Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-15 / 219. szám, szerda

SZÓLJON HOZZÁ...! ÉLETE A ZENE ÉS AZ ÉNEK Dr. Janko Blaho szlovák operaénekes 70 éves Dr. Janko Blaho nemzeti művész, kiváló szlovák operaénekes és előadóművész, a Bratislavai Zeneművészeti Főiskola énektanára jó egészségben és teli optimizmussal ma ünnepli 70. születésnapját. Ének- és zeneszeretét — melyhez egész életében hű maradt, és mint maga is mondja, életének legszebb és legnagyobb élményeit köszönheti ennek — szülőhelyén, a jellegzetes Skalicán örökölte, ahol nagy hagyományai vannak a népdaloknak. Janko Blaho érettségi után a Prágai Károly Egyetemen jogot tanult. Közben magánúton énekleckéket vett a kiváló bolgár énekesnőtől, Krisztina Morfovától. Kiváló tehetsége révén gyorsan elsajátította az énekművészet alapjait és már 1924-ben bemutatkozott a bratislavai közönségnek Blodka „A kútban" című operájában, Vojtech szerepében. De bütálása után Milánóban Stevo professzornál mélyítette énektudását. Ugyancsak az ő irányításával tanulta be Verdi Traviatájának és Puccini Bohémélet című operájának tenor főszerepét, amelyekben 1926-ban Košicén mutatkozott be, ahol ezután megkötötte első szerződését. Az operákban aratott sikerek csakhamar győzedelmeskedtek a jogi karrier felett. Blaho 1927-ben beszerződött a Szlovák Nemzeti Színházhoz, amelynek megszakítás nélkül 40 évig volt tagja. Művészeti tevékenységét itt Smetana Eladott menyasszony című operája Janik-szerepével és Dalibor Vítek alakjának megformálásával kezdte. A kritika már a harmincas években egyöntetűen leszögezte, hogy Blaho egyedülálló énekesi tehetséggel rendelkezik. így aztán Smetana és több más cseh operaszerző alkotásai következtek, amelyekben sikerrel érvényesítette bővérű muzikalitását, színes lírai tenorjának könnyedségét és stílusérzékét. Énekesi pályafutása során több mint 120 operában szerepelt, főleg Verdi és Smetana müveiben lépett fel gyakran. Nemcsak széles operarepertoárjával ragadtatta el a közönséget, hanem énekkészségével is. Énekeskarrierje alatt lehetősége nyílt olyan énekes egyéniségekkel fellépni, mint F. Saljapin, G. Baklanou, O. Mafák, T. Menottl, A. Sari és mások. Több hazai és külföldi operaszínpadon is vendégszerepelt. Blaho a szlovák énekeseknek ahhoz a nemzedékéhez tartozik, amely rendkívül intenzíven vett részt a szlovák operaművészet fejlesztésében, kezdettől fogva harcolt a szlovák nemzeti operáért és zenekultúráért. Mint aktív művész tanúja volt a szlovák nemzeti opera megteremtésére tett első kísérleteknek [Kováč: Wieland, Detvanj, megszületésének (Örvény, luro Jánošík) és Jelenlegi felvirágzásának és külföldi elismerésének. Operaéneklés mellett szeretettel és megértéssel foglalkozott előadóművészettel is. Tenorszólókat énekelt Beethoven, Berlioz, Dvorák, Novák és Suchoíí kantáta-oratóriumaiban, számos hangversenyen énekelte hazai- és külföldi zeneszerzők műdalalt. Egyedülálló előadója volt a szlovák népdaloknak is, amit különösen nagy szeretettel interpretált. A népdalok iránti szenvedélye gyűjtésben nyilvánult meg, ennek eredménye a több mint ÖGtO dalt tartalmazó néhány kötete. Blaho művészeti profiljához tartozik számos hanglemez és rádiófelvétel, amelyeken nép- és műdalokat, valamint