Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-12 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

Csurka jellemábrázoló ereje, humorának groteszk hajtásai, sziporkázó ötletei és szellemes dialógusai nem bizonyultak elegendőnek, hogy a színpad megadhassa egy eszmeileg töretlen vonalú, igazi nagy komédia hitelét. A

Nemzeti Színház szerepét, amelyet esztendőről esztendőre az új magyar dráma megtetemtése érdekében vállalt, az elmúlt évadban a leghangsúlyosabban a Vígszínház vette át. Illyés Gyula Tiszták című tragédiáját a Pécsi Nemzeti Színház korábban már sikerrel színre vitte ugyan, ám ez nem kisebbíti a Vígszínház érdemét, amely Várkonyi Zoltán impozáns rendezésében méltó keretet tudott biztosítani a szerző magvas gondolatvilágának, szárnyaló költői szavának. Páratlan értékek találkozásával a dráma valóságos dómmá boltozódik a néző előtt; Illyés nemesveretű nyelvezete, magas hőfokú eszmei felkészültsége, történelmi tudása teherbíró, tartós pillérei a költő új tragédiájának, amelyben humánus filozófiájával, robbanőan drámai jelenetekben beszél egy kis közösség helytállásáról és tragédiájáról, a katharok hősi ellenállásának rajzával máig érő tanulságokat mutatva egész népeknek, nagy nemzeteknek. „Aki a tiszták szektájának útján jár — olvassuk a tragédia műsorfüzetében — a hálált választja, aki viszont az élet mellett dönt, megalkuvásokra kényszerül, lovagi becsületén kell foltot eftenie. Ez előtt a keserves válaszút előtt áll Perella, egy kis dél-franciaországi váracska hős kapitánya." És mit tegyen Corba, Perella felesége? Válassza az életbe menekülést, és ezzel a régi csábítójával való utált és gyűlölt viszony feltámasztását? Perella híveivel és lányával elfogadja az eretnekeket sújtó máglya tüzét, és .Corbát hiába inti Marty, a katharok püspöke, hogy a lánghalál csak a legendákban fényes. A tűz közelről nem tisztít. A máglya korom és piszkos pernye — Corba is a tüzhalált választja, melytől azt várja, hogy lelke a fényre szabaduljon. Az emberi élet értéke és értelme, a helytállás példamutatása körül robbannak kl tehát Illyés új tragédiájában az ellentétek. Értékek és életek .pusztulnak el, a megsemmisülés felé indul nemcsak egy kis szekta, hanem egy kicsiny nép is, amely túlságosan korán kezdett bele egy új, derűsebb, emberségesebb életforma kialakításába. „A darab egy elpusztult népről szól — írja a Tiszták költője —, de élő népekhez, közösségekhez. S így személy szerint nekünk is. Hiszen — ez is korunk újdonsága — úgy, mint századunkban tán soha nem volt az egyén boldogulása, bukása, jó vagy rossz halála annyira betöltve annak az anyanyelvi, vallási vagy faji közösség sorsába, amely emberré nevelte. Soha nem oolt tehát olyan sürgető ezeknek a közösségeknek megerősítése." A Vígszínház szereposztása parádés. Bástt Lajos és Rutkai Éva — szerepét az évad folyamán Békés Rita vette át — megejtően emberiek és szárnyaló szépséggel tolmácsolják a költő mély emberiességasszonyi szerelmes történetet a szerző ironikus életszemlélete és szellemes emberismerete, villámtréfák, komoly és bohózatba illő jelenetek, viccek és monológok, telefonbeszélgetések egyvelege végső sorban hallatlanul mulatságos és hatásos komédiává teszik. A szerelmes szívű Orbánnét Sulyok Mária alakítja viharoserejű komédiázó kedvvel; az elesettség groteszk líráját és a kiszolgáltatottság sötét színeit elemi erővel keveri; játéka hol a nevetségesség, hol pedig a tragédia határát súrolja. Oly gazdag árnyalatú alakítás ez, amely már nem is színészi munka, hanem színészi varázs. Gyermeki naivitást és ártatlanságot cseppent az öregség belenyugvó derűjébe, de gonoszságába is — szinte megszállottan, egy tűzijáték pillanatok alatt változó hét színével. Méltó partnere Bulla Elma a tolószékhez kötött, érzelmes világú, gazdag nővér halkhangú szerepében. És feltűnik a Víg együttesében vendégszereplő fiatal Bodnár Erika. Egérkét, Orbánné társbérlőjét alakítja; ő oldja fel Infantilis, s egyben ironikus nyávogásával a groteszk játék drámai pillanatalt. Megható riadtsággal, tündéri esettséggel játszik, s minden jelenetét áthatja a tiszta költészet hangja is. Aligha tévedek, amikor azt állítom, hogy Örkény ezúttal telibe talált, és tragikomédiája nagyobb világsikerré válik, mint előző nagysikerű darabja, a már sokfelé játszott, az évad folyamán tucatnyi szovjet színpadon is bemutatott Tóték. A

