Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-05 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

f r iflIABSAIIOBDL ÁLOM ÉS VALÓSÁG Ejup Celik elfogadta az ajánlatot. Otthagyta Ankarát. 535 dollárral zsebében elindult Dániába. A testvére már hosszabb ideje egy dán üzemben dolgozik. Öt is felvették. Csak 14 napig volt munkában. Kidobták. Egyik hónap a másikat követte. Celik egy szót sem tud dánul, csak mutogat, gesztikulál, de minden igyekezete hiábavaló. Testvére már dánul is ismeri a „munka" szót. S ezért az utóbbi időben ó sem dolgozott, hanem megpróbált Celiken segíteni. Minden nap sorra járták az üzemeket, de a válasz mindenütt egyformán hangzott — nincs. Ejupnak Törökországban családja van. Pénzt akart hazaküldeni. Ma már több mint ezer dollár az adóssága. Inkább nem is fr haza, hogy reménytelen helyzetéről ne kelljen beszámolnia. Van ugyan munka- és tartózkodási engedélye, de Dániában csak tengődik, vegetál. A, barátoknál, vagy olcsó szállodákban alszik. Szobát mindig csak egy éjszakára vesz ki és már korán reggel indul munka után. Nemsokára letelik az ott-tartózkodásl engedélye, s aztán kénytelen lesz viszszatérni Törökországba. Viszont szívesebben találna valamilyen munkát és dolgozna négy-öt évig, hogy legalább adósságait kiegyenlíthesse. Dániában ma már több mint ezer a munkanélküli „vendégmunkások" száma. Számuk egyre nő, de a munkaügyi miniszter hallani sem akar a külföldi munkások beáramlásának a megszüntetéséről. A Munkaadók Szövetségének igazgatója, Arne Lund így vélekedik: „A piac és a gazdasági követelmények törvényei nem lehetnek tekintettel a szociális problémákra. Vigyáznunk kell. hogy a külföldi munkások érdekében a munkaadókat túlságosan meg ne terheljük szociális követelésekkel. Ez elsősorban a vidékről városba vándorló munkásainkat sújtaná a legérzékenyebben' . Kicsit másként látja a dolgot az „Ember az embernek" nevezetű szervezet elnöke, Kund Damgaard: „A vendégmunkások nagy száma kétségbeejtő körülmények között él. Nagyon sokan közülük egymást felváltva járnak aludni, hogy egyáltalán valamennyire kipihenhessék magukat. Természetes, hogy legalább az elszállásolásukról kell gondoskodnunk". Vendégmunkásra a legrosszabb foglalkozások várnak, mert mindent meg kell neki mutogatni, hogy mit és hogyan csináljon. Nem értik a biztonsági intézkedéseket sem, s ezért gyakran éri őket baleset. Az orvos könnyen felismeri, ha az ujja eltörik valamelyiknek, vagy hasonló sérülés éri, de nehezebb a dolga a más jellegű betegségekkel. — „Csaknem úgy dolgozunk, mint az állatorvosok" — panaszolja egyik orvos. — „Legtöbben közülük nem tudják megmondani, hogy hol és mi fáj..." Anne Anderson, szociális dolgozónő tett néhány figyelemre méltó javaslatot. Eszerint a munkaadók kötelesek lennének a vendégmunkásoknak előre meghatározott időre munkát és szállást biztosítani. Minden munkás viszont előre kötelezné magát, hogy esti iskolákon naponta két órát a dán nyelv és a helyi szokások tanulásának szentel. Anne Anderson megjegyzi viszont, hogy „hiába tesznek javaslatokat, ha azokat a hatóságok figyelemre sem méltatják". (BERLINGSKE TIDENDE) ÚJ HÍD AZ ELEM A hatalmas méretű drezdai városfejlesztési program keretében befejeződött a három kilométer hosszú összekötő út építése, amely a város pályaudvarától a központig vezet. Ennek keretében építették meg az NDK legnagyobb új hídját