operaáriákat énekel. Jelentős a pedagógiai tevékenysége is. A Bratislavai Zeneművészeti Főiskola tanáraként 1955-től neveli a fiatal énekesek nemzedékét. Az utóbbi években érdekes Irodalmi tevékenységet is fejt ki. Cikkeiben nemcsak fiatalságának éveire emlékezik, hanem az első köztársaság Szlovákiájára, akkori szociális és kulturális problematikájával együtt. Érdemes lenne ezeket a cikkeket összegyűjteni és emlékirat formájában kiadni. Bizonyára sok hálás olvasóra találna. Dr. Janko Blaho nemzeti művész a mai napig megőrizte hangjának nem mindennapi frisseségét, csodálatra méltó vitalitását és életkedvét. Még mindig kiváló és kellemes társalgó, teljes erővel árad belőle az optimizmus, a nélkülözhetetlen ötlet és humor. Amikor ünnepeljük, tiszteletére emeljük poharunkat, megtöltve az ő kedvenc skallcai vörös borával — kívánunk neki a további évekre mindenekelőtt jó egészséget, optimizmust és elégedettséget, hogy minél tovább teljék teljes öröme az operaéneklés és az előadóművészet terén végzett gazdag úttörő munkája eredményeiben. A. G. . 15. T

ávoli országbeli kiállító művész személyes jelenléte fokozza alkotásai közvetlen hatását. A 61 éves VItalij Nyikolajevics Gorjajev karikaturista, illusztrátor és festő. A haja ősz, termete arányos, szeme éberen figyel. Mindent lát és meglát, a természetet, az embert, a szépet és a torzát, a jót és a rosszat, a tisztát s a becstelent. Arcjátéka, szeme élénk villanása, hangja elárulják, hogy gyöngéd érzésekre, megértésre, de méltatlankodásra, kemény- és szatirikus bírálatra hajló egyéniség. Ismerkedjünk a művész életútjával, amely Karganból indul el a moszkvai Politechnikai Intézet felé. Egyik mestere Sz. Geraszimov, a másik Gyejnyeka. Pályája elején a 30-as évek közepén szatirikus rajzai révén válik ismertté, mint a Krokogyil állandó munkatársa. Vele született hajlandósága, tehetsége vonzotta ehhez a szellemes műfajhoz. Ám G'orjajev nem szórakoztató humorista. Nagy vonalú formában hibátlan rajzzal, bonyolult színkeveréssel, szilárd erkölcsi szemlélettel s meggyőző erővel leplezi le a ferdeségeket, a bűnöket, elsősorban a polgári társadalom morálját. Az éles szemű megfigyelő belelát az egyes emberbe, külső- és belső énjébe. Emlékezete hűségesen őrzi meg mozdulatait, a különböző helyzetek, események kiváltotta arckifejezéseit, öltözetét. Emberismerete, tapasztalatai nyilvánulnak meg illusztrációiban is. S mert annyira vonza a humoros, szatirikus hang, azért esett választása többek között Mark Twaín és Majakowszkij könyveire. De meleg kedélye nem tudott ellentállni a bohókás gyermekirodalomnak sem. — A Nagy Honvédő Háború alatt a „Fronthumor" folyóirat szervezője és vezető rajzolója. Bőségesen ontja az időszerű plakátokat. Rajzsorozatával „Nyugat-Európa új rendjé"-re világít rá, s kőrajzain „A háború útjait" mutatja meg. Hazájában az élenjáró szatirikusok között van a helye. Az ötvenes éveken túl kiállításokra szánt, szabad grafikák foglalkoztatják. Itt az emberek gyöngéit, olykor nevetséges viselkedését meleg jóindulattal, iróniával kezeli. S ahogy a béke enyhülést és megnyugvást hoz, Gorjajev költői lénye kerekedik felül. Vonásai oldottabbak lesznek. A színek lírája lágyan U.N.G0H MATA árad el vízfestósein, guasain. Figyelemmel