Thália Veörös Sándor sok évvel ezelőtt írott költői játékának, a Holdbéli csőnafcosnak bemutatásával szolgálta igen dicséretesen az új magyar dráma kibontakozásának ügyét. Gyer-. mekkori olvasmányaink népi figuráival találkozunk ebben a felnőtthöz és fiatalhoz egyaránt ízesen szóló költői játékban, amelyben apró verses tréfák, rigmusok mellé egy-egy csepp filozófiát, életbölcsességet is cseppent fűszerként, maradandó élményként a költő és rendező. Az igéző, szépséges Pávaszem kezéért hatalmas uralkodók és fejedelmek versengenek, de Medvefia lapp királyfi megmutatja a lánynak, milyen pusztító terveket forgatnak fejükben a kérők, és cimborái, Vitéz László, Bolond Istók és Paprika Jancsi segítségével kiszabadítja fogságából. A Holdbeli csónakosba szerelmes Pávaszem sok viszontagság és próbatétel után végül is — meséhez illően — nem az égbolt mesealakját, hanem Medveíiát, a földi szerelmet választja. Kazimír Károly rengeteg ötlettel, kifogyhatatlan komédiázó kedvvel, s valóban költői ihietettségge! rendezte meg ezt a Csongor és Tündére emlékeztető, de igen eredeti költői mesejátékot. Munkájá ban clowno6 kedvvel szikráztatja a költő apró halandzsáit és szóvicceit, és eleven természetességgel ad hangot elgondolkoztató filozófiájának Is. Pávaszem hálás szerepét Venczel Vera és a főiskolás, tehetséges Hámori Ildikó játsszák, Medvefiát, a valóság és a hűség megszemélyesítőjét, a szépen Örkény István: Macskajáték. Sulyok Mária és Bulla Elma a főszerepekben. dikciózó, jó mozgáskultúrájú Csikós Gábor alakítja. A pompás jókedvvel komédiázó, táncos léptű Esztergályos Cecília és a mackós Szabó Gyula is erősségei a jól pergő, mulatságos játéknak, de meg kell említenem a MATESZ volt tagját, Thirring Violát is, aki Luna Holdistennő kissé mostoha szerepét tiszta beszédével a mesék régiójába emeli. Beszámolómban csupán azokat a magyar da rabokat emeltem ki, amelyeknek bemutatása az elmúlt évad nagy eseményeit jelentették. Illyés Gyula sok évvel ezelőtt Malom a Séden cím mel drámát írt a helýtállásról, az igazi hazaszere tétről és a szocialista humánumról, ősbemutatója Veszprémben zajlott le nagy sikerrel; pesti előadása a József Attila Színházban a kritika egyöntetű véleménye szerint alatta maradt a veszprémi produkciónak. Gyurkovícs Tibor Az öreg című komédiáját rendezője. Kapás Dezső túl komolyra hangolta a Pesti Színházban; az előadások folyamán a játék Páger Antal és Bilicsi Tivadar vérbő komédiázó kedve jóvoltából szerencsére mulatságosabbá vált. Görgey Gábor új groteszkje, a Cápák a kertben, amelyet a Madách Színház kamaraszínpada mutatott be. visszhang nélkül maradt, újabb igazolásul, hogy az abszurd dráma, melynek divatja nyugaton lejárt, magyar színpadokon nem tudott gyökeret verni. Hubay Miklős Álmofejtés című jóval igényesebb komédiájának bemutatását sem kísérte siker. A vidéki színpadok legtöbbje dicséretesen kísérletezett egy-egy új magyar darabbal, de csak Gyárfás Miklós Dinasztia című komédiáját fogadta a kritika némi elismeréssel. Ugyancsak a miskolci' színház vitte először színre Darvas József Pitypang című komédiáját — nagyobb visszhang nélkül. A kritika szerint elsietett volt ugyanott Darvas Térképen nem található című dokumentum-drámá jának bemutatója is. Gondosan átdolgozott, elmélyített változatát az évad végén a Madách Ssfnház vitte színre átütő sikerrel, igazolva azt a tételt, hogy egy igazi jó dráma végső sikeres formája gyakran csak a bemutatók egész sora folyamán alakul ki. Csikós Gábor (Medvefia) és Háromi Ildikó (Pávaszem) Veörös Sándor A holdbeli csónakos című költői Játékában. A

