Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-14 / 218. szám, kedd

BOLYGÜNK PROBLÉMAI LESZ-E ELÉG ENERGIA? Bolygónk problémái közül századunkban kétségkívül az energetika problémája áll az első helyek egyikén. Az energia —.minden formájában — annyira behatolt az életünkbe, hogy mindenütt jelen van, s tetszés szerinti mennyiségben használható. Az iparilag fejlett országok lakólban az a meggyőződés alakult ki, hogy a villamos energia „mindig kéznél van", s olyan állandóan létező valami, mint a levegő. Ám ez a tévedés könnyen szertefoszlik, elég, ha felkattintjuk a kapcsolót, és nem gyúl ki az izzólámpa. Egyes sűrűn lakott területeken a villanyáram megszakadása valóságos szerencsétlenség lehet. Amikor például az Egye sült Államok északi részén 1965 novemberében hirtelen megszűnt az áramszolgáltatás, az amerikai sajtó drámai hangú riportokban számolt be arról, hogy a terület 30 milliónyi lakosságának élete úgyszólván teljesen megbénult. Ez természetesen csak ideigóráig tartó kellemetlenség volt, de az emberek millióit döbbentette rá a valóságra, arra, hogy milyen óriási mértékben függnek a villamosenergia-termeléstől. A világ energiatermelését és energiafogyasztását ma már csak csillagászati számokkal lehet kifejezni, nagyságuk már nem is érzékelhető számunkra. Lássunk hát egy szemléletesebb példát: a négymillió lakosú Leningrádban izgalmas sportversenyek idején csupán a televíziókészülékek üzemeltetése ötször annyi áramot Igényel, mint amennyit a város közelében levő volhovi vízierőmű termel! Pedig a televíziókészülékek nem is tartoznak a legnagyobb energiafogyasztók közé. Nyugtalanító számok Századunkban szédítő ütemben növekszik az energiaszükséglet és fogyasztás. Az energiatermelés tízévenként mag kétszereződik, hogy lépést tarthasson az igényekkel. A szakemberek számításai szerint a következő században több energiára lesz szüksége az emberiségnek, mint amennyit az elektromosság felfedezése óta öszszesen fogyasztott, beleértve a XX. századot is. Honnan, miből állíthatunk elő Ilyen óriási mennyiségű energiát? Hogy erre a kérdésre felelni tudjanak a szakemberek, mélyreható tudományos, technikai és gazdasági elemzést végeznek; többezer kötetet tölt meg, amit eddig erről a problémáról írtak. Az energiaéhség csillapítására számos energiahordozó jöhet számításba. Szerepelnek közöttük hagyományos fajták, így a szerves fűtőanyag és az áramló víz, de olvashatunk olyan energiaforrásokról is, amelyek ismereteink mai fokán fantasztikusnak tűnnek, mint például a Föld forgása vagy a neutronrészecskék áramlása. Ma azonban még a szén, a kő olaj, a gáz a legfőbb energiaszállítók. Csakhogy ezekből nincsenek nagy készletek, gyorsan fogynak, és nem újulnak meg. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatai szerint a feltárt szerves fűtőanyagkészletek még a mai kitermelési ütem mellett is kimerülnek száz év múlva. Ezenkívül az ls problémát jelent, hogy a feltárt készletek rendkívül egyenetlenül oszlanak meg bolygónkon. Szerves fűtőanyagot égetni ma már pazarlás. Rendkívül nagy szükség van rá az iparban, mert nélkülözhetetlen alapanyaga a legkülönfélébb vegyipari készítményeknek, például festékeknek és lakkoknak, gyógyszereknek és textiliáknak. Röviden szólva úgy áll tehát a helyzet, hogy az emberiségnek már most törődnie kell a legközelebbi és a távolabbi jövő energetikai problémáinak megoldásával. A legelső helyek egyikét e téren az atomenergetika foglalja el. A megoldás Nyilvánvaló, miért került az atomenergia-ipar az egyik első helyre. A neves indiai tudós, az indiai atomenergia bizottság egykori elnöke, Homi Bhabha számításai szerint a világ uránkészletei 17-szer annyi energiát tárolnak magukban, mint a világ összes egyéb fűtőanyagkészletei. Hozzávetőleg ilyen eredményre jutott P. Lazarev szovjet akadémikus is, aki számításai alapján kijelentette, hogy a magenergia 50 000 évig elegendő lesz az emberiségnek. Más tudósok nem kevésbé derűlátóan nyilatkoznak erről a perspektíváról. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közlése szerint 1969 végén 479 atomreaktor működött a világon. Ebből 105 (15 országban) villamos energiát termelt, összesen 20 000 MW teljesítménnyel. A többi — 48 ország területén — tudományos kutatásokra szolgált. 1969-ben Moszkvában, az Energiaipari Világkonferencia nevű szervezet VII. kongresszusán megállapították, hogy az atomenergiának villamosenergiává való átalakítása már ma felveheti a versenyt gazdaságosság tekintetében a hagyományos áramtermelési módokkal. Számítások szerint 1980-ra a világ összes villamosenergiájának 10 százalékát atomerőművek adják, és az évszázad végére az arány 25 százalékra emelkedik. A Szovjetunióban már a jelenlegi tervidőszak végén, 1975ben atomerőművek fogják adni az energetika! kapacitás növekedésének 12 százalékát. E körülbelül 6—8000 megawatt tel- • jesítménynövekedést Jelent. Az elkövetkező 10—12 év folyamán olyan atomerőműveket adnak majd át, melyek teljesítménye 30 000 megawatt lesz. A Szovjetunió, amely 17 esztendővel ezelőtt megnyitotta az atommag energetikai felhasználásának korszakát, most tovább lép az atomerőmű békés alkalmazásának útján. És e téren is, amely jelentős kiadásokat igényel kutató és konstrukciós munkára, segítséget nyújt számos országnak. A jövő atomerőművei közül ma az üzemanyagszaporító, más néven gyorsreaktorok keltik a legnagyobb érdeklődést. Ezek a plutóniummal működő reaktorok amellett, hogy a plutónium hasadásakor felszabaduló magenergiát átalakítják villamos energiává, az uránnak egy egyébként nem hasznosítható izótopjából előállítják saját tüzelőanyagukat, a plutóniumot. „Atomegyetem" o Volga mellett A Szovjetunióban számos tudományos intézményben foglalkoznak Ilyen és más típusú reaktorok tervezésével, így például az Atomreaktorok Intézetében. Ez az intézet a Volga menti Uljanovszktól nem meszsze, egy Melekessz nevű kisváros közelében van. Rövid idő alatt nagy tudományos kutatóközpont fejlődött itt ki, laboratóriumokkal, szerelőműhelyekkel, kísérleti reaktorokkal és atomerőművekkel. Az intézet elsősorban a magenergetika, a reaktor-anyagismeret és a transzurán elemek kémiája terén végez alapvető fontosságú kutatásokat. Üj típusú atomreaktorokat próbálnak ki üzemi viszonyok között, meghatározzák, milyen feltételek mellett leggazdaságosabb az üzemeltetésük, műszaki és gazdasági szempontból elemzik a gyorsreaktorral működő atomerőművek működését. Az egyik első ilyen jellegű reaktorról, amely a Moszkva környéki Obnyinszk városkában, a világ legelső atomerőművétől nem messze épült, néhány éve már beszámoltunk. Ez a reaktor, a BR-5, kísérleti célokat szolgált, s mindössze 5 MVV volt a hőteljesítménye. Rajta ellenőrizték az elgondolások, a műszaki megoldások helyességét, a számítások pontosságát. E kis reaktor utóda az 1968-ban, Melekesszben épült, BOR-60 elnevezésű, már 60 MW hőteljesítményű reaktor. Még ez a reaktor is kísérleti célokat szolgál, a szakemberek véleménye szerint azonban a BOR-60 már a gyorsreaktorokkal működő atomerőművek prototípusának tekinthető. A BR - 5 utódai Kazahsztánban, a víztelen, de nyersolajban, földgázban és más ásványkincsekben gazdag Mangtslak-félszigeten már befejezéshez közeledik egy világviszonylatban egyedülálló gyorsreaktoros atomerőmű építése. Teljesítménye 350 MW lesz. Az erőmű nemcsak Sevcsenko város fejlődő iparvidékét látja majd el energiával, hanem a Káspi-tenger vizének sótalanitásával biztosítja a lakosság és az ipar számára nélkülözhetetlen édesvizet is. S Innen messze északra, az Uraiban már építik a belojarszki atomerőmű harmadik egységét. Ez ls a BR-5 leszármazottja, de már 600 MW lesz a teljesítménye. A termikus reaktorokra alapozott atomenergiaipar is gyors ütemben fejlődik. A novovoronyezsi atomerőmű első blokkjának 210 megawatt, a másodiknak már 365 MW a teljesítménye. A most épülő leningrádi atomerőmű két egységének teljesítménye pedig 1000—1000 MW lesz. A Szovjetunióban így fokozatosan egyre nagyobb teljesítményű atomerőmüvek épülnek. „Véleményünk szerint az atomerőművek fejlesztésében a legfontosabb feladat az, hogy ezer megawattra, sőt annál is többre emeljük a reaktorok teljesítményét. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk arra, hogy elősegítsük a gyorsreaktorok tervezését és mielőbbi megépítését, ami lehetővé teszi a gazdaság jelentős fejlesztését és a magenergetika fűtőanyagbázi sának kiszélesítését". — mond ta nemrég P. Nyeporozsnyij energiaipari és villamosítási miniszter. A Volga-vidéki „atomegyeteín" munkája meg győzőén bizonyítja számunkra, hogy a miniszter szavai nem a távoli jövőre vonatkoznak, már ma is rengeteg kutató és gyakorlati szakember fáradozik a bőséges energiaellátás megteremtése érdekében. I. NYEHAMKIN (A Szovjetunió cimíí folyóiratból) BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Együttes erővel A választási programokból és fokozatos megvalósításukból következtethetünk a nemzeti bizottságok és a képviselők munkájának a minőségére. Egyúttal — és ez az érem másik oldala — arról is meggyőződhetünk, szívükön viselik-e a polgárok a közös ügyeket, és milyen mértékben járulnak hozzá a feladatok teljesítéséhez. Az együttműködés a nemzeti bizottságokkal ugyanis nemcsak kötelességük a polgároknak, hanem joguk is, és szocialista demokráciánk lényegéből következik, amely lehetővé teszi részvételüket a közigazgatásban, a társadalom irányításában, a közélet fejlesztésében. Ezért helyes, sőt fontos, hogy a képviselőjelöltek már a választási program ismertetésekor feltegyék a kérdést váfasztóiknak: ki hogyan szándékozik hozzájárulni a kitűzött feladatok megvalósításához. A választási programok a XIV. pártkongresszusnak a fejlődést szem előtt tartó irányelveiből indulnak ki. Elengedhetetlen követelmény tehát, hogy a programok minden egyes kerületben, járásban, valamennyi városban és községben a helyi viszonyoknak és körülményeknek megfelelő fejlődést tükrözve, a. fogyatékosságok megszüntetésére és a problémák megoldására irányuljanak. A választási programok az egész Nemzeti Front ügye ugyan, mégsem volna helyes, ha a Nemzeti Front szerveinek akciós terveit összefoglalva, a konkrét tények helyett csupán általánosítanának, vagy ha megvalósíthatatlan kívánságokat tartalmaznának. Semmi értelme sem volna a hitegetésnek, félrevezetésnek vagy csalásnak. Ez a felelőtlenség előbb-utóbb amúgyis kitudódnék, és csak ártana a nemezti bizottságoknak és a képviselőknek, akiknek a szavahihetőségében joggal kételkednének a választók. Ezzel szemben a reális, teljesíthető feladatok és célkitűzések feltétlenül hozzájárulnak a képviselők pozíciójának megerősítéséhez, tekintélyük növeléséhez, és ami éppen ilyen fontos: a rendíthetetlen bizalom megalapozásához személyük iránt. Ezzel az elvvel máris tisztában vannak a nemzeti bizottságok, és min den bizonnyal a képviselők is. Ezt bizonyítja, hogy bár még korainak tűnik, hiszen még nem vagyunk a választások küszöbén, mégsem ülnek ölbe tett kézzel. Megismerkedtek már kötelességeikkel, tudják, milyen nagy szükség van felelősségteljes, lelkiismeretes munkájukra már a választásokat megelőző időszakban is. Mivel foglalkoznak? Tapasztalatból tudjuk, milyen rossz hatással vannak valamenynyiükre a mindennapi életben adódó, előre nem látott, de sokszor gyakori s ezért már megszokott kisebb nehézségek, rendetlenségek, melyek fölött bosszúsan térünk napirendre. E problémák fokozatos megszüntetése többnyire nem ütközik különösebb akadályba. Csupán egy kis jóakaratot és utánajárást igényel a képviselő