Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-01 / 207. szám, szerda

OLVASÓINK LEVELEI NYOMÄN Ismét a CALEX Olvasóink panaszai alapján éppen egy évvel ezelőtt több cikkben is foglalkoztunk a Ca­lex gyártmányú hűtőszekrények minőségével, illetve gyakori meghibásodásukkal és a javítá­suk körüli bonyodalmakkal. Ar­ról volt szó, hogy a Calex hűtő­szekrények néhány heti — sőt néhány napi — használat után elromlanak, használhatatlanok­ká válnak. A garanciális javí­tásra kijblöit üzemek — neve­zetesen az érsekújváry (Nové Zámky) Renokov —, főleg al­katrész hiány miatt nem győzi a hűtőszekrények javítását, úgy­hogy a tulajdonosoknak sok­szor hónapokig kellett várni, míg vadonatúj, ám használha­tatlan hűtőszekrényüket megja­vították. Szerkesztőségünk jó­formán minden panaszt közölt a lapban, nem rejtve véka alá mind olvasóinknak, mind szer­kesztőségünknek azt a vélemé­nyét, hogy a vásárlók több ezer koronáért használhatatlan árut kapnak. Cikkeinkkel azonban ha értünk is el részeredménye­ket, de a kérdést megoldani nem tudtuk, mivel a javító vál­lalatok alkatrészhiányra és túl­zsúfoltságra hivatkoztak, a Ca­lex vállalat pedig kitérő választ adott. Látva, hogy itt átfogó in­tézkedésre van szükség, éppen ezért az egész ügyet intézke­dés céljából megküldtük a SZSZK Népi Ellenőrzési Bizott­ságának. A várt intézkedések nem is maradtak el. Az ellen­őrzési bizottság megállapítása szerint csupán a Renokovnál múlt év szeptember közepén 804 hűtőszekrény várt megjaví­tásra s egy későbbi értesítésük szerint ebből a múlt év negye­dik negyedében 784-et megja­vítottak. Ez olyan eredmény volt, hogy a kérdést lényegé­ben megoldottnak tekinthettük annál is inkább, mivel a Népi Ellenőrzési Bizottság arról is értesítette szerkesztőségünket, hogy az érintett tárcák, a Ke­reskedelmi-, illetve az Iparügyi Minisztériummal együtt megte­szik a szükséges intézkedéseket a további hibák megakadályozá­sára. Ezt a meggyőződésüket csak megerősítette az a tény, hogy hosszú hónapokig egyetlen pa­naszt sem kaptunk a Calex hű­tőszekrényekre. Ám úgy látszik, optimizmusunk korai volt. Ugyanis az utóbbi hetekben szerkesztőségi postánkban ala­posan megszaporodtak a Calex hűtőszekrényekkel kapcsolatos panaszok. Ügy néz ki, mintha az egy évvel ezelőtti helyzet ismétlődnék meg. Nem idézünk részletesen e levelekből, de annyit meg kell mondanunk, hogy olvasóink ugyancsak le­szedik a szentelt vizet mind a Calex vállalatról, illetve gyárt­mányaik minőségéről, mind a javító vállalatok tehetetlenségé­ről. Teszik ezt joggal, hiszen 3—4000 koronájukról van szó: Hadd említsünk fel azonban néhány panaszt, azokat, ame­lyek az utóbbi 8—10 nap alatt kapott szerkesztőségünk. Lend­vay Mihály Csiliznyáradról (To­polovec), azt írja, hogy Calex hűtőszekrénye még ez év máju­sában elromlott. Az esetet azon­nal jelentették a trnavai javító vállalatnak, ahonnan azt a vá­laszt kapták, hogy,nincs alkat­részük. A hűtőszekrény még ma is javítatlan és használhatatlan. Szabó Frigyes nagyfödémesi (Veiké Ofany) olvasónk hűtő­szekrénye szintén még május­ban meghibásodott. Panaszukra a nyitrai (Nitra) Kovoplastból még csak választ sem kaptak. Ziff László garamkővesdl (Ka­menica