Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-05 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

TŰNŐDÉSEK HIDEGVÉR Az egyik angol polgár vidékre utazik és olyan helyre érkezik, ahol át kell kelnie a folyón. Beszáll a ladikba, de látva, hogy a folyó örvényes, így szól á révészhez: — Mondja csak, barátom, nem veszett el még senki sem ebben a folyóban? A révész hidegvérűen feleli: — Senki. A múlt héten belefulladt a bátyám is, de másnap kivetette a víz... BÍRÓSÁGON bíró Aki valamit tíz szóval is el tud mondani és húszszal mondja el, az egyéb aljasságokra is képes. Gőg nélkül is lehetsz tudós. Az asszonyok csak egyféleképpen tudnak bennünket boldoggá tenni, ie harmincezer módját ismerik annak, hogyan tegyenek boldogtalanná. Sokan azért törik magukat kitüntetésekért, hogy maguknak is bizonyítsák: ök valóban kiváló emberek. Mindig van annyi erőnk, hogy elviseljük mások szenvedéseit. Kimondják a válást. A megkérdezi a gyerektől. — Pistike, te kihez akarsz menni? A papához, vagy a mamihoz? A fiú gondolkozik, majd így válaszol: — Akié lesz a televíziói NŰI DOLGOK — Hm, mindjárt gondolhattam volnál Nő fii a volán mellett! (V. Hlavín karikatúrája) SZÖVEG NÉLKÜL (Urzica — Románia) ELETE Egy andalgó ifjú párt késő este a sötét mellékutcán megtámad egy álarcos férfi: — Pénzt vagy életet — kiáltja, s revolvert szegez a férfira. Mire a férfi: — Menj az úrra), Verácskám, hiszen tudod, szerelmem, te vagy az életem . .. DIVAT Egy áruházban: — Mondja, divatos ez a blúz, amit ajánl? — Ez, kérem, a )egújabb párizsi divat. — És nem fakul ki? — Ez? Három éve süti a nap a kirakatban és egy árnyalattal sem lett halványabb. BÓK Mark Twain vacsora közben Így bókolt asztaltársnöjének: — ön igazán elbűvölő. — Sajnos, én nem viszonozhatom hasonlóval az ön bókját — mondja hűvösen a hölgy. Az író mosolyogva jegyezte meg: — Tegyen úgy, mint én: hazudjon! SZÉGYELLÖS TAPASZTALAT — Idővel, kisfiam, rájössz, hogy vannak jó nők és vannak rossz nők, és néha a rossz nők nagyon jó nők... (Nebelspalter) HANGVERSENY — Cgje megmondtam, hogy ne üljünk az első sorba ... (Schwott Gyula rajza) GYEREKÉSZ Két gyerkőc arról beszélget, hogy kinek van bátrabb édesapja. — Az enyém a legbátrabb! — mondja Sanyi. Hallottal már az Atlanti-óceánról? — Igen. — Nahát, a papám azt a hatalmas tengert egyedül átúsztál —• Az semmi — feleli Pisti. És te hallottál már a Holt tengerről? — Persze. — Hát tudd meg, hogy apu azt egyedül ütötte agyon! KÉRDÉS Jancsi hazajön az iskolából: — Apu, ma azt tanultuk az iskolában, hogy a Föld gömbölyű. Honnan tudják ezt az emberek? — Honnan, bonnan. hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni! Hát még sohasem láttál glóbuszt? A mama heves szemrehányásokká! korholja hajnalban hazatérő, s elég megviseltnek tűnő leányát: — Ilyenkor kell hazajönni egy rendes, tisztességes lánynak? — Nem rajtam múlott, mama — mentegetődzik a leány. — A fiúk eldugták valahová a ruhámat, s anélkül mégsem jöhettem ki az utcára ... MUTATVÁNY A cirkusz porondján izgalmas mutatvány játszódik le: egy csinos, fiatal idomárnő, fogai közt egy kockacukorral, besétál az oroszlánketrecbe, odatartja a száját az oroszlán elé, s az