Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-08 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

Kovács Győző: V

annak alkalmak és lehetőségek, amikor levéltárak hűs boltívei alatt, századokon át megsárgult iratokat lapozgatva — az ember a régmúlt egy-egy mozzanatát élesebben figelheti meg a meditálásra késztető magányos csöndben. Ilyenkor a múlt és a jelen egyszerre, s azonos intenzitással követeli magának a jogot arra, hogy odafigyeljünk rájuk. Bizonyára ez így is van rendjén, hiszen a múlt nemcsak tudósít, hanem tanulságokat nyújt, s a mélyebb összefüggések kapcsolatainak megértésére késztet. A kassai (Košice) levéltárakban kutatva, vagy a prágaiakban fürkészve a régmúlt eseményeket — a kutatói fantázia előtt régi századok élete elevenedett meg. De annak a kornak (a XVIII. század utolsó harmadára gondolok) súlyos ellentmondásai, kontrasztjai még élesebb megvilágításba kerültek. A francia forradalom kiemelkedő egyénisége, Babeuf emlékezése jutott eszembe, mikor az egykorú kéziratokat lapozgatom. Babeuf, mint korábban úrbéri ellenőr alaposabban megismerte a feudalizmus kegyetlen törvényszerűségeit, életet és gondolatot szorító „vaskelepcéit", mint számos kortársa. Meglátta és észrevette azok lényegét és mozgató rugóit. Ö írta egy ízben: „A földesúri levéltárak porában fedeztem fel a nemesi kaszt fogbitorlásainak borzalmas titkait". Babeuf pontosan rögzítette a tények lényegét. S akkor, újra, már a kassai Állami Levéltárban (Štátny archív Košice) Batsányira gondoltam, A franciaországi változatok szerzőjére. Mint ismeretes, a vers keletkezésének dátuma: 1789. Az a szellemi fogság, amelyre cik künk címe utal, 1792-ben kezdődött el, s tetőpontját 1793 első felében érte el. Tulajdonképpen majd e szellemi fogság hurcolta el őt a tényleges fogságig, Kufsteinig — a Martinovics-peren keresztül. De előbb a szellemi szorítás volt a kegyetlenebb. A meghurcoltatás kiváltója, botrányköve: a nyolcsoros vers, A franciaországi változásokra. 1789., amely a haladó és a nemzeti vonásokra fordította a figyelmet; a hazát éppúgy átölelte, mint az emberiséget. A költemény a Magyar Museum II. kötetének első negyedében jelent meg, s amikor 1793 áprilisában a vers üldöztetése miatt Batsányi János a nádorhoz írt Mentőírást, többek között így jellemezte versének lényegét: „Ez a kis költemény nem más, mint annak a túlzott erővel kifejezett érzésnek versbe foglalása, amely minden emberbarátot, minden gondolkodó, érző, szabadságszerető férfit eltöltött annak a nagy, népeket megrázó eseménynek láttára, amely négy évvel ezelőtt egész Európát csodálatba ejtette " A francia forradalomról van szó; az évszázadok megkövesedett rendjét széjjeltipró viharos forradalomról, amely újat akart teremteni — az egész emberiségnek. S Batsányi ezt M gyarországra is érvényesnek érezte, találta és tudta. De a tekintetes nemes vármegyék nemesei nem! Péchy József Sáros-megyei nemes 1792. december 2-án feljelentette Batsányit, illetve őt, mint a Magyar Museum szerkesztőjét a „veszedelmes" vers miatt. A levéltárak kéziratai, megyei és városi jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy hónapokig folyt a hajsza a költő ellen. A csak az önmaga kiváltságait szem előtt tartó nemesi érdek nem tudta összeegyeztetni a hazát és a haladást; nem tudta elfogadni, elBATSÄNYI JÄNOS hinni: létezik oly felfogás, amely a kettőt egységben tudja látni. Pedig Batsányi eszmerendszerében e kettősség jelentette a felvilágosult eszmét, a forradalmi és a nemzeti eszme kapcsolatát. Abaúj vármegye szellemi fogságra vetette Batsányi Jánost, a Magyar Museum szerkesztőjét és az inkriminált verset, A franciaországi változásokat. A megyei jegyzőkönyv 723. szám alatt található