Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-08 / 213. szám, szerda

DALLAL, TÁNCCAL — KATONÁSAN! HÚSZÉVES A KATONAI MŰVÉSZEGYÜTTES Szeptemberi könyvújdonságok . Ez idén októberben lesz húsz ,#ve, hogy „angyalbőrbe" bújt Ťhália, azaz megalakult a Ka­tonai Művészegyüttes. Tagjai az­óta fáradságot nem ismerve jár­ják műsoraikkal az országot, a laktanyákat és kaszárnyákat, hogy ezzel is szebbé, változa­tosabbá, élményekben gazda­gabbá tegyék katonáink élefét; hogy aktív folytatói legyenek annak a gazdag hagyománynak, melynek gyökerei még egy év­tizeddel korábbra: az I. önálló csehszlovák hadtest b u z u 1 u­k i tartózkodásának idejére n-yúlnak vissza . . . — 1942 februárjában, az ak­koriban alakuló I. önálló cseh szlovák hadtest három katoná­ja a napi munka után, bajtár saik nagy örömére, zenélni szoktak. Az ötlet a tiszteknek is megtetszett s néhány nap pal később a három zenész en­gedélyt kapott egy zenekar megalakítására, mely később gyakorta szerepelt a buzuluki lakosságnak és egy évvel ké­sőbb már Moszkvában is bemu­tatkozott — mondja E. S t e i­nitz alezredes, a Katonai Mű­vészegyüttes parancsnoka. E zenekarnak azonban nem csupán szórakoztató vagy pi hentető szerepe volt, hanem fontos politikai jellege is, hi­szen a hazai dallamok révén a szülőföldjükkel kötötte össze a katonákat. Itt született például a híres Irány Prága induló, me­lyet szerzői hazánk mai elnöké­nek, akkor még L. Svoboda al­ezredesnek ajánlottak. Az amatőr művészekből egy mai formában értelmezett kato­nai művészegyüttest Vít Nejed­lý zeneszerző kovácsolt. Példa­képük a híres Alexandrov-együt­tes volt. Művészileg talán Novo­choperszkben fejlődtek a leg­többet, ahol az egység tovább bővült, erősödött. Innen is in­dultak a frontra, hogy a Kijev, Vaszilkovo, Rovno, Lvov, Rima­novo — Dukla „útvonalon" tér­jenek haza: csehszlovák föld­re... Otthon 1945. május 20-án mutaktozik be elöször a r együttes „A Szovjetunióból jö­vünk" című műsorral. Hat évvel később az SZLKP KB Ellenőrző és Revíziós Bizott­sága mai elnökének: V. Šalgo­vičnak hathatós támogatásával Bratislavában is megalakult a Katonai Művészegyüttes. — És azóta? — Együttesünk neve nem­csak a katonák között, a kaszár­nyákban lett jól ismert, hanem aligha akad Szlovákiában olyan város vagy nagyobb község, ahol az együttes nem szerepelt vol­na még. Sőt, több ízben — úgy­szólván évente legalább egy­szer — külföldön is vendégsze­repelünk. Számos fiatal tehet­ség nálunk tette meg művészi fejlődésének első, komoly lépé­seit. Ma már olyan ismert szó­listákkal büszkélkedhetünk mint E. Biháryová, Csino Vil­mos, K. Sobolič és mások ... Az alezredes dolgozószobájá­nak falát kitüntetések, emlék­tárgyak, elismerő oklevelek dí­szítik. A KME jó munkáját, szép eredményeit dicséri: a Munkaérdemrend, a Kiváló Munkáért-érdemrend, Az építés­ben szerzett érdemekért kitün­tetés, a Vít Nejedlý-dlj; az együttes életének és külföldi vendégszerepléseinek felejthe­tetlen mozzanatait őrző babér­koszorúk, aranyszalagok, em­léktárgyak ... A KME műsorainak varázsa, belső műhelytitkairól faggatom a parancsnokot. — Katonáknak szerepelünk, s ez határozott irányt szab el­képzeléseinknek. Igaz, egy-egy előadásnak elsősorban valódi művészi élményt kell nyújtania, de emellett számtalan belső, rejtett gondolat ébresztőjének is kell lennie! A műsornak tükröz­nie kell azt, hogy az egyenru­hában töltött évek egy-egy fia­tal ember életének természe­tes velejáróját jelentik, hogy a katona is érvényes, teljes tagja a társadalomnak, sőtl... A katona épp ezért mindig hálás, de kritikus publikum. Ha jó az előadás, akkor beleéli ma­gát, elfelejti az egész napi fog­lalkozás fáradalmait. A katona­színészt pedig a szeretetteljes fogadtatás, a bizalom, az őszin­te taps arra kötelezi, hogy nap­ról napra, fellépésről fellépésre tudása legjavát nyújtsa. Két fiatal teheiség: E. Lervená és M. Bobáková. E jubileumi évad műsorai kö­zül elsőként az élénk ritmusú, táncban, dalban, vidámságban egyaránt gazdag: A szivárvány hét színe (Sedem farieb dúhy) c. műsort kell megemlíteni, me­lyet a CSKP megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére mu­tattak be. A „szivárvány" cse­lekménye egyszerű s mégis ün­nepi: a Varsói Szerződés tagál­lamainak katonái e jelentős ju­bileum kapcsán gratulálni jön­nek csehszlovák bajtársaiknak s egy-egy dalból, táncból, vers­ből szőtt csokrot nyújtanak át. Szeptember 26-án lesz a bemu­tatója az Eklekció-tanfolyam cí­mű új vidám műsornak, mely­ben többek között számos új szlovák táncdal is szerepel majd. A múzsák nem hallgat­nak (Mózy nemlťia) a címe an­nak a poétikus műsornak, mely a Nagy Honvédő Háború emlé­keit idézi föi. A KME negyedik műsora a most kezdődött szín­házi évadban a „Bratislavai ka­szárnya (Prešpurská kasárüal című összeállítás lesz, mely a népi ihletésű versek és a nép­dalok révén Ján Nálepka kapi­tánynak állít majd emléket. — Terveik? Steinitz alezrédes elmosolyo­dik. — Fiatalság, vidámság, a szí­nek tarka sokasága, énekszó vagy pergő ritmusú tánc s ter­mészetesen a katonák lelki vi­lágához közel álló mondanivaló jellemezte eddig műsorainkat. És ezen az úton haladunk majd tovább isi... BATYIK LÁSZLÖ Véget ért a nyári szabadsá­gok ideje, s más helyekhez ha­sonlóan könyvesboltjaink is „^frissültek'. A felüdülést itt az új könyvek jelentik, melyek­ből most néhány valódi — jó értelemben vett — csemegére hívjuk fel olvasóink figyelmét. A közeijövő Petőfi jubileumi ünnepségei szempontjóból, de a könyv kvalitásai miatt is meg­különböztetett figyelmet érde­mel Illyés Gyula Petőfi Sándor című műve. Műfajilag nehéz egyértelműen meghatározni ezt áz értékes alkotást, amelyben a korszakot felidéző objektív té­nyek, s az író szubjektív — ám a tárgyilagosságot mindig szem előtt tartó —. értékelése között bontakozik ki Petőfi Sándor vi­haros, szenvedésekkel és har­cokkal teli élete, s ezzel pár­huzamosan költői zsenije. A múlt század harmincas, negyve­nes évei harcának tükrében ma is elevenbe vágó közép-eu­rópai és európai jelentőségű po­litikai és társadalmi problémák tárulnak elénk, s megelevened­nek előttünk az akkori kor nagy külföldi és magyar politi­kusai is, dilemmáikkal, pozitív és negatív előjelű tetteikkel. Ez a széles látókörű, ma is feszült­séget kiváltó gondolatokkal te­lített könyv ritka irodalmi él­mény, s nálunk is minden bi­zonnyal komoly érdeklődést vált ki. Hasonlóan