Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-06 / 211. szám, hétfő

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS ÜNNEPI BESZÉDE (Folytatás ai 1. oldalról) % ami döntő fontosságú. Ezért az örömteljes eredmények mind Szlovákiában, mind egész orszá­gunkban mindenekelőtt a mező­gazdaságban, a mi szocialista mezőgazdaságunkban dolgozó emberek munkájának az ered­ményei. Természetesen örülünk annak, hogy sikerült ilyen re­kordidő alatt teljesíteni a gabo­nafelvásárlást, és ezzel bizto­sítani lakosságunk élelmezését, valamint annak, hogy a szövet­kezetekben és az állami gazda­ságokban még olyan tartalékok vannak, amelyekkel tovább dol­gozhatunk. Ebből az alkalomból szeret­nék őszinte köszönetet mondani párt- és állami szerveink nevé­ben az egységes földművesszö­vetkezetek, az állami gazdasá­gok, a felvásárló szervek dolgo­zóinak és mindazoknak, akik részt vesznek a mezőgazdasági termelésben becsületes munká­jukért és ez évi kiváló ered­ményeikért. Ebből az alkalomból ugyan­csak elgondolkodom aíelett az út felett, amit mezőgazdasá­gunk az utolsó 25 év alatt meg­tett, hogy lássuk pozitívumait és negatívumait is. Ha ezt az utat — a háború befejezése óta — jellemezni akarjuk, elmond­hatjuk, hogy ez hazánkban a munkásosztály és a parasztság forradalmi harcának fényes győzelme a kizsákmányolók el­len, a kizsákmányoló rend el­len, elmondhatjuk, hogy a kis­parasztok egyesüléséről szóló lenini eszmék fényes győzelme a szocializmus feltételei között, hogy Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja politikájának fényes győzelme a falvakban és a me­zőgazdaságban. A mezőgazdaság és a mai falu — ez egy másik világ. Ez egy új világ, egy új falu. Mi­lyen volt az a régi világ, amit a mi nemzedékünk még nagyon jól ismer, amelyből elindult, és amire a mai napig sem szűnt meg emlékezni. Ez volt a nagy­birtokosok, a földesurak világa, akik a föld nagyobb részét bir­tokolták és kizsákmányolták a közvetlenül termelőket, a me­zőgazdasági munkásokat stb. Az egyik oldalon a gazdagság, a másik oldalon a kisparasztok a nadrágszíjföldekkel, az állan­dó robottal és nyomorral, és az ebből eredő elmaradottsággal. Még nem is olyan régen ilyen volt az élet egész hazánkban és különösen Szlovákiában ez volt a falusi dolgozók életének jellemzője. Népünk százezrei­nek kellett a határokon túl és gyakran a tengeren túl keres­nie a megélhetést, mivel itt­hon nem találta meg. A munkásosztály, a kispa­rasztok és a mezőgazdasági munkások harcoltak a jobb életért és az akkori rendszer elleni küzdelemben keresték a kiutat a reménytelen helyzet­ből, ahogyan azt több mint 100 évvel ezelőtt a szlQvák költő mondta: „ ... eljön, mert jön­nie kell az ítélet napjának"... Ez a nap elérkezett. Ez volt a nemzeti felszabadító küzdelem, a Szlovák Nemzeti Felkelés, az országunk felszabadulásának az eredménye. 1945—1948-ban a forradalmi küzdelemben a mun­kásosztály, a mezőgazdasági munkások és a kisparasztok le­győzték a kizsákmányoló rend­szert, kisajátították a nagybirto­kokat, a bankokat és a gyára­kat, és kialakították nálunk a dolgozó nép hatalmát. Ez volt az az alapvető és lényeges győ­zelem, amely lehetőséget adott arra, hogy városainkban fel­építhessük az új életet. Természetesen a második, még nehezebb, vagy ugyan­olyan nehéz szakasz várt ránk, nevezetesen a mezőgazdaság szocialista alapon történő át­építése. Nem is olyan régen — 22 évvel ezelőtt —, a CSKP IX. kongresszusán jelölték ki az ehhez vezető utat és rakták le alapjait. Ezt követték a mező­gazdaság szövetkezetesítését célzó első lépések, ez jelentet­te a szocialista nagyüzemi ter­melést célzó átépítés kezdetét. Akik átéltük, mindnyájan tud­juk, hogy kezdetben sok volt a tisztázatlanság, voltak nehéz­ségek és problémák, itt-ott hi­bák történtek, mivel új dolog­ról, forradalmi változásról volt szó. Az embereknek saját ta­pasztalataikból kellett meggyő­ződniük, hogy falvaink szocia­lista átépítése saját érdekeiket szolgálja, hogy az anyagi fejlő­dés, és az életszínvonal emel­kedését jelenti. Az ellenzék szóvivői, akik itt éltek évtize­deken át, azzal ijesztették a kis­parasztokat, hogy a szövetkeze­ti forma borzalmas szerencsét­lenség a falusi nép számára. 