az Elba fölött. A 375 méter hosszú hidat háromműszakos munkával két esztendő alatt fejezték be. (NBIj A KEPESLAPOK „SZEXUÁLIS NEHÉZSÉGEI" Az idei év első hat hónapjában erőteljesen csökkent a legkülönbözőbb fajtájú, és az utóbbi években a lappiacot elárasztó, rengeteg meztelenséggel tarkított szex-lapok példányszáma. Túl korai lenne még az úgynevezett szex-hulláin végéről beszélni, mindenesetre ebben a vonatkozásban a filmek terén is változás rajzolódik ki. Eltekintve a romantikus „Love Story" sikerétől, a bécsi filmprogram is nagyon erkölcsös képet mutat; kivéve persze néhány filmszínházat, amely a csípős kosztra specializálja magát. Az NSZK-ban megjelenő „Textintern"-ből azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a „Neue Revue" című lap, amely a többi érintett képeslaphoz hasonlóan Ausztriában is kapható, január és június között kénytelen volt 121000 olvasójától búcsút venni. Az olvasók nyilván megunták, hogy a lap minden egyes példányában átlagosan 50 meztelen nőt nézegethettek. A „Wochenend" és a „Sexy", mindkettő a Bauer-kiadó lapja, és az emberiség első számú témájával foglalkozik az első sortól az utolsóig, kénytelen volt ugyancsak hatalmas példányszám-csökkenést elkönyvelni: az első 218 900, a másik 95 150 példánnyal kisebb számban fogyott. S nemcsak arról van szó, hogy a naivan összeállított meztelenkedésre úntak rá az olvasók, hanem az idei évben az igényesen előállított és drága „Jasmin" is csak 22 230 olvasóval kevesebbnek illatozhat, mint az előző évben. Egyébként ennek a lapnak a szerkesztőségében már reagáltak erre, és a következő számokban fájdalmasan csökkentik e kedvenc témájukat. Nem nagyon segít már a szex és a baloldali társadalombírálat összekapcsolása sem, ami megmutatkozik abban, hogy 17 520 példánnyal csőkkent az ezt a keveréket produkáló „Konkrét" című folyóirat olvasóközönsége ls. Fájdalmas olvasói érdektelenséggel találkoznak azok a képeslapok is, amelyekből koncentrált érzelgősség csepeg, és túlnyomó részt monarchiákkal, levitézlett uralkodókkal, valamint az előkelő társaság pletykáival foglalkoznak. Csupán a „Bunte Illustrierte" hat hónap alatt 78 000 olvasóját siratja. A Soraya és Fabiola lobogója alatt bátran vitorlázó lapocskák mindent öszszevetve félmillió olvasót vesztettek. Állta a sarat ezzel szemben a „Stern", amely messzemenően lemond az uralkodóházakról és a filmsztárokról, és politikai súlypontú, elkötelezett publicisztikával szolgál. Ennek a képeslapnak az abortusz-törvény elleni hadjáratával sikerült példányszámát 50 000-re növelni. A lapok erdejében a szexvihar csökkenésére utal az is, hogy teljesen eltérő témájú folyóiratok növelték példányszámukat, ami arra mutat, hogy a szex nem állandó koszt, és az embereket más kérdések is érdeklik. (DIE PRESSE) A KONVERGENCIA-ELMÉLET HÁTTERE Az ún. konvergencia-elmélet az űj polgári Ideológia legjelentősebb jelenségeihez tartoslk. Az utóbbi 10—15 évben e koncepció újabb és újabb változataival találkozhatunk. A legkülönbözőbb tudományágazatok képviselői: filozófusok, közgazdászok, szociológusok, jogászok, történészek, műtörténészek, sőt a természet és műszaki tudományágak képviselői is hozzájárulnak a konvergencia-elmélet tökéletesítéséhez. A konvergencia-elmélet lényege azonban minden lehető változata ellenére is nagyon egyszerű: hirdetőt állítása szerint a kapitalista és szocialista