Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-21 / 224. szám, kedd

Szeptember 21-éri ünnepeljük hazánkban a sajtó napját. Ötven évvel ezelőtt jelent meg a Rudé právo CSKP központi lapja Az idén több jelentős eseményre került sor. A CSKP megalakulása 50. évfordulójának évében tartották meg a CSKP XIV. kongresszusát is. Sajtónk ez évben különösen fontos szerepet tölt be a széles tömegek pontos tájékoztatása és politikai irányítása terén. Legújabb feladatát az idei választásokkal összefüggő tájékoztatás jelenti. Szocialista sajtónkat s annak terjesztőit a legnagyobb elismerés illeti az 1971-es politikai-társadalmi szempontból rendkívül mozgalmas esztendőben kifejtett munkásságukért. Szólaltassuk meg a legilletékesebbeket, hétköznapjaink becsületes dolgozóit, akik fáradságot nem kímélve, reggelente asztalunkra teszik az újságot. GONDOLATOK A LAPIERIESZTESRŰL Ädjunk újságot az agitátorok kezébe! Ojságíró számára a legszebb látvány, ha sorakozást lát az újságárus kioszkja előtt. Akármilyen szívgyönyörködtető is az az érdeklődés, amelyet saját szemünkkel láthatunk, a lapterjesztésnek hovatovább egy másik formája, az előfizetéses újságvásárlás kerül előtérbe. Közép-Szlovákia néhány járásának lapterjesztéssel kapcsolatos tapasztalatai is bizonyítják, mily nagy lehetőségek nyílnak a pártlapok olvasottsága előtt ott, ahol rendszeresen törődnek az előfizetők táborának szervezésével. Az oravai lapterjesztők érdekes jelenségre lettek figyelmesek: A Dolný Kubín-l járás üzemeiből igen szép jelentéseket kaptak az előfizetők táborának gyarapodásáról, de ez valahogy nem mutatkozott meg a lapok példányszámának növekedésében. Hol lehet a hiba? — kérdezték, és utánajártak az érthetetlen jelenségnek. Kitűnt, hogy az üzemekben és a falvakon ís sok helyütt az előfizetésre megnyert újságvásárlók számát tüntették fel minden kimutatáson és így igen nagy számokat kaptak. A megnyert előfizetők névsorába éppúgy belekerült az, aki egy hónapra fizette elő a lapot, mint az, aki egy évre. A havi előfizetők, amikor felújították a következő hónapban előfizetési óhajukat, ismét belekerültek a listára. Tehát az előfizetők száma nőtt, de ez nem jelentett több példányt. A funkcionáriusok és a járási sajtóbizottság eleinte megelégedett a szépen mutató számokkal, s csak a hiba felderítése után néztek a dolog gyökerére. Ezek után már az elfogyott példányszámok mennyiségét vették az agitáció alapjául és ellenőrzéseket hajtottak végre az üzemekben és a falvakon. így nagy tartalékokat tártak fel és sikerült felfedniük az eddig rejtett lehetőségeket a lapterjesztésben. Röpke két hónap alatt meglepetésszerűen sikerült növelniük a pártlapok példányszámát, s csak Pravdából 5000-et adnak el naponta, ami Oravában mindeddig a legnagyobb eredmény. Ugyancsak szép eredményenyeket értek el a Banská Bystrica-i járásban, ahol úgynevezett pártlapterjesztési agitációs napokat rendeztek. Ezeket az üzemi pártszervezetekkel karöltve rendszeresítették. Az eredmény meglepő: a három legutóbbi agitációs nap nem kevesebb, mint 1200 előfizetővel növelte a pártlapok olvasóinak számát. Banská Bystrica-i tapasztalat a választási kampány segítése a pártsajtó terjesztésével. Áz ötletet egy statisztikai adat szolgáltatta: a közép-szlovákiai kerületben a választási kampány során 1200 agitációs központ jön létre és 20 000 agitátor kezdi, vagy már megkezdte munkáját. Az ezerkétszáz agitációs központ könnyen ezerkétszáz lapterjesztő központtá is válhat. 