1948-ban abban a megtisztelte,, tésben sészesültem, Íiogy az ak­kori nyitrai kerületben mint a Nemzeti Front vezető jelöltje vehettem részt a választásokon. Jártuk a falvakat a kerületben, így pl. az egyik faluban Mjar­tan elvtárssal, akit itt látok az emelvényen, nagyon forró es­tét éltünk 6t, amikor az ellen­zék megtámadott bennünket: „Kolhozokat akarnak csinálni és szövetkezetesítik a nőketl" A mezőgazdasági termelés szö­vetkezetesítésének forradalmi gondolatát, amit a Szovjetunió kezdett megvalósítani, nálunk a burzsoá propaganda és mind­az, ami e propagandát szolgálta, éveken át annyira rágalmazta, hogy igen sok ember nem látta világosan a célt. Sőt, egy szlo­vák püspök brosúrát Irt, amit minden faluban elolvastak, s amelyben a kolhozokat nem­csak gazdasági téren rágal­mazta, hanem azzal Ijesztgette az embereket, hogy csajkával járnak majd az ételért, ahogy valamikor az irgalmas rendi szerzetesekhez jártak a legsze­gényebbek, hogy a nőket jegy­re osztogatják, és a gyermeke­ket úgy választják majd el né­hányhetes korukban az édes­anyjuktól, mint a kisborjakat. Ezért az emberek várták, és természetesen igen sokan ag­godalommal és zavartan, hogy mindebből mi lesz. Mert a kis­paraszt a nyomorgó élet elle­nére, annak ellenére, hogy ván­dorbotot kellett fognia, kis da­rab földjében látta az egyet­len biztonságot, a megélhetés egyetlen forrását. Ma, 22 év után a parasztság az egész országban saját ta­pasztalataiból ismeri és látja a mezőgazdaság nagyszerű ered­ményeit, falvaink és minden mezőgazdasági dolgozó szociá­lis-kulturális színvonalának emelkedését, a parasztság, a szövetkezeti tagság, a földmű­velő emberek társadalmi hely­zetét. Látják a mezőgazdaság szocialista formáinak győzelmes felfelé ívelését, s az egységes földművesszövetkezetek ma már annyira magától értetődj­ek falvainkban, hogy ezek nél­kül igen sok dolgozó el sem tudja képzelni a falut. A mezőgazdaság fejlődéséről számos meggyőző számadatot és tényt lehetne közölni. Ezeket mindnyájan isinerik, ezért csak néhány alapvető adatot is­mertetek. Az utóbbi tíz évben közel 10 mázsával nőtt a gabo­na hektárhozama. Ezt a tíz má­zsát könnyű kimondani, de aki a földön dolgozik, tudja, hogy mire van szüksége a földnek, hogyan kell megszervezni a munkát, az emberek és a gépek munkáját ahhoz, hogy egy má­zsával nőjön a hozam, még kedvező időjárás esetén is. Eb­ben az évben a történelem folyamán első ízben érjük el országos méretben a több mint 8 millió tonnás gabonatermést. Ez nem csekélység. Nem va­gyunk önellátó ország, behoza­talra szorulunk. Természetesen minél inkább behozatalra szo­rulunk gabonából és más élel­miszerből, annál kevesebbet ru­házhatunk be és annál keve­sebb más cikket hozhatunk be a lakosság számára. Ezért olyan rendkívül értékesek az idei eredmények. Szocialista mezőgazdaságunkba sok milli­árd koronát fektetünk. Az utóbbi évtizedben a mezőgazda­ságban több mint kétszeresére nőttek az alapvető termelési alapok. Az, hogy az állami be­ruházási politika ísn nagy gon­dot fordít a mezőgazdaságra, meghozza azokat az eredmé­nyeket. amelyekről már beszél­tek és írtak, ,s amelyeket végül saját maguk is ismernek, mi­vel ezek az eredmények nagy­részt az önök érdemei. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ebben az évben nemcsak a gabonatermesztésben, hanem az állattenyésztésben is kedve­ző eredményeket érünk el. Nőtt az állatállomány, túltelje­sítik a felvásárlási tervet, s ennek eredményét állampolgá­raink asztalán láthatjuk. Azt mondhatjuk, hogy ebben az év­ben nagyjából semmiféle, ko­molyabb probléma nem volt a lakosság húsellátásában, és ez természetesen: mezőgazdasági termelésünket dicséri. Túltelje­sítik a tervet a baromfitenyész­tés szakaszán és a tojásfelvá­sárlásban is. A közelmúltban a kormáný a párt vezetőségé­nek . jóváhagyásával csökken­tette a tojás árfcit, úgyhogy ma nincs olyan ember, aki ne vá­sárolhatna megfelelő mennyi­ségben alapvető élelmiszere­ket. A mezőgazdaság ez évi ered­ményei nagyon örömteljesek. Nekünk azonban előre kell néznünk. A CSKP XIV. kong­resszusa, amely egész társadal­munk számára kijelölte a fej­lődés programját a legközeleb­bi időszakra, hangsúlyozta a mezőgazdaság szerepét, ered­ményeinek és feladatainak fon­tosságát az elkövetkező évek­ben. Arra törekszünk, hogy szüntelenül biztosítsuk és nö­veljük lakosságunk életszínvo­nalát. Az anyagi termelés min­den része — az ipar, a mező­gazdaság, az építőipar stb., kö­teles ehhez saját művével hoz­zájárulni. Ezért az ötéves terv­időszakban a mezőgazdaságra is igényes feladatok várnak. Csehszlovákia a nagy intenzi­tású termeléssel rendelkező fejlett államok közé tartozik. Az eddig elért szint jó, de még éppen elég lehetőség van arra, hogy Javítsuk, hogy keressük a mezőgazdaság további fejlő­désének új formáit és módsze­reit. .A következő öt évben a mezőgazdaság szakaszán több mint 50 milliárd korona beru­házás realizálását tervezik. Ez nem kis összeg. Az a célja, hogy tovább emelje és növelje e szakágazat műszaki és álta­lános színvonalát, hogy több élelmiszeripari terméket juttas­son a dolgozó ember asztalára. Keressük a szövetkezetek együttműködésének magasabb formáit is, hogy a korszerű eszközöket teljes mértékben ér­vényesíthessék és kihasznál­hassák. Sok a fogyatékosság is. Tud­juk, hogy a szövetkezeti dolgo­zók nehezményezik a gépek, a pótalkatrészek és más gyártmá­nyok hiányát. Ezeket a kérdé­seket — azt az adósságot, ami­vel iparunk tartozik a mező­gazdaságnak — fokozatosan fogjuk megoldani. Minisztériu­maink. tudományos és párt­munkásaink már dolgoznak a mezőgazdaság fejlesztésének komplex programján. A párt Központi Bizottságának egyik közeljövőben megtartandó ülé­sén átfogó módon akarunk fog­lalkozni mezőgazdaságunk problémáival, és további nagy­szabású fejtfirtécérmk kérdéseí­vel Falvaink és a fal-isi dolgozók szociális és kulturális felemel­kedésével kaocsolatban nem naivon kel! biznnvsatní. meny­nyire megváltozott az élet, ho­gyan élnék ma a parasztok, a szövetkezeti és t"rvéb dolgozók a falvakban, a 25 év előtti viszonyokkal tísszehasonlítva. A szövetkezeti oarasztság és az állami gazdaságok dolgozói­nak keresete megközelíti az Ipa­ri bérszintet, ami va'amikor nem volt nl^an ep'S'wH A k"lönb­séfí né»m vitt A falusi lakásépítéssel kapcsolatban tudjukj, hogy £7»ir "iár nem há­zalt, most már olyan villákat építenek, amif sok.városi lakos megirigyel, iTmrqriúsjy az_él£l­miszerellátás is lényegesen ma­gas színvonalat ért el. habár ezen a téren még van mit 1a­vítani. Az öree emberekről va­ló gondoskodás és ellátásuk, ami a falvakban mindig nagy probléma volt, szintén ielentő­sen javult, és azok az intézke­dések. amelveket az ősz folya­mán hozunk! ugvancsak gon­dolnak a falusi öregekre ls. Felnőnek az új emberek, az új káderek. Bármely falubán láthatják hány ember tanul a szakiskolákon, hány fiatal jár a különböző típusú iskolákba és a főiskolákra. Általában megállapítható, hogy a falu és a város, az ipari és a mezőgaz­dasági termelés közötti különb­ség fokozatosan megszűnik. Ma már nagyon nehéz megmonda­ni, hol jobb az emberek élete, a városban, vagy