követi kora érvelését. örül a jelen kis- és nagy változásainak, a jelentős haladásnak. Gunyorosan neveti kí a hibákat s továbbra ls elítéli a ballépéseket. Az elmúlt másfél évtized alatt külföldi útjai benyomásaiból születnek meg a „grafikai riportok". A kiváló rajzoló az ötvenes évek vége felé Franciaországgal, Ceylon-nal ismerkedik. Páratlan leleményességgel jellemzi az „Amerikait otthon". Bárhol jár, nem az Idegenforgalmi szenzációk, hanem az élet mindennapjai, a kis ember sorsa ragadja meg érdeklődését. Megáll a nagyvárosok útkereszteződésénél s onnét tekint szét. Az így készült pillanatfelvételeket odahaza műtermében egész sorozatokká dolgozza fel. A biztos szerkesztésű életképek, karikatúrák, hol költészettel, hol enyhe humorral, másutt meg éles gúnnyal telítettek. A faji megkülönböztetést könyörtelenül kárhoztatja. Csupán egy jellegzetes lapját ragadom ki a sok közül. Minden részvétünk az iskolába igyekvő, satnya, fekete fiúcskáé, akire bőszen támadnak rá a sötétlelkü fehérek, s a Ku Klux Clan fehér kámzsás „lovagjai". Hatásos eszköz lehetne lelkiismeretük nyugtalanítására! A várbeli kiállítás jól szemlélteti az utolsó öt-hat év termését, a mennyiségileg nem nagy, de tartalomban kifejezésben értékes anyagot. A súlypontot a klasszikus orosz irodalom képviselőinek: Gogoly: „Petrográdi meséi"-nek és Dosztojevszkij: Félkegyelmű-jének illusztrációi képezik. Ezek a szovjet grafika legjavához tartoznak s nemcsak otthon értékelik így őket, s jutalmazták 67-ben Allamdíjjal, de több nemzetközi könyvkiállításon is méltó elismerésben részesültek. Ezek az illusztrációk új korszakot, lendületes felfelé ívelést jeleznek Gorjajev alkotó fejlődésében. A mester mindig kapcsolatot keres és talál a választott mű szerzőjével. Gogoly „Petrográdi meséinek" groteszk vonásait, fantasztikumát egyenértékű kifejezéssel ülteti át képi nyelvre. Sajátos humorát, tréfás ötleteit is visszhangozzák a szellemes rövidülésekkel, jellegzetes gesztusokkal rajzolt figurák. Nem hiányzanak a finom lélektani és drámai jellemzések sem. Újszerű jelenség, hogy Gogoly nak, aki annyira tud azonosulni regényei hőseivel, néhány arcmását is bele szövi illusztrációiba. — Dosztojevszkij Félkegyelműjének illusztrálása bonyolult feladatot jelentett. Számos vázlat, tanulmány előzte meg, melyeket Gorjajev a valóságból szerzett élményeiből szűrt ki, a Dosztojevszkí mű tragikus légkörét, idegtépő feszültségét érzékeltetni hivatottakat. G'orjajev sokrétű érdeklődé-, séről vallanak változatos technikájú élet-, arc-, és tájképei s csendéletei. Megindítóak a 69— 70-es évjelzésű befelé néző, befelé élő, elmélyült fiatal nők arcmásai, melyeket lendületes, kevés, de sokatmondó vonással rögzít, többnyire filctollal. Tavaszi, őszi tájain az akvarell áttetsző halvány zöldjei, lilái és sárgái szelíden mosódnak öszsze. S a tenger kék és szürkés páráiból plasztikusan válnak ki a biztos kézzel, kedvteléssel páráiból plasztikusan válnak ki testek. Gorjajev alkotásait eszmék, emberségért küzdő gondolatok lelkesítik át. Tartalmas művészete elmélyíti országaink kulturális és művészeti kapcsolatait. BARKANY JENÖNÉ A községekben és városokban a nemzeti bizottságok egyik leiadata figyelemmel kísérni, hogy miként elégíti ki a