Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-29 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

MLATOK A kísértést kivéve minden­nek ellen tudok állni. » • « Könnyebb annak, aki felejt, mint annak, akit elfelejtenek. • • « Az ember két pofára falja a hízelgő hazugságot -és kortyon­ként nyelegeti a keserű igaz­ságot. • • • Milyen szörnyű ráébredni, hoqy igaz az, amit az embe­rek mondanak rólunk. • • a Nem kell cipésznek lenni ah­hoz, hoqy tudjuk, hol szorít a cipő. • • • A megromlás előtt kevélység jár. • • • A bárány nem egyezhet be­le abba, hogy megvitassa a farkassal, milyen mártással fogja megenni. • • • Ha hallgatni arany, az az arany csak hamis lehet. KIÁLLÍTÁSON Fekete és Fehér autókiállí­táson sétálgat. Egy csillogó Mercedes előtt Fekete ezt mondja: — Ez a kocsi pontosan olyan, mint a feleségem. Az ember drágán jut hozzá és aztán meg nagyon sokat fogyaszt... KÉRDÉS Pislike kérdezi: — Papa, igaz, hogv az em­ber a majomtól származik? — Igaz, fiacskám. — Mondd papa, ki volt az az első ember, aki rájött, hogy ő már nem majom? CSERE Kissék utaznak gépkocsin. A férfi vezet, a felesége állandó­an méltatlankodik: — Most ne előzz, Jenő! Rosz­szul tetted be a sebességet! Lassan hajtasz, ügyetlen vagyl A férfi hallgatja egy ideig, egyszer csak elfehéredik, kitépi a kormányt és odavágja a fe­leségének: — Itt van, vezess te, Lujza, ha olyan okos vagy! KÉRDÉS — Mennyit fogyaszt a te ko­csid? — Hát égy két-három nőt, hetente ... FÉNY A közlekedési rendőr meg­állít egy gépkocsit, amelyben egy csinos nő iil. — Mondja, nem látta a pi­ros fényt? — Őszinte leszek. Láttam, csak sajnos, magát nem.., NŐI DOLGOK — Valóban, Pista, nem jó, ha most veszel el. Tényleg nagy a korkülönbség közöttünk. Azt ajánlom, várjunk néhány évet. Megérkeztünk, kiszállhatsz, egyetlenem! (Nebelspalte?) AUTÓBALESET UTÄN Kevés vér van az alkoholjában .. . (Hegedűs István rajza) KÉRDÉS Hallottad, mi történt V szegény Kováccsal? — Nem. Mi történt vele? — Megszökött a feleségem­mel ... SZERELŐ — Olyan kevés borravalót adott, hogy a különbséget lefürdöm ... (Sajdik László karikatúrája) BÍRÓSÁGON A madridi bíró előtt egy forró vérű spanyol férfi áll, akit azzal vádolnak, hogy meg­ölte a feleségét. — Miért ölte meg? — kér­dezi tőle a bíró. — Azért, senor — hangzik a felelet — mert azt hittem, hogy elhagy, s én nem tudtam volna nélküle élni. •VÍZEN Kovács az egyik folyóban úszkál. Észreveszi, bogy nem messze tőle egy férfi csapdos­sa a vizet nyak­kendőben. ruhá­ban. Odaszól: — Mondja, nem kényelmeilen így úszkálni? Mire az: —• Kérem, én nem úszom. Én fulladozom ... KÖSZÖN Kiss és Nagy so­káig iddogáltak a kocsmában. Késő éjszaka indulnak hazafelé. Kiss meg­kérdi: — Tudod, hogy mit mondasz most a feleségednek? — Egyszerű. Azt, hogy szervusz, drá­gám. A többit úgy­is ő mondja ... MAI IDŐK SZÖVEG NÉLKÜL mmm ORVOSNÁL Az orvos megvizsgálja a be­teget. s azután megkérdi tőle: — Szabálytalan a vérkerin­gése. Mondja, nem iszik ma­ga? — Dehogynem. Nem hiszem azonban, hogy az lenne a hi­ba. Ugyanis én naponta rend­szeresen iszom ... BÍRÓSÁGON Két tolvajt hallgatnak ki, akik együtt raboltak. — Hol ismerkedtek meg és milyen körülmények között? — kérdezi a bíró. — Kérem, a villamoson, f n az óráját akartam ellopni, 6 pedig a pénztárcámatl (Sztrsel — Bulgária) IGÉNYESEK tflC: — A mindenéti Valaki megint elfoglalta a helyünket! (Dikobraz magazin) — Rémes, hogy ezek a repülők milyen pokoli zajt csapnak! — Nem hallok egy szót sem, mert ezek a repülők olyan pokoli fczajt csapnak! • A. Raszter: —— VILÁGSZÁM Zseniális ötletek ritkán születnek. Bevallom, hogy ilyen nekem is csak egyetlen egyszer jutott az eszembe. Éppen a cirkuszba mentem, ami­kor... De erről majd később. Akrobata vagyok, légtornász, háló nélkül dolgozom. Már tizenöt éve. a Mindig abban reménykedtem, hogy sikerül kitalálnom valami újat, vala­mi szenzációt. Sajnos, eddig nem si­került. Már feladtam a reményt, ami­kor a próbára menet hirtelen belém­vúgott... Rohantam az igazgatóhoz. — Ragyogó ötletem van — közöl­tem vele. — Halljuk — mondta ö, minden különösebb lelkesedés nélkül. — Csodálatos szám lesz, világ­számi Képzelje el: dolgozom fenn a trapézon, reflektorok özönében. A közönség izgatottan figyel. Már vége felé közeledik a számom, s ekkor hirtelen — kis szünetet tartottam — leesem a trapézról és lezuhanok. A reflektorok kialszanak. — Lezuhan? — kérdezte ijedten az igazgató. — Igen. Lezuhanok. A nézők kö­zött pánik tör ki, mindenki rémül­ten feláll a helyéről. Ekkor berohan a porondra egy orvos és még ketten, hordággyal. Az orvos fölém hajol, majd felemelkedik és lemondóan szét­tárja a karját. Óvatosan rátesznek a hordágyra, visznek a kijárat felé. S ekkor beszalad egy bohóc. Lábamnál fogva leránt a hordágyról. A közön­ség ereiben megfagy a vér: egyik lá­bam leválik a testemről. Ebben a pil­lanatban újra kigyulladnak a reflek­torok a kupola alatt, a nézők felpil­lantanak és meglátnak a trapézon épen, sértetlenül. Kiderül, hogy egy bábú zuhant a cirkusz porondjára. Tapsvihar s én meghajolok Nos? Hogy tetszik? — Zseniális! — mondta az igazga­tó, és zsebkendőiével letörölte homlo­káról a verítéket. — Zseniális! — Máris kezdje el a próbátl De van egy kikötésem: zu­hanjon le maqal — Hogyhogy én? — kérdeztem ré­mülten. — És írl fog odafenn a tra­pézon meghajolni? — A bábú — felelte az igazgató. Oroszból fordította: Pető Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents