Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-30 / 232. szám, csütörtök

A „Bolsoj" vendégjátéka A magyar főváros kulturális életének évenként megismétlő­dő eseménye a szeptember 19­től október 26-ig tartó Buda­pesti Művészeti Hetek idén egészen rendkívüli jelentőségű nyitánnyal kezdődött. Az ese­mény horderejét még fokozza az a tény, hogy a vendégegyüt­tes nem kisebb társulat, mint a moszkvai Nagy Színház, avagy közismertebb nevén a világhírű „Bolsoj". A szovjet művészek Bécs fe­lé vezető útjukat teljes két hét­re szakították meg Budapesten és ez alatt az idő alatt 9 elő­adásban három operát — re­pertoárjuk legigazabb gyöngy­szemeit adták elő. A három mű­ből kettő — Muszorgszkij „E • rísz Godunov"-)a, valamint Csajkovszkij operája, a „Pikk dáma" a klasszikus orosz ope­rát képviseli, míg Prokofjev „Szemjon Kotko" című műve századunk szovjet zenéjéből ad ízelítőt. Ezen kilenc előadás legelső­jén a Borisz Godunovot volt szerencsém látni és hallani és egyben egy olyan eseményben részesülni, mely operai élmény­ranglistám prominens helyén került bejegyzésre. És ez ter­mészetes is, mert a ma 195 éves múltra visszatekintő Bol­soj előadásában a „Borisz Go­dunov" az autenticitásnak ugyanazt a színvonalát képvi­seli, mint például Wagner ze­nedrámáinak tolmácsolása Bay­reuthban, avagy Verdi és Puc­cini művei a milánói Scalában. A moszkvai vendégek bemu­tatkozásuk estéjére aligha vá­laszthattak volna megfelelőb­bet Muszorgszkij müvénél, mely vitathatatlanul az orosz klasz­szikus zene halhatatlan értéke és egyben legnagyszerűbb és leghatalmasabb népi zenedrá­mája. Szövegkönyve Puskin színpadi műve alapján készült és pillanatképekben mutatja be a gyermekgyilkosság árán cár­rá lett Borisz tragédiáját, ural­kodása alatt az elnyomatásban sínylődő nép szenvedését, va­lamint a trónkövetelő Grlgorij sikertelen szélhámosságát. £s éppen ez a cselekmény­elemekből összetevődő kalei­doszkópszerűség eredményezi, hogy ennek a grandiózus al­kotásnak nincs — Verdi-opera értelmében vett — egy-két ki­emelkedő főszereplője, mert itt az erőviszonyok egyformán oszlanak meg a nép, a címadó Borisz, a cárt vádoló bolond avagy akár a szandomiri vajda leánya, a szépséges Marina kö­zött. Ebből és ilyen szemszögből nézve a produkciót, bontakozik ki a Bolsoj művészeinek leg­pozitívabb élményadó erénye: a homogenitás, a tökéletes egy­ség, tehát az ideális ensanble szellem maradéktalan megva­lósítása. Így tehát mindenkivel, néhány taktusos szerepektől kezdve külön-külön kellene foglalkozni, de e helyett a rop­pant népes gárdából mégis csu­pán csak öt egyéniséget eme­lek ki, akiknek művészete fel­fedezés számba ment, nevük és hírük pedig rövidesen túljut majd a Bolsoj hazai hatósuga­rán. Jurij Szimonov karmester — 1969-ben 28 évesen (!) nevez­ték ki a színház főzeneigazga­tójává — eruptív és biztos ke­zű személyiség, aki szuverén ura az előadásnak. Nem cso­da hát, ha kitűnő színházi ze­nekara és hatalmas kórusa pompásan is hangzik. Jelend Obrazcova — a tavalyi Csaj­kovszkij énekverseny győztese — gyönyörű színű és nagy vi­vőerejű mezzoszopránnal ren­delkezik. Hódító jelenség. Ma­rinája az est nagy felfedezése. A lengyelországi jelenetben pedig Jevgenyif Rajkov, a trón­követelő álcárevlcset megsze­mélyesítő széphangú tenorista volt egyenrangú partnere. Az ő kettősük után emelkedett a nézőtér hangulata a fehéren izzás hőfokára. Artúr Eizen bőséges énekes-színészi vénájá­ból egy pompás Varlaam-figura fakadt, míg Alekszej Maszleny• nyikoo Bolondja mélyen meg­rendítő volt. A díszletek, valamint a bojá­rok és a cár csodálatosan szép jelmezei a legaprólékosabb részletességgel kidolgozott rea­lizmust képviselik. Ebben a koncepcióban stílusosak voltak és hozzájárultak a tökéletes egység megvalósításához. VARGA JÖZSEF KULTURÁLIS HÍREK • MÜNCHENBEN az olimpia idején egységes hangversenyso­rozat keretében fog szerepelni a bécsi, a berlini és a New York-i