Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-31 / 206. szám, kedd

Dokt k oktor ur ke re m, surgos • • II HÁROM ÚJ KÖNYV Látogatás Érsekújvárott (Nové Zámky) o készültségi szolgálaton # Miért nincs szolgálatos? 0 Hamarosan URH adó-vevö állomás irányítja majd a mentőautókat Hányszor riasztják ok nélkül az orvosokat? £ Elgondolkodtató ötlet KÁLLAI GYULA: SZOCIALIZMUS, NÉPFRONT. DEMOKRACIA SZOMBAT ESTE. Érsekújvá­rott (Nové Zámky), a poíiklinl­kán, ahol készültségi szolgála­tot tartanak, nincs különösebb varázsa az estének. Talán csak annyi, hogy itt most is dolgoz­nak. Most, amikor mások csak azzal törődnek, hogy a szom­bat déltől vasárnap estig tartó másfél napot minél kellemeseb ben töltsék el. A fogászati osztályon S k v á ­rová Gizella orvosnő tart szolgálatot. Ez persze csak fe­lületes megjelölése a ténynek, a helyzetnek, mert amikor be­kopogtatok hozzá, munkatárs­nője, Levárdi Magda egészségügyi nővér nyit ajtót és így fogad: „Kis türelmet ké­rünk, mert éppen fogat hú­zunk." Néhány perc múlva azonban újra ajtót nyit a nővér: „Tes­sékl" Zavarba kerülök, mert a fúrógép előtti székbe ültetnek, s onnan kell megmagyaráznom, hogy kíváncsiságom vezérelt ide és nem a fogfájás. Közben idegesítőleg hat, hogy a hátam mögötti heverőn sápadtán fek­szik az előző páciens, Sztruhár László és sóhajtozva nyög. Az orvosnő és az egészség­ügyi nővér megmagyarázzák, hogy véséssel kell eltávolítani a páciens fogát, elég körülmé­nyes beavatkozás ez, s íme, pil­lanatnyi rosszullét lépett fel a betegnél. Szerencsére az én „esetem" könnyebb, mert csak feljegyzem, hogy szombaton­ként 8 és 13 óra, 18 és 20 óra között tartanak fogászati rende­lést, vasárnaponként pedig 8 és 11 óra között, valamint az esti órákban, 18 és 20 óra között. És éjjel? Ha történetesen éj­jel fájdul meg valakinek a fo­ga? Akkor mit tegyen? Akkor mi történhet? Tétova választ ad az orvos­nő: „Szolgálatban vagyok . .. te­lefonon riaszthatnak..." A vá­lasz tétovaságának az a magya­rázata, hogy az orvosnő kezdő, augusztus elsején lépett szolgá­latba, most először „éjjeles", és még nem tudja pontosan, mit je­lent a készültségi szolgálat. De megígéri, hogy reggel majd el­mondja. Az egészségügyi nővér la­pasztalatokon alapuló magyará­zatát azonban érdemes felje­gyezni: „Néha ötször-hatszor is riasztanak bennünket... Érde­kesek a fogfájós betegek: délután megfájdul a foguk, de nem jön­nek el, sósborszeszt tesznek rá, fájdalomcsillapítókat vésznek be, többen néhány féldecit- is felhajtanak, gondolván, majd­csak elmúlik a fájás . .. Azután éjfél után, amikor már nem bírják, eljönnek, dörömbölnek, vagy telefonálnak ..." AZ ORVOSI KÉSZÜLTSÉGI SZOLGALAT a 22-65 telefonszá­mon szokott jelentkezni. Most d r. L o r e n z Emanuel belgyógyász-orvos venné fel a telefont, ha itt volna. De nincs itt. Várni kell rá, mert a G'orkij utcába hívták Werbőczinéhez. Asztmatikus rohamot jelentet­tek. Halaszthatatlan ilyenkor a látogatás. Mi tehát várakozunk. Hallgatagon, sápadtan és türel­mesen várakozik a kis Zorka Vyőiková is. Anyukája, nagyma­mája ugyan türelmetlenek. Még a délelőtti órákban kimentek a Gondolatszilánkok A VILÄG OLYAN, MINT EGY GYÖNYÖRŰ KÖNYV, DE MIT ÉR VELE, AKI NEM TUD OL­VASNI? (Goldoni) A NO AZ ISTENEK CSEMEGÉJE. CSAK AZ ÖRDÖG EL NE SÓZZA. (Shakespeare) A VIRÁGOT LEFESTHETIK, DE MI LESZ AZ ILLATÁVAL? (Charles Cahier) AMIÓTA A VILÁG VILÁG, A FÉRFI RENGETEG MINDENT TÖKÉLETESÍTETT RAJTA. A NÖ MINDÖSSZE EGY VALAMINEK — A NŐNEK A TÖKÉLETESÍTÉSÉ­VEL VOLT ELFOGLALVA... (Henri Meilhac) AZ ALLATOK IGEN KEDVES TÁRSAK: NEM KÉRDEZNEK ÉS NEM IS KRITIZÁLNAK. (Georges Eliot) kiš Zorkával Kamocsára (Ka­moCa)' fürödni. Sárgadinnyét evett a kicsi, hasmenést kapott. Anyukája széntablettát adott neki. Most aggódik: „Nincs ét­vágya szegénykémnek, azóta semmit sem evett." És letörli a kislány sápadt homlokáról a gyöngyöző verejtékcsöppeket. Végre itt az orvos! Néhány perc telik el. Éppen­csak feljegyzem, hogy dr. Lo­renz a kifüggesztett munkarend szerint sportorvosi teendőkkel is szokott foglalkozni, s már nyílik az ajtó: „Kérem a követ­kezőt!". Megdöbbent, hogy az orvos saját maga nyit ajtót. Nincs szolgálatos nővér? Azonnal ma­gyarázatot kapok: „Szombat és vasárnap délelőttökön található szolgálatos nővér, mert húsz­harminc bejáró betegnek injek­ciót kell beadni... Sőt, ezeken a napokon délelőttönként gyer­mekorvosi szolgálatot is tar­tunk. Az általános orvosi szol­gálatot pedig ketten szoktuk el­látni. Ma délelőtt például dr. Ölvecká. az Elektrosvit üzemi orvosnője segített. A nővérek éjjeli szolgálatát azonban gaz­dasági-pénzügyi okokból töröl­tük." Az őszre, a télre gondo­lok, amikorra várható, hogy a járványok idején a készültségi szolgálatot gyakrabban igénybe veszik majd, ezért megkérde­zem: „Visszaállítják"? Bizony nem nyugtat meg a válasz: „Nem tudom, kérem." SOK PROBLÉMA rajzolódik ki előttem, mert folytatom a kér­dezgetést, és dr. Lorenz szíve­sen vállalja a szerepváltást, hogy most nem ő kérdez. A fe­leletek nyomán viszont szinte tapinthatóvá lesznek a prob­lémák: Reggel hét órától másnap reggel hét óráig tart a szolgálat. Ilyenkor a város és nyolc község lakosainak hívá­sa várható. A körzet két szélső községe Kolta és Szimő (Zem­né), legkevesebb másfél órás út. Ezért egy kisebb „alkörzet" is létezik, bár már a mentőau­tókba beszerelték a rövidhullá­mú rádiósközponttal tartható kapcsolat megvalósításához szükséges telefonkészülékeket, de maga a központ még nem működik, pedig háromnegyed millió koronába került. És jó lenne, ha már az ősz folyamán ebből a központból irányítanák " a körzetet járó mentőautókat. Most, alighogy beesteledett, de már 20 rendkívüli vizsgálat leleteit őrzi dr. Lorenz munka­naplója. Nyolc esetben ki kel­lett menni a helyszínre, pedig külön baleseti mentőautó is tart szolgálatot. Röpke telefon­hívás nyomán mindjárt meg is állapítja dr. Lorenz, hogy ennél az autónál már letelt Szádov­szky elvtárs szolgálata és he­lyébe lépett Klobučník elvtárs, az ügyeletes sofőr. Még egy telefonhívás: ha netalán Nyitrá­ra kellene szállítani valakit al­koholmérgezés tüneteivel, ak­kor külön mentőautót küldhet a helyszínre. Ez is rendben van, csak utasításra vár. A HÍVÁSOK jogosultságáról beszélgetünk. Illetve arról, hogy gyakran feleslegesen, ko : moly ós Indokolt körülmények létezése nélkül is riasztják a készültségi szolgálatot. Dr. Lo­renz véleménye ez: „Nagyon szűk, orvosi szakszempontból minősítve a riasztások ötven százaléka felesleges, de lágabb értelmezés szerint is általában minden negyedik látogatás fe­lesleges." És konkrét esetekkel bizo­nyít: Nyitott sebre már hetek óta kenőcsöt használ az egyik beteg, bizonyára láthatta már pénteken, hogy nem lesz hét­főig elég, mégis szombaton hívta kl a szolgálatos orvost, hogy receptet írjon. Vagy: szög­be lépett véletlenül csehországi lakhelyén valaki, ott kezelték, de gondolt egyet, hazautazott Érsekújvárra, mire megérkezett megdagadt a lába, nagyon ter­mészetesnek tartotta, hogy ki­hívja a szolgálatos orvost. Ér­dekesebb esetről is tud: Egyik kolléganőjét szilveszterkor, éj­fél előtt hívta ki az egvik be­teg, mert kezelőorvosa eluta­zott, vele nem mérethette meg a vérnyomását, viszont tudni akarta, hogy éjfélkor megihat­ja-e a pohár borocskáját. Az ilyen és hasonló esetekre vonatkoztatva magyarázza meg­állapítását: „Egészségügyi szol gálatunk jellegében, tartalmá­ban szocialista, sőt, mindin­kább megközelíti a kommunista jellegű szolgáltatást. Viszont az emberek tudata, gondolkodása még nem fejlett ennyire." Megoldás? Csak javasolni tud egyet s mást. Ogy mondja, hogy inkább ötlet, mint megoldást jelentő intézkedés lenne, ha hallgatná­nak reá. Azután nagyon komo­lyan így vázolja ötletét: „Va­lamilyen formában érdekeltté kellene tenni az embereket a rendkívüli szolgáltatás anyagi biztosítása terén ... Ha minden rendkívüli látogatás 10—15 ko­ronát jelentene illeték formájá­ban, akkor talán meggondol­nák az emberek, hogy mikor és milyen esetben riasszák a ké­szültségi szolgálatot ..i" Elgondolkoztató ötlet ez,-mert a gyakorlatban tapasztatható, hogy az emberek bizonyos ré­sze nagyon természetes, ingye­nes szolgáltatásnak tartja a ké szültségi orvos munkáját, más része pedig még ma is igyek­szik valamilyen formában „meg jutalmazni" ezt a szolgáltatást. Rendszerint úgy, hogy „csúsz­tat" valamit az orvos zsebébe. Nincs azonban időnk arra, hogy alaposabban megvitassuk az ötletet, mert kopogtatnak az ajtón és belép a huszonegyedik beteg: „Doktor úr kérem, dél­előtt megszúrt egy darázs, es­tére megdagadt a .helye.,. És fáj." VASÁRNAP REGGEL újra ko­pogtatok a szolgálatos orvosok szobájának ajtaján. Skvárová Gizella, a fogorvosnő bágyadt mosollyal fogad: „Háromszor riasztottak az éjjel. Éjfél után egy órakor, majd félháromkor, legutóbb négy órakor. Illésné nek ki kellett húzni a fogát. .. Közben persze a föorvosnő is keresett, ellenőrizni jött." Dr. Lorenz pedig hunyorog: „A szokásos módon telt el az éjszaka. Több telefonhívás, négyszer ki kellett mennem a beteghez . .. Azért néhány órácskát szunyókáltam... Fő az egészség. Csak így bírjam legalább negyven esztendeig még!" Kiballagok a csöndes, szinte néptelen utcára, s míg azon gondolkodom, hogy milyen fur­csa, milyen érdekes az orvosok munkája, élete felötlik bennem a meghatározás: sajátos vará­zsa van ennek a munkának, HAJDO ANDRÁS Mintegy négyszáz oldalas gyűjtemény. Kállai Gyula beszé­deit, előadásait, cikkeit és a különféle alkalmakból adott in­terjúit tartalmazza. Az írások műfaja elférő, mondanivalója azonban azonos: Kállai Gyula a Magyar Népköztársaság mai életére Irányítja a figyelmei, korunk legaktuálisabb ideoló­giai és politikai kérdéseit tár­gyalja. A kötet legrégibb. írása 1962 végén, a legfrissebb pedig 1971 elején született. Am akár a régebbi, akár az újabb cik­keket olvassuk, azt érezzük, hogy Kállai a lényegre tapint, A következetes marxista meg­győzően hirdeti, hogy a ma gyar kommunisták az ideoló giai küzdelmet olyan viszonyok közölt folytatják, amikor a párt széles körű szövetségi politi­kát folytat, és valamennyi tár­sadalmi erőt egybefog a szo­cializmus teljes felépítésére. Ez elvi egység, de ínég nem jelenti azt, hogy ez az egység ma már minden osztályra és rétegre kiterjedő, közös mar­xista-leninista világnézeti ala. pon nyugszik. Ezért ezt az egy­séget a kommunistáknak min­denütt eszmei felvilágosító munkával tovább kell erősíte­niük, annak tudatában, hogy az eszmei harc — a gazdasági épí­tőmunka mellett, azzal együtt — az osztályharc fő területe. E harc ma főleg arra irányul, hogy a szocialista termelési viszonyok alapján dolgozó osz­tályok tudatából száműzze a régebbi helyzetükben keletke­zett polgári és kispolgári né­zeteket, és kialakítsa, megszi­lárdítsa a szocialista tudatot és erkölcsöt. (E gondolatot azért emeljük ki, mert nagyon ér­vényes a mi viszonyainkra is.) Könyvében Kállai Gyula be­hatóan foglalkozik a szocialis­ta demokrácia kérdésével. Ki­tejti, bogy a demokráciáról kü­lönösen sokat beszélnek a ka­pitalista államokban. Propa­gandájuk mind erősebben han­goztatja, hogy a kapitalista rendszer megváltozott, „népi" jellegű lett, amelyben a tőké­seik és a munkások érdekei kö­zösek. A kapitalista „demok­rácia" azonban változatlanul a burzsoázia diktatórikus ural­ma. A tényleges demokrácia I szocialista demokrácia, amely­nek az a döntő ismérve, liogy a tömegek a szocializmus prog­ramja alapján közvetve és köz­vetlenül részt vesznek saját ha­talmuk gyakorlásában, saját célkitűzéseik megvalósításában. Sok új gondolatot tartalmaz Az igazi honfoglalás, A polgári nemzettől a szocialista nemze­tig, valamint a Lenini eszmék korunkban című cikk, illetve előadás, és a kötetnek általá­ban mindegyik írása. BEKES REZSŐ: MIT AKAR A MAI SZOCIÁLDEMOKRÁCIA? A gútai (Kolárovo) szövetkezet dolgozói 450 g paradicsomot szedtek egy hektárról. A paradicsom szedésénél brigádosok segítettek. .... (B. Palkovič felv. — CSTK) Ismeretes, hogy a szociálde­mokrácia a munkásmozgalom egyik ideológiaipolitikai áram­lata, ainety a XIX. század utol­só harmadában alakult ki. Kezdetben lényegében a mar­xizmus talaján állt, forradalmi nézeteket hirdetett, elősegítette a munkásosztály tömegpártjai­nak létrejöttét. Az imperializ­mus kialakulása idején, a XIX. század végén és a XX. század elején azonban egyre inkább eltért a marxizmustól. Az Op­portunizmus és a revizionizmus felé hajlott. Az első világhá­ború alatt szakított a marxiz­mussal, a tudományos szocia­lizmussal. A szociáldemokrata pártok szinte kivétel nélkül az imperialista kormányok oldalá­ra álltak. Többnyire ettől az időtől kezdve használatos a szo­ciáldemokráciát úgy emlegetni, hogy az az osztályárulást, a politikai következetlenséget, az osztályellenséggel szembeni en­gedékenységet, az antikommu­nizmust, a nyílt opportunizmust és a revizionizmust testesíti meg. A szocialista országokban a szociáldemokrata pártok léte­zése végleg a múlté. Több ka T pitalista országban — főként nyugat- és észak-európai orszá­gokban — azonban a szociál demokrata és a „szocialista" elnevezésű pártok változatlanul jelentős helyet foglalnak el a politikai életben. Békés Rezső: Mit akar a mai szociálderríok­ratizmus? című kötete arra ad világos és sokrétű választ, hogy ezeknek a pártoknak mi ma a tulajdonképpeni törekvésük. A kötet részletesen elemzi, hogy a szociáldemokrácia mi­lyen szerepet játszott az 1968 —69-es csehszlovákiai esemé­nyekben. ,,A csehszlovák kér dés" — írja többek között -­nagy teret kapott a Szocialista Internacionálé Irodájának 1968. november 16—17-i nyugat-berli­ni ülésén, a munkabizottság" FÖLDESI A „MEGISMERHETŐSÉG' Gyakori vitatéma, hogy meg­ismerhető-e a világ. A marxis­ta filozófia a kérdésre úgy vá­laszol, hogy nincsenek megis­merhetetlen dolgok, csak olyas­mi van, amit jelenleg még nem ismerünk, de idővel megismer­hetünk. A megismerésben jelentős szerepe van a képzelőerőnek, az alkotó fantáziának, amely lehetővé teszi, hogy tapaszta­lati adatok alapján széleskö­rűen általánosítsuk a dolgok természetéről nyert képzetein­ket. Ámde a gondolkodás so­rán kialakított eszmék, gondo­latok még szubjektívek, nyitva áll még a kérdés: megfelel­nek-e a valóságnak. E kérdést nem csupán elméleti megfon­tolások döntik el, hanem minde­december 15-i párizsi ülésén, s több más nemzetközi szociál­demokrata tanácskozáson, illet­ve egyes szociáldemokrata pár­tok esedékes kongresszusain. A nagy csalódás hatására az előbb „szabadságról" szavalók közül sokan levetették az álarcot és nyíltan bevallották, hogy „a szociáldemokrácia célja a cseh­szlovákiai események során a múlthoz való visszatérés volt" A kötet külön fejezetben fog. lalkozik a szociáldemokrácia egyik legismertebb jelszavával, a „demokratikus szocializmus"­nak a tartalmával. Elmondja, hogy a mai szociáldemokrácia uralkodó eszméi közül kétség­telenül a „demokratikus cent­ralizmus" az, amelyet a leg­többet emlegetnek. E kifejezés és jelszó a jobboldali szociál­demokrácia politikai szükség­lete. A kommunistaellenes bur­zsoá reakcióval paktáló jobb­oldali szociáldemokrata veze­tőknek demonstratív módon is hangoztatniuk kellett, hogy az általuk ajánlott szocializmus" nem azonos a kommunisták cél­lá kén t kitűzött .szocializmussal. Szerintük a kommunisták „dik­tatórikus szocializmusra" töre­kednek, ők viszont a polgári demokrácia „szabályaď' betart­va, „demokratikus szocializ­must" akarnak. Egyrészt ködös, másrészt nagyon is jól átte­kinthető eszmét takart az em­lített jelszó nálunk is 1968-ban és 1969 elején. Ám aki jobban szemügyre vette, már akkor is látta, hogy a „demokratikus szocializmus" olyan frázis, amely nélkülözi a tényleges társadalomtudományi alapot. A szociáldemokrácia egykori és mai szerepét jól áttekintő — adatokkal bőven dokumen­lált — kötet függelékében töb­bek között közli a Szocialista Internacionálé tagpártjainak névsorát, a Szocialista Inter­nacionálé kongresszusainak dá­tumát és vezető testületeit. TAMÁS: " MODERN PROBLÉMÁI nekelőtt a társadalmi-történel­mi gyakorlat. Föklesi Tamás: A „megismer­hetőség" modern problémái cí­mű könyve azokat a kérdése­ket elemzi, amelyek a „meg­ismerhetőségi" tétellel kapcso­latban napjainkban jelentkez­nek. Válaszai és megoldási le­hetőségei néhol vitathatók, meggyőzően bizonyítja azoiv ban, hogy a ,,megismerés", nem elavult tétel, hanem olyan kér­déskomplexum, amelynek fel­dolgozása alapos munkát, a részproblémák széles körű meg­oldását igényli. A négy részié oszló polemi­kus hangvételű kötet mondani­valójának az a lényege, amit a marxista filozófia állandóan hirdet: az ember által a világ megismerhető. (*sa)

Next

/
Thumbnails
Contents