Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-01 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

Ha egy talu fejlődéséről, vagy az ott élő emberek életéről kell riportot írni, bizony hamar nehéz helyzetbe kerül az újságíró, meggyűlik a gondja, baja. Hovatovább egyik falu olyan, mint a másik. A gomba módra szaporodó új családi házak, a korszerű lakberendezés, a háztartási gépek, vagy akár az autó sem számít már fényűzésnek a legtöbb helyen. Mindez egyszerűen szükséglet, a mindennapi élet szinte nélkülözhetetlen tartozéka. A városi és a falusi ember életében egyre kevesebb a különbség. Nem könnyű tehát újat írni. Gyakran váltogatják egymást ilyen gondolatok a vidékre, falura induló riporter agyában. Talán ezért van úgy többnyire, hogy megérkezve először a szövetkezeti iroda ajtaján nyomja le a kilincset. Persze, hiszen szinte keresve sem lehet jobb témát találni ennél. Nincs olyan nap, hogy egyik-másik földművesszövetkezet életében ne történne valami papírra kívánkozó érdekesség. Nagyölveden is (Veiké Ludincej hasonló a helyzet. Amióta csak megalakult a közös, sokat emlegetik ezt a mindössze ezer lelket számláló községet. Mégis rengeteg újat lehet még elmondani róla. Bármikor érkezik oda a látogató, első benyomásai mindig kellemesek. Az ut-cákat szegélyező apró parkokban tavasztól késő őszig ezernyi színben pompáznak a gondosan ápolt virágágyások. A tetszetős formájú, itt-ott már emeletesre épített családi házak előtti betonjárdákon még véletlenül sem „öregszik" meg a por, a szemét. Tisztaságszeretetükről különösen híresek a nagyölvediek. Az udvarokban, a kertekben sem ismert fogalom a rendetlenség. Bármilyen sok lehet esténként az egyéb munka, mindig jut idő rendbe tenni a ház környékét, az utcát. Örvendetes, hogy ez a szorgalom nemcsak a falu iiyelvétől" vnló tartásnak tulajdonítható. Megvalósult alom Több mint kél évtizeddel ezelőtt, 1949-ben azon a nyugtalan tavaszon a néhány hektáron gazdálkodók maroknyi csoportja gyülekezett hol az egyik, hol a másik portán. Valamennyien nehéz időket éltek ál akkoriban. Jobb termésről, nagyobb szelet kenyérről álmodoztak vasárnap délutánonként. Később aztán egvre gyakrabban ültek össze, fontolgatták a boldogulás lehetőségeit. Merész volt az összefogás, a szövetkezetalapítás gondolata. Mégis ez volt a legelfogadhatóbb javaslat. Nekivágtak. Huszonkét évvel ezelőtt kilencven hektár földön megalakították a közöst. Állatállomány, gazdasági leiszerelés és kellő tapasztalatok nélkül indultak. Keserves volt a kezdet, egyre vékonyabb szelet jutott még a nagyobbnak remélt kenyérből is. