Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-17 / 221. szám, péntek

Hamis játék a szavakkal A „demokratikus szocializT mus" ideológusai arról beszélnek és írnak, hogy a mai kapitalizmus megváltozott, már nem olyan, mint amilyennek Marx jellemezte és ezért — szerintük — a marxizmus ma már nem használható forradalmi elméletként. „Humanizált" kapitalizmus A mai kapitalizmus valóban megváltozott, imperializmussá fejlődött, a monopóliumok erősebbek lettek, hatáskörük túl* nőtt az egyes országok hatá

: rain. Sok minden megváltozott, de a lényeg megmaradt. Az az állítás, hogy a kapitalizmus „humánusabb" lett, hogy ma már nem beszélhetünk kizsákmányolásról, a munkásosztály kihasználásáról, csupán manőver. Mi a valóság? Az igaz, hogy egyes nagy monopóliumok iizemi konyhákat, klubokat, könyvtárakat, üdülőket, bölcső déket építenek alkalmazottaiknak. A termelési viszonyok azonban nem humanizálódtak. * A felsorolt tények nem helyettesíthetik a lényeget, nem azonosak a kizsákmányolás megszűnésével, és így nem elégíthetik ki a munkások követelményeit. A legtöbb esetben ezek a szociális intézkedések, melyeket nem becsülhetünk le, engedményt jelentenek, melyre a munkásosztály kényszeríti rá a burzsoáziát. A reformisták azonban felnagyítják a szociális intézkedések jelentőségét, azt bizonygatják, hogy a kapitalizmus lényeges változásairól van szó, és a XX. század második telének kapitalizmusa mar nem igazi kapitalizmus. Leleplező taktika A burzsoá államokban a dolgozók nyomására hozott munkástörvényeket és a szociális biztosítást az égig magasztalja a jobboldal a „szociális igazság", a kapitalisták és a munkások „erkölcsi egységének" 'bizonyítékát látja benne. A „személyi szabadságot", a „szociális igazságot" hangoztatja, a konvergencia elméletét hirdeti. Mindezzel a valóságban a kapitalista társadalmi rendet védelmezi. Szerinte a magántulajdon bevált és a „szabadság" valaV mint az „igazság" nevében meg kell őrizni. Szerinte a magántulajdon nélkül nem fejlődhet szabadon az egyéniség. Hajlandó elismerni, hogy a magántulajdonnal való visszaélés nem kívánt következményekhez vezethet, mint pl. a „kizsákmányoláshoz", ami azonban nem fordulhat elő, ha mindenütt az Igazság érvényesül. A jobboldali „szocialisták" nézete szerint a kizsákmányolás nem gazdasági, hanem inkább etikai jelenség. Szerintük amint a munkás igazságosan részesül a társadalmi termelésből, a kizsákmányolás megszűnik. Hogy milyen ez az „igazságos" részesülés, azt a jobboldali „szocialisták" nem tudják meghatározni. A reformisták az anyagi javak elosztásának a termelési módtól való mesterséges elválasztásával azt akarják bizonyítani, hogy u kapitalista termelési viszonyok közepette is biztosítható a bevételek igazságos elosztása, az igények igazságos kielégítése. Hogyan érhetjük el azonban ezt a célt? Hogyan biztosítható „igazság" gazdasági téren? Síktől eltérően,' aki azt állítja, hogy a szocializmus legnagyobb gazdasági problémája, hogy ez a rendszer megszüntette a piacot, a „demokratikus szocializmus" ideológusai kétkedőek a piacgazdálkodást illetően. A jobboldali „szocialisták" elismerik, hogy a piacgazdálkodás önmagában nem biztosítja a bevétel és a javak igazságos elosztását, s így egyesek azt ajánlják, hogy vegyék át a szocializmustól a tervezési rendszert és a piac irányítását. Mások az államban reménykednek, mely szerintük I

