Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1971-09-12 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó
R mg a malomhajó. Szép, kétkerekes, királytengelyes malomhajó. Csobog körülötte a Duna vize. Jól tartják a szegek. A kolostyával, melyet két ladik közé állítottak, jól leverték a Duna fenekébe a szegeket. Ügyesen mesterkedtek a molnárok: kihegyezték a 20 centiméter átmérőjű karót, megvasalták a hegyét, kiszámították, hogy 2 méter mélységbe sikerül majd leverni a kolostyával; a harmadik méternél vasszakállt szereltek rá, karikával levasalták, fölötte befűrészelték, majd leverték a kolostyával; azután felvontatták vagy egy jó kilométernyire a két ladikot, és erős evezéssel neki a malomszegnek! ... A befűrészelt helyen, az ékelésnél eltörött, abban a pillanatban egymás hegyén-hátán hevertek a molnárok, egyikőjük még a nyelvét is megharapta ... De sikerült a munka. Kárpótolta őket a molnárgazda túróscsúszával, melyet a bográcsból evezőlapáttal szűrtek le, no meg a jó halászlévet, sós pogácsával, egy kis radványi borral... Ring a malomhajó. A jármos kerék mozdu latlan. Erősen tartják a nagygerendöly csapjai, a sípok. Alig-alig mozdulnak a lapátdeszkák. Még nem indultak meg az ürmőnyi kövek, hogy lisztté morzsolják a búzát. Üresen ásít a garat. Csak a föléje pingált felírás figyelmeztet: „Öntözd a virágot, hogy el ne hervadjon — Védd a molnárságot, hogy el ne pusztuljon." Ring a malomhajó. Körülötte csobog a Duna vize. Különben sunyin hallgatózik a csend Hahó! — kiáltom. A víz fölött messzeszáll a hang. Válasz mégsem érkezik. Mi történt? Kísérőm, Suhaí Lajos bácsi talán eltévedt? Hahó! —• kiáltom újra. Válasz most sem jön. Hunyorogva nézek a Tolnay-köz felé. Talán oda ladikozott, s magamra hagyott. Bosszankodom a régi szólásmondás szavai alapján: „Ej, süket ez is, mint ősszel a molnár!" szabadult. Négyen dolgoztak egy malomban. Ketten egész részért, ketten pedig fél részért. Suhai bácsi pontosan emlékezik a napra, melyen utoljára dolgozott a malomban: 1934, október 19. Valamikor 36 vízimalom működött a Dunán. Abban az időben, aínikor Suhai bácsi búcsút mondott a molnármesterségnek, már csak kilenc hajómalom kerekét forgatta a vén Duna. Nem bírták a versenyt, hisz a gőzmalmok, a villanyerővel hajtatott darálók teljesítményéhez viszonyítva csekélység volt, hogy búzából 20 métermázsát őrölt a malom naponta, és darálni csak 25—30 métermázsányi gabonát bírtak. A világháború vihara véglegesen lesodorta a Duna vizéről ezeket a malmokat. Ma már csak emlék a vízimolnárság. De élő, eleven emlék. Trenka Jánoséknál a hambit alatt áll két ürményi malomkő. A nagygerendöly csapjai, a vízikerekeket tartó „síp" két darabja az udvaron áll. Vastengelyének végén a kaszát, a kapát szokta kikalapálni Trenka János bácsi. Felesége megsárgult fényképeket mutogat: „Nézzék csak, ezen ha halványan ís, de látszik a hajómalom. Ezen a nagyapa indul a malom felé. Ezen pedig kétkerekű káré látható, a tanító néni 'kíváncsi volt a malomra, felült a laftylkára, melyen az őrölnivalót szállították, és kiment a Dunához." Mosolygunk, mert nagyon divatos a kárén tttő tanító néni: maxiruhát visel. Trenka néni I>edig megmagyarázza, hogy a „laftyika" elnevezés is szokásos volt. Mindjárt idézi a mondókát, melyben így nevezik a kárét: „Kétkerekű laftyika — benne ül a Sárika ..." A nemzeti bizottság hivatalában találkozunk az egyik vízimolnár unokájával: Kurucz Magda hivatalnoknőAzután rájövök, hogy eltévedtem. A malomhajó csak képzeletbeli. Kísérőm elbeszélése nyomán rajzolódott ki előttem és csak képzeletben jártam végig ... Molnórösök ivadéka Sutuii Lajos bácsi. Dédnagyapja, Suhai András, aki 1800-ban született, szintén molnár volt. Nagyapja pedig Szívanyó Béla kétkerekes malmában dolgozott, mint molnársegéd. Ott is halt meg. Lajos bácsi idézi az emlékeket: . — Nemes volt Szívanyó Béla, akinél a nagyapám szolgált, ós mint olyan, büszke, nya kas ... Királytengelyes malmában különös rend járta: szégyellte a malmot leállítani csak azért, hogy valamelyik szíjtárcsára felrakják a szíjat, azt kívánta, hogy a segédmolnár álljon be a szíjak közé és a harmadikat menet közben rakja lel a tárcsára ... Ezért halt meg a nagyapám. Összetörte a malomgépezet, mert mielőtt feltette volna a szíjat, eltörött alatta a korhadt deszka .. . Megkeresi a halotti levelet, mely bizonyítja, hogy Suhai Lajos 1889. július 25-én meghalt, s halálának oka: „Malomgépezet általi összetöretés folytán belső elvérzés." így jegyezte be ezt annak idején Deák Gyula tanító a Dunaradványi Református Egyház halotti könyvébe. Megmutatja a halotti levelet. Elérzékenyedik, néhány könnyet töröl ki szeméből, azután folytatja: — A királyi törvényszék Szívanyó Béla javára döntött ebben az ügyben. A főispán koldulási engedélyt adott ki nagyanyámnak, hogy az árvák számára gabonát gyűjthessen a megye területén működő hajómalmokba/i. Szívanyó Bélának kellett volna megőrölni vámmentesen az összegyűjtött gabonát. Még ezt sem vállalta: „Nem őrlők neki még vámért sem!" Fülöp Zsigmond, a céhmester őrölte meg a kéregetéssel összegyűjtött gabonát... Elmondja még, hogy a pert később egy becsapott ügyvédbojtár javaslatára felújították, nagyapja halálának körülményeit hat molnáriparosból és hat molnársegédből álló bizottság kivizsgálta, Szívanyó Bélát 1200 forint büntetésre ítélték gondatlanságból okozott emberölés címén, s ebből az összegből 800 forintot az árvák nevére bankba helyezett az árvaszéki hivatal. — Nekünk nem volt sohasem saját malmunk — mondja már mosolyogva — nem is tudom, hogyan született a szólásmondás: „Belevágott a ménkő, mint a Suhai malmába"... Talán éppen azt akarják ezzel kifejezni, hogy nincs ... Ahogy egyetlen ősömnek sem volt saját malma ... Kurucz András molnár annak idején Suhai bácsi nagyapja mellett dolgozott inasként a malomhajón. Amikor Suhai bácsi felnőtt, az ő fiainál, Kurucz Imrénél, Kurucz Józsefnél tanulta a mesterséget. 1929-ben vei. Ő már csak a nagyapa emlékezései alapján ismeri a hajómalmokat. A másik hivatalnoknő. Janik Ferenc n é azonban gyorsan megsejti, hogy miért is érdeklődünk olyan állhatatosan a vízimolnárság ügyét illetően, és elénk teszi azt a tervet, melynek alapján talán még az idén ősszel, de jövőre egészen biztosán meg kezdik egy hajómalom építését. A nyitrai (Nttra) múzeum megbízásából Cabadaj Štefan mérnök már elkészítette a tervet, melynek alapján a kikötő közelében [elépítenek majd egy hajómalmot. Összegyűjtik majd a még megtalálható tárgyi emlékeket és az emlékeket tároló „szkanzen" mellé még üdü 1Ő-, szórakozóhelyet is építenek. A