Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-07 / 186. szám, szombat

A hosszú és középlejáratú hitelezési rendszer J fejlesztésének főbb útjai és szakaszai, a Nemzetközi Beruházási Bank szerepe és feladatai 21. A beruházási célokat szolgáló források nagyobb koncentrálása és hatékonyabb felhasználásának összehangolása céljából a Nemzetközi Beruházási Bank tagországai e bankon keresztül állandóan fejleszteni fogják a szocialista nemzetközi munkamegosztással, a gyártásszakositással és a kooperációval, a nyersanyag- és a fűtőanyagbázis közös érdqkből történő bővítésére fordított kiadásokkal; a bank-tagországok gazdasági fejlesztése szempontjából kölcsönös érdeket képviselő egyéb ágazatokban objektumok építésével, valamint az országok nemzetgazdaságának fejlesztését szolgáló objektumok építésére fordított kiadásokkal, és a bank feladatainak megfelelő más célokkal kapcsolatos intézkedések közép- és hosszú lejáratú meghitelezésének rendszerét. A Nemzetközi Beruházási Bank által nyújtandó hosz szú és középlejáratú hitelek nem helyettesítik a gazdasági' _ együttműködésről és a kölcsönös segítségnyújtásról szóló kétoldalú kormányközi megállapodások gyakorlatban alkalmazott hitelnyújtási elveit és rendjét. 22. A Nemzetközi Beruházási Bank elsősorban a KGSTtagállamok közötti gazdasági együttműködés bővítésével összefüggő együttes intézkedésekre nyújt hitelt. 23. A bank tevékenységének szervesen kapcsolódnia kell a KGST-tagállamok szocialista gazdasági együttműködésének továbbfejlesztésére, gazdasági fejlettségi színvonalaik fokozatos közelítésére és kiegyenlítésére vonatkozó intézkedések rendszeréhez. 24. A Nemzetközi Beruházási Bank tagországai biztosítják e bank számára a fenti intézkedések finanszírozásával kapcsolatos feladatok megvalósításához szükséges pénzeszközöket a szervezeti feltételeket és a bankigazgatás megfelelő rendszerét, abból kiindulva, hogy a bank biztosítja tevékenységének rentabilitását. 25. A bankban speciális alapok képezhetők az érdekelt országok forrásainak a terhére, így a többi között speciális alap a bank-tagországokban közösen építendő objektumok és a fejlődő országok részére nyújtandó gazdasági és műszaki segítséggel kapcsolatos intézkedések meghitelezésére. A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank tevékenysége megjavításának és kiszélesítésének főbb irányai 26. A KGST-tagállamok azoknak a feladatoknak a megvalósításából eredő követelményeknek megfelelően fogják a'Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank tevékenységét fejleszteni és tökéletesíteni, amelyek a KGSTtagállamok közötti va.l marin pénzügyi és hitel kapcsolatokkal, kölcsönös kereskedelmi cseréjükkel és kölcsönös elszámolási rendszerükkel, valamint a kollektív valuta i transzferábilis rubel) tényleges átutalhatóságának biztosításával függnek össze. Emellett a hiteleknek és a kamatoknak aktívabban kell hatniuk az országok kölcsönös külkereskedelmi forgalmának fejlődésére, valamint kölcsönös kötelezettségeik teljesítésére. A bank hitelrendszerének rugalmasabb jelleget fognak adni, és korlátozni fogják a hitelnyújtásban az automatizmus elemeit. 27. A bank tevékenységének a továbbiakban is hozzá kell járulnia a KGST-tagállamok gazdasági színvonalainak fokozatos közelítéséhez és kiegyenlítődéséhez, figyelembe véve intézkedéseinél a hatékonyság elveit. 28. A bank kedvező feltételeket alkalmaz az olyan országoknak nyújtandó hiteleknél, amelyeknek exportja kifejezetten idényjellegű. 29. A bank tevékenysége tökéletesítésének elő kell segítenie a kollektív valuta (transzferábilis rubel) alkalmazási körének kibővítését a KGST-tagállamok és más országok közötti kapcsolatokban és a bank szabad devizaműveleteinek kiterjesztését. E célból tanulmányozni fogják a bank szabadon kovertálható valutában képzett alaptökéje további növelésének szükségességét. Az egyenértékűség biztosítása a nem kereskedelmi fizetések elszámolásában 30. A KGST-tagállamok — figyelembe véve országaikban a fogyasztói és termelői árszintekben, valamint árarányokban meglevő eltéréseket — fenntartják a nem kereskedelmi fizetések rendjét, a hivatalos valutaárfolyamokhoz számítandó egyeztetett pótlékok (engedmények), valamint átszámítási koefficiensek alkalmazásával. Az elszámolások egyenértékűsége érdekében a KGST-tagállamok időszajíonkét konkretizálják és szükség esetén • módosítják a pótlékok (engedmények) és a koefficiens mértékét, az árváltozásokkal és egyéb feltételekkel összhangban, a többi között akkor, amikor -a belső árváltozások az érintett országok által közösen megállapított határt meghaladják. 31. A KGST-tagállamok tanulmányozzák annak lehetőségét, hogy a távlati időszakban — a fogyasztási és termelői árszintekben ős árarányokban meglevő jelentós különbségek kiküszöbölésének mértékétől függően — áttérjenek a közöttük eszközlendő összes fizetések elszámolásának minden egyes ország valutája egységes árfolyamán történő lebonyolítására. 8. fejezet A közvetlen kapcsolatok bővítése a KGST-tagállamok megfelelő szervei és szervezetei között, az érdekelt KGST-tagállamok által létrehozandó nemzetközi gazdasági szervezetek lehetséges szervezeti formái és funkciói A KGST-tagállampk intézkedéseket tesznek az illetékes szerveik és szervezeteik közötti közvetlen kapcsolatok bővítésére, a meglevő nemzetközi gazdasági szervezetek tökéletesítésére, és új nemzetközi szervezeteket, egyebek között gazdálkodó szervezeteket hoznak létre. E célból az alábbiakban egyeztek meg: 1. A KGST-tagállamok — mind az országon belül, mind a kölcsönös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés keretében — megteremtik a megfelelő gazdasági és Jogi előfeltételeket a közvetlen kapcsolatok fejlesztéséhez, a minisztériumaik, főhatóságaik és egyéb állami szerveik, gazdálkodó, tudományos-kutató és műszaki tervezési-szerkesztési szervezeteik között. 1.1. A külgazdasági kapcsolatok rendszerének szerves részét alkotó közvetlen kapcsolatok fejlesztése során a KGST-tagállamok az alábbi alapvető szempontokat ve szik figyelembe: — a közvetlen kapcsolatok akkor jönnek létre, ha a felek kölcsönösen érdekeltek az együttműködéssel kapcsolatos konkrét intézkedések kidolgozásában; — a közvetlen kapcsolatok létrehozásakor figyelembe kell venni az illető országokban meglevő tervezési és irányítási rendszereket, valamint azokat a jog- és hatáskörűket, amelyekkel a felek ezen rendszerek keretében rendelkeznek; — a közvetlen kapcsolatokban részt vevő minden fél biztosítja tevékenységének koordinálásét az országon belül, az illető országban fennálló tervezési és irányítási rendszernek megfelelően. 1.2. A közvetlen kapcsolatoknak mindenekelőtt az alábbiakra kell irányulniuk: — tájékoztatáscsere a tudományos-műszaki, termelési és kereskedelmi tevékenység, a gyártástervezés, -szervezés és -irányítás helyzetéről, tapasztalatairól és az ezek fejlesztésével kapcsolatos elgondolásokról, valamint a szolgáltatások területén; — a tervkoordináció folyamán javaslatok kidolgozása a tudományos-műszaki és gazdasági együttműködés fejlesztésére; — konkrét intézkedések kidolgozása a tervkoordináció során elért eredmények megvalósítására, valamint részvétel a kölcsönös szállításokra vonatkozó hosszú lejáratú megállapodások és szerződések előkészítésében; — együttműködés a tudományos-kutatásban és műszaki tervezési-szerkesztésben: tudományos-műszaki prognózisok és elemzések kidolgozása, konkrét tudományoskutató és műszaki tervezési-szerkesztési munkák koordinációja és együttes elvégzése, műszaki dokumentációk és tudományos-műszaki eredmények cseréje; — együttműködés a gyártásszakosításban és a kooperációban és a termelési kapacitások kihasználásában; — együttműködés a beruházások koordinálásában, ideértve az érdekelt felek által történő javaslatok kidolgozását a beruházások együttes erővel történő megvalósítása és az erőforrások kihasználása céljából; — együttműködés korszerű technológiai folyamatok kidolgozásában és alkalmazásában, egyebek között a termelés automatizálásánál és gépesítésénél; — együttműködés a szabvanyosításban ős a tipizálásban; — együttműködés a szolgáltatások területén: alvállalkozót munkák megszervezése és elvégzése, műszaki segítségnyújtás, szervíz megszervezése stb.; — választék szerinti árucsere megszervezése. 1.3. A közvetlen kapcsolatok megvalósítása során a KGST-szervek figyelembe veszik a kétoldalú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési kormányközi bizottságok ajánlásalt és az államközi egyezményeket. A közvetlen kapcsolatok létrejöhetnek az erre jogosult megfelelő szervek, illetve szervezetek saját kezdeményezésére és a közöttük létrejött megegyezés alapján. 1.4. Rendszeres tájékoztatáscserét szerveznek a KGSTtagállamok között arra vonatkozóan, hogy milyen minisztériumok, főhatóságok és egyéb állami szervek, valamint gazdálkodó, tudományos-kutató és műszaki tervezési-szerkesztési szevezetek jogosultak közvetlen kapcsolatok létesítésére és megfelelő szerződések megkötésére. 1.5. A közvetlen kapcsolatok keretében létrejött megegyezést különböző okmányokban rögzítik annak az elvnek megfelelően, amely szerint szerződő felek olyan szervek, illetve gazdálkodó szervezetek lehetnek, amelyeknek belső népgazdaságirányítási rendszerük értelmében joguk van megtelelő megegyezés létrehozására. A közvetlen kapcsolatokat létesítő felek kölcsönős kötelezettségeit rögzítő legcélszerűbb forma a szerződés. A szerződések megkötésére azon jogok és felhatalmazások keretében kerül sor, amelyekkel a felek az illető országban fennálló népgazdaságirányítási rendszer, valamint az országon belüli egyes speciális döntések értelmében rendelkeznek. A szerződés jellegétől és tárgyától függően a feleknek n szerződésben elö kell irányozniuk hathatós garanciákat és az általuk vállalt kötelezettségek nem teljesítéséért vagy nem megfelelő teljesítéséért viselt anyagi felelősséget. 1.6. Az országok illetékes szervei intézkedéseket tesznek ezen jogok és felhatalmazások kiterjesztésére olyan esetekben, amikor a közvetlen kapcsolatok ésszerű megvalósítása érdekében azt szükségesnek tartják. 2. A KGST-tagállamok konkrét intézkedéseket dolgoznak ki és valósítanak meg mind a meglevő, mind az újonnan létrehozandó nemzetközi gazdasági szervezetek, többek között a termelés, a kereskedelem terén és egyéb területeken létrehozandó gazdálkodó szervezetek tevékenységének tökéletesítésével kapcsolatban. Ezek az intézkedések a szocialista országok gazdasági együttműködésének általános elvein alapulnak Ezek a szarvezetek nem lehetnek nemzetek feletti szerv jellegűek és nem érinthetik a belső tervezés kérdéseit. A nemzetközi gazdasági szervezeteket az érdekelt országok kormányai, illetve állami szervei, vagy az országok gazdálkodó szervezetei között megkötésre kerülő szerződések aiapján hozzák létre, ha e szervek és szervezetek jogosultak ilyen szerződések megkötésére. 3. A nemzetközi gazdasági szervezetek — jellegüket és jogi helyzetüket tekintve — két fő típushoz tartozhatnak: államközi gazdasági szervezetek és nemzetközi gazdálkodó szervezetek. 3.1. Államközi gazdasági szervezetek. Az államközi gazdasági szervezetek alapvető funkció ja a részvevő országok tevékenységének koordinációja a gazdaság, a tudomány és a technika meghatározott területein, nz ipar egyes ágazataiban, alágazataiban és egyes termékfajtákban megvalósuló együttműködést és kooperációt illetően. Az újonnan létrehozandó államközi gazdasági szervezeteknek elvileg azokat a funkciókat kell betölteniük, amelyeket a KGST szervei vagy a nemzetközi gazdálkodó szervezetek nem tudnak betölteni. Áz államközi gazdasági szervezetek az érdekelt KGST-tagállamok között megkötésre kerülő államközi szerződések alapján jönnek létre. Az ilyen szervezetekben az államokat szerveik képviselhetik: minisztériumok, állami bizottságok, főhatóságok, főigazgatóságok, egyesülések stb. Az államközi gazdasági szervezeteknek általában elő kell Irányozniuk annak lehetőségét, hogy más országok is csatlakozhassanak hozzájuk, e szervezetek alapító okmányainak megfelelően. Az államközi gazdasági szervezetek finanszírozása lényegében a részvevő országok hozzájárulásaiból történik. A hozzájárulások mértékét a részvevő országok megegyezése alapján állapítják meg. Az államközi gazdasági szervezetek megközelítőleg az alábbi funkciókat tölthetik be: — a tudomány, a technika, a termelés, az értékesítés stb. fejlesztésére vonatkozó prognózisok együttes vagy koordinált (összehangolt) kidolgozása; — a termelés, a tudomány, a technika stb. megfelelő ágazatainak tudományos-műszaki és gazdasági fejlesztésére vonatkozó alapvető irányok koordinációja (összehangolása); — együttes vagy koordinált (összehangolt) kutató és műszaki tervezési-szerkesztési munkák elvégzésének megszervezése; — műszaki és gazdasági tájékoztatáscsere megszervezése, műszaki-gazdasági konzultáció; — szabványok kidolgozásának megszervezése ős e szabványok kidolgozása, elsősorban a kölcsönösen helyettesíthető és szakosított termékekre; — a termékek minőségének Javítására vonatkozó közös intézkedések kidolgozása; — gyártásfejlesztési tervek koordinációja (összehangolása) és a megfelelő ágazatok, egyes termelési ágak és terméklajták együttes tervezése; — a kölcsönös érdeket képviselő beruházásokban és a kapacitások lejlesztésében távlati és folyamatban levő koordináció (összehangolás) megvalósítása; —• gyártásszakosítási és kooperációs javaslatok kidolgozása; — egyeztetett Intézkedések az egyes országokban ideiglenesen kihasználatlan kapacitások igánybevőtelére; — a kölcsönös termékszállítások nómenklatúrájának, volumeneinek ős Időpontjainak egyeztetése, a kölcsönös szállításokra vonatkozó megegyezésnek a kereskedelmi megállapodásokban és magánjogi szerződésekben történő későbbi rögzítésével; — operatív termékcsere megszervezése és a megfelelő termékkészletek felhasználásának koordinálása. A konkrét feltételektői és a részvevő országok kívánságától függően, a fentebb felsorolt hozzávetőleges funkciók leszúkíthetők, vagy ellenkezően, bővíthetők. Az államközi gazdasági szervezetek legjellemzőbb struktúrája: a részvevő országok képviselőiből álló vezető szerv és egy végrehajtó szerv (titkárság, iroda stb.). A vezető szervnek olyan súlyponti kérdésekkel kapcsolatos határozatait, amelyektől az államközi gazdasági szervezet léte és tevékenységének fő irányai tüggnek — azon célkitűzések értelmében, amelyek megvalósítására létrehozták —, a részvevő országok képviselőinek egyhangú döntési elve alapján hezzák meg. A fenti súlyponti kérdések körét konkrétan a megfelelő szervezet létrehozásakor határozzák meg. A vezető szervnek az illetékességébe tartozó egyéb kérdések tárgyában hozott határozatait a szervezetek érdekelt tagországainak egyetértésével kell elfogadni, amikor is minden egyes ország jogosult érdekeltségét bejelenteni a szervezetben vizsgált bármely kérdés vonatkozásában. A szervezet valamelyik tagországának valamely konkrét intézkedésben való érdektelensége nem akadályozza az érdekelt országokat abban, hogy egyeztetett intézkedéseket valósítsanak meg. A határozatok nem terjednek ki azokra az országokra, amelyek bejelentették, hogy nem érdekeltek az adott kérdésben. Később azonban ezen országok közül bármelyik csatlakozhat a többi oi-