biztosítani tudja a szabadságot és az igazságot a gazdaságban. Ezek és a hasonló elméletek azonban utópisztikusak. Igaz, hogy a mai imperialista állam 7. beavatkozik a társadalom gazdasági életébe, de elsősorban a • monopóliumok érdekében. % Eaért a munkásosztály és a töb9 bi dolgozó nem számíthat arra, hogy az ilyen állam igazságosan megoldja a sürgető gazdasági feladatokat és kielégíti gazdasági és anyagi szükségleteiket. A jobboldali „szocialisták" vezetői mágikus szóként hasz* nálják az igazságot, ennek segítségévei próbálnak igazolni minden hibát. Ezenkívül „igazságaként és a munkások „vívmánya" ként tüntetik fel azt, hogy a munkások képviselői helyet kaptak a különböző ellenőrző testületekben, igazgató tanácsokban, részvénytársaságokban st. A kapitalisták hasznából való részesedést humánus, tényként tüntetik fel, mély biztosítja, hogy harc és forradalom nélkül a kapitalizmus szocializmussá fejlődjék. A valóságban nincs szó a kizsákmányolás megszűnéséről, hanem csupán hatékony leplező taktikáról. Az SZKP XXIV. kongresszusa rá-" mutatott arra, hogy a mai kapitalizmus jellemvonásai nagymértékben azzal magyarázhatók, hogy a kapitalizmus alkalmazkodik az új nemzetközi helyzethez. A kapitalista országok uralkodó körei a szocialista országokkal folytatott versengésben attól tartanak, hogy az osztályharc forradalmi tömegmozgalommá fejlődik. Ezért a burzsoázia a kizsákmányolás és elnyomás lepiezettebb formáit alkalmazza. Sok esetben részengedményeket tesz anr.ak érdekében, hogy ideológiai és politikai ellenőrzés alatt tarthassa a tömegeket. A monopóliumok nagy mértékben kihasználják a tudományos-műszaki előrehaladás ismereteit pozícióik megszilárdítására, a termelés fejlesztése ütemének meggyorsítására, a dolgozók kizsákmányolásának fokozására. Az SZKP XXIV. kongresszusa leszögezte, hogy az Egyesült Államok már évek ótd nem tud kilábolni a gazdasági válságból, és komoly nehézségek várhatók a kapitalizmus valuta- és pénzügyi rendszerében. Ma mar tanúi vagyunk a válság kitörésének. A megoldás, mint legtöbbször, ma is a dolgozók kárára történik nemcsak az ^Egyesült Államokban, hanem a többi kapitalista országban iš. Gyógyírt keresnek Azt, hogy az imperialista államok milyen „igazságosan" oldják meg a kapitalista országok ellentmondásait, az is bizonyítja, hogy a fejlett kapitalista országokban több mint 8 millió a munkanélküli. A 40 évesnél idősebb dolgozóknan egyre kevesebb reményük van, hogy munkát találjanak.' A kapitalista viszonyok „humanizmusa" teljesen nyilvánvalóvá válik. Nem is kell megemlíteni az olyan ,

(humatiizmust", miiit a vietnami, kambodzsai * és a laoszi nemzetek ellen folytatóit szörnyű háború ... A jobboldali „szocialisták" igyekezete kudarcra van ítélve. Nem sikerül meggyőzniük a dolgozókat a kapitalista életmód humánus ságáról. A „demokratikus szocializmus'' kivívása főeázkőzének, a reformista és jobboldali szocialista pártok politikája tengelyének a nevelés, művelődés és kultúrpolitika területét tartják. Ez az álláspont tükrözi a jobboldali szocialisták" idealis»ta nézeteit a személyiség és a társadalom fejlődéséről. Szerintük a fejlődést nem az objektív törvényszerűségek, hanem az egyének tudata és akarata határozza meg. A guzdaság az etikára támaszkodik, és az etika a neveléstől és a kultúrától fiigg, melynek fejlődését megfosztották minden objektív törvényszerűségtől és kizárólag a véletlenen múlik. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a „humanista, demokratikus szocializmus" hívei nem ismerik el a művelődés és a nevelés osztály- és pártos jellegét, valamint a két kultúra létezését a kapitalizmus viszonyaiban. Az egyetemes kulturális értékek alakjában a burzsoá kultúra példaképeit tűzik ki, idealista pedagógiai koncepciókat propagálnak. Látnunk kell, mit biztosíthatnak a részleges reformok, melyeket elsősorban a kapitalista termelési mód törvényszerűségei* korlátoznak. A dolgozók csak olyan műveltséget nyerhetnek, amilyenre mint a ter melőerők legfontosabb részének szükségük van. " A tanulság Maga az élet bizonyítja, hogy nem lehet valaki egyszerre a kapitalizmus védelmezője és igazi humanista. Korszakunk igazi humanizmusa szorosán kapcsolódik az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harccal. A CSKP által vezetett munkásosztályunk büszkén vallja magáénak ezt a feladatot. Tudatában vagyunk, annak, hogy a nemzetközi reakció már nem bízhat a primitív antikommunizmusban, amely ma már nem bonthatja meg a kommunista pártok kapcsolatát a dolgozók széles rétegeivel. Ezért kihasználja a jobboldali opportunizmus és revizionizmus min den megnyilvánulásőt annak érdekében, hogy a munkásosztályt eltérítse forradalmi küldetésétől. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy nálunk a „demokratikus szocializmus" a forradalmi munkásmozgalom nyílt elárulásához vezetett. Bízunk abban, hogy tapasztalataink segítséget nyújtanak a kapitalista országok dolgozóinak, a jobboldali szociáldemokrata illúziók és tévedések leküzdésében. Ez a folyamat hosszú és bonyolult lesz, de történelmileg szükségszerű. Annál gyorsabban megy légbe, minél sikeresebben építjük a szocialista rendszert, minél..gyorsabban haladunk előre. A CSKP XIV. kongresszusa ezen a téren is kitűzte a feladatokat a kommunisták és az összes dolgozó számára, melyeket saját és az egész nemzetközi munkásmozgalom érdekébeu becsülettel teljesítenünk kell. (Rp) UTAT MUTATOTT Az t. Internacionálé londoni konferenciájának 100. évfordulója A Párizsi Kommün bukása után a forradalmárok ellen indított hajtóvadászat közepette 1871 szeptemberében Londonba összehívták az I. Internacionálé konferenciáját, amelyen megvitatták, hogyan működjön az Internacionálé a reakéió támadásának feltételei között. A kommün tanulságait értékelve a konferencia megállapította: a kommün bukásának fő oka az, hogy a francia munkásosztálynak nem volt.a harc vezetésére alkalmas forradalmi pártja. A konferencia minden ország proletariátusának felada tává tette, hogy önálló politikai pártot alakítson. „A vagyonos osztályok kollektív hatalmával szemben a proletariátus csak úgy léphet jel osztályként, ha politikai párttá szerveződik, olyanná, amely eltér a vagyonos osztályok által alakított minden régi párttól és. szemben áll velük" — szögezte le a konferencia. Az a tény, hogy az Internacionálé londoni konferenciája feladatul tűzte ki a munkásság megszervezését egy politikai pártban a szocialista forradalom győzelmének és fő céljának — az osztályok megszüntetésének — biztosítására, különös félelmet és gyűlöletet keltett a burzsoáziában. A polgári sajtó — írla Marx — Párizstól Moszkváig és Londontól New Yorkig azt hangoztatta, hogy a munkásosztály politikájáról szóló határozat veszedelmes elgondolásokat tartalmaz, s hogy sürgősen törvényen kívül kell helyezni az Internacionálét. A londoni konferencia és a főtanács határozataival szemben foglaltak állást az anarchisták (bakunyinisták) is. Ezért Marx szükségesnek tartotta az anarchisták bomlasztó tevékenységének leleplezését. Marx továbbá rámutatott arra, hogy az Internacionálé azokat a munkásszervezeteket egyesíti, amelyeknek egységes programjuk van, s ez a program a munkásmozgalomnak csak fő vonalait jelölte meg. Az Internacionálé szervezeti szabályzata az egyes föderációk számára jogot és lehetőséget ad arra, hogy a maguk országában folyó politikai harc szükségleteit és körülményeit figyelembe véve megváltoztassák és konkretizálják ezt a programot. A főtanács egyetértett Marx megállapításával, s ez az Internacionálé minden nemzeti szövetségének megküldött okmány óriási szerepet játszott az anarchisták bomlasztó tevékenysége elleni harcban. A marxisták súlyos csapásokat mértek Bakunyin híveire még olyan országokban is, mint Olaszország és Spanyolország, ahol az anarchizmus befolyása igen jelentős volt. A kritika tüzét a főtanács Marx vezetésével a nemzetközi munkásmozgalomban jelentkező fő veszély — az anarchizmus — ellen irányította, de nem szüntette be a harcot az egyéb opportunista és megalkuvó elemekkel szemben sem. Az opportunisták elleni harcot tükrözi a főtanács határozata a 12. számú New York-i szekciónak az Internacionáléból való kizárásáról. Ez a szekció polgári csoportok kezébe került, melyek a szekciók autonómiájának, a főtanács „diktatúrája" elleni harcnak jelszavát hangoztatták. Különösen nagy figyelmet szentelt a főtanács az angol