nemzeti bizottság elnöke, H a j a b á c s László elvtárs is megérkezik. Sok a gondjabaja, ezért mindjárt Suhai bácsihoz irányít bennünket vissza: „Ö érti ezeket a dolgokat... Hozzá menjenek!" Ami a hajómalom felépítését illeti, lelkes támogatója az ügynek, de óvatos előrelátással megjegyzi: „Csak pénz legyen rál" Gyurcsovics András fiatalember. Párkányban (Štúrovo) dolgozik mint szerelő, a traktorállomáson. Néhány hónap múlva bevonul. Árva. Teljesen árva. Unokaöccse Suhai bácsinak. Tagadhatatlan tehát, hogy „molnárvér" folyik az ő ereiben is. Nem tagadja meg ezt szóval sem, de talán tetteivel még inkább bizonyítja. Ladikot szerkesztett és állított össze Suhai bácsi segítségé vei. Nagyon szeret ladikázni. És ősi molnárszokáshoz híven: szereti a halászlét. Persze nemcsak elfogyasztani, megenni, hanem elkészíteni is. Nem is nyugszik, addig ladikázik a Dunán, amíg halat nem szerez a halászoktól, utána felállítja a bográcsot az udvaron, s megfőzi a molnár módra készített halászlét. Amikor együtt kanalazzuk, csodálkozva csóválja a fejét, hogy nem iszunk bort a halhús mellé. Meg is jegyzi: „Azt mondták erre a molnárok, hogy akkor a hal azt hiszi, hogy kutya ette meg!" Nem találkoztunk mindegyik volt vízimolnárral. Nem jártuk végig a molnárivadékok hosszú sorát, mert akkor hetes, hónapos vendégnek kellett volna maradni. A hajómalmok szétszórt, de még fellelhető darabjai közül is csak néhányat láttunk, bár unszoltak bennünket: „Ott, a kert végében egy rögtisztító szita heveri... Amott pedig süttői malomkő szolgál lépcső gyanánt... Nézzék már meg!" De megfogadtuk, hogy ha felépül majd az a malomhajó, melyet Suhai bácsi, meg a többi vízimolnár útmutatása alapján hamarosan ácsolni kezdenek a komáromi hajógyárban, akkor ladikra szállunk és a szegre akasztott malomliajót végigjárjuk majd, hisz olyan érdekes volt. Még képzeletben is! HAJDÚ ANDRÁS HET ESZTENDŐ MERLEGE Hazánkban talán egyetlen város sem tud felmutatni olyan markáns eredményeket az építés terén mint Érsekújvár (Nové Zámky). Ebben a városban — melyet a múltban Kassák Lajos pocsolyás parasztvárosnak titulált — örökké kísértett az elmaradottság átka. Történelmi jelentősége mellett is alig változott valamit. E sorok írója kerek tíz esztendeje került a város lakóinak névjegyzékébe, tehát alkalma volt lépésről lépésre megfigyelni, hogyan terebélyesedett a város. A háború zivatarában az épületek kétharma da tönkrement, s a háború végén alig 14 ezer lakos maradt abban a városban, mely négy évtizede harminchatezer lakosával igen rangos helyet foglalt el szlovákiai viszonylatban. Riporteri jegyzetfüzetemmel Blahó József elvtárshoz, a Városi Nemzeti Bizottság elnökéhez kopog tatok be. Elfoglaltsága ellenőre szívesen választó kérdéseimre. Igazi képviselő, önzetlen, szerény, de fegyelmezett és minden cselekedetében alapos ilyennek formálta az élet. Az érsekújvári CIKTA üzem munkásaként — a magyarországi testvérgyárral való kapcsolat során — alkalma volt megismerni a két ország sokban eltérő társadalmi viszonyait. Nem véletlen, hogy mikor bevonultatták a Hortliy-hadse regbe, és a írontra került, rövidesen többedmagával átállt a szovjet hadsereghez. Mint Svoboda tábornok hadseregének katonája, fegyverrel küzdött Csehszlovákia felszabadításáért. A megtisztelő