a faluban. Igaz, kiabálnak itt is, ott Is, és egy ideig még hangoskodni fognak azért, hogy számoljuk fel a fogyatékosságokat. De ažt a szakadékmély különbséget, ami előzőleg volt, már jjem láthatjuk, és a falvak lakosai nagyon rendes körülmények kö­zött élnek. Politikailag ez a fejlődés abban is megmutatko­zott, hogy falvaink a szocialis­ta társadalom szilárd részei maradtak és az 1968—69-es megrendülések sem érintették őket különösebben. A falu tel­jes mértékben támogatja a szo­cialista építés politikáját. Általában elmondható, _ hogy az 1971-es év politikailag és gazdaságilag is eredményes esztendő. Pénteken vitattuk meg a Központi Bizottság el­nökségében- a gazdasági fejlő­désről szóló összesítő jelentést. Megállapítható, hogy az első hét hónapban a tervet túltelje­sítik, és egész népgazdaságunk nagyon pozitív irányban fejlő­dik. Nagyon figyelemre méltó eredményeket érnek el mind a mezőgazdaságban, mind az iparban, mind az építőiparban és egyéb szakaszokon. Úgyszól­ván naponta kapjuk a jelenté­sekét, amelyek beszámolnak az emberi kezdeményezés jelentős eredményeiről. Az ostravai és az észak-csehországi bányászok megdöntik ä világrekordokat, és terven felül több millió ton­na szenet adnak a népgazda­ságnak. Hasonló a helyzet más szakaszokon is. A kezdeménye­zés kiváló eredményeket hozott az építőipaiban, amelynek szin­tén megvoltak a saját problé­mái. A lakások most gyorsabb ütemben épülnek, és ha sikerül ezt az ütemet tartania, számít­hatunk arra, hogy az év vé­géig túlteljesítjük az igényesen tervezett 100 000 lakás építési feladatát, ami új otthonokat jelent az emberek számára. Ismét leszögezzük, hogy nem akarjuk a helyzetet csak di­csérni. Tudjuk, hogy vannak fo­gyatékosságok és egyre na­gyobb gondot fordltunk felszá­molásukra. Azonban ennek el­lenére látnunk kell népgazda­ságunk ez évi fő pozitív irány­vonalát. Ebből ered, hogy né­pünk elégedett, mindennapi élete biztonságos, hogy távla­tokat lát maga előtt, hogy bí­zik szocialista társadalmunk politikai rendszerében. Azon­ban nem elégedhetünk meg az eddig elértekkel. Tovább kell fejleszteni a dolgozók kezde­ményezését, tovább kell harcol­ni az ez évi tervteljesítésért népgazdaságunk minden szaka­szán. Szeretném néhány szóval vá­zolni, milyen volt parasztsá­gunk társadalmi helyzete ha­zánkban. A munkásosztály és a parasztság forradalmi küz­delmében alakult ki e két dön­tő fontosságú társadalmi osz­tály szilárd szövetsége. A mun­kásság és a szövetkezeti pa­rasztság szövetsége szocialista államunk alapja. Ezért a szo­cialista demokrácia eszméjét, a munkás-paraszt szövetség bázi­sát a többi társadalmi réteggel együttműködve kell fejleszte­nünk, és minden szakaszon kö­vetkezetesen érvényesítenünk. Egységes földművesszövetkeze­teink alapja a szövetkezeti de­mokrácia, a belső demokratikus döntés eszméje. Ezt az eszmét kell fejleszteni minden szövet­kezeti tag aktív részvételével a mindennapi gyakorlatban. Ipari és más termelési dol­gozóink milliói közvetlenül vesznek részt a nagy termelé­si egységek irányításában és igazgatásában. Azt a demokra­tikus eszmét, amelynek alapján dolgozóink részt vesznek a ter­melés irányításában, szintén el­torzították. s ezért fejlődnie kell, hogy az emberek érdekel­tek legyenek az ügyekben, és együttesen határozzanak az alapvető kérdésekben. A dol­gozó ember, a paraszt, a mun­kás és a többi réteg hatalmá­nak legfőbb kifejezési formája az, hogy a nemzeti bizottságok révén, továbbá a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács és a Szövetségi gyűlés révén köz­vetlenül részt vesz a közigaz­gatásban. Azt akarjuk, hogy a munkás, a paraszt, a dolgozó ember ezeken át és a szocia­lista demokrácia számos más formájának segítségével köz­vetlenül vegyen részt politi­kánk