társadalmi rendszer között még fennálló különbségek a jövőben eltűnnek és egy új „hibrid" társadalom alakul majd ki. Azzal érvelnek, hogy mind a kapitalista, mind a szocialista államokban rohamos fejlődésnek indult az Ipar, a lakosság összetételét tekintve állandóan növekszik az értelmiségiek száma, mindkét oldalon egyre fontosabbá válik a termelés Irányításának problémája stb. A szocializmus és a kapitalizmus már állítólag közelednek egymáshoz. Mindkét világrendszer — mint azt a Business Week című amerikai hetilap megállapítja — „állandóan közeledik egy bizonyos középpont felé", s ezzel a fejlődéssel párhuzamosan ,,a kommunisták kevésbé kommunistákká", hason lóképpen „a kapitalisták kevésbé kapitalistákká" válnak. Ha jól megfigyeljük a polgárt Ideológia utóbbi évtizedekben bekövetkezett fejlődését, láthatjuk, hogy a konvergencia-elmélet új alapvető elemekkel gazdagodott. Még nem olyan régen volt, araikor a nyugati világ hallani sem akart a szocializmusról, amikor azt csak „totalitarizmus"nak, vagy „önkényuraloménak nevezte, amely alapjában öszszeegyeztethetetien a „szabad világ'' polgári demokráciájával. Most már kevesebbet beszélnek a szocializmus megsemmisítéséről, de annál többet a kapitalizmussal való összeolvadásáról". A konvergencia-elmélet tehát a szocializmusnak tett Ideológiai engedmény, amelyre a polgári ideológiát a történelmi fejlődés szükségszerűsége kényszerítette. Ez a megállapítás nemcsak a konvergencia elmélet alaptételére vonatkozik, de változatainak a konklúzióira ls. E teória szerzői ugyanis olyan Időszakban dolgoznak, amikor a marxista—leninista tudomány tanításai már a legszélesebb körökben elterjedtek, még ha néha felületes és vulgarizált formában is. Nem véletlen tehát, hogy sok „divatos" elképzelés magán viseli a történelmi materializmus egyes tanításai vulgarizált és lrányzatos átköltésének a bélyegét. Milyen polgári csoportok érdekelt szolgálja a konvergencia-elmélet? Ha Jobban megvizsgáljuk e kérdés fejlődését, világosan kitűnik, hogy az elmélet elődei kispolgárt reformisták és jobboldali szociáldemokraták voltak a már közismertté vált „harmadik utas" elméletükkel, mely a háború utáni években a „demokratikus szocializmus" hírhedt doktrínában jutott kifejezésre. Az 50-es években a polgári liberálisok átvették a „harmadik utas" gondolatot, mégpedig azzal a megfontolással, hogy a kapitalizmusnak alkalmazkodnia kell a jelenkor mégváltoztathatatlan fényeihez, mert ez fennmaradásának egyedüli feltétele, nem pedig e változtathatatlan tények likvidálására való törekvés, mert hasonló kísérletek a kapitalizmus számára katasztrófával végződhetnének. £ppen a liberálisok köréből kerültek kl a mai konvergencia elmélet első szerzői. A konvergencia elméletnek ma már a liberálisoknál hatalmasabb pártfogói is vannak: Ide sorolhatjuk pl. a monopolista burzsoázia „mérsékelt" szárnyát, mely biztosan nem túl sok rokonszenvet tanúsít a kommunista eszmék iránt. E szárny igyekezete szintén a „kommunizmus megsemmisítésére" Irányul ugyan, de világosabban látja a reális erőviszonyokat, mint a szélsőjobboldali szárny — a szélsőséges erőkkel szemben (világháború) előnyben részesíti a gazdasági, politikai és Ideológiai jellegű „békés" eszközöket. Ezek a körök megpróbálják gyengíteni a szocializmus pozícióit, de mind a mai napig még nem találtak olyan megbízható módszert, mely nem járna halálos