Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-26 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó

VALAMIVEL TÖBBET A választási előkészületek problémái nemcsak a kommunistákra tartoznak: mindenkire, aki állampolgár, jogokkal és kötelességekkel felruházva él. Látszatra közhely ez a megállapítás. Egy pillanatra mégis megállít, elgondolkoztat, mert nagyon érdekes dolgokat mond erről Saláthy András, a farnál (Farnad) nemzeti bizottság elnöke: „A szociális biztonsághoz, a munkához és annak szabad megválasztásához, a kielégítő munkafeltételekhez és méltányos fizetéshez fűződő érdekeket jelentő jogok gyakorlásától most az állampolgári jogok mind szélesebb katalógusának megvalósítása felé halad a fejlődés. Arról van szó, hogy érdekeltek a dolgozók a választási előkészületekben is, nemcsak a szavazatok leadásában." Látszik, hogy jogot végzett a nemzeti bizottság elnöke, mert pontosan, szakszerűen magyarázza tovább: „Természetesen nem társadalmi tartalom nélküli jogokat kell érteni a választójog gyakorlásaként, hanem csak olyanokat, amelyek megvalósítása megfelel a szocialista rendszer feltételeinek, a szocialista fejlődés érdekeinek." Elgondolkoztató mindez, mert korunk jellemző stílusa formálódik itt a szemünk láttára. Olyan stílus, amely a nagy tettekhez nem a retorikus pátoszt, hanem a megrendítő, szemléletes egyszerűséget választja. Mindjárt meg is kérdezem: hogyan és milyen formában kapnak lehetőséget a dolgozók jogaik gyakorlására a választási előkészületek során? Részletes felvilágosítást kapok a jelölő bizottságok munkájáról, a kiválasztás folyamatáról, a jelöltekkel folytatott előzetes beszélgetésekről és a soron következő feladatról: a jelöltek bemutatásáról. Végül arról beszélgetünk, hogy mindezekkel a problémákkal az agitációs központ tevékenysége keretében ismerkednek meg a dolgozók, a választók. Tehát megnézzük, megvizsgáljuk: milyen az agitációs központ munkája. Utóvégre a választási előkészületek problémái nemcsak a kommunistákra tartoznak, mindenkire, aki állampolgár, jogokkal és kötelességekkel felruházva él ebben a községben. Nem volt könnyű munka a jelölés. A hattagú bizottság reggel félnyolctól este hat óráig tanácskozott, míg összeállította a jelöltek névsorát. Várható tehát, hogy az agitációs központ munkája sem lesz könnyű. D a n esa József n é, aki a művelődési ház vezetője egyébként, nagyon egyszerűen fogalmaz: „A mi községünkben az agitáció nem kampányszerű, megszokott munkaforma. Csak annyiban történt változás, hogy most valamivel többet teszünk, mint máskor." Valamivel többet... Mit jelent ez? Hamarosan megtudjuk. Elsősorban abban nyilvánul meg ez a valamivel több, hogy nagyobb mértékben követelik meg önmaguktól és egymástól az elemző munkát. Az irányítóigazgatási és politikai munka hatékonyságának mércéjévé mindinkább az válik, hogyan fejlődik a község élete. Ezt a fejlődést megmutatják. Szemléletesen, képek, rajzok segítségével. Nemcsak a legutóbbi választási időszak alatt elért eredményeket, hanem a fejlődés további útját is. Bellus Dániel tanító, az agitációs központ munkatársa már készíti a képeket, a vázlatokat, melyek szemléltetően bemutatják, hogy mit jelent a választási program: új óvoda építését, a sportpálya bővítését, fürdő létesítését. Valamivel többet... Ez azt jelenti, hogy a választások előkészítését Drozdík László vezetésével héttagú bizottság szervezi. Ennek a bizottságnak nemcsak a formaságokkal kell törődni, hanem azzal is, hogy kellő időben, kellő információt adjon a választóknak. Természetesen