20 000 ember kezében a párt lapja kiváló agitációs eszköz. E lehetőség felismeréséből eredt a javaslat, hogy az agitációs központok az eddiginél jobban használják ki a pártsajtót. A lapok a választásokkal kapcsolatban sok érdekes, másutt nehezen fellelhető propagáciős anyagot közölnek. Az agitációs központokban figyelmeztetni lehet a gyűlések résztvevőit egy-egy megjelent cikkre, sőt, a cikket tartalmazó lapszámot helyben szét is lehet osztani. Egy-egy járás, vagy helység helyzetét elemző, eredményeit ismertető cikk csak egy lapszámban jelenik meg, de az agitációs központ tevékenysége hosszú időtartamú. Ezért az agitációs központ abból a lapszámból, amely az illető járás, város, vagy község problematikáját elemzi, több példányt rendelhet, s azt tevékenysége során később is felhasználhatja, amikor a lap már másutt nem kapható. Az agitációs központ olyan hely lehet, ahol egy-egy érdekes, nagy jelentőségű cikkhez akkor is hozzájuthat az érdeklődő, amikor azt már másutt nem szerezheti be. Az agitációs központok ki is vághatnak bizonyos jelentősebb cikkeket, dokumentumokat, s elláthatják velük agitátoraikat. A párt nyomtatott szava mindig jelentős segítője volt az agitációnak. A választási agitáclóban is jelentős segítséget nyújthat az említett módszer. Adjunk ezért pártlapot az agitátorok kezébel VILCSEK GÉZA A hízelgő hazugság könnyebben érthető, mint a rideg vagy rendkívül kényelmetlen valóság. Az újságíró azonban olyanfajta ember, aki nem fél szembenézni a valósággal, akkor sem, ha az meglepő, szokatlan tényeket tár elé. Még akkor sem, ha a tények mást mondanak számára, mint amit előzetesen feltételezett, vagy gondolt. Ez történt akkor is, amikor Levice (Léva) városában felkerestem a Postai Lapterjesztő Szolgálat kirendeltségét és arra a kérdésre kerestem választ, hogy a járásban melyik az a község, ahol a lakosok számához viszonyítva népes lapunk előfizetőinek tábora. Arra gondoltam, hogy a gazdag Garam menti falvak lakosai közül bizonyára számosan jelentkeztek előfizetőnek. Ogy hittem, hogy az Ipoly völgyének déli részén levő nagyközségek valamelyikében találhatók legtöbben. Hiábavaló képzelődésemmel szemben a valóságot kedvesen, mosolyogva, tréfálkozva mondta szemembe Csuday Júlia, a kirendeltség egyik vezetőnője. — A lakosok számához viszonyítva a legtöbb előfizető Ipeľské Olany, azaz Ipolyfödémes községben található. Ezt bizonyítják a kimutatások és az összehasonlítások. Nehogy sértődöttség, vagy bírósági ügy legyen a dologból, ezért a nevemet nem fontos megemlíteni... De tény, hogy ebben a községben található a legtöbb előfizető. Hümmögtem. Csóváltam a fejem. Alig akartam hinni a hallottakat. Pedig megismételte néhányszor. Bizonyára azért, mert morcos pillantással fogadtam a valóságot. Meg is kérdeztem mindjárt: — Hányan vannak? — Százanl Meglepett ez a szám. A népmesék csodálatos száma a száz. Ösi kifejezése a soknak. Az erőnek, a hatalomnak és a majdnem megszámlálhatatiannak a meghatározására szokták használni a mesemondók. El is határoztam abban a szempillantásban, hogy írni fogok mind a száz előfizetőről. Az erőt, a csodálatra méltóságot szerettem volna viszonozni abban a szempillantásban ... Hirtelen támadt ötletemet megvalósítani azonban csak úgy tudom, ha a faluról és a száz előfizetőről együttesen S Z A Z A N írok valami szépet. Valóságosat persze, mert úgy kívánja azt a szocialista újságírás becsülete, és úgy kívánják azok az előfizetők, olvasók is, akik más falvakban, más városokban élnek. Hej! Nem akármilyen falu Ipefské Ofany, azaz Ipolyfödémes! Nem bizony. Már a történelme is érdekes. 1262-ben keltezték azt az oklevelet, mely első ízben említi a község nevét. Akkor még Fedemus néven. A falualapítők egyszerű, kétkezi dolgozók, jobbágyok lehettek, mert a községre vonatkozó iratok évszázadokra visszamenően, egyhangúan így emlegetik: „Első ura a Hunt nemzetségben Jákó volt." Nos, ebből érthető, hogy annak a bizonyos Jákó nevezetű vitéznek a szolgái, jobbágyai alapították a falut. Csak éppen az urak szolgálatában körmölp írnokok akarva, vagy akaratlan elfeledkeztek legalább egy-két nevet megemlíteni a szoigaösök közül. Sebaj! Nem bosszant bennünket már az sem, hogy csak amolyan úri dolgokat jegyeztek fel, mint a pörösködés. 