n/Hr.) olvasónk hűtő­szekrénye mindössze három hé­tig működött. Mind a Renokov­tól, mind a Calex vállalattól azt a választ kapta, hogy nincs megfelelő pótalkatrész. Olva­sónk azt is megírja, hogy falu­jukban több hibás hűtőszekrény van. Bittér Illés tonkházi (Ton­kovce) olvasónk júniusban vett hőtüszekrénye mindössze 48 óráig működött. A válasz itt is ugyanaz: nincs alkatrész. Egyébként Tonkházán hat új hűtőszekrény használhatatlan. Ogy véljük, „ízelítőül" ennyi is elég ahhoz, hogy a Calex hű­tőszekrények minőségéről, a ja­vításukkal kapcsolatos helyzet­ről igaz képet kapjon az olvasó, és a — fogyasztó, a vásárló. Tegyük még a fentiekhez hozzá, hogy információink szerint csu pán a nyugat-szlovákiai kerü­letben 1600 Calex hűtőszekrény vár javításra. Garanciális javí­tásra, ami azt jelenti, hogy üj gépekről van szó. S tegyük még hozzá azt ls, hogy nincs olyan hét, hogy a szlovák lapok: a Pravda, a Práca, stb. ne foglal­koznának a Calex hűtőszekré­nyek körüli bonyodalmakkal. Ogy vélhetné az ember, hogy itf nincs segítség, hogy a Calex hűtőszekrényeket el kell fogad­ni olyannak, amilyenek. Ám ilyesmiről szó sincs. Ezt bizo­nyítja egyrészt az, hogy az ille­tékes szervek a múlt évben ren­det tudtak teremteni a Calex hűtőszekrények körül, másrészt az, hogy szerkesztőségünk még soha egyetlen panaszt sem ka­pott az érsekújvári Elektrosvit gyártmányaira, ami azt bizo­nyítja, hogy lehet hibátlan hű­tőszekrényeket is gyártani. Hogy hogyan? Ezt a Calex vál­lalat vezetőinek kellene tanul­mányozni az Elektrosvitnél. De az sem volna elvetendő gondolat, ha Calex vezetői meg­próbálnák kinyomozni, hoyy úgy 7—8 évvel ezelőtt hogyan, milyen eljárással gyártották a hűtőszekrényeket. Ugyanis ezek a hűtőszekrények — tulajdono­saik állítása szerint — azóta is hibátlanul működnek. Gyümölcsöztethető tanulságo­kat tehát bőven volna honnan meríteni. BÁTKY LÁSZLÓ m iá; Banská Bystricu egyik új negyede. (Tóthpál Gyula felv.) BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Rugalmasabb félfogadást! Választásokra készül az or­szág. A néphatalnm választott és vogreliajló szerveinek szo­katlan hosszú, összesen 7 éves választási időszak eseményei­ről és az ennek során végzett tevékenységéről kell számot adnink választóiknak. A szám­adás természetesen nem lehet öncélú, különösen olyan érzé­keny területen, mint a nem­zeti bizottságok munkája, az állampolgárok ügyes-bajos dolgainak intézése. A nemzeti bizottságok képviselőinek és dolgozóinak egyaránt tudato­sítaniuk kell — s a helyzetek többségében ez így is van —, hogy ök vannak a népért és nem fordítva. Az ajtajukon kopngtatók nagy többsége jo­gos panasszal, kéréssel vagy tanácsért folyamodik hozzájuk és elvárja, liogy ügye minél előbb orvosolva legyen. Szlovákiában az elmúlt éf folyamán több ezer jogos pa­nasz érkezett az egyes minisz­tériumokhoz és más központi szervekhez, amelyeknek nagy többsége éppen a nemzeti bi­zottságok munkájának fogya­tékosságaira mutatott rá. Az ellenőrző -szervek mindent el­követnek. hogy csökkenjen a panaszok száma, igyekeznek megelőző intézkedéseket ten­ni, vagyis elejét venni a jo­gos panasztételnek. A kormány a múlt héten egy fontos előterjesztést vita­tott