nem mindennapi esmemény. Borisz Paszternak l.u vers gyermekkora című könyvé­nek megjelenése. „A romanti­kus Borisz Paszternak önma­gáról kivánt vallani; ezért kira­gadott a környező valóságból egy félig-gyermek, félig-jelnőtt kislányt, és általa mutatta meg, miképp közeledik az ifjú ember a felnőttlét megannyi ismeret­len „titkához" ... Ugy vélem, igaz művészettel megírt kisre­gény ez, s Poszternek minden­képpen valami eredetit alko­tott ..." — írja a címadó írás­ról Makszim Gorkij. Az intel­lektuális igényű olvasónak kivé­teles irodalmi csemegét jelent a Luvers gyermekkora, amiként a kötetben szereplő másik, ön­életrajzi elemekkel átszőtt írá­sa is. Paszternak költői prózá­jának szépsége, kiváló lélek­rajza, szokatlan, sokszor bizarr metaforarendszere szuggesztív MAI SZLOVÁK GRAFIKA JELENTŐS KÉPZŐMŰVÉSZETI KEZDEMÉNYEZÉS BANSKÁ BYSTRICÄN A Szlovák Nemzeti Felkelés 27. évfordulójának előestéjén nyílt meg Banská Bystricán a Területi Galéria termeiben a mai szlovákiai grafika első tár­lata. A tárlat annyiban első, hogy rendezői (Területi Galéria és a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének területi központ­ja) kétévenként megismétlik, s célját abban szabták meg, hogy mindenkor átfogó képet nyújt­son a szlovákiai grafikusok leg­újabb törekvéseiről. A váloga­tás átfogó jellegét elősegíti a szabály, miszerint minden kiál­lító három művel szerepel a leg­utóbbi két év terméséből. Vin v cent Hloíník, Orest Dubay, vagy Szabó Gyula éppúgy három-há­rom művel vesz részt, mint a diplomamunkáját bemutató Ka­mila Štanclová, vagy más debü­táló fiatal művész. A módszer kétségkívül nagy lehetőséget kínál az objektív helyzetfelmé­résre a képzőművészetnek ezen a területén, s meg kell mon­dani, a tárlat ezt a lehetőséget teljes mértékben ki is használ­ja. A Banská Bystrica-i Területi Galéria kezdeményezése annál örvendetesebb, hogy része egy utóbbi években megnyilvánuló képzőművészeti pezsgésnek, amely Közép-Szlovákia kerületi székhelyén egyre nagyobb te­ret kínál a grafikusművészei­nek. Említsük meg legalább a fa­metszetek nemzetközi blennálé­ját, a kis grafikai formák tárla­tait, amelyek ugyancsak ennek a gyümölcsöző pezsgésnek az eredményei. A szlovákiai grafika kiállítása a haladó képzőművészeti törek­vések széles skáláját mutatja be. Mind formai, mind tartalmi szempontból nagyon sokoldalú a tárlat, ám alapgondolata egy­értelműen kiütközik: a haladó szlovák grafika legjobb hagyo­mányai új gondolatok, témakö­rök, kifejezési módok keresésé­ben és fellelésében élnek to­vább. A fejlődés nem állt meg — bizonyítja a tárlat —, az új­szerű látásmódnak, kifejezési eszköznek minden lehetőségét próbálják, kutatják és kiaknáz­zák a hagyományok továbbfej­lesztői. Az úgynevezett nagy szlovák grafikus generáció ha­tása itt pozitív pedagógiai vo­natkozásban is megnyilvánul: útmutatásuk a fiatal művésze­ket önálló útkeresésre ösztö­nözte. Az élvonalbeli grafikus művé­szek állandó és nagy értéket képviselő alkotásai úgyszólván mérceként szerepelnek a kiállí­táson. Ľudovít Fulla, a már em­lített Vincent Hloíník, Orest Dubay és Szabó Gyula mellett megtaláljuk itt Róbert Dúbra­oec, František Krát, Andrej Do­boš, jozej