filharmonikus zenekar, a Szovjet Állami Szimfonikus Ze­nekar, a Bécsi Szimfonikusok, a drezdai Staatskapelle és a to­kiói Szimfonikus Zenekar. • PICASSO 57 színes rajzot ajándékozott az arlesi Reattu Múzeumnak. A rajzok 1970. de­cember 31. és 1971. február 4. között készültek, s Picassónak az adott időszakban önmagával folytatott „belső dialógusát" örökítik meg a képzőművész eszközeivel. A képek pedig azért kerülnek az arlesi mú­zeumba, mert Picassót sok szép emlék köti arlesi barátaihoz és az Itteni — arénához, a híres bikaviadalok színhelyéhez. • ALEXANDRE ASTRUC Goethe Wahlverwandtschaften­jét filmesíti meg, Alain Delon­nal és Catherine Deneuve-vel a főszerepekben. jubilál a PRIEMSTAV Fennállásának huszadik év­fordulójához érkezett a PRIEM. STAV, a magasépítő vállalat. Alapjait az államosítás idősza­kában rakták le, és az elmúlt két évtized alatt dolgozóival nemcsak hazánk különböző vá­rosaiban találkozhattunk, ha­nem Jugoszláviában, Ausztriá­ban, a Német Demokratikus Köztársaságban és más orszá­gokban ís. Szlovákiában talán egyetlen olyan járás sincs, ahol ne hir­detné új épület szorgos munká­jukat. Munkájukat dicséri a bratislavai Béke-üzem, a Ze­mianské Kostolany-i turbocent­rálé, a gabonasilók sokasága. Zlatovcén, Senicán, Piešfany­ban, vagy a jugoszláviai Split­ben, a tlmačel Kirov Művek, a bratislavai Üvegipari Gépgyár, a Nyugat-szlovákiai Bútorgyár, a Bratislaval Elektroműszaki Üzemek, a hlohoveci Drótgyár, a poprádi Vagongyár, a nitrai Plastika, vagy a rožnovi Tes­la... A húsz év alatt a vál­lalat dolgozói 2 millió négy­zetméter területű ipari létesít­ményt, kereken 2 millió rak­tárhelyiséget és számtalan is­kolát, kulturális, egészségügyi, szociális és társadalmi intéz­ményt építettek fel. Csupán Bratislavában 40 kisebb és na­gyobb üzemet és több mint 3000 lakást építettek, holott a lakás­építés nem tartozik a felada­taik közé. Az elmúlt húsz év alatt a vállalat dolgozói 4,7 milliárd korona értékű munkát végez­tek el. Ezek az emberek épí­tették például a bratislavai Sla­vínt, a Gottwald téri Postaköz­pontot és a Szlovák Nemzeti Felkelés téren a Művészetek Házát. Ezek építették a műsza­ki szempontból európai viszony­latban is ritkaságnak számítő Sered— Šintava közti hidat. Szorgalmukat több külföldi és hazai kitüntetéssel jutal­mazták és éppen az új techni­ka bevezetéséért tüntették ki a vállalatot a Munkaérdem­renddel. Igen, a Priemstav volt az el­ső Csehszlovákiában, amely ki­fejlesztette és általánossá tet­te a betonszerkezetek szilárdu­lási folyamatát meggyorsító ún. gőzöléses módszert és a hidraulikus csúszó zsaluzás módszerét. Először alkalmaz­ták és tökéletesítették az előre feszített betonelemeket (pl. a seredi híd építésénél). És már az államosítást követő első években az új, haladó módsze­rek bevezetésének az úttörői voltak. A Priemstav dolgozói az el­Pülantás az épülő párkányi papír- és cellulózkombinátra. Az építkezés második szakaszának beruházást költsége 350 millió korona. A Levicei (Léva) Járási Me­zőgazdasági Termény felvásárló Üzem egy részlege múlt húsz év alatt jelentős mértékben hozzájárultak az or­szág építéséhez, Szlovákia ipa­rosításához. Sok ezer ember számára teremtettek új és ked­vező munkaalkalmat; és úgy hi­szem, hogy ez a döntő. Ám­bár az építőipari dolgozók munkája nem könnyű, bírálat is bőven érte őket. Kijutott be­lőle a Priemstav dolgozóinak ís, dehát hiába — nem mindig sikerült úgy, ahogyan akarták. A jövő feladatok nagyságát két adat szembesítése láttatja: az elmúlt húsz év alatt 4,7 milliárd értékű munkával gaz­dagították a szocialista társa­dalmat, a jelenlegi ötéves terv időszakában 4,1 milliárd értékű munkát kell elvégezniük. Leg­alább 2000 fővel nő a válla­lat dolgozóinak tábora. Minde­nekelőtt szakmunkásokra van szükség, lámpással keresik a kőműveseket, ácsokat, szerelő­ket, lakatosokat, üvegezőket és szigetelőket. Bőven van munka. A tervezett legnagyobb