kereskedelem a lakosság igényeit. Szükséges, hogy az említett szervek a választásokra való előkészületek során erre a szakaszra a szokottnál is több figyelmet fordítsanak. Mert megoldásra váró probléma mindenütt akad. jAVULT AZ ELLÁTÁS A több mint háromezer lakosh Strekov (Kürt) községben néhány hónapja még gyakran panaszkodtak az áruellátásra. Sok volt a hiánycikk és szalámit sem lehetett kapni kellő mennyiségben. Šimstk Béla, a helyi nemzeti bizottság elnöke a helyzettel kapcsolatban a következőket mondta: — Községünkben az utóbbi időben lényegesen javult az üzletek áruellátása. E kérdés megoldása a hnb-nek sok gondot okozott. Kenyeret kapunk bőven, de a minőséggel még nem mindig elégedettek a fogyasztók. Még mindig gond, hogy a húst nem szállítják a meghatározott időpontban. A húsüzem tehergépkocsikkal végzi a szállítást, először a távolabbi kis községekbe szállítják el a szükséges húst, csak aztán hozzánk. A hosszú szállítás alatt — főként nyáron, melegben — romlik a hús minősége. Panaszunkra a húsüzem megbízottja azt válaszolta, hogy nincsen elegendő hűtőberendezéssel ellátott szállító kocsijuk, de reméli, jövőre már lesz. Községünkben nyolc különféle iizlet van, de már csak elvétve fordul elő, hogy valamilyen áru hiányzik. A lakosság elégedett az áruellátással és az üzletekben dolgozók munkájával. NINCS NAGYOBB PANASZ lán Kolarovský a Malá nad Hronom-i (Kicsindf helyi nemzeti bizottság elnöke: Üzleteinkben az alapélelmiszerekből nincs hiány, de a kenyér minőségével többször elégedetlenek a fogyasztók. A pékségben azt mondják, hogy ők erről nem tehetnek, a liszt vagy az élesztő a „hibás". A nyáron az is előfordult, hogy egész héten nem szállítottak a falunkba sört. A dohányzók kifogásolják, hogy gyakran nincsen olcsóbb cigaretta. Nálunk a Fecske cigaretta is a keresettek közé tartozik. Üzleteink a megrendelt árut pontosan megkapják, csak ritkán fordul elő, hogy késve hozzák az árut. Az áruellátásra nincs különösebb panasz. Annál több bosszúságot okoz, hogy az alig két éve épült korszerű vendéglő szociális helyiségeit nem mindig lehet igénybe venni. Szükséges, hogy a Jednota mielőbb megj'avítassa a lefolyócsatornát, mert időnként nagy a bűz a vendéglő környékén. PÉLDÁT MUTAT Az utóbbi időben sokat hallunk és olvasunk az elárusítók rossz tulajdonságairól. Tény, sokan dolgoznak ebben a szakmában olyanok is, akik nem elárusítóknak valók. Ezt az üzleteket látogató vásárlók látják a legjobban. Ugyanakkor sokan vannak az üzletekben olyanok is, akikre azt mondjuk, hogy kereskedőnek születtek. Ezek igazán megérdemelnék, hogy gyakrabban szóljunk róluk. Mert ahol ilyen elárusítók dolgoznak, oda szívesen járnak vásárolni az emberek. Ezen üzletek közé tartozik Komárnóban a Centrum csemegeüzlet, amelyet a komáromiak csupán Fél-féle üzletnek neveznek. Maga e tény is eléggé bizonyítja Fél üzletvezető népszerűségét. Az üzletvezetőt, aki pénztáros, — de közben kínálja az árut, kiszolgál — kiváló kereskedőként emlegetik az emberek. Felnőtt és gyermek egyaránt szívesen vásárol a Fél-féle üzletben, ahol az üzletvezető még a köszönéssel Is mindenkit megelőz. Példát vehetnek tőle a fiatalok. (Ragyil József né leveléből) HELYESEN TÁPLÁLKOZUNK? A különféle szervek, valamint a sajtó