ügyesen kiveszi fogai közül a cukrot. A mutatvány végén a cirkusz igazgatója így szól a közönséghez: — Hölgyeim és uraim I Egész esti bevételünket odaadjuk annak, aki ezt a produkciót meg meri csinálni önök közül! — Én megcsinálom — szól egy izgatott férfihang a karzatról. — De előbb vigyék ki az oroszlánt! ITTAS Az ittas Cicvarek elesik egy sötét lépcsőházban és legurul a lépcsőn. Szerencsétlenségére eltörik a zsebében lévő whyskis üveg. Nedves ujjait tapogatva, halkan mormolja maga elé: — Remélem, vér! RÉMTÖRTÉNET Egy ijedős asszonyka éjnek idején nem mer átmenni a temetőn. MegkéT egy sétáló férfit, kísérje el. Miközben a sírok között ballagnak megszólal az asszony: — Tudja, nagyon félek egyedül errefelé. A férfi megértően bólogat: — Teljesen megértem önt, asszonyom. Én ls nagyon féltem, amíg éltem ... MAI KOZLEKEDES I . ' — Köszönöm, de nem szállok be, mert nagyon sietek. ., (Punch — Anglia) Két korona húsz fillér Kérem, engem ütödöttnek néznek. Nem mondom egy szóval sem, hogy alaptalanul, de ez még senkit nem jogosít fel arra, hogy engem átverjen, átrázzon, vagyis előre megfontolt nyerészkedési szándékkal becsapjon. Pedig ez történt könyörgöm a közelmúltban az egyik nagyon elegáns, bratislavai osztályon felüli étteremben, ahol nagyon szerény és nagyon drága ebédemet fogyasztottam. Persze ne tessék azt gondolni, hogy én valami nagyképű pasas vagyok, akt csak osztályon felüli étteremben tartja elfogyaszthat ónak a szerény, de drága ebédet, mert én kérem a házi kosztot szeretem és ha szeretteim éppen külhonban tartózkodnak, akkor legszívesebben egy betyárcsárdá ban falatoznék, de safnos szeretett városomban betyárcsárda nincs. Még az a szerencse, hogy lebuj aztán van dögivei, de ott táplálkozzon a rebi halál. Tehát elfogyasztottam szerény, de drága ebédemet és felszólítottam az illetékes dolgozót, legyen szíves kiszámítani mit kóstál az elfogyasztott táplálék- A fizetőpincér számolt, írt, aláhúzott, újra számolt és én szó nélkül kifizettem a végösszeget. Később viszont megállapítottam, hogy ket korona húsz fillérrel becsapott, két korona húsz fillérrel többet számolt. Ne tessék azt mondani, hogy több is veszett Mohácsnál, mert ott kérem a jelenlevők nem ebédeltek, hanem dulakodtak, ott nem is volt jelen a szóban forgó fizetőpincér, mert ha jelen lett volna, akkor nyilván még több is veszett volna Mohácsnál. Ezen kívül a mohácsi csatatér egy istentelenül nagy kopár térség volt, ott mindenki számított arra, hogy megvágják, de ki hallott olyat, hogy az embert egy cifratükrös, üvegcsíilárokkal világított, osztályon felüli étteremben vágják meg?! Emellett ez a fizetőpincér rrég csak nem ts török, tehát nem tarthatott engem hitvány gyaurnak, akit minden igazhivő muzulmán köteles megvágni! Kérem, csupán annyi történt, hogy ez a fizetőpincér megnézett engem, látta azt a naiv, butuska képemet és elhatározta, hogy megvág. Talán még töprengett is afelett, hogy mennyivel csapjon be, gondjai voltak miattam és csak az a szerencsém, hogy szerény ember, hogy csak két korona húsz fillérrel csapott be, mert az az elve, hogy a „kis hal is hal". Nagyon szeretem ezt a drága ló, szerény fizetőpincért! PÉTERFI GYULA