szövegének tanúsága szerint a „Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Fáj Fáj Ágoston Úrnak, ő Felsége Tanátsossának és ezen Nemes Abaúj-Vármegye Első V. Ispánnyának előülése alatt tartatott" megyei gyűlés 1793 Szent István havának 10-dik s több következő napjain Szabad Királyi Kassa Városában — a következő végzést hozta Batsányit, illetve a szóban forgó verset illetően: „Felolvastatott ugyan a Felséges M. H. H. Tanáccsának Áprilisnak 17dikén 9486ik szám alatt (közölt] rendelése: Melly által N s Saaros Vármegyéiül elvádoltatott Könyv e következendő homlok írással: Magifar Museum 11. kötet Isö Negyed ennek Irójátúl Batsányi János Űrtúl bé szedetni, és az alatt méglen iránta eő Felségének bővebb Rendelése érkezik Köz-Gondviselés alatt tartatni, azonban a Könyvnek Rendbe szedője kihallgattatni parancsoltatik. Tellyessitéssére ezen Felsőbb Rendelésnek Fő Szolg. Hiró Komis István Űr maga... ki küldettetik, azon Rendelésnek párját Batsányi János ÜKral közölvén, s hónlapi ülésben e dologban Környülálló Tudóssitást tévén ..." Ha — a marxista gondolkodás és módszer egyik alapvető tételét — figyelembe vesszük, a helyet, időt, és a körülményeket, a társadalmi berendezkedést nem tévesztjük szem elől, valóban éles kontrasztot jelent és jelez Batsányi verse „a tekintetes", „Vitézlő", világban. Most Idézzük: Nemzetek, Országok! Kik rút keleptzében Nyögtök a rabságnak kínos kötelében; S gyászos koporsóba döntó vas-igátok Nyakatorkól eddig le nem rázhattátok: — Ti is, kiknek vérét a Természet kéri, Hív Jobbágyitoknak fel-szentelt Hóhéril Jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek, " Vigyázó szemetek Parisra vessétek! Mit is írt Batsányi a Nádornak benyújtott Mentőírásában e versről? „Igenis, bölcs és dicső Herceg! megvallom, hogy én vagyok az 56-tól a 62. lapig közölt költemények szerzője. (A másik vers: Tekintetes nemes Abaúj vármegye örömünnepére). — Azt sem akarom egyáltalán kétségbe vonni, hogy az első, az 56. lapon levő, valóban élesen hangozhatik. Ezért manapság, hogy félreértésre alkalmat ne adjak, nem is bocsátanám közre". Mindez már kevésnek bizonyult, s későn is történt volna. A „nemes Vármegye" nem bocsáthatott meg. A főszolgabírónak intézkednie kellett. A másnapi jegyzőkönyv (733. szám alatt) így rögzítette Komis István tevékenységét: „Kassai Járás Főszolga Bírája Komis István Űr a tagnapi Ülésnek Végezésséhez képest Batsányi János Ürnak felelettyét béadta, jelentvén egyszersmind, hogy a Magyar Museumnak 74 darabjait a kiadó önkint általadta, és ezek a felsőbb Helyeknek bővebb rendeléséig a Ns Vgye Levéltárában tétettettek . ." A jelentés további része hiába igyekszik — úgy tetszik — Batsányi védendő, a vers hangját, érzelemkeltő hatását csökkenteni, jelentőségét kisebbíteni; hiába igyekszik arra hivatkozni, hogy 1790-ben a közben meghalt „néhai Nóvák István Kassai Professzor" és „akkori Könyvek vizsgálója által helyben hagyattatott" — a tényeken, az elkobzáson, a szellemi fogságon mit sem változtatott. Batsányit — bár őt e jelentés „jó erkölcsű" embernek, s „Vers írónak" tartja és tudja — a zaklatások sorának tették ki. Batsányi meghurcoltatása itt és ekkor kezdődött, s nem csupán a Martinovics-perben. Gondolatait először Abaúj vármegye vetette börtönbe. Abaúj vármegye fogságában ... Batsányi védekezése világos és jogos volt: a hazát és a haladást, s nem szűk, partikuláris érdekeket tartott a szem előtt. Túlnézett Abaúj vármegye határain, s túl Magyarországon is ... elkobzott magyar museumiat nélkülözve, amelyekről később, a Martinovics-perben jogos büszkeséggel írhatta, hogy „a Magyar Museummal irodalmunk új korszaka kezdődött meg", amelyre legjobb éveit s erejét áldozta. A megyei s az