meg és hagyott jóvá, amelynek lényege egy mon­datban igy foglalható össze: rugalmassá kell tenni a dol­gozók félfogadásának idejét a nemzeti bizottságok minden fokán. Olvasóink előtt ismert tény, hogy a nemzeti bizott­ságnkun tavaly májustól kí­sérletileg bevezették a köte­lező szerdai félfogadást, dél­előtt 10 órától délután 18 óráig. Ennek az intézkedésnek főleg az volt az indítéka, hogy a dolgozók nagy többségének lehetősége nyíljék a munka­ideje letelte után is elintézni hivatalos ügyeit. Eddig ugyan­is gyakran előfordult, hogy a hivatalos ügyeket munkaidő alatt rendezték és ez kettős fogyatékosságot szült: egy­részt kihatással volt a munka­teljesítményre és sok esetben rontotta az amúgy is kaaa munkafegyelmet, mert „ha neki leliet, akkor nekem is" elv alapján előfordult, hogy egy egész munkakollektíva a lakáshivatal, vagy mondjuk az autójavító vállalat várakozójá­ban töltötte a munkaideiét. Oe nézzük az érem másik oldalát is. Az említett intézke­dés egész Szlovákiára egysé­gesen érvényes volt. A gya­korlatban azonban bebizonyo­sodott, hogy az intézkedés gé­pies értelmezése nem vált be, az élet Sok esetben rácáfolt. A helyi és városi nemzeti bi­zottságokon ugyanis a dolgo­zók szívesen mentek el niun kaidejük lejária után is ügyes-bajos dolgaik intézésé­re, de a járási és kerüleli nemzeti bizottságokon ez már nem fordult elő olyan gyak ran. sőt az ellenkezője váll gyakorivá. A dolgozók több sége a reggeli vonatokkal, au­tóbuszokkal, vagy más eszkö zökkel beutaztak a járási vagy kerületi székhelyre, ott vi­szont csak 1U órától volt tél­fogadás. Ez az állapul gyak ran jogus méltatlankodás!, pa nászt, sőt néha viharos szó­váltást váltott kí a várakozó felek és a munkaha érkező hivatalnokok között. Érthető, hogy a nemzeti bi­zottságok funkción íriusainak többsége időben felfigyelt e kísérletképpen bevezetett in­tézkedés hiányosságára és fe­lelősségük tudatában figyel­meztette a felsőbb szerveket az intézkedésből eredő nehéz­ségekre. Ennek alapján a kor­mány megvitatta és jóváhagy­ta azt a javaslatot, amelynek értelmében a belügyminiszter felhatalmazta a kerületi nem­zeti bizottságok elnökeit a já­rási nemzeti bizottságok fél­fogadási idejének olyan érte­lemben történő módosítására, hogy az a legjobban megfelel­jen a dolgozók érdekeinek. A járási nemzeti bizottságok vi­szont az alsóbb irányító szer­veknek adhatnak hasonló ér­telmű felhatalmazást. Ogy érezzük. rugalmas, bülcs intézkedés születeti. TÚTH GÉZA 52. A Berlin központi részeiben vivott hor cok oroszlánrésze o valamennyi fegyver­nemből szervezett rohomcsoportokro és osztogokra hárult. A berlini utcoi harcok lényege az volt, hogy megakadályozzuk az ellenséget abban, hogy erőit összpontosíthassa, csoportokra kellett tagolnunk, s így kel­lett gyorsan megsemmisítenünk. Ehhez a hadmüvelet kezdetéig megte­remtettük a feltételeket. Először is, cso­pataink a vóros előterében felmorzsol­ták oz ellenség nogy élőerőit és jelentős mennyiségű technikai eszközt. Másodszor gyorsan bekerítve Berlint, megakadályoz­tuk az ellenséges tartalékokkai való ma­nőverezést. Harmadszor, a városba irá­nyított tartalékokat gyorsan szétzúztuk. A sok gátló körülmény ellenére ez le­hetővé tette számunkra, hogy a mini­mumra csökkentsük az utcai harcokat és megkönnyítsük csapataink számára a vá­ros belsejében kiépített védelem meg­semmisítését. A front egész arcvonalszakaszón a tü­zérség és a repülőerők tömeges csapó­saival támogattuk a gyalogság és a harc­kocsik rohamait. 