1482-ben ugyanis Jákófii István, Lithvai Horváth Péter és Horváth Dömjén leányai pörösködtek a falu birtoklásáért. A krónikaírók azonban feljegyezték, hogy 1552 körül a törökök gyakori háborgatásai miatt a falu elköltözött a régi helyéről a mai helyére. Néhány kilométerrel odébb a régi faluhelytől. Feljegyeztek a krónikaírók egy bizonyos mondást is az akkori bíróval és a falu határában állott kőszenttel kapcsolatosan. A mondást emlegetik is a környező falvak lakosai a falubeliek bosszantására. De most azért sem írom le, mert a mai naptól fogva nem arról lesz nevezetes a község, hanem másról: hogy ott ahány ház, annyi előfizetői Feljegyezték a történetírók a falu birtokosainak neveit. A XVIII. század végén a Szmrecsányi-család birtokolta a falut. Majd a múlt század elején a Coburg, a Terstyánszky és a Lipthay neveket találjuk a névsorban. Azután Eichelburg, utóbb gróf Crouy, a Coburg herceg, gróf Somsich Ödön, Horváth Béla és Kondor József nevét. Keserves múltról tanúskodnak ezek a nevek. De ma már semmiség az egész: gyatra névsor. Az érne valamit, ha én most ide leírnám mind a száz előfizető nevétl Ök százan ma többet jelentenek, mint az a régi névsor. Többet jelentenek, mert míg a századfordulón 85 háza és 473 lakosa volt a községnek, ma már száz háza van. És bár nem tudta még végérvényesen megoldani a falu pártszervezete és a hnb azoknak a cigányoknak a helyzetét, akik fenn a „Hegyen" laknak, mert sok a tennivaló, nagyon sok problémát megoldott már. Ezek közül való ez a feladat: Ahány ház, annyi előfizetői Mert nem véletlen műve ez, hanem a kommunisták cselekedete. A helyi pártszervezet határozata alapján lett valósággá ez a jelszó. És ma százan előfizetők. Névtelenül — a helyi kommunisták kívánsága szerint — dicsérjük őket. A népmesék csodálatos számában erőt, hatalmat, majdnem megszámlálhatatlan sokaságot jelentő előfizetőket, olvasókat. HAJDO ANDRÁS PETER BÁCSI Így ismerik a környéken a Kamenica nad Hronom-i (Garamkövesd) postahivatal kézbesítőjét. Hangya Péter több mint tizenegyedik éve postás. Két falu: Bajtava (Bajta) és Lelá (Lelód J lakosságának kézbesít. Példás munkáját bizonyítja, hogy az említett községek lakosai elismeréssel és dicsérettel nyilatkoznak róla. Munkahelyén több esetben külön pénzjutalomban is részesítették. A postahivataltól 8 kilométerre levő községekbe tavasztól őszig rendszerint motorkerékpáron közlekedik. Esős időben többször csuromvizesen tér haza, a kályha felett szárítgatja átázott ruháit. Télen viszont síkosak az utak ós gyakran az autóbuszok nem közlekednek. Ekkor gyalog járja a községeket. A két szolgálati táska tartalma — az évszaktól függetlenül —• átlagban 36 kilogramm. — A lapterjesztés az elsőrangú feladataink közé tartozik. A 68 darab napilapon kívül hetente 161 darab különféle újságot kézbesítek. Nem említettem még a folyóiratokat és a hetente megjelenő 34 darab Vasárnapi Oj Szót. Az utóbbi igen olvasott, az előfizetők várják a benne levő tv-és rádióműsort is. Az újságokon és a folyóiratokon kívül sok hivatalos levelet, nyugdíj és egyéb pénzküldeményt kézbesítek. A munkámat igyekszem odaadással és lelkiismeretesen végezni. A szakmájában előforduló problémák közül Is megemlít néhányat. — Az egyes folyóiratokat néha hónapos késéssel küldik. Előfordul ugyan, de csak ritkán, hogy a sok munka miatt csak hétfőn tudom kikézbesíleni a Vasárnapi Oj Szót. Pedig tudom, a dolgozóknak szombaton és vasárnap van legtöbb idejük az olvasásra. Gondot okozott, hogy a szeptember 9-i Oj Szó még szeptember 