Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-26 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó

S

okan emlékeznek még a Nové Zámky-i (Érsekújvár) pályaudvar régi földszintes épületsorára. A háború alatt lebombázott állomás helyére Ideiglenes épületeket kellett emelni. Ezeknek az épületeknek eredetileg öt évig kellett volna szolgálniuk a vasúti forgalmat, de több mint két évtizedig teljesítették küldetésüket. — Bizony sokáig kellett várni az új pályaudvarra — mondja František Gálik elvtárs, közlekedési igazgatóhelyettes. Megérte, hiszen valaha álmodni sem mertünk volna arról, hogy Ilyen impozáns körülmények között irányíthatjuk majd a vasúti forgalmat. A pályaudvar valóban hatásos. Hatalmas méretei, modern felszerelése különösen annak mond sokat, aki Ismerte a régit. 1966-ban kezdték építeni az új vasútállomást, és ez év végéig az utolsó simításokat is befejezik. Mindez több mint 100 millió koronás beruházást igényel. Az állomás három részre oszlik: a teherpályaudvarra, a személypályaudvarra és a korszerű reléközpontra. Gálik elvtárs, a majdnem 1000 alkalmazottat foglalkoztató állomás nehézségeiről szólva megemlítette, hogy a legnagyobb erőfeszítést a régi állomási épületek lezárása és az utasforgalom mintegy 500 méterre való áthelyezése okozta. Jómaga is csodálkozott rajta, hogy e nehéz időszak alatt nem került sor komolyabb rendellenességekre, balesetekre. Az utasforgalom átterelése szinte leküzdhetetlen nehézségeket Idézett elő, és csak a dolgozók önfeláldozó munkájának köszönhető, hogy szerencsésen áthidalták e kezdeti időszakot. Az ország egyik legszebb pályaudvara, melyet a Nové Zámky-i származású Fifik mérnök tervezett, immár készen áll. Utasok százai nyüzsögnek az architektonikailag és esztétikailag egyaránt kedvező benyomást keltő központi csarnokban. Sokan pihentetik szemüket a földszinti részen épített szökőkút vizén, mely alól szép mozaikfigurák és pénzérmék tetszenek elő. Itt találhatók a jegypénztárak, az újságárus, a fodrász, az emléktárgyakat árusító bolt, a tájékoztató, az önkiszolgáló étterem, a poggyászmegőrző és a gyermekes anyák váróterme. Az emeletről, mely karzatszerű, pompás látvány nyílik az egész csarnokra. Az itt elhelyezett ízléses étterem és kultúrközpont szintén megnyerő. Több vállalat, köztük a Bratislavai Vasútépítő Vállalat, a levicei (Léva) kőcsiszolóüzem, a prágai Konstruktíva és a Banská Bystrica-i SmreCina vállalat vett részt a pályaudvar építésében. Az egyik leglényegesebb berendezést, az irányító központot a Bratislavai Vasútközlekedési Automatizációs Vállalat szerelte fel. Az első villanyvonat 1969. január 31-én haladt át a pályaudvaron. A villamosítási munkálatokat a pályaudvar területén négy hónap alatt végezte el az Elektriflkáce Praha vállalat. Ekkor összesen SZLOVÁKIA LEGFIATALABB PÁLYAUDVARÁN 12 kilométer hosszú huzalt szereltek fel. E korszerű pályaudvaron 24 óra alatt 280 szerelvény halad át. Érthető tehát, hogy az új állomás átadása előtt mekkora erőfeszítésre volt szükség, hogy biztosítsák a zavartalan közlekedést. A legjobb dolgozók neve felől érdeklődöm. Gálik elvtárs Komáromi elvtársat, a pályaudvar főnökét, Šafárik Rudolfot, a tolatási részleg vezetőjét, Lechnert Gábrielt, az üzemi részleg vezetőjét, Vilsik Viktort és Silický Józsefet említi. A járási pártbizottság és a jnb elismerő oklevéllel tüntette ki Komáromi és Gálik elvtársat, valamint Sádovský Michal vonatindítőt, aki egyúttal „A legjobb közlekedési dolgozó" címet is elnyerte. Az alkalmazottak többnyire nagy lelkesedéssel végzik munkájukat. Három ízben brigádmunkát is szerveztek. A vezetőség gondoskodik a dolgozók szociális, kulturális és egyéb igényeiről. Ebben az évben 80-an üdültek Romániában, számos vasúti alkalmazott látogatott el a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékhelyeire. A dolgozók átlagbére 2236 korona, az átlagéletkor azonban nem a legkedvezőbb, mivel kevés a fiatal alkalmazott. . Megnéztük a reléközpontot. Az irányítópult villogó fényeiről lehet megtudni a pályaudvar sínéin végbemenő közlekedés időközönkénti helyzetét. Blaskovics elvtárs, a reléközpont vezetője közölte, hogy hazánk egyik leg korszerűbb, a közlekedési balesetet úgyszólván teljesen kizáró irányító berendezését szemléljük. Az apró huzalok, villogó lámpák és egyéb bonyolult elektromos berendezések világából ismét az adminisztrációs épület irodahelyiségébe kerülünk, aztán újra a pályaudvar központi csarnokában állunk. Beszélgetünk idős vasutasokkal, akik nagyon jól emlékeznek 1945. március 29-re s a romokban heverő állomás első szabad óráira. Azóta Itt minden gyökeresen megváltozott. Legfiatalabb