Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-30 / 232. szám, csütörtök

A múlt és a jelen igazságának tanúságtétele írta: ĽUDOVÍT PEZLÄR, az SZLKP KB elnökségének tagja, a KB titkára 5 (A cikk elsii részét tegnapi számunkban közöltük.) A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és társadalomban kialakult válság tanulságai megállapítják: „A Jobboldali és szocialistaellenes erők végső céljai Szlovákiában is megegyeztek a cseh országrészek jobboldali erőinek céljaival. Azonban az SZLKP KB vezetésében, Szlovákia Kommunista Pártja területi és járási bizottságaiban és az értelmiség soraiban is felsorakoztak azok az erők, amelyük kitartóan harcoltak a jobboldali antiszocialista blokkal szemben. Szlovákiában 1968 augusztusáig nem sikerült a jobboldali erőknek szervezetileg és egységes platformban rendezni soraikat. Ebben szerepe volt a pártvezetés egészséges magvának, Vasil Biľak elvtárssal az élén, aki az SZLKP KB első titkári tisztségében egyértelműen a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus pozícióin állt, nyíltan leleplezte a jobboldali és antiszociális, ta erők céljait, megvédte a párt pozícióit és szövetségi kapcsolatainkat a Szovjetunióval." Vasil Bilak egész politikai tevékenységének, valamennyi írásának és beszédének vezérfonala a proletár internacionalizmus elve. A kommunista mozgalom megalakulása óta internacionalista mozgalom volt. A kommunizmus osztályés politikai ellenségei mindig ezt az alapelvet támadták és támadják. így volt ez 1968-ban is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy „a nemzeti kommunizmus" csábos jelszavának leple alatt a szocialista társadalmi rendszer lényege, a kommunista mozgalom lenini elvei, a marxizmus—leninizmus elleni támadások rejlenek. A marxizmus—leninizmus jellegénél fogva internacionalista tanítás, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom tapasztalatainak általánosítása. Nem létezhet igazi szocialista hazafiság és nemzeti büszkeség ezen alapelv keretén kívüi. Ez általánosan ismert igazság, és nem lenne jelentősége ezen elv újbóli hangsúlyozásának, ha pártunk történelmében nem játszott volna oly jelentós szerepet. Mindig elválaszthatatlan része volt kommunista pártunk forradalmi jellegének. Vasil Bilak fellépései azt mutatják, hogy a proietár internacionalizmus elve ma ugyanolyan időszerű, mint ötven évvel ezelőtt, amiKor partunk megalakult. A proletár internacionalizmus etvéért tolytatott harc a mai napig sem fejeződött be. Az internacionalizmus sohasem volt csupán szavak, kijelentések ügye, hanem a párt mindennapi politikájának kérdése, a párt programjának és a megvalósítására kifejtett törekvéseknek kérdése. Vasil Bilak különböző támadások tárgya lett azért, mert bátran védelmezte nemzeteink barátságát a Szovjetunióval, és félelem nélkül fellépett az antiszovjetizmus ellen. A kommunistákat mindig a Szovjetunióhoz való viszonyaik miatt bélyegzik árulóknak és szovjet ügynököknek azok, akik önként elárulják nemzetük érdekeit. Pártunk fél évszázados történelme egyértelműen azt bizonyítja, hogy a csehszlovákiai kommunistáknak a Szovjetunió felé való orientálódása mindig helyes volt és helyes is lesz. Ezt bizonyították az 1938. évi müncheni események, a második világháború évei és 1968 augusztusa is. A CSKP internacionalista politikájának alapja a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szocializmus első országával való sokoldalú együttműködés megszilárdítása. Az úgynevezett csehszlovákiai események tulajdonképpen sohasem voltak csehszlovákok. Amint a londoni Economist 1968 júliusában megjegyezte, többről volt szó — egész Kelet-Európa struktúrájáról. A támadás az egész szocialista világrendszer, korszakunk fő forradalmi ereje ellen irányult. Vasil Bifak ezt teljes mértékben tudatosította, amikor 1968. május 30án a CSKP Központi Bizottságának plenáris ülésén kijelentette: „Akkor is, ha csehszlovák politikát folytatunk, respektálnunk keli azt, hogy amit csinálunk, nem kizárólag Csehszlovákia ügye. Káros lenne, ha nem respektálnánk a nemzeti hagyományokat és a történelmi fejlődés során az egyes országokban kialakult bizonyos sajátságokat. Nem kevésbé káros azonban az is, ha a marxisták a nemzeti sa játságok miatt nem látják a közös internacionalista érdekeket, melyeknek respektálása fokozza, megsokszorozza a szocialista rendszer erejét, és ezáltal biztosítja az egyes országok haladó fejlődését." Nemcsak a fejlesztés, hanem a szocializmus vívmányainak védelme is az összes szocialista ország közös feladata és funkciója. A marxista politikusoknak mindig szem előtt kell tartaniok azt a tényt. A szocialista világrendszer országai felzárkózottságának és egységének bárminemű gyengítése komoly következményekkel jár az egész rendszer számára. Vasil Bifak, mim kommunista funkcionárius nem járhatott el másképpen, mint ahogyan tette. Ehhez vezette lelkiismerete, érzésvilága, és amint erről felszólalásai tanúskodnak, racionális politikai gondolkodása, a Szovjetunió történelmi küldetésének és jelentőségének tudata. A Szovjetunió ma is a nemzetközi forradalmi mozgalom fő támasza, korszakunk fő forradalmi erőinek élén áll, s mint gazdasági, lag és katonailag legerősebb szocialista ország, külön felelősséggel tartozik a szocialista világrendszerért s ezáltal a forradalmi világmozgalom sorsáért is. Az olvasók kezébe jutó könyv azt bizonyítja, hogy Vasil Bifak nemcsak tudatosította ezeket az összefüggéseket, hanem érvényesíteni is tudta őket a gyakorlati, politi- • kai munkában. A beszédek és cikkek gyűjteménye azt bizonyítja, hogy a marxista -leninista erők határozott harcot folytattak a párton belüli kialakult jobboldali opportunista nrők és híveik, valamint a szociaiistaellenes erők ellen. Ebből a szempontból ez a könyv jelentős történelmi dokumentum, amely teljes mértékben megerősíti „A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai" valamennyi következtetését. Vasil Bifak augusztus előtti beszédei azt mutatják, hogy pártunk óriási igyekezetet fejtett ki a szövetségi államjogi rendezéssel kapcsolatos kérdések megoldására. Az egyik oldalon nagy erot kellett kifejteni annak érdekében, hogy kiharcoljuk a szövetség alapelvveit, mint a nemzetiségi kérdés megoldása marxista—leninista formáját. Közismert tény, hogy milyen hevesen ellenezte ezt a megoldást maga Antonín Novotný. A másik oldalon el

r lent: kellett állni a jobboldali és szocialistaellenes erők törekvésének, melyek saját céljaikra akarták felhasználni a párt törekvését a szövetség megvalósítására. Vasil Bilak beszéde az SZLKP Központi Bizottságának 1968 májusi plénu- • mán azt mutatja, hogy a pártvezetőség ellenállt a jobboldali erők képviselőinek, akik helytelen, nem marxista, nacionalista és gazdasági szempontból káros elemeket akartak érvényesíteni a csehszlovák szövetség koncepciójában, és arra törekedett, hogy az államjogi rendezést következetesen lenini alapon oldjuk meg. Vasil Bifak elvtárs az SZLKP Központi Bizottságának 1968 májusi plénumán megállapította: „A szövetség nagy türelmet követel meg elsősorban a gazdaság területén ... Egyes dokumentumok, melyeket