föderációnak. Az angol szakszervezetek megalkuvó vezetői még 1871 júniusában felléptek a főtanács Párizsi Kommünre vonatkozó üzenetének fő megállapításai ellen és kiléptek a főtanács tagjai sorá ból. Az I. Internacionálé angol föderációja az oppurtunlsta Hales kezébe került, aki egyben az Internacionálé főtitkári tisztjét is betöltötte. Helyzetét kihasználva Hales szembeállította az angol föderációt a főtanács politikai irányvonalával, mely erre Halest felmentette a főtitkári tisztsége alól. Bár az angol föderáció nottinghami kongresszusa nem helyeselte Hales politikai vonalát, a föderációban lévő opportunisták befolyása sokat ártott az angol munkásmozgalomnak. Az 1. Internacionálé londoni konferenciája, amely 1871. szeptember 17 és - 23 között zajlott le, elemezte a munkásmozgalom eddigi fejlődését, a Párizsi Kommün történelmi tapasztalatait, és foglalkozott a munkásosztály politikai harcának időszerű kérdéseivel. Legfontosabb feladatként kitűzte a munkáspártok megalapítását mindenütt, ahol a munkásosztály már eléggé öntuda tos. A munkáspártok széles körű tömegalapjának megteremtését szem előtt tartva Marx javaslatára elhatározták, hogy kiterjesztik az agitációt, és propagandamunkát a nők és a parasztság körére ls és fokozott figyelmet szentelnek a szakszervezeti mozgalomnak. A következő, hágai kongresszuson (1872), a marxizmus végleges eszmei, szervezeti győzeimet aratott a szocializmus marxizmus előtti kispolgári szektás formái felett. Ezzel az I. Internacionálé lényegében betöltötte történelmi feladatát a tudományos szocializmus eszméi eljutottak a legfontosabb tőkés országok élenjáró munkásaihoz, és ebben nagy szerepe volt a londoni konferenciának. A Párizsi Kommün bukása után kialakult történelmi helyzetben új feladat várt a munkásmozgalomra, mégpedig az, hogy az egyes államokban megteremtse a szocialista (szociáldemokrata) tömegpártokat. HAMAR KÄLMAN Jubileumot ünnepeltek A pruhui Mrgdöany téren levő Martinic-palota a reneszánsz ar chitektúra egyik legjobb állapotban megőrzött műemléke. A művészi díszítésű festett mennyezetek, a falakon és a bolthajfásokban elhelyezett figurális kompozíciók rendkívül értékesek. B. Matöjíöek akadémiai festő a fából készült mennyezet festményeit restaurálja. (Felvétel: Bárta — CSTK) Ütvén éve alakult meg Modranyban I Madar, komárnói járás) a kommunista párt helyi szervezete. Ennek a jelentős évfordulónak az alkalmából ünnepséget rendezett a helyi pártszervezet, melyre meghívták a környék idős kommunistáit, akik részt vettek Modranyban a kommunista párt helyi szervezetének megalapításában. A me,gnyitó beszédet Tóth András, a helyi pártszervezet alelnöke mondotta. Méltatta a nemzetközi kommunista eszme győzelmét a kapitalizmus felett és köszönetét fejezte ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a hős szovjet népnek, amely segítségére volt a nemes eszmék megvalósításának. Szabó Imre elvtárs, a járási pártszervezet ideológiai titkára pártunk munkájáról és a Szovjetunióval való szoros együttműködésről beszélt. Hangsúlyozta az opportunista nézetek pártunk ideológiájából való száműzésének és 1968 ban a testvéri szocialista államok nyújtotta segítségnek a jelentőségét. Kiss Gyula elvtárs, az SZLKP járási bizottságának titkára megemlékezett a Szlovák Nemzeti Felkelés 27. évfordulójáról, méltatta az SZNF eredményeit, a német fasiszták elleni internacionalista harcot. Az ünnepi beszédek elhangzása után Kiss Gyula elvtárs át' adta a járási pártszervezet eV* ismerő oklevelét Igar Andrásnak, a kommunista párt helyi szervezete elnökének. Megemlékezett azokról az idős kommunistákról, akik e párt alapjait lerakták a községben és köszönetet mondott áldozatkész munkájukért. Az SZLKP jb titkára külön köszöntötte Bósza István elvtársat 80. születésnapja alkalmából, akinek szintén nagy, érdeme volt a helyi pártszervezet megalapításában. Elismerő munkájáért kitüntették. MIRIAK FERENC