feladatok közül meg kell említeni a cementgyá­rat és mészégetőt, a bratisla­vai karosszéria-szerelő vállala­tot és az észak-csehországi ke­rületben tervezett akciókat, de emellett ebben az ötéves terv­ben is jelentős lakásépítési fe­ladatok is várnak a Priemstav dolgozóira. A fennállásának huszadik év­fordulóját ünneplő PRIEMSTAV távlati kilátásai nagyszabású­ak és biztatóak, de az eddig végzett munka ls századunk lüktető szépségét hirdeti. JOZEF JANIK SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSEGEK Sokszor halljuk: az eredmé­nyes nevelés feltétele, hogy a szülők és az iskola azonos szellemben, szorosan együtt­működve neveljék a gyermeke­ket. Ezt sohasem lehet eléggé hangsúlyozni. Az iskolával, a pedagógusokkal való együttmű­ködés szervezett formája a szü­lői munkaközösségben való te­vékenység. Az alábbiakban er­ről a kérdésről szeretnénk szól. ni azzal a céllal, hogy felhív­juk elsősorban azoknak a szü­lőknek a figyelmét, akiknek ez az együttműködés valamilyen okból még nem sikerült. Nem túlzás azt állítani, hogy az iskola és a család közötti együttműködés a szocialista ne­velés legfontosabb feltétele. Ez a kapcsolat a legközvetlenebb formában a szülői munkakö­zösség tevékenységében nyilvá­nul meg. Mind az iskolának, mind a szülőknek gondoskod­niuk kell a kétoldalú kapcso­lat előmozdításáról. Lehetővé kell tenni, hogy a szülők meg­ismerjék az iskola életét, mun­káját, részt vállaljanak az is­kola gondjaiból, segítsék a jobb eredmények elérésében. Jobban kell érvényesíteni azt a közismert elvet, hogy az iskolai közösségnek a szülői társadalom is szerves részét képezi. Következetes munkával el kell érni, hogy a szülők nagy többsége ténylegesen át­érezze a gyermekek nevelésé­ért érzett felelősségtudatot, hogy a szülők ne csak saját gyermekük, hanem a többi gyermek nevelését is figyelem­mel kísérjék. A legtöbb szülő tudatában van annak, hogy amikor az iskolát segíti, amikor a szü­lői munkaközösségben aktívan tevékenykedik, nemcsak a sa­ját gyermekét segíti, de döntő fontosságú társadalmi munkát is végez. Ha igaz az, hogy az iskolának és a pedagógusoknak sok problémát, nehézséget okoznak a passzív, a maradi gondolkodású szülők, akkor az is igaz, hogy a felvilágosult, tudatosan szocialista módon nevelő és aktív szülők szinte felmérhetetlen segítséget nyúj­tanak az iskolának. Sok évi pedagógiai munkám során megfigyelhettem a csa­ládi nevelés pozitív és/negatív példáit. Ennek alapján állítha­tom, hogy iskolánk igen sok segítséget kért és kapott nö­vendékeink szüleitől és nagyon sok esetben az aktív, az öntu­datos, az önfeláldozó szülők közbenjárásával sikerült segí­tenünk a hátrányos helyzetben levő gyermekeken és családo­kon. Ahhoz, hogy a szülői szö­vetség munkájában továbbha­ladhassunk, néhány pozitív pél­dát említenénk meg azokról a szülőkről, akik tevékenyen együttműködtek iskolánkkal, akik aktívan bekapcsolódtak a szülői munkaközösség tevé­kenységébe, akik nem csupán saját gyermekük, hanem az egész tanulóközösség nevelését segítették. A felsorolt példá­kat buzdítási céllal ajánlom azon szülők figyelmébe, akik­nek az aktivitás terén még sok a pótolni valójuk, ugyanakkor köszönetet szeretnék monda­ni minden szülőtársnak, akik szívesen dolgoztak a szülői munkaközösségben nemcsak sa. ját gyermekük, hanem az egész iskolai közösség boldo­gulásáért. Iskolánk szülői munkaközös­sége tíz alkalommal választotta meg Bucz Sándort a szülői munkaközösség elnökévé, aki jelenleg a komárnói járási me­zőgazdasági termelési igazga­tóságon dolgozik. Jó nevelés­ben részesítette három gyer­mekét, akik közül a legkisebb az év végén érettségizett. Bucz Sándor jó politikai és pedagó­giai érzékkel rendelkezett, tá­jékozott volt a gyermek életét érintő iskolapolitikai kérdések, ben. Rendszeresen figyelemmel kísérte a szülők véleményét, Kívánságait, nevelési problémá. It. Nagyon szoros kapcsolatban állt az iskola igazgatójával, a