például az integrációról és a dezíntagrációról stb. dolgoztak ki, gya korlati szempontból elfogadhatatlanok. Értelmetlen lenne olyan üzemek elválasztása, melyek 20, 30 vagy 40 éve kooperálnak a cseh üzemekkel. Ha mindezt fel kellene Szlovákiában építenünk, akkor ez rengeteg pénzbe kerülne és fölöslegesen pazarolnánk a nép vagyonát." Nem a párt jobboldali frakciója, sem pedig a szocialistaellenes, nacionalista erők képviselői kezdeményezték a szövetségi rendezést. A kezdeményező a párt marxista—leninis-. ta magva volt. Maga a föderáció éles politikai harc tárgya lett. A könyv külön fejezetét alkotják Vasil Biľak 1968 augusztus utáni beszédei. A jobboldal képviselői arra használták fel a demagóg szovjetellenes, nacionalista kampányokat, hogy különböző kulissza mögötti üzelmek segítségével kizárják Biľak elvtársat Szlovákiában a vezető szervekből, de még sem sikerült kizárni őt a politikai életből. Sok becsületes párttag meg akarta ismerni az igazságot, és előadásokra hívták Bilak elvtársat. Az egyes tömegtájékoztatási eszközök kampánya, a különböző koholmányok és megfélemlítések sem jártak eredménnyel. Vasil Bilak a különböző gyűléseken, előadásokon elmondta az igazat arról, milyen hoszszas előkészületeket tett az ellenforradalom, és hogy a testvéri szocialista országok, élükön a Szovjetunióval az utolsó pillanatban nyújtottak segítő ktzet. Ebben az időszakban nagyon bonyolult volt a helyzet Vasil Bil'uk elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető képviselői közé tartozik. A CSKP Központi Bizottságának 1968 áprilisi plénuma óta sikeresen részt vesz a konszolidálás programjának kidolgozásában és megvalósításában. Az ebből az időszakból származó beszédeiben megindokolta a párton belüli és a társadalmi válság megoldásának kiindulópontjait. Szinte jelképes, hogy a gyűjtemény utolsó fejezete Vasil Biíaknak a CSKP KB decemberi plenáris ülésén elhangzott felszólalása, melyben „A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai"-val foglalkozott. Az a kijelentése, hogy -mindenkinek önbírálatot kellene gyakorolnia, sok embert meglepett. Hiszen az a politikus mondotta ezt, ki olyan f á radthatatlanul harcolt a jobboldali opportunista és szociaiistaellenes erők ellen. - ^i^čSk* 1ÉŠÍWT* •Mm;. ágr sSjp&F J Ä Vajon mikor indul? iTótbpál Gyula / elvétele ) Toll volt a fegyverük Nyítrai képeslap /Tóthpál Gyula felvétele) A fasizmus — mint minden igazságtalan, a széles néptömegek elnyomására épült rendszer — csak brutális eszközökkel és üres demagógiával tudta átmenetileg fönntartani hatalmát. Antihumánus, barbár intézkedései sokszor még a jó belátású embereket is megfélemlítették, mert aki szót emelt ellenük, vagv csak helytelenítette cselekedeteiket, kegyetlen megtorlás áldozata lett. Rengeteg dokumentum vall erről a borzalmas időszakról. Ezrek és ezrek haltak meg a koncentrációs táborokban, a kínzókamrákban, a börtönökben. A megfélemlítés szüli a gyávákat, de ugyanakkor a bátrakat, a hősöket is. Sokan életüket kockáztatva léptek fel az igazságért, és nehéz körülmények között harcoltak az önkény ellen. Az újságírók legjobbjai, az elnyomott nép ügyét szívén viselők tollal a kezükben küzdöttek, írásaikkal a világ haladó erői elé tárták a borzalmas va lóságot, és ellenállásra buzdi tották a népet. A fasiszták féltek a haladó sajtó hatásától, s ezért kegyetlenül elhallgattat ták a merész újságírókat. Harminc éve végezték ki azt a öt újságírót, akik nem rettenlek vissza a hitleri megszállástól, cikkeikben ellenállásra hívtak fel, és együttműködtek a