Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1971-09-26 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
N yugalom, béke és csend áradt a tenger vizétől, amikor a teherszállító ha]ó hátán alig 10 perc leforgása alatt átjutottunk az ázsiai partról Európába. Hej, pedig de nem ez a békés nyugalom jellemzi a Dardanellák történetét! A mitológia szerint közel 5 ezer éves múltja van: „Zeusz főisten ajándékozta Dardanosz nevű unokájának ezt a tengerszorost és a tőle keletre eső területet". Nem véletlen, hogy a „szorosok kulcsa" néven ls ismerik. Amióta történelmét tudjuk, minden idők összes számottevő hatalma beiktatta hódítási programjába. ,;Aki birtokolja a Dardanellákat, az általa sok egyében is uralkodhat" — jegyzi meg egy török útitárs. Xerxesz perzsa uralkodó itt lépte át két kontinens határát, hogy leigázza a görög városállamokat. Nagy Sándor — fordítva — ugyanezt az átkelést csinálta, hogy megkezdhesse hódító hadjáratait Ázsiában. Majd a rómaiak, a bizánciak Mohamed zászlaja alatt az arabok, másik irányból a keresztesek, a különböző török törzsek, majd az angolok, franciák, olaszok jelentek meg a tájon, öltek, pusztítottak, romboltak. A két világháború és a kettőt követő „békés" időben is hányszor írtak az újságok, hány és hány rádióadás számolt be a Dardanellák problémájáról. Egymást követték a nemzetközi egyezmények, melyek központjában a Dardanellák kérdése állt. — E tájon békéből volt mindig a legkevesebb! Aligha véletlen, hogy a hódítók után ma az amerikai flotta állomásozik a a Márvány-tenger térségében. Autóbuszunk az európai part mentén magas hegyek tövében, nagyszerű műúton 100 km/óra sebességgel száguld Isztambul felé. Kb. félúton négalambját a járókelők látják el élelemmel. Élelmes gyerekek árulják a magot, s olykor-olykor összevesznek egy-egy külföldi turistán, akinél jobb üzletre számíthatnak. A Jeni dzsámi köré épült a Jeni Bazár (Oj Bazár). De ez természetes jelenség; ahány dzsámi, annyi bazár. Mivel a dzsámik közt nincs nagy távolság, így a bazárok is egymásba kapcsolódnak. Az ÚJ Bazárból szinte átmenet nélkül jutunk el a fedett bazárhoz, azaz a híres Kapali Csarsihoz. A Szirkecsi téren van az európai vonatok pályaudvara. De mivel a tér egyik oldala tengerpart, így itt hajóállomás is van. Innen Indítják azokat a hajóőriásokat, melyek fedélzetén mindig több száz gépjármű — autóbusz, autó, motor — jut át egyik városrészből a másikba. Ez a térhez tartozó partszakasz az Aranyszarv öböl és a Boszporusz találkozása. A Galata-híd elválasztja az öböl hajó- és csónakforgalmát a Boszporusz vfziéletétől; mivel ez a híd kétszintes. Felső részén — mint minden más hídon — a gépjármű- és a személyforgalom zajlik, az európai Sztambul északi és dél! részét köti össze, amit az Aranyszarvöböl 7,5 km-es hosszával ketté vág. Alul, a tengerszinten külön kis világgal találkozunk. Ez valóban boszporuszi hangulatot áraszt! A hídfőknél a halászok és halsütők kollektív „kisüzemel" sorakoznak. Egy bárka hozza a frissen fogott hala kat, a másik bárkában ég a tűz, rajta olajjal telt széles edényben már sütik is, s egy 10 év körüli legényke a kereskedő, aki egyik kezével adja a kenyérbe csomagolt, finom illatú sülthalat, a másik kezével becsúsztatja deréktartsznyájába a pénzt. A DARDANELLÁKTÓL