tantestület minden egyes tag­jával, az osztály-szülői munka­közösségek elnökeivel és a védnökségi üzem vezetőségével is. Javaslataival, segítő bírála­taival támogatta a nevelő-tes­tületet, a választmány munká­ján keresztül formálta a szülőt közvéleményt, szervezte és ve­zette a szövetség ténykedését. Az osztály szülői munkaközös­ségének keretében több alka­lommal olyan családok patro­nálását vállalta el, ahol a szü­lők nem tudták biztosítani gyer­mekeik rendszeres iskolaláto­gatását. Felkereste a családo­kat, elbeszélgetett a nevelési gondokról, s talán a kölcsönös szülői bizalom eredményezte, hogy szülői látogatásai nem maradtak eredménytelenek. Keszegh Pál szintén tíz éven keresztül tevékenykedett a szülői munkaközösség választ­mányában. Ű is több alkalom­mal nehéz feladatra vállalko­zott. Segített az osztályfőnö­köknek és a nehezen nevelhető gyermekek szüleinek. Tisztele­tet érdemelnek azok a tanítók, akik megosztják a szülőkkel a nevelőmunka ezernyi gondját, de még nagyobb tisztelet Illeti meg az olyan szülőket, mint Keszegh Pál, aki erkölcsi és társadalmi feladatának tekin­tette szülőtársai meggyőzését és jó tanácsaival segítette a szülőket az eredményesebb ne­velőmunkában. Takács Jánosné iskolánk munkaközösségében a legaktí­vabb szülők egyike. Mint osz­tálybizalmi, családlátogatással gondoskodik arról, hogy a szü­lők minél nagyobb számban ve­gyenek részt az értekezleteken. A családi nevelés tapasztala­tainak átadásával, a szülők vé. leményének tolmácsolásával segít a vitaindító előadások összeállításában. Az Iskola pio. nírtanácsa tagjaként részt vál. lalt a pionírszervezet munkájá­ból, segít a kirándulások meg­szervezésében és mint rajveze­tő is aktívan működik. S így sorolhatnám tovább a neveket, a szülői munkaközös­ség, illetve a pionírszervezet pénztárosait, akik pénzügyek­kel és az iskola tárgyi feltéte­leinek fejlesztésével foglalkoz­nak. Hasonló munkát fejtenek ki a patronátus üzem dolgozói is. A szülői munkaközösség munkájába nemcsak azok a szülők kapcsolódhatnak be ak­tívan, akiknek valamilyen funk. ciőjuk van. Példaként Györffy Lászlónét és dr. Skuta Kálmánt említeném meg, akik elfog­laltságuk miatt tisztséget nem vállalhattak, de különböző feladatokat és megbízatásokat teljesítettek. Az osztályfőnök kérésére és tanácsai alapján előadásaikkal, vitafelszólalá­saikkal, a szülők bizalmának megnyerésével segítették a ki­sebb eredménnyel nevelő szü­lőket. Kivétel nélkül dicséret és köszönet illeti a szülői munka­közösség választmányának tag­jait, az osztálybizalmiakat és minden szülőt, akik vitaindító előadásokat tartottak, szervez­ték és vezették a szülői érte­kezleteket, részt vállaltak a szülők pedagógiai kulturáltsá­gának emeléséből, az iskola anyagi, tárgyi feltételeinek ja­vításából és biztosításából. A felsorolt példák csak rész­ben meríthették ki a szülői munkaközösségben való aktív tevékenység lehetőségeit. Befe­jezésül legalább vázlatosan érinteném a munkaközösségek egyéb tevékenységét is. Szer­vező munka a szülői értekez­letek látogatottságának növe­lése, pedagógiai előadások meghallgatása, a pedagógiai irodalom propagálása érdeké­ben. A szikrák, a pionírok és az ifjúsági szervezet mozgalmi életének szebbé, tartalmasabbá tételének segítése. Az oktató­munka közvetlen támogatása segédeszközök készítésével, ex. kurzíók, tanulmányi kirándulá­sok szervezésével. A családok világnézeti nevelése, a pálya­választási tanácsadás, gyermek­védelmi kérdések megoldása, az iskola otthonosabbá, szebbé tétele érdekében végzett mun­ka. Végül a munkaközösségi élet tényleges funkcióinak gyakorlása. A szülök aktivizálása, szer­vezése a szülői munkaközösség keretei között nem irreális cél­kitűzés. Szeretnénk, ha a fel­sorolt példák a jövőben meg­sokszorozódnának és nagyobb aktivitásra serkentenék a szü­lőket, s mindegyikük bekap­csolódna a nevelőmunkába. PATÖCS JÖZSEF 1971. IX. 29.

Next

/
Thumbnails
Contents