakörök, kifejezési módok keresésében és fellelésében élnek tovább. A fejlődés nem állt meg — bizonyítja a tárlat —, az újszerű látásmódnak, kifejezési eszköznek minden lehetőségét próbálják, kutatják és kiaknázzák a hagyományok továbbfejlesztői. Az úgynevezett nagy szlovák grafikus generáció hatása itt pozitív pedagógiai vonatkozásban is megnyilvánul: útmutatásuk a fiatal művészeket önálló útkeresésre ösztönözte. Az élvonalbeli grafikus művészek állandó és nagy értéket képviselő alkotásai úgyszólván mérceként szerepelnek a kiállításon. Ľudovít Fulla, a már említett Vincent Hloíník, Orest Dubay és Szabó Gyula mellett megtaláljuk itt Róbert Dúbraoec, František Krát, Andrej Doboš, jozej Bálái, Štefan Prukner, Albin Brunovsktj, Eckerdt Sándor és mások litográfiáit, metszeteit, serográfiáit. Ilyen nevek — köztük a modern szlovák grafika megalapítóinak nevel — felsorakoztatása mellett látszólag elvész a fiatal, útkereső művészgeneráció esélye, s a méltán klasszikusoknak mondható nagyságok jelenléte megkötöttséget jelenthet. A tárlat zsűrije a díjak odaítélésénél ezért eredeti módszert választott. Efelől Klára Kubičková művészettörténőszt, a zsűri tagját kérdezzük. •— A zsürl — válaszolja Klára Kubičková — nehéz helyzetben volt. Ha az értékélést a nagy mestereknél kezdtük volna — náluk is maradunk. Szokatlan megoldást választottunk: hét objektíve elismert, évtizedeken át alkotásokkal bizonyító, klasszikusnak mondható alkotónak a zsürl köszönő levelet küldött, amelyben háláját fejezi ki részvételükért a tárlaton. Részvételükkel lehetővé tették a kiállítás céljának elérését — teljes képet nyújtani a jelenlegi szlovák grafikáról. Az eiső dijat ezért nem ítéltük oda. A második díjhoz hozzátettük az első díj öszegét és négyfelé osztottuk. Tehát négy második díjat osztottunk ki, sorrend nélkül. Ezeket különböző képzőművészeti törekvések képviselői kapták, úgyhogy lényegében minden irányzat kapott díjat. Igy díjat kapott Eduard Antal, Jozef Baláž, Vladimír Gažovič, Rudolf Sikora. Díszoklevéllel jutalmaztuk Jana Kiselová és Ján Ondriska munkáit. A kerületi nemzeti bizottság díját Štefunková—Szabó Erzsébet kapta meg. — A haladást a grafika fejlődésében tehát úgy értelmeztük — mondotta Klára Kubičková —, hogy a már több éve elért, többé-kevésbé kiegyensúlyozott magas színvonalhoz egyre több fiatal zárkózik fel. Ebből a szempontból felhívhatjuk a figyelmet Vladimír GažoviC munkáira (Redon úr műhelyében), eredeti, érzékeny, költői módon teszi magáévá a témát. Érdekesek a most végző fiatalok is, pl. Kamila Stanclová, Igor Rumanský alkotásai. A szlovák grafikai hagyományok eredeti folytatójának mutatkozik Ján Ondriska. Egészében véve kijelenthetjük, hogy a kiállításon valóban ott van a jelenlegi szlovákiai grafika és a kép, amelyet nyújt grafikánk helyzetéről — hü kép. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a kiállítás átfogó jellege nemcsak helyzetképet nyújt, hanem lehetőséget is jelentős nemzedékbell, nézetbeli konformációra. Mindemellett élményt nyújtó kiállítás ez. Hiszen a látogatót a fegyelmezett kifejezésmódon, spontán hangulathullámzáson, lírai költészeti hangvételen, expresszív benyomásokon, csendes elmélkedésen és a témakörök, kefejezési módok mindmegannyi fokozatán fit sodorja magával ez a tárlat. V.G. és ízig-vérig modern olvas mánnyá teszik mindkét kisregényt. Dušan Kužel, a kortárs szlovák irodalom egyik tehetséges képviselője először mutatkozik be a magyar olvasónak. A kité