11-ig sem érkezett meg. Ez nem a mi hibánk. Természetesen mi reklamáltuk. Olvastam az újságban a panaszt, hogy gyakran megrongálódnak a levelek és az újságok. Ez főképpen akkor fordulhat elő, ha a címzett nem tartózkodik otthon és nincs postaládája. Ä postás nem tudja elhelyezni a levelet, vagy az újságot, s végül beszúrja az ajtónyílásba, vagy más szerinte alkalmas helyre. Innen könnyen elfújhatja a szél, megázhat, vagy a gyerekek is elvihetik játszani. Sokaknak nem tetszik, ha a szomszédjuknak adjuk a levelet, vagy az újságot megőrzésre. Ezért sok nézeteltéréstől és időveszteségtől ment meg az alig 12 koronába kerülő postaláda. Igényes a postások, Illetve a lapterjesztők munkája. Nagyobb részük dicséretet és elismerést érdemel becsületes, lelkiismeretes munkájáért. Péter bácsi is a megbecsültek közé tartozik. Kovács József Negyven éve a szakmában A véletlen találkozások gyakran érdekesek. Ki gondolta volna, hogy a sajtónapra készülődve épp Vojtech Bednár elvtárssal, a komáromi (Komárom) posta kézbesítőjével találkozom. így történt. A forró kávét szürcsölgetve egy közeli presszóban, Bednár bácsi emlékezik a múltjára, a 40 évvel ezelőtti kezdetre. — Az első köztársaság idején, 1932-ben húszévesen Velká Mária községben kezdtem postáskodni. Nagyon nehéz idők voltak azok. A gazdasági világválság hazánkra is kiterjedt. Ojságra, folyóiratra nem igen futotta az ember keresetéből. A mostani újságjáratással össze sem lehet hasonlítani az akkorit. Megtudom, hogy 1946 óta dolgozik a komárnói postán, s egyben az intézmény legidősebb dolgozója. 1961-ben a „Legjobb postai alkalmazott" címmel tüntették ki. Valóban megérdemelte ezt a kitüntetést, hiszen aki csak ismeri, elismeréssel nyilatkozik munkájáról. — A 10. körzetben dolgozom. 503 családnak kézbesítem naponta az újságot, levelet, pénzt. Naponta 260 napilapot hordok ki. Közben számolgatni kezd, s közli, hogy átlagban napi 10 órára van szüksége munkája elvégzéséhez. Igen, 10 órára és 15 kilométeres gyalogolásra. Már a kora reggeli órákban megkezdődik a munka. A napi sajtó hajnali 4—5 óra között érkezik, és 6 órára már véget ér az osztályozása. Közben beszélgetni kezdek Bolech elvtárssal, a komárnói posta részlegének vezetőjével. Elmondja, hogy e másodosztályú postának 80—90 alkalma, zottja van. Számos munkaver< senyt szerveztek már, így pL a CSKP megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére. Ä versenyeket negyedévenként értékelik ki az alábbi kritériumok szerint: előfizetők szerzése csoportos díjbeszedés, a szolgáltatások minősége. Közben ismét Bednár elvtársra terelődik a szó: néhány, mondatban • szól önmagáról. Négygyermekes családapa. Gyermekei közül hárman mác felnőtt emberek, főiskolai végzettséggel rendelkeznek. Élet* kora felől érdeklődöm. Elmondja, hogy jövőre éri el a nyugdíjas kort. Bednár elvtárs a munkában való kitartás példaképe. Kívánjuk, hogy még sok éven át járja egészségben a komárnói utcákat újsággal és levéllel a kezében, barátságos, megelégedett mosollyal az arcán. GINZERY ARPÁD Minden családba sajtót Kamenín (Kéménd) községben Kicslndi Imre, az iskola igazgatója, a helyi pártszervezet elnöke megfelelő körülményeket teremtett a sajtó terjesztéséhez. Bertók János, a szövetkezet pártelnöke és Kelecsényí Rudolf, az efsz elnöke jó segítőtársaknak bizonyultak. Kicsindi elvtárs a nyilvános gyűléseken hozzáértőén foglalkozott a napilapok olvasásának fontosságával. Ezzel egyidőben új előfizetőket ls szereztek. A pártszervezet ügyes kezdeményezésének máris megvannak az eredményei. A kéméndí elvtársak elősegítették, hogy több családhoz eljusson a sajtó. Hasznos lenne, ha a környék községeinek és városainak vezetői is ilyen eredményesen szorgalmaznák a sajtó terjesztését. BÚKOR jöZSEF