önző ér dekekkel szemben egy égészen új elvet hirdetett, amelyet még a szellemi fogság sem tudott béklyóba verni; a nádornak írta: „Azok a férfiak, akik megfigyelték nemzetük művelődésének haladását, szellemi képességeinek kifejlődését, azok a férfiak, akiknak helyén van az eszük és szívük,... ők döntsék el, igazat mondta-e ebben, vagy tévedtem ... Hogyan és miért magyaráznak tehát e költeményben olyasmit, ami nincs benne? Miért tulajdonítanak nekem olyan, a közbékére káros szándékot, amely nem vezetett? amely nem is vezethetett? ..." Haza és haladás. Haza és világ. Batsányi Magyar Museuma ablakot tárt a hazára és a világra. Így lehettek, így maradhattak korszerűek. A Martinovics-perben írt Apologia-yďban a költő egész addigi meghurcoltatását összefoglalva írhatta le: „Ezekről kell ítélnetek. Tetteim szerint fogtok rólam ítélkezni... Látni fogjátok: büntetést érdemlek-e vagy oly fölmentést, mely viszaadja nevem becsületét is, melyet hibám nélkül vettek el tőlem, és amely visszaadja az önbizalmamat..." Abaúj vármegye fogságában: a tevékeny, a minden ízében az aktualitásra figyelő költőt, az első magyar politikai költőt, szellemileg, gondolati tevékenységében — Abaúj vármegye (Péchy József feljelentésének inspirációjára) Toppantotta meg! W&R.ÍR.?*'^^*? .... iM-mm Kellemes meglepetést jelentette a cigányszármazású lakosok számára a nemrég Pozsonypüspökin (Podunajské Biskupice) a CSKP megalapítása 50. évfordulójának és a CSKP XIV. kongresszusa tiszteletére rendezett kulturális akció. Nagyra kell értékelnünk e jelentős vállalkozás fő szervezőinek igyekezetét, akik dicséretet érdemelnek azért a nem mindennapos gondoskodásért és szeretetért, amellyel a műsort betanították, annál is inkább, mert szabad idejüket áldozták rá. Miről is volt szó? A Cigány-Roma Szövetség helyi szervezetének egy rokonszenves kísérletéről, hogy megmutassa cigányszármazású polgártársaink kulturális gazdaságát: Fő szervezői: Rigó Béla, aki 1968-ban a CRSZ ötletének megszületésénél Is jelen volt, ma a CRSZ Bratislava-vidéki jb elnöke, Sárközi Sándor, aki azelőtt Csallóközben (Žitný ostrov) különféle művészeti együttesekkel dolgozott és 1969-ban beválasztották a CRSZ központi bizottságába, és nem utolsósorban Sárközi Ferenc, aki az együttes táncszámait készítette elő. Az egyedülálló cigány népi együttes, a Romaié, Lošanas (Cigányok, vígadjunk) olyan anyagokból merít, amely párját ritkítja a világon. A művészek munkájához az anyagot Anton Facún elvtárs, kiváló ciganológus, a delhi AVIK levelező tagja, a párizsi, ciganológiával foglalkozó tudományos társaság és a liverpooli egyetem mellett működő ciganológiai tudományos társaság tagja szolgáltatta. A koncepciózusán összeállított műsorban eredeti szóvegű cigányénekek, versek, táncok, lakodalmi szertartás-jelenetek váltakoznak és nem hiányzik az igazi cigányzene sem. Reméljük, hogy a Romaié, Lošanas együttes vezetőinek igyekezete — felemelni a cigányfolklórt, amelyet évszázadokon keresztül elhanyagoltak — elősegíti, hogy magas művészi színvonalra helyezzék azt, és rövid időn belül visszhangra talál nemcsak a cigányszármazású lakosok, hanem a folklórt kedvelők között is. Elmondhatjuk, hogy az első lépés több volt, mint ígéret. Hiszen a szervezőknek sikerült bevonniuk a cigányfiatalságot, amely eddig tétlenül üldögélt a kocsmákban. Több mint bizonyos, hogy az újonnan alakult együttes reális kilátásokkal rendelkezik művészi fejlődésében még akkor is, ha csak a romák életének kulturáltabbá tételére indult folyamat egy része. A CRSZ e tudatos és figyelemre méltó tevékenységével csatlakozott a CSKŕ politikájához és a romák rendszerünk iránti háláját dokumentálta azért, amit szocialista társadalmunktól kaptak.