Bálái, Štefan Pruk­ner, Albin Brunovsktj, Eckerdt Sándor és mások litográfiáit, metszeteit, serográfiáit. Ilyen nevek — köztük a modern szlo­vák grafika megalapítóinak ne­vel — felsorakoztatása mellett látszólag elvész a fiatal, útkere­ső művészgeneráció esélye, s a méltán klasszikusoknak mond­ható nagyságok jelenléte meg­kötöttséget jelenthet. A tárlat zsűrije a díjak odaítélésénél ezért eredeti módszert válasz­tott. Efelől Klára Kubičková mű­vészettörténőszt, a zsűri tagját kérdezzük. •— A zsürl — válaszolja Klá­ra Kubičková — nehéz helyzet­ben volt. Ha az értékélést a nagy mestereknél kezdtük volna — náluk is maradunk. Szokat­lan megoldást választottunk: hét objektíve elismert, évtize­deken át alkotásokkal bizonyí­tó, klasszikusnak mondható al­kotónak a zsürl köszönő levelet küldött, amelyben háláját fejezi ki részvételükért a tárlaton. Részvételükkel lehetővé tették a kiállítás céljának elérését — teljes képet nyújtani a jelenlegi szlovák grafikáról. Az eiső di­jat ezért nem ítéltük oda. A má­sodik díjhoz hozzátettük az el­ső díj öszegét és négyfelé osz­tottuk. Tehát négy második dí­jat osztottunk ki, sorrend nél­kül. Ezeket különböző képzőmű­vészeti törekvések képviselői kapták, úgyhogy lényegében minden irányzat kapott díjat. Igy díjat kapott Eduard Antal, Jozef Baláž, Vladimír Gažovič, Rudolf Sikora. Díszoklevéllel jutalmaztuk Jana Kiselová és Ján Ondriska munkáit. A ke­rületi nemzeti bizottság díját Štefunková—Szabó Erzsébet kapta meg. — A haladást a grafika fejlő­désében tehát úgy értelmeztük — mondotta Klára Kubičková —, hogy a már több éve elért, többé-kevésbé kiegyensúlyozott magas színvonalhoz egyre több fiatal zárkózik fel. Ebből a szempontból felhívhatjuk a fi­gyelmet Vladimír GažoviC mun­káira (Redon úr műhelyében), eredeti, érzékeny, költői mó­don teszi magáévá a témát. Ér­dekesek a most végző fiatalok is, pl. Kamila Stanclová, Igor Rumanský alkotásai. A szlovák grafikai hagyományok eredeti folytatójának mutatkozik Ján Ondriska. Egészében véve kije­lenthetjük, hogy a kiállításon valóban ott van a jelenlegi szlo­vákiai grafika és a kép, ame­lyet nyújt grafikánk helyzeté­ről — hü kép. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a kiállítás átfogó jellege nemcsak helyzetképet nyújt, hanem lehetőséget is je­lentős nemzedékbell, nézetbeli konformációra. Mindemellett élményt nyújtó kiállítás ez. Hi­szen a látogatót a fegyelmezett kifejezésmódon, spontán hangu­lathullámzáson, lírai költészeti hangvételen, expresszív benyo­másokon, csendes elmélkedé­sen és a témakörök, kefejezési módok mindmegannyi fokoza­tán fit sodorja magával ez a tárlat. V.G. és ízig-vérig modern olvas mánnyá teszik mindkét kisre­gényt. Dušan Kužel, a kortárs szlo­vák irodalom egyik tehetséges képviselője először mutatkozik be a magyar olvasónak. A kité ró egyenesek kisregény, amely tulajdonképpen három novellá­ból tevődik össze. Szűkebb meg­világításban a mű a szerelem és a katonaélet gondjait, konflik­tusait mutatja be, tágabb érte­lemben pedig a fiatal lélek első találkozását az élettel. Ivan Olbrachtot, a cseh szo­cialista irodalom úttörőjét meg lehetősen egyoldalúan ismeri a magyar olvasó. A róla alkotott kép