11 ezer különféle űr­méretű löveg meghatározott időközben egyszerre nyitott tüzet. Április 21-től má­jus 2-ig közel 1 millió 800 ezer lövést adott le tüzérségünk a városra. Össze­sen több mint 36 ezer tonna acél zúdult o város védelmi rendszerére. A berlini harcok harmadik nopján a Sziléziai-pályaudvaron megjelentek a speciális vágányokra állított ostrom­ágyúk, s ötszáz kilós lövedékeiket o vóros központjára zúdították. A berlini védel­met porrá zúztuk. Április 22-re világossá vált, hogy Ber­lin elesik, ha nem fogjuk az Elbánál álló csapatainkat átdobni a támadó oroszok ellen. Azon a tanácskozáson, amelyet Hit­ler ós Goebbels velem meg Jodllol foly­tatott, elhatároztuk: a 12. hadsereg gyen­ge utóvédeket hátrahagyva az ameri­kaiakkal szemben, a Berlint bekerítve tor tó oroszok ellen támad - mondotta Keitel kihallgatása során. Jodl a következőket mondotta: - Április 22-én Goebbels megkérde zett: katonailag el lehet-e kerülni Berlin elestét? Azt válaszoltam, hogy lehetsé­ges, de csak abban az esetben, ha az El­ba mellől kivonunk és Berlin védelmére alkalmazunk minden erőt. Goebbels ta­nácsára jelentettem elképzeléseimet a Führernek. Ö egyetértett, s megparan­csolta Keitelnek és nekem, hogy jóma­gunk és törzsünk Berlinen kívül helyez­kedjék el és személyesen onnan irányít­suk oz ellentámadást. Weidling tábornok, o berlini helyőr­ség parancsnoka: - Április 25-én Hitler telefonon közöl­te: ,,A helyzet meg fog javulni(l). A 9. hadsereg Berlinhez érkezik és a 12. hadsereggel együtt csapást mér oz ellen­ségre. Ez a csapás az oroszok déli arcvo­nalát éri. Északról Steiner csapatai jön­nek és az északi szárnyra mérik mojd a csapóst". Ezek a tervek Hitler és környezetének az ábrándjaj voltok, olyan embereké, akik már képtelenek voltok reálisan gon dolkodni. Április 23-án éjszaka Keitel Ber­linből a 12. hadsereg vezérkorához ment azzal a feladattal, hogy egyesítse e hod­sereget a 9. hadsereggel. A következő napon egyszerűen már nem tudott vissza­térni a városba. A szovjet csapatok mind­két hadsereget szétzúzták. Naponta vettük az éterből Hitler alá­írásával ilyen szövegű rádiótáviratokot: ,,Hol van a 12. hadsereg?", ,,Wenck miért nem tárnod?", ,,Hol van Schörner?", .,Azonnal támadni!", „Mikor fog támad­ni?". Közel négy éve vártak erre a történel­mi pillanatra a Moszkva, Sztálingrád, Le­ningrád alól, az Észak Kaukázus és a kurszki kiszögellés körzetéből, oz Ukraj­nából, Belorussziából, a Boltikumból és az ország más körzeteiből ellentámadás­ba lendülő hős harcosaink. És eljött a fa­sizmussal való végső leszámolás órája. Nehéz szavakban kifejezni a szovjet katonák érzéseit. Nyikolaj Vasziljev törzsőrmester, aki a 266. lövészhadosztály 832. tüzérezrede 6. ütegének lövegparancsnoka volt, így em­lékezik: - Már sötétedett, amikor ütegünk tőiért a magaslatokra, ahonnan látni le­hetett a hatalmas várost. Öröm és lelke­sedés töltött el