az agitációs központon keresztül. Valamivel többet... Vagyis azt jelenti, hogy egyre gyakrabban szólaltatja meg a „Hangos Újság" adásait a helyi hangszóróban az agitációs központ munkacsoportja. De törődnek azzal is, hogy a pártszervezetek mind a 120 kommunistája, az iskolák mind a 30 tanítója jól használja fel az „élőszó" lendítő, mozgósító erejét. Ügy tervezik, hogy ebbe a politikai munkába, ha nagyon egyszerű formában is — megbeszélésekre, gyűlésekre való személyes meghívások —, de bekapcsolják a kilencedikes tanulókat. Valamivel többet... Ez a kifejezés azt jelenti, hogy Sztreda József elvtárs vezetésével az Antifasiszta Harcosok Szövetségének helyi szervezete eddig is sokat tett, hogy a község az emlékünnepek alkalmával díszes, az ünnephez méltó külsőt öltsön magára, lélekemelő, zászlódíszes ünnep keretében tegyen hitet a lakosság a szocializmus mellett, de most különös gondot fordít majd a választások szocialista jellegére. A nemzeti bizottság elnöke, Saláthy András elvtárs meg is magyarázza, hogy miért van arra szükség, hogy valamivel többet tegyenek az agitációs központ munkatársai és maguk a választók is: „Nálunk a vezető posztokra választhatóságnak nincsenek korlátozó előírásai, mindenki megválasztható, aki választójogosultsággal rendelkezik, életkorra, nemre, fajra, nemzetiségre, vallásra, vagyonra, foglalkozásra vagy műveltségre való tekintet nélkül. A fejlődés azonban számos új követelményt léptetett életbe. Kritérium a politikai megbízhatóság, a szocializmushoz való hűség, de a szervezésben, az irányításban is helyt kell állnia annak, akit megválasztunk." Visszafelé nincs út: Valamivel többet kell tenni a választóknak, mert a célok elhatározása, a döntések lehetősége, a helyi politika kialakítása nem valósítható meg a közösség véleménye és segítsége nélkül. Nagyon találóan mondta a járási nemzeti bizottság egyik szervezője, Ondrejka Gyula, erre vonatkozólag: „Segítsenek lakni a faluban." Ehhez persze mosoly is járul, mely kifejezi azt, hogy kevés, ha valaki csak „lakik" a faluban. Valamivel többet kell tenni. Az pedig nagyon természetes kívánság, követelmény, hogy azok is többet tegyenek a szokottnál, akiket megválasztanak. A szakszerű, gyors, pontos, hatékony Igazgatás erőteljes törekvéseivel párhuzamosan a képviseleti elv érvényesítése nem könnyű feladat. Legközelebb erről fogunk beszélni, tárgyalni az agitációs központban, amikor bemutatják majd a Jelölteket. Bizonyára elhangzik majd ott ls néhányszor a követelmény, korunk, napjaink követelménye: valamivel többetI HAJDO ANDRÁS Egykori harcok uetyen lárunk. Átléptük ai államhatárt, s megállunk a lengyelországi Dukla városka temetőiénél. Csehszlovák katonák, tisz tek pihenik itt örök álmukat Azok, akiknek alig néhány kilométerre a hazai földtől ellen séges golyó oltotta ki életét. Amikor elhagyjuk a temetői, mindenki mélyen hallgat. A kötöttség csak akkor oldódik jel, amikor kísérőnk, az ősz hajú tábornok, az egykori harckocsizó dandár parancsnoka megszólal: — Az 534-es magaslaton járunk. Háromszor söpörtük le róla a fasisztákat, amíg végre meg tudtuk rajta vetni a lábunnélkül maradt. Mivel nem volt kilátás arra, hogy hamarosan munkát kapjon, megragadta az alkalmat s a Szovjetunióba vándoroltak. A kis Rudolf 12 éves volt, amikor búcsút vett a hazai táltól. Rosztovban éppen befejezte tanulmányait, amikor a német Wermacht megtámadta a Szovjetuniót. Mint a többi szovjet állampolgár, Rudolf is kelet felé menekült a fasiszta fenevad elől. Először 1942 elején hallott arról, hogy az Urai alatt