alakításában, megvalósí­tásában és ellenőrzésében, és természetesen a gazdaság fej­lesztésében is. Ez a demokrá-. ciának a legtágabban értelme­zett formája, amivel a dolgozó ember a történelem folyamán valaha is rendelkezett. Ezt kell állandóan tökéletesíteni, megtisztítani a felmerülő nega­tív elemektől. Azért beszélek erről, íriert — mint tudják — ősszel szeret­nénk megtartani a képviselővá­lasztásokat. Nem arról van szó, hogy csak formális aktust hajtsunk végre, vagy formáli­san hagyjuk jóvá a kommunis­ta párt, a kormány, a Nemzeti Front stb egész politikáját, ha­nem arról, hogy állampolgára­ink milliói elkötelezetten gon­doskodjanak arról, , hogy az ügyek intézése a községekben, a járásokban, a kerületekben, nemzeti köztársaságokban, az egész országban valóban a dol­gozó nép legjobb képviselőinek kezébe kerüljön, hogy' az ál­lamügyeket a nép érdekeinek és szükségleteinek megfelelően irányítsák és vezessék. A még előforduló minden fo­gyatékosság ellenére elmond­hatjuk, hogy 20—25 év alatt megoldottuk a főbb osztály­problémákat, különösen a mun­kásság, parasztság és a többi réteg szociális problémáit. Megoldottuk a nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolatainak problémáit, amelyek a múltban •ugyancsak súrlódásokat idéztek elő és gyengítették orezágun­kat. Államunk födera v elren­dezése, amely betetőzte a cse­hek és a szlovákok kapcsolatá­nak fejlődését, és rendezte a többi nemzetiséghez fűződő kapcsolatok kérdését, ma már realitás, tehát elmodhatjuk, hogy nálunk teljesen egyenjo­gúak a cseh és a szlovák nem­zet tagjai, valamint a hazánk­ban élő nemzetiségek tagjai. És ennek következtében a szocia­lista Csehszlovákia határain belül sokkal szilárdabb nemze­teink és nemzetiségeink egy­sége. Tisztelt barátaim, a világon nincs nyugalom. Mi aránylag nyugodt környezetben élünk, habár sokféle probléma volt körülöttünk ls- Azonban lát­nunk kell, hogy a bolygón küz­delem folyik a problémák bé­kés megoldásáért, a haladó jel­legű fejlődésért ebben az egész osztályszempontból megosztott világban. Néhány nappal ez­előtt fogadtam a VDK nemzet­gyűlésének küldöttségét. Hosz­szabb ideig beszélgettünk az elvtársakkal. Náluk évek óta véres háború folyik. A vietna­mi munkások, parasztok, a sze­génység szintén arra vágyott, hogy saját érdekeinek megfe­lelően rendezze a viszonyokat hazájában, hogy megoldhassa problémáit és fejleszthesse or­szágát. Ez ideig azonban az amerikai katonaság véres, kí­méletlen háborút folytat a viet­nami nép ellen. Másutt ls van­nak nyílt háborús tűzfészkek, mint pl. a Közel- és a Közép­Keleten. Ezekre a nemzetközi kérdésekre is figyelnünk kell. Az, hogy Európában békében élhetünk, hogy itt 25 év óta nem volt háborús konfliktus, az mindenekelőtt a Szovjetunió békepolitikájának, a szocialista tábor békepolitikájának az ér­deme. Ezért minden alkalom­mal hangsúlyozom, hogy né­pünk ne feledje: nyugodt éle­tünket, népeink szabadságát, államunk biztonságát és függet­lenségét a Szovjetunióhoz, és a testvéri szocialista országok­hoz fűződő barátság és szövet­ség biztosítja és védelmezi. Tisztelt barátaim, befejezésül még egyszer köszöntöm önöket és Csehszlovákia .valamennyi mezőgazdasági dolgozóját. A mezőgazdaságban elért eredmé­nyek felett érzett büszkeséggel, biztonságérzettel és optimiz­mussal Indulhatunk a további munkás évekbe, dolgozhatunk társadalmunk fejlődéséért, élet­színvonalunk emeléséért, né­pünk Jólétéért és boldog életé­ért Dicsőség és hála mezőgaz­daságunk valamennyi dolgozó­jánaki Éljen drága hazánk, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság! Éljen a Szovjetunióhoz és a testvéri szocialista országokhoz fűződő örök barátságunk! Éljen dolgozó népünk vezére — Csehszlovákia Kommunista Pártjai 1971. IX. B.

Next

/
Thumbnails
Contents