kockázattal. Mivel Ilyen kockázat vállalása számukra kétes kimenetelű lehetne, céljuk elérése érdekében más eszközökhöz kelt folyamodniuk — többek között Ide tartozik a szocializmus és a kapitalizmus állítólagos szükségszerű közeledésének a hirdetése ls. A nagytőkések számára a konvergencia-elmélet csak eszköz a szocializmus elleni harcban, eszköz a szocializmus „szétzúzására". Mikor a szocializmus közvetlen likvidálására tett kísérletek már csődöt mondtak, szeretnék, hogy a szocializmus a nagytőkések „baráti ölelő karjaiban" „lehelje kl lelkét". Másrészt a konvergencia-elmélet az Ideológiai csalás szerepének eszközét is betölti; a kapitalista világ közvéleményét Igyekszik meggyőzni, hogy a kapitalizmus helyes irányban fejlődik, hogy erőteljesen törekszik a szocializmussal való közeledésre. Tehát ez sem más, mint a kapitalista társadalmi rendszer megmentésére tett kísérlet, a kapitalizmus konszolidálását célzó törekvés, hogy aztán egyesült erővel a szocializmusra nyomást gyakorolhassanak, hogy a szocializmust az űn. kölcsönös engedmények alapján fokozatosan alapelveinek feladására kényszerítsék. Végül a konvergencia-elmélet a szocialista államok közvéleménye eszmei síkon történő lefegyverzésének ls az eszköze: szándékuk megrendíteni népeink szocialista eszményekbe vetett hitét, s a szocialista alapelvek feladását cálzó „kompromisszumok" keresésére csábítani. Ide tartozik a „hidak építésének" doktrínája is a kapitalista és a szocialista államok között, melyet a hatvanas években Johnson volt amerikai elnök dolgozott kl. Örömmel üdvözölnénk ezt az elméletet, ha csak a más társadalmi berendezésű államok kölcsönösen előnyös kapcsolatainak elmélyítéséről és kiszélesítéséről lenne szó, de maguk a „hídépítés" hirdetői sem tagadják, hogy ez számukra a szocialista államokban lehntővé tenné a gazdasági él politikai befolyás gyakorlását, valamint a polgári eszméknek és kultúrának a szoclait&tli zA lamokba való becsempészését. Céljuk tehát megerősíteni a nyugati befolyást és fokozatosan belopni államaink életébe a kapitalista viszonyok elemelt. A szocialista államokkal való kapcsolataikat arra szeretnék kihasználni, hogy éket verjenek a szocialista államok közé. Hasonló szellemben születtek a nyugat-európai burzsoázia koncepciói ls, főképpen „az egységes Európa" különböző változatai. Az „Ideológiai egymás mellett élés" követői arzenáljában fontos szerepat játszanak a szocialista államok „egységes szellemi és kulturális hagyományaikról" szóló szólamok. Céljuk: a szocialista kultúra „klradlrozása", annak valamilyen általános humánus kultúrára való felcserélése. Ez az általános emberi kultúra leírásunkban figyelemre méltóan hasonlít a mai polgári kultúrához. A konvergencia-elmélet tehát a kapitalizmus különböző fontos politikai koncepcióinak Igyekszik segítséget nyújtani, amelyet Nyugat fő képviselői a gyakorlatban ls szeretnének megvalósítani. Az utóbbi Időben a polgári Irodalom több képviselője is szkeptikusan nyilatkozott a konvergencia-elméletről. A „konvergencia" fogalom Is egyre Inkább kezd ktmennt a „divatból". Nagyon komoly hibába esnénk vlszojtt, ha ebből azt a következtetést vonnánk le, hogy már azok a reális tervek ls „kimúltak", melyek termékeny talajt szolgáltatnak a konvergencia-elmélet virágzásához. Továbbra ls megmaradnak. mint «z Ideológiai harc fontos tényezői. (SZOVJETSZKl) SZOJUZ)