A BOSZPORUSZIG hány órás útmegszakítást csináltam ... nem a fáradtság, hanem a helyt emlékek késztettek erre. Ha az utam erre visz, itt Tekirüagban, azaz a régi Rodostóban mindig megállok. A Rákóczi-ház meglátogatása többszöri Ismétlés után sem válhat unalmassá egy arra utazó magyarnak. Rodostó domboldalra épült kis városka. A part mellett futó főúttól lépcsők és kígyózó utcácskák vezetnek a központot képező bazárrészre. De a volt magyar menekültek utcája közelebb van... egy kis emelkedő és a parttal párhuzamosan meg ls találjuk. Ki ne ismerné — a rodostóiak aprajanagyja közül —, hogy hol van a „Rákócsi müzesi"?... legalábbis ők így ejtik és szemükből sugárzik a történelem iránti szeretet. Tudja Itt minden gyerek annak részleteit Is, hisz ezek, a fejedelem rodostói ével óta apáról fiúra szálltak. Törökországban mindenütt szeretik a magyarokat, iskolákban tanítják a török-magyar rokonságot, és a két nép nyelvének azonos vagy hasonló szavait. De Rodostóban a török—magyar barátság a Rákóczi ház és a többi magyar emlék által elmélyültebb. Kérésünkre Mária asszony, a múzeum gondnoknője előveszi azt a nagy vaskulcsot, amely mintegy 150—160 évvel ezelőtt II. Rákóczi Ferenc kezében is volt. Megnyikordul a nagy vasajtó zárja és elénk tárul egy csodálatos kép. A hallban a szabadságharcos és a magyar zászló — most is. mint minden látogatásomkor — portalanul. csi'logó tisztaságban áll, mintha aznap helyezték volna oda. Előttünk a bronzból készült kis mellszobor. A lakás belsejében, szintén minden a legnagyobb tisztaságban található. Az emeletre vezető falépcső faragott korlátja — melyet a fejedelem maga készített saját asztalosműhelyében, — szintén a gondos megbecsülésről tesz tanúbizonyságot, csakúgy mint a ház bármely tárgya. Mária asszony töröknek vallja magát, bár az a tény, hogy keresztény, így lehet, hogy régi, görög eredetű családból származik. Mi a magyarázata annak, hogy ennyit törődik a számára idegen és egy nem nagy jelentőségű múzeum karbantartásával, szépítésével, mikor alig van látogatója?! „Nagyon szeretem a történelmet és nagyon tisztelem a kis népek szabadságharcát" — válaszolta Mária Aszlán. Rodostótól továbbindulva kedves meglepetésben volt részem az autóbusz rádiója által. Isztambuli adásban egy órán át Dankó Pista dalokat közvetítettek; „Nem Jó, nem jő minden este a kapuba kiállni" ... Kell ennél hangulatosabb befejezés egy Rodostótól búcsúzó magyarnak? „Top Kapi,... végállomás!" — ezzel a sofőr máris behajtott az isztambuli városfalon kívül eső Top Kapi autóbuszgarázs udvarába. E városfal ma már erősen török jelleget tükröz, mivel a a több ezer éves építményt az idők folyamán állandóan restaurálták, bővítették, erősítették. Igy a külső réteg — általában — már török kezek munkája. A kapun belül, messziről látható a — ma is működő állapotban levő — római vízvezeték. Majd az iránytaxi, ami Top Kapitól szállítja be a központba az utasokat, befutott a Szirkecsi térre, ami Isztambul legforgalmasabb része. Ez gyűjti össze a főváros fontosabb utcáit, melyeket számtalan kisebb kacskaringós, macskaköves, török jellegű utcácskák kereszteznek. Az isztambuli főváros jellemzője még a sok-sok dzsámi (mohamedán Imaház). Több ezer eledelre váró Teát áruló gyerekek kiabálva futkosnak: „Csaj, ...csaj!" Cipőtisztítók, újságárusok, nehéz lenne felsorolni, hogy még hányféle formában zajlik a Galata kereskedelmi élet, pedig e 200 méter hoszszű hid tengerszintje ennél jóval rövidebb. De Itt még — mindkét oldalon — hajóállomások is vannak. A nyugati oldalról Indulnak az öböl kis sirályai, melyek a két part közt cikáznak. A Galata híd keleti oldaláról indul személyhajó Haydaspasára, ez az ázsiai vonatok állomása. Hajók indulnak a Boszporusz északi szakaszára, egészen a Fekete-tengerig. Ezek a hajók szinte pajkos játékot űznek a két világrésszel, hol Európában, hol Ázsiában kötnek ki, közben érintik a „két szomszédvár"-at is. Mindkettő török építmény a XIV—XV. századból. Előbb az ázsiai parton lévő Anatóliai várat (Anadolu Hiszár), majd vele szemben az európai parton a Római várat (Anadolu Hiszár) építették fel. E nagyszerű hadászati taktika eredményeként egy év múlva innen sikerült a török hadseregnek Konstantinápoly — a mai Isztambul — bevétele (1453). Állítólag e döntő ütközetben Orbán Balázs, egy magyar származású fegyverkovács készítette a törökök ágyúit. Ugyancsak Galatából indulnak hajók a Boszporusz kis szigeteihez. Ezek közül legszebb a kicsik legnagyobbika, azaz a Nagy sziget (Büyük Ada). Ennek a természeti szépségekben bővelkedő, romantikus szigetnek van egy jellegzetessége: tilos ott a gépjárműhasználat. Pedig sok Itt a látnivaló, erdei sétányainál és magában a lakótelepen ls nagyok a távolságok. E kedves szigetváros hangulatát a színekben pompázó konflisokkal és az utasokra váró csacsikkal növelik. Sebajl Az autók és autóbuszok helyett válogathatunk a napvédős, kényelmes lovaskocsík és a csacsihátak közt. Isztambul külsőségekben ls gyönyörű, lüktető, érdekes város. De a sok kedves látvány mellett feltűnnek itt is, ott is szomorú képek, a nincstelen emberek életéből. Igen, lépten nyomon elhalad mellettünk egy-egy torz figura: magasan feltornyozott ládák, egymásra helyezett 6—7 bőrönd, és a mozgó teher alatt csupán csak két imbolygó láb utal arra, hogy ezt a rakományt ember mozgatja Egy alkalommal — néhány méterre tőlem — erős zörejre lettem figyelmes. Nagy csörömpöléssel földre zuhant egy súlyos teher, nyilván a kötél meglazult, és szemtől szembe kerültem az eddig láthatatlan emberrel. Vonásai eltorzultak a szörnyű súly alatt, kabátja ujjával törölte arcáról, nyakáról a csorgó verejtéket, görnyedt hátát nem tudta kiegyenesíteni, és könyörgőn nézett szét. Csak ketten voltunk a közelben, egy munkás és én. A két férfi egymásra rakta a ládákat. A hordár leült a földre háttal nekidőlve a rakománynak. Én a kötelek átvetésénél és a csomagclpelő ember talpraállításánál segítettem, de ebből ís meggyőződhettem, hogy embertelen munkát végez, ketten alig tudtuk felállítani. Majd mikor újra, bukdácsoló részeg léptekkel megindult, fájdalommal és csodálattal néztem utána. Hát ígv ls élnek emberek?! — Honnan vaió az úrnó? — kérdezte a másik férfi, aki velem együtt segédkezett a rakománynál. S amikor megtudta, hogy egy szocialista országból, felcsillant a szeme. „Ti emberek vagytok, igazán Jő emberek!" — s úgy búcsúztunk el egymástői, mint Igazi jőbarátok szoktak. AGNES AL-KURAYSHI isztambuli városfal A Boszporusz partfan ük A ma is működő római vízvezeték Óvárosi utca ... ablakon át •