z utolsó esztendőkben a budapesti Nemzeti Színház a magyar drámairodalom hagyományainak új életre keltésével méltón és kivételes sikerrel teljesítette küldetését. Vörösmarty Mihály Czilley és a Hunyadiak című, eddig könyvdrámának ítélt történelmi tragédiáját Benedek András és Mészöly Dezső dolgozták át a költő hátrahagyott töredékeinek felhasználásával, s bemutatása Marton Endre kiváló rendezésében emlékezetes sikernek bizonyult. Madách Imre Mózes című drámai költeményét Keresztúry Dezső alkalmazta értő kézzel élő színpadra, s Madáchnak ez a műve ma ugyanolyan kimagasló műsordarabja a színháznak, mint az örökbecsű Tragédia. (Mindkét bemutatóról annak idején lapunk hasábjaink kimerítő beszámolót közöltünk.) Katona József Bánk bán-jának felújítása nem járt hasonló sikerrel, de ez a bemutató is igazolta Major Tamást, aki szerint a klasszikusokat nem a könyvtárban, hanem a színpadon élve akarjuk látni. Az új magyar dráma megteremtésében az ország első színháza az elmúlt évadban nem volt szerencsés kezű: hézagosan és eléggé sikertelenül vette ki részét ebben az eminens fontosságú munkában. Örkény Istvánnak közel másfél évtizeddel ezelőtt keletkezett Sötét galamb című színműve, melynek története a felszabadulás után, az apácarendek feloszlatása idején játszódik le, nem mutatja be eléggé meggyőzően a zárda fegyelmezett rendjéből a kötetlen életbe lépni kényszerülő Glória nővér tétova útkeresését. Arról, hogy az elindulás mennyi gátlással jár és „mennyire nehéz egy merev, dogmatíkusabb életformából átváltam egy oldottabb, természetesebb emberi világba" — ahogy a bemutató idején Koltai Tamás Irta a Népszabadságban, pontosabb fogalmazásban, erőteljesebb drámai ívben nyomatékosabban kellett volna a szerzőnek szólnia. A Katona József Színház új magyar bemutatójához, Raffai Sarolta Utolsó tét című, sorrendben a szerző harmadik színművéhez nem fűződött siker. Csurka István Döglött aknák című ugyanott előadott abszurd komédiáját a kritika általában kedvezően fogadta, de voltak hangok, melyek szerint tői fűtött gondolatait. Mellettük teljesen egyenrangú művészettel Pándy Lajos emelkedik kl a rangos együttesből a kinti világot, a nép emberét jelképező, élelmet hozó molnár^ szerepében. Illyés legkitűnőbb népi figuráira emlékeztet ez a remekbe faragott középkori francba kisember; a körünkből, Perbetérői elszármazott Pándy a figura népi okosságának minden árnyalatát és tetterős bátorságát elragadó művészettel tolmácsolta. Külön öröm számunkra lejegyezni Itt Ladislav Vychodil, a Szlovák Nemzeti Színház kiváló díszlettervezőjének nevét, akinek sikerült egyetlen színen az ostrom alá fogott középkori vár belsejét felépítenie. Minden díszletelem összhangban van a tragédia komor színeivel. A váracska — mint a szerző szava — tágassá boltozódik, egy egész világot zár magába, és kitűnő játékteret biztosít a tragédia népes szereplőgárdájának. Várkonyi Zoltán rendezése oly drámai erővel érzékelteti a kis szekta tragédiáját, hogy az elbukott közösséget — a szerző intenciója szerint — az élettől való búcsú pillanataiban a halhatatlanság fénye éri. A

Pesti Színház, a Vígszínház kamaraszínpada Örkény István Macskajáték című tragikomédiáját mutatta be. Ez a darab is először vidéken — Szolnokon — került színre, és a pesti előadást is rendező Székely Gáboré az érdem, hogy rávette Örkényt, írjon a Tótékhoz hasonlóan kisregényből, a Szkalla-lányok sorsából komédiát. Valóban komédia volna? Az is, de kevesebb és egyúttal több is. Míg a Tótékban túlteng a groteszk elem, és az egész játékot a tragikomédia abszurd vonásai szövik át, a Macskajáték derűs, olykor romantikus elemeivel reálisabb talajon áll és mulattatóbb hatást kelt. özvegy Orbán Béláné, a játék főhőse, jóval túl van a hatvanon, amikor újból beleszeret a nála hetenként vacsorázó egykori szerelmébe, Csermelényi Viktor nyugdíjas operaénekesbe. Ám csalódnia kell, a vele egykorú barátnője elhódítja tőle a falánk étvágyú operaénekest, s bánatában a halálba akar menekülni, de a komédia Íratlan törvényei szerint életben marad. Ezt az elképesztő vén-