bennünket: ez oz utolsó ellenséges terepszakasz, s elérkezett o leszámolás ideje! . .. Nem is vettük észre, hogy egy gépkocsi érkezett, amelyből pa­rancsnokunk, Berzarin tábornok szállt ki. Üdvözölt bennünket, majd utasította pa­rancsnokunkat: ,,A Berlinben levő fa­sisztákra - tűz!" Az biztos, hogy soha előtte nem cselekedtünk oly buzgón és összehangoltan . . . A lövedékekre Molanya Jurcsenko szo­nitéc bajtórsnőnk ezeket Irta: „Sztálin­grádért, a Donyec-medeiicéért, Ukroj­nóért, az árvákért, és özvegyekért, az onyók könnyeiért'" A harcosok tömeges hősiességet tanú­sítva törtek előre. Ä 283. gárdaezred elő­renyomulását egy sarokház akodólyozto. Alekszej Kuznyecov szózad-pártszervező és társai tudták, hogy arcból nagyon ne­héz elfoglalni ezt a jól megerődített há­zat. Ezért rejtve megkerülték és hátulról csoptok te o fosisztókra. A támpontot el­foglalták. Hallatlan hőstett fűződik a 283. gárda ezredhez tartozó I. P Ukraincev tőhod­nogy nevéhez. Az egyik házban kézitusá­ra került sor. A főhadnagy rávetette ma­gát az ellenségre. Kilenc fasisztát szúrt le a bátor tiszt. Példáját követve Sztye­pon Grobazaj őrmester több tucat hitleris­tát, semmisített meg. Ahogy nekem elmondták, az itteni har­cokban különösen kitűnt az a rohomosz­tag, omelyet F. U. Galkin alezredes, a hadosztályparancsnok helyettese veze> tett. Korlshorst elfoglalása után az osz­tag a Treptow-park irányában támodott és menetből birtokba vette a berlin-rumels­burgi hatalmos villonyerőművet, omelyet a hitleristák robbantásra készítettek elő. Amikor Golkin osztaga betört a vil­lanyerőmű területére, oz teljes üzemmel dolgozott. Az erőművet aknamentesítet­ték. Az ott maradt dolgozókkal jóJ<apcso­lotot teremtettek, s azok vállalták, hogy tovább üzemeltetik az erőművet. A Spreen való átkeléskor tevékenyke­dett o Dnyeperi Katonai Flotillo I. folya­mi hajós dandárja, különösen pedig e dandár osztaga M. M. Kalinyin hadnagy parancsnoksógo olatt. A heves tűz el­lenére Georgij Dudnyik főtörzsőrmester naszádja átszállította a 301. lövészhad­osztály néhány századát a túlpartra. Az átkelés alatt egy ellenséges okno nyomán tűz ütött ki a noszádon. Georgij Dudnyik főtörzsőrmester súlyoson megse­besült. Sebesülése és a tűz ellenére átve­zette nászadját, a deszant partra szállt, a tüzet eloltották és a naszád visszatért a mi oldalunkra. Dudnyik ezt már nem érte meg . . . Egy másik naszád gépésze A. J. Sza mohvolov, a deszantolás idején rendkívüli r bátorságot és helytállást tanúsított. Az ellenséges tűzben kijavította a megron­gálódott naszádot, majd amikor o pa roncstiok elesett, helyére állt és folytot­to a csapatok átszállítását. Április 24-én az 5. csapásmérő hadse­reg - súlyos harcokot folytatott - si­keresen nyomult előre az Alexonderplatz, c Vilmos császár palotája, a berlini vá­rosháza és a Birodalmi Kancellária felé Figyelembe véve az 5. csapásmérő had­sereg igen sikeres előrenyomulását, vo­lamint parancsnokának, N. E. Berzarin vezérezredesnek, a Szovjetunió Hősének kiemelkedő érdemeit, április 24-én öt ne )j j vezték ki Berlin első szovjet várospo rancsnokává és a városban levő szovjet ­helyőrség poroncsnokává. HJL j Folytul luk / m

Next

/
Thumbnails
Contents