kiteljesítéséhez nyújt jó al kaimat a Vándorcirkusz című hosszabb lélegzetű elbeszélésé­nek elolvasása. „Elbeszélésem a kora ifjúságról szól — írja —, a zsendülő korról, amikor az ember még csupa nyugtalan várakozás és vágyakozás, ami­kor keres valakit, akit éveinek átcsorduló érzéseivel eláraszt­hatna. A kamaszkorról, umikor az első veszteségek, az első csapások és az első árulások — az élet nem fukarkodik velük —­aránytalanul jobban fájnak. Jaroslav Hašek Švejkje világ­hírű alkotás, nem kíván különö­sebb kommentárt. Oj magyar kiadását az olvasók széles tá­bora örömmel fogadja. Sok olvasót a letűnt korok és korszakok nagy egyéniségei ér­deklik. A most megjelent új könyvek között, ilyen személyi­ségek életét szép irodalmi igénnyel feldolgozott alkotások is vannak. Majtényi Zoltán Utol­só ítélet című könyvében Mi­chelangelo, valamint a rene­szánsz kori Firenze és Róma iz­galmas, sokszínű életét dolgoz­ta fel. Maria Bellonci könyve, a Lucrezia Borgia a XVI. száza­di Itáliába kalauzolja el az ol­vasót. A regény hősnőjének éle­tét, mivel a gyengébb nemhez tartozott, álszent kora szabta meg. Ö azonban önmaga gondo­lata, őszinte érzelmei szerint akart élni, s ezért tragikus, ki­látástalan ellenálásba kezdett, Szerelem, szenvedés, túlfűtött érzelmek és hű korrajz jellemzi ezt a regényt, amely más orszá­gokhoz hasonlóan nyílván ná­lunk si kedvenc olvasmánnyá válik. Szép kivitelű könyvben jelent meg újra Tolsztoj halhatatlan remekműve, az Anna Karenyi na. Hasonló ízléses külsőben lá­tott napvilágot Heinrích Mann Ronda tanár úr című regénye is. A különböző sorozatok ked­velői ismét új példányokkal gaz­dagíthatják könyvtárukat. A Vi­lágirodalom Remekei sorozat­ban Sinclair Lewis Dosivorth című könyvét adták ki, a nép­szerű Kozmosz Könyvek leg­újabb könyvtermése Végh An­tal regénye, az Egyedül a kas­télyban. Az Európa Zsebköny­vek olvasói ezúttal a fiatal an­gol írónő, Margarét Drable, Ma­lomkő című regényével ismer­kedhetnek meg, amely már szá­mos országban nagy közönség­sikert aratott. S végezetül a jó krimik ked­velőinek is ajánlunk néhány iz­galmas olvasmányt. G. Simeon Az örökös című könyvében gyilkosság után nyomoznak, de ezúttal nemcsak az a fontos, hogy ki a tettes, hanem az író a bűntény felgombolyításával párhuzamosan egy polgári csa­lád ellentmondásait és felbom­lását is ábrázolja. A bűnügyi iro­dalom egyik legkiemelkedőbb mestere, Patrícia Higamith ú| könyvében, A balek-ben ragyo­gó lélekrajzzal a feszültséget fejezetről fejezetre fokozva mondja el egy ügyetlennek lát­szó férfi nem mindennapi ese­ményekkel teli életét. A fiatal olvasók egyik ked­venc írója, Dékány András Csempészek, hősök, kikötők cí­mű regényének Immár ez a har­madik kiadása. A cselekmény Afrika partjain játszódik és fő­hőse a népszerű Turkovich Da­niló kapitány. A felsoroltakból is kitűnik: a választék bő és értékes, s most már az olvasón múlik, hogy könyvesboltjainkban kiválasz­sza a számára legmegfelelőbb könyvet. — y — j 0 EGY SZEMÉLYRE SZÁMÍT­VA 85Q0 márkát fordít 1971-75­ben közművelődési célokra a Német Demokratikus Köztársa­ság. Az eszközök jelentős ré­szét az lsko'al hálózat bővítésé­re használják fel.

Next

/
Thumbnails
Contents