gyakran foglalkozik a táplálkozás kérdésével. A lapok figyelme rendszerint csupán a probléma egyegy részletére terjed ki, például: hogyan csökkenthetjük a súlyfölöslegünket, milyen élelmiszerből fogyasszunk többet, Illetve kevesebbet stb. Recepteket is gyakran közölnek á lapok, s ezek többségében még ma is előfordulnak olyan mértékegységek, mint: borosés vizespohár, csipetnyi, kevés, maréknyi stb. mennyiségek. Azt is olvashatjuk, hogy hintsd meg, szórd meg, ezzel vagy azzal, de hogy mennyivel, azt meir nem árulják el. Arról viszont senki nem szól, hogy az ajánlott étel hány személynek elegendő, mit kell még hozzá fogyasztani, ha komplett ételt akarunk tálalni, és mennyibe keriil mindez, esetleg mennyi a tápértéke az ételnek. A háztartások többségében a napi menü összeállítása ösztönszerű, alig tudnak valamit a tápanyagok értékéről. Nem véletlenül állapította meg az egészségügyi világszervezet, hogy az emberiáég kétharmada elégtelenül vagy ha bőségesen is, de helytelenül táplálkozik. Ahhoz, hogy a táplálkozás terén kialakult helyzet megváltozzon, széles körű felvilágosító munkát kellene kezdeni. HÁROM JAVASLAT önkéntelenül vetődik fel a gondolat: célszerű volna, ha az élelmiszerüzletekben — ahol a háziasszonyok sokat várakoznak — szembetűnő plakátokon ismertetnék az élelmiszerek kalóriaértékét, vitamintartalmát és az egyén napi szükségletét. A csomagolt élelmiszereken a sok egyéb adat — sorozatszám, osztályzás, kitöltetlen gyártási időpont stb. — mellett a szavatolt vagy megközelítő tápértéküket, esetleg vitamintartalmukat is fel kellene tüntetni. Miért titkoljuk e számokat a fogyasztók előtt, hiszen fontos volna, hogy ismerjék őket. S vajon a helyes táplálkozás megkönnyítése érdekében nem volna-e célszerű legalább a nagyobb éttermek étlapjain feltüntetni az ételek tápértékét? Talán a mai atomkorszakban három ilyen — az egészségvédelmünket szolgáló — .„apróságot" is meg tudnánk valósítani. S az étteremben a vendég nemcsak az étel árát nézné, hanem a kalóriaértékét is, a háziasszonyok pedig az üzletekben várakozva, akarva akaratlanul is tudomást szereznének a helyes táplálkozás követelményeiről. Hazánkban emelkedik a lakosság életszínvonala, országunk vezetői olyan gazdaságpolitikát folytatnak, hogy van bőven élelmiszerünk, de a lakosság széles tömegeinek felvilágosítása, érdeklődésük felkeltése nélkül továbbra is megmarad egyrészt az egészségtelen túltápláltság, másrészt az egyoldalú, drága, de hiányos táplálkozás. Igaznak látszik az a megállapítás, hogy a betegség az asztalnál kezdődik. Akkor viszont itt kellene kezdenünk — helyes táplálkozással — az ellene való védekezést ls. (Iván János leveléből) SZERETNÉNK TUDNI Több fogyasztótól ls hallottam, hogy romlott volt a nápolyi, amit vásárolt. Nekem a vitakávéval vannak keserű tapasztalataim. Ezt a kávét Pardubicén a Vitana 03-as üzemében készítették. A termelők a pontos használati utasítás, az ár és a gyártási sorszám mellett azt is közlik, hogy a termék szavatossági ideje 12 hónap. De a gyártás Időpontját — ami számunkra igen lényeges —, elfeledték feltüntetni. Vajon hányan betegedhettek meg ettől — a kitudja mikor gyártott — vitakávétól? S az Ilyen Jellegű mulasztás nem büntetendő? (Németh Izabella leveléből)