pályaudvarunk pazar csarnoka előtt nyílsebesen száguldanak a zizzenő villanyvonatok. GINZERY ÁRPÁD A pályaudvar központi csarnoka Működik az Uj korszerű reléközpont (Tóthpál Gyula felvételei) A szülőföld szeretete, s az érette való önzetlen munka jellemző Bartusz Gyula mérnökre. — Igaz, nem Štúrovo (Párkány) a közvetlen szülőföldem — mondta —, itt nem messze, Kamenínon (Kéménd) születtem, de ezt az egész környéket szülőföldemnek tekintem. Ogy a szivemhez nőtt ez a vidék, a táj, hogy büntetés lenne tőíe elszakadnom. A Duna, a Garam, az Ipoly, s a síkságot felváltó dombok harmóniája olyan varázslatos szépséget alkot, amilyet máshol keresve is nehezen találnánk. Eddigi életpályájáról csak röviden, dióhéjban volt hajlandó beszélni. Arra kért, hogy ne róla írjak, hanem a város fejlesztéséről. Azonban az embert és a terveket nem lehet különválasztani. 1954-ben szerezte meg a mérnöki diplomát. Mint újdonsült mérnök Poprádra került, majd a katonáskodó, és rövid bratislavai tartózkodása után 1956-tól városunkban, a jelenlegi munkahelyen a cellulóz- és papírgyárban pedig 1960 szeptemberétől dolgozik. — Sorrendben a gyár nyolcadik alkalmazottja voltam — jegyezte meg. Jelenleg az építkezési beruházást előkészítő osztály vezetője. Ahogy ő ragaszkodik köztársaságunknak ehhez a csücskéhez, olyan tisztelet, elismerés övezi a fiatal mérnököt mind a munkahelyén, mind a városban. A gyárban az építkezés második szakasza folyik, ami önmagában is egész embert követel, ő mégis fáradtságot nem ismerve dolgozik a közért, a város fejlesztéséért. A gyárban megalakították a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaságot, amelynek az elnöke. Ahogy nem önmagáról kell beszélnie, mindjárt • keresetlen, lelkesedő szavakkaí ad magyarázatot kérdéseimre. A tudományos műszaki társasággal kapcsolatban elmondta, hogy nagyon hasznos, mert alkalmat nyújt értekezletek, előadások, tanulmányi kirándulások szervezésére. Fő célkitűzése a helyes városfejlesztés. Tagja a vnb mellett működő építkezési bizottságnak. Mint képviselő is a város csinosításán fáradozik. — Sajnos, — mondta ezzel kapcsolatban — vannak még olyan hibák, melyeket a közeljövőben el kell távolítani. Állítását példával támasztotta alá: — Pártunk 50. évfordulójának tiszteletére választókörzetemben megszerveztem a házak előtti utcarész rendezését. A polgárok lelkesen vállalták, hogy rendbe hozzák az árkot, és a portájuk szélesséigéhez viszonyítva kiültetnek két-három gömbakácot. Sőt, Szekér Tibor elvtárs azt is vállalta, ha nem kapunk gömbakácot, ő átoltja. Viszont a vnb-től többszörös kérésemre sem kaptam meg a ígért anyagi támogatást. így a felajánlások csak (>apíron maradtak. Ilyesminek a jövőben nem szabad előfordulnia, ha pártunk XIV. kongresszusának irányelveit meg akarjuk tartani. Bartusz elvtárs a város fellendülésére Irányuló tervekről a következőket mondta: — Amennyiben továbbra is bírom választókörzetem bizalmát, egy 6—7 millió koronás beruházással járó tervet szeretnénk megvalósítani. A termogeológiai kutatások alapján minden remény megvan arra, hogy Štúrovo alatt kb. ezer méteres mélységben 60—70 fokos termálvíz található. Amennyiben ez a feltevés bebizonyosodik, úgy a mai ún. Vadas területén szeretnénk fürdőt létesíteni. Tervezünk oda négy medencét, abból kettőt gyermekek, kettőt pedig felnőttek részére. A környezet rendezésével a város nemcsak egy szép és hasznos létesítménnyel gazdagodna, hanem a környék dolgozó népének is pihenési és szórakozási lehetőséget nyújtana. Vidékünk nagyon sok szép természeti adottsággal rendelkezik, csak ezt meg kell látni, és meg kell láttatni. — Ogy látom, nagyon a szívén viseli ennek a tervnek a megvalósítását. — Nem tagadom — válaszolta —, sok nehézséget kel'i még leküzdeni, de ha sikerül, ez lesz életem egyik legszebb eredménye. S ahogy beszélt, mint a festő ecsetje nyomán a kibontakozó kép, úgy rajzolódtak ki előttem a sétányok, parkok, sátortáborok, s népesedtek be emberekkel és a ma még jobbára hasznavehetetlen terület átalakult egy szép képpé. A beszélgetés folyamán kiderült az is, hogy a sok munka mellett még egy szenvedélynek ls hódol: fényképez. A százával elrakott fekete-fehér meg színes negatívok és diafilmek között megtalálható a papírgyár építésének sok apró mozzanata, s a város egy egy jelentős eseménye. Bartusz Gyula mérnök nem beszélt önmagáról, de beszélgetésünk alatt nem tudtam egy pillanatra sem különválasztani őt és azt, amit mondott. Minden szava mögött ott álít az az ember, aki célul tűzte ki szülőföldjének szebbé varázsolását, fellendítését. Azt hiszem, e nemes törekvésében nem marad egyedüli KREMMER LASZLO