Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-12 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

SZILÁRD TALAJON Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa a kultúrával és a kulturális alkotással kapcsolatban kiemelte annak szükségességét, hogy a jövőben szükséges következetesen kihasználni minden lehetőséget a kultűrális alkotómunkák irányítása érdekében, úgy, hogy a kultúra és a kulturális alkotás összhangban álljon a szocialista építés és a dolgozók szocialista nevelésének szükségleteivel. Természetes, a kongresszus határozataibői szükséges levonni a következtetéseket a CSEMADOK Jelenlegi és jövendőbeli munkája számára, annál is Inkább, mert a kulturális munka célkitűzéseinek és tartalmának értelmezését illetően több téves nézet alakult kl e szervezetben ls az 1968-as esztendőben. Ezek a nézetek és értelmezések elsősorban abban domborodtak ki, hogy egyesek abszolutizálták a kultúra nemzeti jellegét, ugyanakkor alábecsülték a kultúra osztályjellegét. Nemegyszer voltunk tanúi, főleg a CSEMADOK KB 1968-ban megtartott dunaszerdahelyi ülése után, de a későbbiek során is olyan kijelentéseknek az ún. „új garnitúra" egyes tagjai részéről, hogy „majd mi kultúrát fogunk csinálni, de politika nélkül". Visszatekintve a történtekre, a legfájóbb az, hogy ezeket a kijelentéseket sokszor olyan emberek tették, akik évek hosszú során át irodalmat és történelmet tanultak főiskoláinkon. Világos mindenki előtt, hogy kultúra nincs politika nélkül. Minden nemzeti kultúra — mondja Lenin — magában hordja a haladó népi szocialista kultúrát és a burzsoá dekadens kultúrát. A szocialista állam kultúrpolitikájának feladata pedig az, hogy támogasson mindent, ami népi, haladó és szocialista a nemzeti kultúrában, és harcoljon a nemzeti kultúrában megnyilvánuló dekadens burzsoá tendenciák, illetve a néptől idegen tendenciák ellen. Ilyen szempontból tehát világos, hogy a nemzeti kultúra abszolutizálása nem a kultúra politikamentességét, hanem ellenkezőleg a nemzeti kultúra hagyományainak értelmezésénél a marxista osztályszempontok feladását Jelenti, ami egyben magában hordja a burzsoá és általában a szocializmussal szembeni ellenséges Ideológiai szemlélet érvényesülését. Tehát nem a kultúra politikamentességéről van szó, de arról, hogy a munkásosztály politikai érdekeit ezen a területen is más osztály érdekeivel helyettesítsük. Nincs tehát politikamentes kultúra, csak az a kérdés, hogy milyen osztály politikai érdekeinek szolgálatában áll ez a kultúra. A tapasztalatok azt is igazolják, hogy mindenkor döntő tényező az, hogy úgy az alkotó kulturális tevékenység, mint a kulturális munka Irányítása kiknek a kezében van. Döntő az, úgy az egyik esetben is, mint a másikban, hogy milyen világnézeti és politikai platform érvényesül a gondolkodásban. Nincsenek véletlenek, és ha ma az elmúlt évek deformációiról beszélünk, akkor ezeknek a deformációknak eredőjét elsősorban abban kell keresni, hogy a kultúra élére olyan emberek kerültek, akik világnézeti és politikai szempontból nem álltak szilárdan a marxizmus— leninizmus talaján. Ezért hangsúlyozzák a pártkongresszusok határozatai annak szükségességét, hogy a jövőben fordítsunk fokozott figyelmet a kultúra, az irodalom és a műkrltika marxista—leninista elméleti szakembereinek kiválasztására, iskolázására és tevékenységére. A CSEMADOK egész művelődés-politikájában az a legfontosabb, hogy mindezen helytelen nézetek érvényesülésének útját álljuk, és helyes mederbe tereljük irányításának elméletét és gyakorlatát. Ennek érdekében tudatosítanunk kell, hogy a kulturális munka és a kultúra általában az ideológiai munka szerves része, és fő küldetése az emberek gondolkodásának szocialista szellemű formálása. Továbbá a CSEMADOK sajátos, specifikus feladataiból kiindulva egyre jobban tudatosítanunk kell, hogy