kommunista párttal. Václav Kren, František KHíek, Jan Krejčí, Vratislav Šantroch és Kurt Konrád helytállása örökké példaképül szolgál. Vratislav Šantroch 1910-ben Rovenskóban született. Családja vászonszövésből élt. Amikor a szövőgyárak kiszorították a piacról a kis magántermelőket, apja haladó nézetei miatt nehezen jutott munkához, A nyomor arra kényszerítette, hogy családjával Nemecký Brodba költözzön, ahol könnyebben akadt alkalmi munka. Kisebbik fia nyitott szemmel járt a vi lágban, rövidesen felismerte a szegények nehéz sorsának okait. Munkásfiatalokkal barátkozott, és már gimnazista korában belépett a Komszomolba, majd a kommunista pártba. Diáktársaival a Szovjetuniót éltető jelszavakat festett a kerítésekre és a házfalakra. Emiatt öt társával bíróság elé állítoiták. Az ítélet kegyetlen volt — rövid börtönbüntetés, és kizárták az ország valamennyi iskolájából. A nagy visszhangot keltő bírósági tárgyaláson a kommunista párt képviselője volt a diákok védője. Šantroch Prágába került, s a párt Központi Bizottsága továbbra is figyelemmel kísérte sorsát. Felügyeltek íráskészségére és egy ifjúsági lap szerkesztésével bízták meg, majd az Oheň című haladó ifjúsági folyóirat felelős szerkesztője lett. A cenzúra és üldöztetés légkörébe^ a szerény anyagi lehetőségek ellenére érdekes, az ifjúság körében kedvelt lapot adott kL Rugalmas, jótollú újságíró lett. Témáját az egyszerű emberek mindennapi életéből merítette, írásai tárgyilagosak, megfontoltak voltak, tényekkel bizonyított, agitált, leleplezte az uralkodó osztály politikáját. Gyakran került konfliktusba a cenzúrával. Az Oheň szerkesztése mellett a párt által kiadott többi lapnak — a T Vor' bának, a Hűdé právonak stb. is munkatársa volt. 1936-ban egy proletár spor-, tolókból álló küldöttség vezetőjeként Spanyolországba utazott, itt érte őt a spanyol polgárháború kitörése. Lelkes beszámolókat küldött Barcelonából, részt vett a munkásoik akcióiban. Nem maradhatott azonbaji a forrongó városban, a csoportot vissza kellett kísérnie Prágába. Hazatérése után írásaiban és a különböző gyűléseken meggyőző erővel számolt be élményeiről. A CSKP VII. kongresszusa után a fiatalok Hej-rup címmé) új folyóiratot kaptak, melynek főszerkesztője Šantroch lett. A lap harcolt a munkásfiatalok jogai ért, a fasizmus ellen, terjesztette a marxizmus—leninizmus gondolatait, tájékoztatott a Szovjetunió életéről, a művészetről, a sportról. A fasizmus uralmának megszilárdulásával egyre nehezebü ' lett a kommunista újságírói nnuikája és élete. Šantrocll aktívan bekapcsolódott az ellenállásba, különböző megbízatásokat kapott a pártvezetősége tői. 1941 elején a Gestapo le lartóztatta a CSKP első illegá lis Központi Bizottságát és legközelebbi munkatársait, köztük Šantrochot is. Ogy mint diákkorában, most sem vallott, nem árulta el társait az embertelen kínzás ellenére sem. Szeptember 29. és október 31-e között Heydrich rögtönítélő bíróságai több mint 300 kommunistát ítéltek halálra. Šantrochot <>s Jan Krejčít szeptember 30-áa mindjárt az ítélethozatal után a kivégző osztag elé állították. Kivégezték őket, de hóhéraik nem érték el céljukat — kivégzésük éjjelén nyomtatták ki az illegális Rudé právo újabb számát Fuöík -vezércikkével a Szovjetunió és a kommunizmus leg y őzhetetlenségéről. A Nemecký Brod-i gimnázium elvakult tanárai 1930-ban kitörölték Šantroch nevét a diákok névsorából. Ma az iskola épületének falán emléktábla hirdeti, hogy itt tanult Vratislav Šantroch, a neves kommunista újságíró, akire a város lakosai méltán büszkék. CSIZMAR ESZTEK