részéről, fgy pl. a megrongált utcai világítás, a közszolgáltatások terén mutatkozó hibák, az indokolatlanul zárva tartott üzletek, munkaidőben történő leltározás, bizonyos árufajták állandóan megismétlődő hiánya stb. olyan problémák, melyek gyors beavatkozást igényelnek. A tapasztalatok szerint ugyanis ez az eljárás többnyire eredményesebb a hosz szadalmas felelősségre vonásnál, a végnélküli vitáknál és bizonygalásoknál. Emellett legfőbb elvünk a választásokat megelőző időszakban csakúgy mint a választások után az, hogy ne beszéljünk alaptalanul. Szavaink és cselekedeteink között nem lehet ellentét. Ez a feltétele annak, hogy a képviselők és választóik együttes erővel és igyekezettel, közös munkával teljesítsék a választási programokban kitűzött feladatokat életkörülményeink javulása, életszínvonalunk emelése érdekében. KARDOS MARTA Amíg az urnák elé lépnek BRATISLAVAI UTCARÉSZLET. (Tóthpól Gyula felvétele) A rožňavai (Rozsnyó) járás nek jegyében él A rožňavai járás községeiben is minden figyelmet a választások előkészítésére összpontosítanak. Amint Ľudovít Chovanko, a jnb titkára mondotta, első dolguk a képviselők munkájának alapos értékelése volt. Figyelembe vették, ki hogyan dolgozott, milyen volt a kapcsolata választóival. Az értékeléskor szigorú mércét használtak, s több fogyatékosságra is rámutattak. SZÉP EREDMÉNYEK Az elmúlt hét év alatt a járásban mérföldes lépést tettek meg a fejlődés útján. Az 1964. évet alapul véve, az ipari termelés 80,9 százalékkal növekedett. Legnagyobb fejlődést a magnezitipar — 228 százalék — ért el. A mezőgazdaságban is szép eredmények születtek. Nem mondható ez el az építőiparról, ahol a hétéves növekedés mindössze 19 százalék. Ez az egyik oka annak, hogy a járásban kevés az építési kapacitás. A szolgáltatások terén sem érték el azt az eredményt, amit célul tűztek maguk elé. A szóban forgó idő alatt a rozsnyói járásban 3769 lakás épült, ebből 1657-et magánépítkezők építettek. Nyolc óvodát, 17 alapiskolát újjáépítettek. Az előző 26, az utóbbi 35 tanteremmel gyarapodott. A járás 83 köszégéből 61-ben építettek művelődési otthont, illetve üzemi klubot. Figyelemre méltó az a tény is, hogy míg 1964-ben 20 községnek volt vízvezetéke, addig 1970-ben már 53-nak. A járási kötelezettségvállalás értéke 28 millió korona volt. Chovanko elvtárs örömmel újságolta, hogy adott szavuknak már csaknem eleget tettek. Az elmúlt hét év alatt lényegesen a választások előkészítésénövekedett a foglalkoztatottság és az átlagkereset. MUNKÁBAN AZ AGITÁCIÓS KÖZPONTOK A jnb a Nemzeti Fronttal, a párttal együttműködve, minden községbe instruktorokat jelölt ki, akik minden héten szemináriumon vesznek részt. — Lényegesen több nőt és fiatalt akarunk a jövőben bevonni a nemzeti bízottságok munkájába. A képviselőjelöltek javasolásakor figyelembe veszszük a községek nemzetiségi összetételét is — mondja a titkár. Amint a jnb-n elmondották, az agitációs központok már minden községben megkezdték munkájukat. Vlachovón és Revufikán iskolázást tartottak a járás agitációs központjai vezetőinek számára. Licincén megvalósították a fiatal választók találkozóját. Jelsaván, Iiubeníkon is jól felszerelt agitációs központot rendeztek be. MEGOLDÁSRA VÁRÖ FELADATOK A Nemzeti Front választási programja elkészítéséhez az 5. ötéves terv feladatai és a CSKP XIV. kongresszusának határozata szolgál alapul. Chovanko elvtárs szerint ebbe bele kell foglalni a szolgáltatások és az egészségügy fejlesztését. Az idegenforgalom szempontjából tovább kell folytatni az utak építését — hét év alatt 144 kilométer készült el —, a vendéglátó ipar és az üzlethálózat fejlesztését. A körzetben a következő időben mintegy 4—5 ezer nőnek kell munkalehetőséget találni. A helyi választási program elkészítésébe bevon ják a lakosságot is, úgyhogy teljesítését magukévá tegyék. ni 1971. IX. 14.