kulturális munkánknak segítenie kell a népeink közötti barátság elmélyítését. a proletár nemzetköziség elvei alapján. Felhasználva elsősorban azoknak a haladó kulturális hagyományoknak az ápolását, amelyek segítenek a népeink közötti barátság elmélyítésében. Szükséges továbbá, hogy a kulturális munkánk s a kultúra mint egész ne csak az ún. „közönségízlős" kielégítésének eszköze legyen, de hovatovább váljék a közönség ízlésének formálójává. Kulturális munkánkban egyre többet s határozottabban kell támaszkodnunk a hazai kulturális élet alkotásaira, ugyanakkor jobban megválasztva az importált kultúra minőségét. Emellett szükséges, hogy kulturális tevékenységünkön keresztül a CSEMADOK tagsága egyre mélyebben megismerje a szlovák és cseh nemzet haladó kulturális értékeit. Kulturális életünkben jelentős helyet kell, hogy kapjon a munkásmozgalmi hagyományok ápolása, az erre vonatkozó irodalom és művészeti alkotások népszerűsítése. Mindent összevetve, egész kulturális tevékenységünket a szocializmus szolgálatába kell állítanunk, abban a szilárd tudatban, hogy igazán nemzeti kultúra csak az lehet, ami egyben szocialista is, mely a népből fakad, s a nép érdekeit szolgálja. VARGA JÁNOS "v :i0Í - íÉi Szarkofágok a múzeum udvarán A komáromi Járókelő nemegyszer lép be a Duna Menti Múzeum parkosított terére azzal a szándékkal, hogy tiszteletét rója le Jókai szobra előtt. De betéved azért ls, hogy szemügyre vegye azokat a hatalmas roppant kőmonumentumokat, amelyeket minden múzeumlátogató megcsodál, és kíváncsian közelebbről is megtekint. Érdeklődik ezeknek a nagyméretű köládáknak mibenléte felől. Bámulja e terméskőből faragott, feliratokkal és emberi alakokkal ellátott tonnányi koporsókat, amelyek a rómaiak korából erednek, és valószínűleg Szőnyröl származnak. Díszesen faragott szarkofágok ezek, amelyek időszámításunk kezdete után, a második és harmadik évszázadban, a római bírodaés Minerva volt a három fő isten. S ezeket Itt is megtaláljuk. A legrégibb szarkofágokat az egyiptomiaknál találjuk. Eleinte a piramisokba helyezték el halottalkat különböző rejtekfolyosókon vagy sírkamrákban. Később rendkívül gazdag balzaltkoporsókba temették hozzátartozóikat. S mivel az életet csak „átmeneti időnek" tekintették, magánépületeiket is csak ideiglenesnek építették. Annál nagyobb gonddal — az örökkévalóság jegyében — építették templomaikat, piramisalkat, temetőiket. Az idők folyamán lelketlen fosztogatók megbolygatták ezeket „az örök időkre" készült sírokat. Először a perzsák rabolták ki, majd az arabok, akik nemes kincseket rületein is az egykori egyiptomi szokások átrómaisítására. Míg a fáraószobrok megalkotásakor az uralkodó egyéniségének ábrázolása, cselekedeteinek a megörökítése volt a lényeges, a rómaiaknál már a képmás hűsége a fontos. Az egyéniség Jellegzetes ábrázolása, az alak és a mozdulat ritmusának természetessége. Így azután a földmüvelés és az állattenyésztés mellett virágzó kőfaragó iparról is tanúskodnak az előkerült leletek. Nyilván a katonai táboroknak ls meg volt a sajátos felépítési módja és életszisztémája. A szarkofágok leginkább a határvédő erődítmények környékén, a Limes mentén húzódtak. S mint ahogy a mellékelt képeinken is látható, szorosan záró, háztetőszerff tetőkkel látták el ezeket. Hosszanti oldalain — a görög tepíomok oromfalát vagy annak sarkait díszítő — háromrészes akroterionnal (2. kép) látták el. Közepére a halott kifaragott mellképét helyezték eL Elülső oldalának díszítése már egyszerűbb volt. A feliratokat keretbe vagy keret nélkül vésték rá a szürke színű kőzetre. A mostani szöveg röviden azt jelenti, hogy Aurélia Valéria „legédesebb" húsz éves leányuk emlékére készítette apja, anyja és testvérbátyja a IIIszázad elején. Gyakori volt a feliratkeret cikornyás vonalú díszítése is. Ezen kívül kisebb alapzaton álló helyi vonatkozású védőszellemek (genus loci) másait, vagy borostyán levéldíszeket is alkalmaztak. Ezek a díszítések és feliratok utalnak még a birodalom által meghódított tartományokra (a provinciákra) is, mivel pontosan datálják és rögzítik az adott körülményelom virágzó időszakában kerültek erre a területre. De nézzük meg közelebbről ezeket a koporsókat. 1. számú fotó Hogy kik „feküdtek" bennük, nem mindig tudni. Bár a rajtuk lévő szimbólumok, feliratok sok mindenre engednek következtetni. Tény, hogy Komáromba már „üresen" kerültek. De az idevonatkozó szakirodalomból tudjuk, hogy ezekbe módosabb férfiakat — nőket temettek el teljes díszben, jobb kezükön ékes ezüstgyűrűvel, bal kezükben Trajánusz (vagy más császár) korából származó pénzdarabbal. Ez az obulus, az alvilági révésznek a Stix folyón való átszállítási díjazása volt. Érdekes még talán az is, hogy a halott lábait hatalmas vaskarmantyúkkal erősítették a koporsó aljához, nehogy „eszébe Jusson kibújni és kísérteni", ijesztgetni hátramaradt hozzátartozóit. Pannónia vallásának képe már a korai Időszakban is igen változatos volt. Bár a ' ^szülöttek etikai elképzeléseire alig van adatunk, mégis mérvadóan következtethetünk rájuk a római vallás keretén belül. Főleg az akkori sírköveken előforduló ún. asztrális jelképek (napkorong, holdsarló, „égi kulcs" stb.) révén. S ha ezeknek értelmezése nem mindig egyértelmű, számunkra mégis történeti okiratok hitelességével szólalnak meg. Egyes római istenalakok ugyanis Pannónia kultuszában is felfedezhetők, s arra utalnak, hogy a honszülött Istenségek római átformálásáról van szó. Ez a „helyi átformálás", az interpretatio Rontana, tehát nem a benszülöttek, hanem az idekerült Idegenek műve volt. Az antik ember bárhová ment, az illető hely saját Istenvilágát, az ott megnyilvánuló isteni erőket éppoly valóságosnak hitte, mint saját otthoni isteneit. Mivel pedig egy-egy helyi Istenben felismerhette saját Isteneinek rokonait, könnyen ruházta fel azokat saját Isteneinek nevével. Iuppiter, lano kerestek a piramisok titokzatos rejtekeiben. Így a későbbi egyiptológusok és múzeuológusok legtöbbször az összetört koporsókban már nem találtak múmiát, csak a sírboltok falából származó gránitburkolat törmelékeit. Később a módosabb polgárok tetemét Ápisz-sírokba (szent- bika-sírokba) temették. Különböző barlangüregekbe, sziklákba vésett „fülkékbe" helyezték el halottalk testét hatalmas, egyetlen kőtömbből faragott, szinte teljesen dísztelen szarkofágokban. 2. számú fotó Egyiptom i. e. 30-ban római tartomány lett. S mivel a rómaiak folytatták a görögök hódító és megtartó politikáját, az elfoglalt országok lakóit nem bántották. Vallási vagy egyéb szokásalkat, szervezeteiket ls békén hagyták. Sőt, maguk a római császárok is szívesen beléptek a fáraók sorába. Így került sor azután a római birodalom miránk vonatkozó teket. A férfi vagy női mellszobrok ruházata, hajviselete, egyéb dísze, ékszere — ha többnyire általános jellegűek is voltak — bizonyos utalással vannak a benszülöttek szellemi világára, és magukon viselik a helyi ízlés nyomait is. A „romboló" csákányok, a földekék és kotrógépek sok kárt tesznek ezen a téren. De ha kezelőjük figyelmes és Jóindulatú, sok értéket menthet meg az utókor számára. A Duna Menti Múzeum dolgozói Jelenleg három helyen folytatnak kutatásokat. A Nyitrai Archeológiai Intézet programjának keretében Bagotán (Bohata) a kőkorszak végéről és a korai bronzkorszakból származó település maradványait ássák. Naszvadon (Nesvady) folytatják a tavaly részben már feltárt XI. századbeli temető újabb sírjainak kibontását. Hetényben (Cholín) pedig keltá temetőt találtak, és nagyon értékes sírleletekkel gazdagítják a múzeum régészeti gyűjteményeit. SZUCHY M. EMIL Szürke színű bazalt kőkoporsó gazdag díszítéssel és felirattal. Foto: Bíró Béla