Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-01 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

Még talán egy kor íiait sem foglalkoztatt annyit a jövő kérdése, mint a ma emberét. Külön tudományág kutat receptek után, keresi a formu lát, a kódot, amelyik segítségével a jövőbe látna — megállapíthatná, hogy fognak élni gyermekeink, unokáink, és .. . azok unokái. S hogyan is zárkózhatna el e kérdés elöl a művészet, a mindenre reagáló, mindenre figyelő-rezonáló, az emberi tevékenységek legérzékenyel) bike, a legemberibb? A jövő a Mából fog kivirág zani — vagy kiporladni? — a Ma határozza meg mivoltát. S mikor a művész felveti a kérdést: ,,Mutasd meg, hogy élsz?" á-propos-szerűen következik ,,.. s én megmondom a jövődet". Aki Kassa (Košice] újonnan felépült iizlethá zait, lakónegyedeit, iskoláit, könyvtáralt járja, megelégedéssel állapíthatja meg, hogy építész, tervező és művész fogtak itt össze, hogy a városlakosainak célszerű, de egyben esztétikailag is megfelelő környezetet teremtsenek. Kassán élő. jó nevű művészek osztoznak a munkán, s járu! nak hozzá alkotásaikkal a korszerű és szép kör nyezet kialakításához. Egyikük, az ízléses kerá mia-mozaikjaival tűnik ki, Ondrušné-Victorln Herta. Ez év tavaszán a művésznő a Kelet-szlovákiai Galéria termeiben önálló kiállításon mutatta bt az utolsó hat év termésének egy részét, s így, aki eddig csak mozaikjait ismerte, meggyőződhetet! róla, hogy alkotójuk nemcsak egyszerűen rögzíti művészi és emberi problémáit, hanem ezek fi lozófikus megoldásra, vagy legalább megvilágítására törekszik. Lelkiismeret, olaj (1970) Ondrušné — Vickorín Herta művészetéről LÍRAI MODERNSÉG MODERN LÍRAISÁG A kiállításon olajfestmények, kolázs-rajzok, mozaiktervek és üvegfestés képviselik a művésznőt, aki tanulmányait még a II. világháború előtt végezte Briinnben és Prágában, utazásairól ismeri Európa több országának művészetét; s első önálló kiállításán kívül (Kassa, 1960) részt vesz a Szlovák Képzőművészek Szövetségének csaknem minden csoportos kiállításán. Nagy művészek nyilatkozatait hallgatva a jövő művészetéről, meg kell állapítanunk, hogy Ond rušné-Victorín Herta művészetében, helyes arányban ötvözi a mai problémák a jövő feltételezhető esztétikai igényeivel. Kis- és nagyméretű, kamara- s monumentális jellegű képein a gyakorlati gondolatiság párosul a megvalósítás dekorativitásával. Az élet — a mindennapok — rohanásán tűnődve idézi meg könnyed ecset- és tollvonásokkal a ragasztott anyagok közt a mindent felőrlő, megállíthatatlan idő vízióját, vagy az „Évszakok temetőjét". Mintha egy nő naplójá Szerelmesek, olaj (1967) ba lophattunk volna néhány pillantást, olyan a benyomásunk, amikor a Jól kihasznált nap" jeleit böngésszük: a szorgalmas méhecskéktől az órán, kerekeken, használati tárgyakon keresztül a központi jelképes női figuráig, amelyik mintha sok teendője közt válogatna. Három lapján a „Megismerés" történetét sűríti az ösztönös tapogatődzásoktól a vallásokon keresztül a modern tudományig. S mindezt szellemesen megválogatott, tépett vagy kivágott papírszeletekkel és rajzzal kombinálva átlépi a kolázs „klasszikus" érte'mezését, s rajzzal kombinálva a ragasztást, sokkal kifejezőbb, egyénibb értelmet lehel lapjaiba, mint az a tiszta kolázsnál lehetséges.. Kolázsaira nemcsak az intimitás jellemző, hanem bizonyos asszociós jelleg is — az adott téma kapcsán felmerülő összefüggések kivetítése. És hasonlóan nevezhetnénk asszociációs művészetnek Ondrušné-Victorín Herta olajképeit, a „Benyomások" ciklusától a „Meditációkig". Mikor képei témája a szerelem, nem marad el a másik érzés, a féltékenység sem. Míg a természet büszke alkotásában, egy magas fenyőben gyönyörködik, eszébe jutnak az apró sejtek, amelyek az óriást alkotják, s a magvak, melyeket a fa évenként terem, hogy új fenyők nőjenek belőlük, a táj fölött figyelő szemmel őrködik, mint — a művésznő gondolatfűzését indító — nagy fa. A „lelkiismeret" könyörtelen, felelősségrevonó figuráit nem lehet elfelejteni, de megmarad emlékezetünkben a „Párbeszéd" színpárbaja, az élénk és pasztell színek váltakozása. S el kell gondolkoznunk a sors forgandóságán is, mikor a „Mindig sebzett", szögesdrótok közt vergődő galambot nézzük, s a fészkében meghúzódó kócos kis verebet, — a háttér narancsszín és piros ragyogásában. Az A-variációi a játékosság helyesen fékezett megnyilvánulásai, s bátor próbálkozás a kék és zöld szín — néha Vasarelyre emlékeztető — kapcsolása, a „Kékeszöld tér" és „Kékeszöld órák" kompozícióin. Az elmúlt év egyik legizgalmasabb képe az „Ismeretlen birodalom", sárga-vörös sugárzásában lebegő amorf anyagával, mintegy az „Isme retlenség" izgató jelképeként. Az úti-élmények egyik legszebb emléke, megörökítése a „Ravennai fragmentumok" c. triptychon. Technikailag az olajfestés szerencsés kap csolása a kolázsra jellemző ragasztott technikával: kéregdarabok, kagylók, apró kövek fölhasználásával idézi e képek alkotója ravennai benyo másait, amelyeket szavakban alig tudna kifejezni. A cím — fragmentumok, vagyis töredékek — is így alakult ki. Az ember nagy élményeiről so hasem tud egészükben beszámolni. Mindig csak töredékek jutnak eszünkbe, de ezekből áll össze az élmény szépsége, teljes nagyságában. És fragmentumokból, elemi részekből állnak össze Ondrušné-Victorin Herta mozaikjai. A már megvalósultak és a tervek, amelyek kivitelezésre várnak, mind összhangban állnak a jövő urbanisztikai eszményével: a célszerű, sima épületek esztétikus díszítésével. S a mozaikok, ezen túl, tartalmi telítettségükkel mindig alkalmazkodnak az adott épület rendeltetéséhez. A művésznő még a mozaik nagy felületein sem adja föl természetesen női lírai alkatát. A kerámiából — mozaikjai anyagából — szép színhatásokat hoz ki, s szinte labdázik az ötletekkel... az emberség és érzelem legtalálóbb kifejezéséig. Ondrušné-Victorín Herta — líraisága mellett is T nagyon tudatos, reálisan gondolkodó művész. Témaválasztásával nem rugaszkodik el a ma emberének problémáitól, s realizációja is határozott, világos. Az általa művelt technikák területén biztosan mozog, s helyesen talál rá az adott témának megfelelő anyagra. Bátran nyúl új anyagokhoz, kísérletezik a technikák kombinálásával, s szinte ösztönösen választja a helyes, témájának megfelelő realizálási módot. így alakul ki művészetében az anyagi eszközök és a szellemiek — a tartalom — helyes proporcionáltsága, s mindennek korszerűségét a formanyelv modernsége biztosítja. Ez a modern líraiság hozza emberközelbe, s teszi — modernségén keresztül — emberivé Ondrušné-Victorín Herta művészetét. Ha^.T^NBERGER K'NG A