csehszlovák katonai egység formálódik. Mint régi csehszlovák állampolgár nem habozott, az egység katonája lett. gú Dukla varosba jutmok. Aztán további véres harcok következtek. Hyrow hegy, s számos névtelen erdő borította magaslat feküdt előttük. Míg Tesarik hadnagy katonáival a csúcsok felé tartott, fasiok tankosai a bal szárnyon segítették a gyalogság támadását. A sikeres harcok után Jasiokot zászlóaljparancsnokká nevezték ki. Azon a ködös szeptember 30-1 napon már egy órája tombolt a harc, s nem járt sikerrel a harckocsizók rohama az 578-as magaslat ellen, fasiok parancsnoki tankja jutott el legmesszebb. Mintegy 300 métere volt a csehszlovák államhatártól és 50 kat... Előttünk pedig az 578-as magaslat. Itt esett el egyik legjobb harckocsizóm, Rudolf fasiok ... Már harmadik hete kemény harcok dúltak a Kárpátokban, a Duklai-hágó környékén. A Vörös Hadsereg csapatai itt-ott már néhány kilométerre megközelítették a csehszlovák államhatárt. Svoboda tábornok maroknyi csapatának katonái emberfeletti erővel küzdöttek a magaslatokat tartó fasisztákkal. Különösen az 578 és egy névtelen magaslat gátolta őket abban, hogy mielőbb hazai földre lépfenek. Szeptember 30-án parancs érkezett: támadás! Az utakat sártenger borította. Hideg, ködös őszi idő volt. A harckocsizók kiindulási állomásukon a roham megkezdésére vártak ... A parancsnoki tankban mosolygós arcú tiszt foglalta el a helyét. Rudolf fasiok főhadnagy, a csehszlovák katonai egység egyik legfiatalabb tisztje... Az Ostrava melletti Dolný Suchán született. Gyermekkorát Orlov bányászvárosban töltötte. Amikor a harmincas évek elején ezrek lettek munka nélkül, az 0 édesapfa ts keresel Mint az első önálló csehszlovák zászlóalj katonája tette meg az utat Csehszlovákia haláráig. Harcolt Szokolovónál, ott volt Novohopjorszkban, ahol a zászlóaljat dandárrá szervezték át. Rudolf fasiok elvégezte a tiszti iskolát. A harckocsizókhoz osztották be. A Kijev felszabadításáért vívott harcokban hősiességével hívta fel magára a figyelmet. Kitüntetésre javasolták. A véleményezésben a következőket lehetett olvasni. „A Kijevért folyó harcokban hősiesen harcolt. Harckocsijával kilőtt egy német Tigrist, megsemmisített három páncéltörő ágyút és négy géppuskafészket. Bár harckocsiját találat érte, a harcban tovább is részt vett." Alhadnagy

i rangot kapott. Amikor 1944 végén harckocsizó tanfolyamot létesítettek, jasiokot instruktornak nevezték ki. Ekkor már a párt vezetőségében is aktív munkát fejtett ki. A Kárpátok lábánál fasiok harckocsizó százada Dragonov és Zholszky lengyel falu felszabadításában veti részt. Szeptember 20-án Tesarik hadnaggyal sikerült a stratégiai fontossáméterre a németek arcvonalától, amikor hirtelen találat érte. A tank megállt, de azon nyomban felhangzott fasiok hangja: „Gyorsan előre! . .. Torony mínusz 15 fok, jobbra ellenséges-harckocsira tűz! ... Ezek voltak utolsó szavai. A második ellenséges ágyúgolyó telibe találta a tankot, fasiok főhadnagy elesett, mielőtt hazai földre lépett volna. A parancsnoki tank legénysége közül csak Kobirja maradt életben. Ö mondta el a 25 éves Rudolf fasiok főhadnagy hősi halálának körülményeit. A tábornok arcán szomorúság ül. Egy piüanatra úgy tűnik, mtntha szemében könny csillanna. De mikor megszólal, nyoma sincs hangfában a bánatnak. — Hogy miért mondtam el ezt a történetet? Azért, hogy emlékezzünk népünk dicső harcára, fiaink hősiességére. Azokra, akik a Vörös Hadsereg oldalán fegyverrel a kezükben küzdöttek a haladó emberiség és népünk szabadságáért. NfiMETH JÁNOS