Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-06 / 185. szám, péntek

N

éhány nappal ezelőtt zSrultak be a libereci vásár kapui. Országos divatbemutatónak is beillett en n nagy népszerűségnek és érdeklődésnek örvendő elárusítással egybekötött évente megrendezett kiállítás. A több mint 400 ezer látogató nem panaszkodhatott. Legalábbis a kirakatokban elhelyezett pompás látnivalókat illetően nem. Más kérdés azonban, milyen hosszú időt vesz majd igénybe az árufajták sorozatgyártásának a megkezdése és piacra dobása, hogy a kiállított árut ne csupán csodálja a közönség, de hasznát is vegye. A vásár vezetőségének dolgozói és a szakemberek mindent elkövetnek, hogy ez minél gyorsabban megtörténjék. Egyik javaslatuk pl. hogy a kiállításokat a jövő évtől kezdve a piackutatás céljából kísérleti munkahelyként kellene kezelni, melyen a szakemberek tájékoztathatnának a keresletről, az új gyártmányok minőségéről és áráról kapcsolatos véleményekről. Lehetővé kellene tenni a fogyasztóknak azt is, hogy még a sorozatgyártást megelőzően egyesek kipróbálhassanak bizonyos árufajtákat, hogy megjegyzéseik figyelembevételével kerüljön csak sor az áru tömeges előállítására. Egy további javaslat értelmében a libereci vásár küldetése a fiatalok aktív érdeklődésének felkeltése lenne pl. a divat iránt. Ezt a célt szolgálná „Az év legjobb ifjú divattervezőit keressük" címen megindítandó verseny és még sok más újítást célzó akció, melyekbe bizonyára sokan szívesen bekapcsolódnának. A Svit dolgozói a vásáron megfogadták, hogy legközelebb a legkeresettebb áruval jelentkeznek Liberecben. Ennek feltétele a kereskedelem kezdeményezése, mely a termeléssel szorosan együttműködve piacA DUNA BÁNYÁSZAI Szabálytalan alakú terméskövek borítják a partot. A sima járdához szokott városi ember négykézláb mászik lefelé és megkönnyebbülve sóhajt fel, amikor beülhet a vízen ringó csónakba. Vendéglátóim, a LEVICE kotróhajó dolgozói bátorítanak, ne féljek, nem lesz semmi baj, de a bennem bújkáló félelem csak akkor oldódik, amikor Szűcs Vilmos, a hajó gépésze, erős, biztos mozdulatokkal evezni kezd. Szikrázó ezüst-tükör a Duna, káprázik a szemem, amint a lágy szellőtől fodrozott vizet nézem. A hazai partról harsogózöld erdő integet, a túlsó oldalon az almásfüzitői ipartelep kéményei füstölnek. A kotróhajó mozdulatlanul áll a folyam közepén, három horgony vaskarmai rögzítik. Kezdődik a műszak. Szlávik István bágermester, Lőrincz Gáspár a helyettese, Szűcs Vilmos gépész, Zachar József villanyszerelő, Mészáros Vince és Kozári Gyula matrózok, a Západoslovenské štrkopiesky n. v. komáromi (Komárno) üzemének dolgozói, egy műszak alatt 80—90 köbméter I. osztályú kavicsot emelnek ki a Duna mélyéről. A LEVICE két munkacsapatának átlagos havi teljesítménye 30—35 ezer köbméter kavics, pénzértéke (kiskereskedelmi áron) 840—980 ezer korona. A hatalmas Diesel-motor dübörögve fejleszti až áramot, a gépházban 40 fokos a hőség, néhány percnyi nézelődés után arcomról patakokban csurog a verejték. Harminchat lyukacsos puttony forog a görgőkön, felkanalazza a kavicsot, felviszi a magasba és ráfordítja az osztályozó-rostára. A nagyobb kövek visszahullanak a vízbe, a többi a szállítószalagról zuhan szünet nélkül a hajó oldalához simuló uszályra. A görgők csikorognak, a rostán csattogva táncol a kavics, az egész hajó remeg, a zaj az első félórában megsüketít, de később megszokom. kutatással kívánja megállapítani, mely cipőfajták iránt a legnagyobb az érdeklődés. A bőrdíszmű ipar vállalatainak tapasztalatai máris kedvezőek, mert a kereskedelmi vállalatok segítségével sikerült az áru jó minőségét és a divatos Szép volt a libereci vasar mintákat is biztosítaniuk. Indokoltnak tartják a fogyasztók panaszait és igyekeznek kedvükbe járni azzal, hogy a jövőben a női cipőkével azonos színű retikiilöket is gyártanak nagyobb mennyiségben. A textilipar vállalatai a kereskedelem igényeinek gyakori módosítását kifogásolják. A kereskedelmi üzemek ugyanis a megrendelt árut nem egy esetben vonakodnak átvenni, gyakran meggondolják magukat. Ezzel szemben nem hallgatható el az sem, hogy többnyire drága és emellett gyenge minőségű árut importálnak, olyan gyártmányokat, amelyeket a mi üzemeink jobban, szebben és elegendő mennyiségben állítanak elő. Amint látjuk, a termelő vállalatok és a kereskedelem között az együttműködés több kívánnivalót hagy maga után, bár tagadhatatlanul észlelhető javulás ezen a téren is. Ez azonban korán sem elegendő, mert nem engedhető meg, hogy egyik is, másik is „légüres térben élve", elhanyagolva a fogyasztók igényeit a saját fejük és érdekeik szerint cselekedjen! Ha másként lenne, ma nagyobb meggyőződéssel állíthatnánk, hogy a jövőre Liberecben kiállított cipők és a többi várt cikk a piacon is kapható lesz, hogy az olcsóbb árufajtákból sem lesz hiány. A téli cipők már az évad elején, tehát időben megjelennek majd a kirakatokban. Nem vitás, a fogyasztó joggal elvárhatja, hogy kívánságait időben kielégíthesse a kereskedelem. A vevő kíváncsi a termelő üzemek és a kereskedelem közti vitákra, melyeknek többnyire ő issza meg a levét. Akinek alkalma volt látni a libereci kiállítást, öröme telt a termelők jövő évi terveiről tájékoztató színes, gazdag bemutatóban, a vitrinekben ízlésesen elhelyezett árucikkekben, vagy a napjában többször megismételt élő divatbemutatókban. Igaz ugyan, hogy az elárusitás kultúrája még mindig nem üti meg a libereci kiállítás magas színvonalának mércéjét. Az igazgatóság ezt a fogyatékosságot új pavilon felépítésével szándékszik kiküszöbölni, melyben jövőre remélhetőleg az ideinél több újfajta áru cserél gazdát, úgyhogy a forgalom is jóval meghaladja az ez évi 90 millió koronát. A libereci vásár kapui 18 nap után ismét bezárultak. A rendezőség már a jövő évi vásárról tanácskozik. Céljuk, hogy ne csupán mutogassák a sok szép és célszerű árut, hanem hogy az valóban eljusson a fogyasztókhoz. És ha ez sikerül, nem lesz okunk panaszra. —km — Vaslétra fokain kapaszkodom fel a vezérlő-fülkébe, ahonnan a bágermester kapcsolókkal és egy kormánykerékkel irányítja a puttonyok merülési mélységét és az uszály csúsztatását. Hat kavicspiramis emelkedik az uszályon, amikor megérkezik a DETVA nevű vontató. Üres uszályt hoz, a telit pedig a komáromi kikötőbe vontatja. A puttony-sor megáll, vezényszavak harsannak, drótkötelek repülnek a levegőben, oldanak és kötnek hatalmas úszó testeket, vontatóhoz, kotróhajóhoz, gyors, begyakorlott mozdulatokkal, centiméterre kiszámított pontossággal. De az emberi izmok munkája, az ún. „élőmunka" nagyjából csak ennyi, mindent az automatikusan irányítható gépek végeznek. Nem is olyan régen még erős izmokra volt szükség a kotróhajókon is. Szlávik Pista bácsi, aki 1949-ben választotta állandó munkahelyéül a vén folyamot, még izmaiban őrzi a megerőltető munka emlékét, de akik ma kezdik ezt a szakmát, magától értetődőnek tartják, hogy az ember a tudásával, a gép pedig az erejével termel. A kis munkacsoport tagjainak sok közös vonása van. Mindenekelőtt a szorgalom, a fegyelem és a víz szeretete. Ez utóbbi kettős értelemben is: szeretik a vizet, a vízen végzett munkát és legkedvesebb italuk is a vízi Nemcsak munkatársak, hanem barátok is. Kiegyensúlyozott, munkaszerető emberek dolgoznak ezen a kotróhajón. Szűkszavúak, mert véleményük szerint nem szavakkal, hanem tettekkel lehet eredményeket elérni. — Ha a maga munkahelyén mindenki beleadja a munkába erejét, tudását, ha nemcsak a pénzért dolgozik, hanem becsületből, lelkesedésből is, akkor könnyebben haladunk előre! A hatvanadik évét taposó Szlávik István fogalmazza meg ezekkel a szavakkal a munka ars poeticáját. A hajó mélyében egy két- és egy négyágyas lakófülke, mosdó tusoló biztosítja a dolgozók kényelmét, de akad néhány olyan hiányosság, ami könynye felszámolható lenne. Mindenekelőtt több pótalkatrésEre van szükségük, hogy a termelést fékező üzemzavarokat azonnal kijavíthassák. Gondoskodni kell a dolgozók zavartalan és bőséges ivóvíz-ellátásáról, mert ez a jó munkakörnyezet elsőrendű, mindennél fontosabb tartozéka. Nagyon fontos lenne egy legalább 40 literes hűtőszekrény felszerelése, hogy a nyári időszakban ne romoljon meg a hazulról hozott ennivaló. És ugyancsak jogos kívánság egy nagyobb villanytűzhely is, mert a jelenlegi 2 főzőlapos, nem elég ennyi — asszonymunkát nehezebben végző — férfinak. Főleg akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy sajátmaguk kénytelenek megfőzni az ebédet és a vacsorát. Ügy érzem, hogy ezek nem túlzott kívánságok, nem is teljesíthetetlenek. Ennél jóval többet is megérdemelnek azok, akik a nyári nap tüzétől égetve, az októberi hűvös szelektől t.épve, a novemberi hideg ólmos esőtől verve, példamutató szorgalommal, mindent vállaló fegyelemmel bányásszák a vizek mélyén rejtőző holt anyagot, hogy az ember hasznára váljon. A lebukó nap piros lámpást gyújt a vízben, amikor a csónak ismét partot ér ... a LEVICE gépeinek dübörgését utánam sodorják a két part között fogócskázó szellők. PÉTERFI GYULA NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁS (ČSTK) — Az építőanyagok és gyártásukhoz szükséges berendezések nemzetközi kiállításán — amely szeptemberben kezdődik Moszkvában — hazánk külkereskedelmi vállalatai több mint 300 gyártmányt állítanak kl. A KGST tagországainak kiállítóin kívül többek között az Egyesült Államok, Olaszország, Franciaország, Japán részvételére is számítanak, A kiállítás keretén belül nemzetközi szimpóziumot is rendeznek. A szaknapokon filmeket fognak vetíteni; a csehszlovák nemzeti napot szeptember 14-re tervezték. Egy sikersorozat margójára (Hozzászólás a bábjátszás problémájához) A tavalyi Szlovákiai Magyar Diáknapokon fellépett a košicei Ipariskola mellett működő GLÓBUS bábegyüttes Is. Első ízben, de meglepően magas szinten képviselte egyetlen nevesebb magyar bábegyüttesünk a szlovákiai magyar bábjátszást. Műsorának újszerűségével, ötletességével és változatosságával meglepte nemcsak a diáknapok közönségét, hanem a zsűrit is, amelynek tagjai a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a GLÓBUS teljesítményéről. Felelős kultúrszerveink képviselői (a CSEMADOK KB-nak kulturális osztálya, a Népművelési Intézet) az előadás utáni értékelésen (sőt még előbb is, amikor Košicén jártak a válogató bizottság tagjaiként) hangsúlyozták, hogy a közeljövő nem kis feladata lesz megindítani — szervezésileg és szakmailag — a szlovákiai amatőr magyar bábjátszást, iskolák és üzemek mellett létesült, létesülő és létesíthető együttesek aktivizálásával. Akkor sokan úgy véltük, hogy a GLÓBUS eredményes előhírnöke egy új korszaknak. Sajnos, a sok tervezgetés csak szalmaláng volt. Azóta a helyzet e téren csökönyösen változatlan, s ma is megoldásra vár, mert a jelenlegi passzivitás (mely e kérdésben az illetékesek érthetetlen jellemzője lett) keserűséget vált ki sok lelkes kulturális dolgozóban. A mostoha körülményekellenére a bábjátszás mégis él! Szlovákiában — egymástól járási határokkal és a magábazárkózottsággal elszigetelve bár — több szerény, de kitartó bábos és együttes él, dolgozik, többnyire saját kis környezetében, óvodákban, iskolákban, talán még üzemi klubokban is. A mulasztások jóvátételének hiánya nem hatott kedvezőtlenül többek között a GLÓBUS bábegyüttesre sem, mert amolyan csakazértis hangyaszorgalommal folytatta továbbra is munkáját. Ennek gyümölcse kezdett beérni még a múlt iskolai év végén, amikor a szlovákiai amatőr bábosok žilinai fesztiválján jóformán a semmiből emelkedett ki. Műsorával nemcsak a fesztivál zsűrijének, hanem a hivatásos bábszakemberek bizalmát is komoly elismeréssé változtatta. A fesztiválújság értékelésében Ján Ozábal tollából figyelemreméltó sorokat olvashatunk: „Elsősorban a „Mese a répáról" c. bábpantomín tökéletes előadása volt hatásos. Szinte hihetetlen, hogy ez az együttes rövid működése alalt mennyit fejlődött." A kitartó és fegyelmezett munka olyan eredményeket hozott, mely más — újkeletü, vagy hosszabb múlttal rendelkező — együttesek előtt példaképül szolgál. Sajnos, a magyar kulturális, illetve népművelési szervek ezt a kezdeményezést nem kamatoztatták a szlovákiai magyar bábmozgalom fellendítésével. A lehetőség viszont továbbra is megvan. Az új évad elején a GLÓBUS — nem törődve azzal, hogy munkája és annak eddigi eredményei éppen a legilletékesebbeknél nem találtak megfelelő visszhangra — törhetetlen és céltudatos akarással fogott hozzá műsorterve elkészítéséhez. A GLÓBUS, eleget téve teljes arculatára jellemző sokrétűségének, merész vállalkozásra szánta magát. Űj művészi utakat kereső kísérletezésének alanya most a gazdag székely népballadák kincsesháza lett. Aki ismeri a balladák világát, könnyen rájön arra, hogy már a válogatás sem jelentett könnyű feladatot, hát még a színpadravltel kérdése. Az együttes művészeti vezetősége végül Is három balladát választott: a Kis Júliát, Kőmíves Kelement és Molnár Annát. A Kis Júlia egyik változatát (Pacsu Gergelyné rendezésében) egyszer közvetítette a budapesti tv a Várpalotai Általános Iskola diákjainak előadásában. Ez szolgált ihletésül, a GLÓBUS azután kapcsolatba lépett az említett iskola igazgatóságával, s kölcsönkapta a balladához szükséges bábukat és kellékeket. A másik két ballada bábúi, díszletei és kellékei az együttes tagjainak a munkáját dicsérik. A három ballada egységgé kovácsolásánál az eredeti rendezői felfogást a GLÓBUS megváltoztatta, továbbfejlesztette, rendezésileg újszerűvé, keretmegoldásaiban igen ötletessé, mintegy lenyűgöző színpadi élménnyé fokozta. Ehhez hozzájárult az igényes színpadi világítás és nem utolsó sorban az a zenei összeállítás, amit Kodály Zoltán két művéből, a Székelyfonóból és a Marosszéki táncokból válogattak. S hogy a szövegmondás is tökéletes legyen, segítettek a košicei Thália Színház tagjai. Megszületett tehát és meghódította a közönséget a Balladák c. műsor. Már ez a siker egymagában is elégtétele lehet egy kultúrcsoport művészeti törekvésének, de amint azt az elkövetkezett események megmutatták, az igazi értékniérés később következett. A szlovákiai népművelési szervek a GLOBUS-t mint élegyüttest kezelték, és a válogatóbizottság döntése alapján javasolták a Chrudímban megrendezett XX. országos amatőr bábfesztiválra. Már maga ez a tény is igen nagy elismerést jelentett a GLOBUS-nak (hiszen oda csak az ország legjobb 15 együttese, Szlovákiából csak 4(1) került), de egyszersmind felelősségteljesen kellett vállalnia a bizonyítás kötelességét Is. Nos, most néhány héttel a seregszemle lezajlása után könnyű megállapítani, hogy a fesztivál váratlan, de nagy meglepetése a GLÓBUS bábegyüttes 'ett, mert a felnőtt kategóriában megnyerte a fesztivál fődíját, megelőzve sok más jóval gazdagabb- művészeti múlttal és tapasztalattal rendelkező együttest. Ezen kívül a GLOBUS-nak ítélte a zsűri az UN1MA (Bábjátszók Nemzetközi Szövetsége) főtitkárságának a díját is. Tehát a csehszlovákiai amatőr bábegyüttesek fesztiváljainak történetében a GLÓBUS lett az első magyar bábegyüttes, amely felkerült a szlovákiai amatőrök žilinai bábfesztiváljára (1970) és első ízben vett részt — hasonló minőségben — az országos seregszemlén is, ahol kiérdemelte számtalan szakember őszinte elismerését, és elnyerte a legjobb bábegyüttesnek járó vándorserleget is. A GLÓBUS sikere osztatlan örömmel tölti el a szlovákiai magyar kulturális dolgozókat. Ha értékeljük a mostani helyzetet, kétségkívüli tény, hogy a GLÓBUS lett együtteseink közül az, amely megmutatta, hogyan kell helyesen szervezni a társadalmi alkotómunkát és bebizonyította, hogy a kitartó, céltudatos és önfeláldozó munkálkodás minden együttes számára meghozhatja a megérdemelt elégtételt az elért eredményben. A GLÓBUS élő bizonyíték arra, hogy konszolidált társadalmi helyzetünkben *a nemzetiségi együttesek jelentősebb eredményeket is képesek elérni. Ahhoz viszont, hogy ez a tény érinthesse mindazokat a dolgozókat, akik Szlovákia nemzetiségi kultúráját ápolni óhajtják, szükséges kulturális vezető szerveink megváltozott magatartása is a bábjátszómozgalommal szemben. Mert egy fecske bizony nem csinálhat nyarat! DVORCSÁK JÁNOS