képviselői bizalmat először 1954-ben kapta meg, s négy évig a vnb elnöki teendőit végezte. A következő választási időszakban a vnb alelnöki tisztségét viselte. Az 1964-es választások óta képviselői minőségben ismét szülővárosa fejlődését irányítja. A válságos 1968/69-es események sodrában ugyanúgy megállta a helyét, mint az említett frontszakaszon. Tagja a párt Járási bizottságának, irányító és szervező munkássága tehát nagyobb hatósugarú. Képviselő a javából, aki sohasem élt vissza a nép bizalmával. Éppen ezért tőle szeretném hallani, miként alakult az eltelt hét esztendő mérlege? — A tengersok adatot csak dióhéjban foglalom össze. Hét éve a város területén a beruházások összege 40 millió korona volt, napjainkban pedig már 250 millió korona. A városban 12 építő vállalat serény munkája révén 10 milliárd korona értékű beruházással lettünk gazdagabbak. Megépült — a város további fejlesztésének feltételeként — a vízvezeték és csatornarendszer. Ez utat nyitott ahhoz, hogy a folyó bal partján megkezdhettük az ipari létesítmények telepítését. Meg kell említeni az új, 3000 korszerű lakást is. A lakosság életszínvonalát emelik a következő építkezések: hat új iskola, közfürdő és uszoda, nyolc modern üzlethelység, központi fűtőház, minden igényt kielégítő kultúrház és az adminisztratív épületek egész sora. Szabályoztuk a Nyltrát, a vasúti hálózat átépítésén és villamosításán túl városunké a köztársaság legkorszerűbb vasútállomása. Elkészült 10 kilométernyi útburkolat, az utcai világítást világítótestek teszik teljessé. A temetőben új ravatalozó készül, s a város folyamatban levő parkosítása mellett a sportlétesítményekre sem lehet panasz. A külső változásokon kívül a lakosság életszínvonalának emelkedését jelzi az is, hogy a háztartások háromnegye dében van televízió, kétharmadában mosógép, minden ötödik háztartásban robotgép, minden hatodik ban pedig személygépkocsi. Ez a felsorolás közelről sem helyes, de e számok már maguk ls bizonyítják, hogy társadalmi rendszerünk messzemenően gondoskodik a dolgozókról. • Miként tájékoztatják a lakosságot a választá sokról? Városunk területén tíz agitációs központ végzi a lakosság tájékoztatását. Az ide vonatkozó törvénye ken túl megmagyarázzák a választók jogait és kö telességeit, továbbá a Nemzeti Front szerepét. Ismer tetik az előző választási időszak eredményeit és bemutatják az új jelölteket. A központokban a választók találkoznak az eddigi képviselőkkel, akik számot adnak tevékenységükről. Egyidejűleg átfogó lelvi lágosítást nyújtanak a fejlődés távlati terveiről. • S mit ígérnek a távlatuk? Terveink közül a Itárom legnagyobbat említem meg: konzervgyárat, húsipari kombinátot, 1320 ágyas kórházat építünk. Városunkban évente 450—500 új lakás épül, ebből jelentős részt vállalnak a magánépítkezők. Számítások szerint körülbelül 80 képvi selőt választunk. Azt akarjuk, hogy a jelöltek listájára politikailag és szakmailag képzett egyének neve kerüljön, akik fiatalos tenniakarással folytatják a megkezdett városépítési munkát. Vigyázni fogunk az arányok betartására a társadalmi és nemzetiségi rétegeződésére. Ügy gondoljuk, hogy a képviselőknek mintegy 30 %-a nő lesz, s 30—40 °/o-a pedig magyar nemzetiségű. Mindez összhangban áll a legutóbbi népszámlálás adataival GÁBRIS JÓZSEF