ró egyenesek kisregény, amely tulajdonképpen három novellából tevődik össze. Szűkebb megvilágításban a mű a szerelem és a katonaélet gondjait, konfliktusait mutatja be, tágabb értelemben pedig a fiatal lélek első találkozását az élettel. Ivan Olbrachtot, a cseh szocialista irodalom úttörőjét meg lehetősen egyoldalúan ismeri a magyar olvasó. A róla alkotott kép kiteljesítéséhez nyújt jó al kaimat a Vándorcirkusz című hosszabb lélegzetű elbeszélésének elolvasása. „Elbeszélésem a kora ifjúságról szól — írja —, a zsendülő korról, amikor az ember még csupa nyugtalan várakozás és vágyakozás, amikor keres valakit, akit éveinek átcsorduló érzéseivel eláraszthatna. A kamaszkorról, umikor az első veszteségek, az első csapások és az első árulások — az élet nem fukarkodik velük —aránytalanul jobban fájnak. Jaroslav Hašek Švejkje világhírű alkotás, nem kíván különösebb kommentárt. Oj magyar kiadását az olvasók széles tábora örömmel fogadja. Sok olvasót a letűnt korok és korszakok nagy egyéniségei érdeklik. A most megjelent új könyvek között, ilyen személyiségek életét szép irodalmi igénnyel feldolgozott alkotások is vannak. Majtényi Zoltán Utolsó ítélet című könyvében Michelangelo, valamint a reneszánsz kori Firenze és Róma izgalmas, sokszínű életét dolgozta fel. Maria Bellonci könyve, a Lucrezia Borgia a XVI. századi Itáliába kalauzolja el az olvasót. A regény hősnőjének életét, mivel a gyengébb nemhez tartozott, álszent kora szabta meg. Ö azonban önmaga gondolata, őszinte érzelmei szerint akart élni, s ezért tragikus, kilátástalan ellenálásba kezdett, Szerelem, szenvedés, túlfűtött érzelmek és hű korrajz jellemzi ezt a regényt, amely más országokhoz hasonlóan nyílván nálunk si kedvenc olvasmánnyá válik. Szép kivitelű könyvben jelent meg újra Tolsztoj halhatatlan remekműve, az Anna Karenyi na. Hasonló ízléses külsőben látott napvilágot Heinrích Mann Ronda tanár úr című regénye is. A különböző sorozatok kedvelői ismét új példányokkal gazdagíthatják könyvtárukat. A Világirodalom Remekei sorozatban Sinclair Lewis Dosivorth című könyvét adták ki, a népszerű Kozmosz Könyvek legújabb könyvtermése Végh Antal regénye, az Egyedül a kastélyban. Az Európa Zsebkönyvek olvasói ezúttal a fiatal angol írónő, Margarét Drable, Malomkő című regényével ismerkedhetnek meg, amely már számos országban nagy közönségsikert aratott. S végezetül a jó krimik kedvelőinek is ajánlunk néhány izgalmas olvasmányt. G. Simeon Az örökös című könyvében gyilkosság után nyomoznak, de ezúttal nemcsak az a fontos, hogy ki a tettes, hanem az író a bűntény felgombolyításával párhuzamosan egy polgári család ellentmondásait és felbomlását is ábrázolja. A bűnügyi irodalom egyik legkiemelkedőbb mestere, Patrícia Higamith ú| könyvében, A balek-ben ragyogó lélekrajzzal a feszültséget fejezetről fejezetre fokozva mondja el egy ügyetlennek látszó férfi nem mindennapi eseményekkel teli életét. A fiatal olvasók egyik kedvenc írója, Dékány András Csempészek, hősök, kikötők című regényének Immár ez a harmadik kiadása. A cselekmény Afrika partjain játszódik és főhőse a népszerű Turkovich Daniló kapitány. A felsoroltakból is kitűnik: a választék bő és értékes, s most már az olvasón múlik, hogy könyvesboltjainkban kiválaszsza a számára legmegfelelőbb könyvet. — y — j 0 EGY SZEMÉLYRE SZÁMÍTVA 85Q0 márkát fordít 1971-75ben közművelődési célokra a Német Demokratikus Köztársaság. Az eszközök jelentős részét az lsko'al hálózat bővítésére használják fel.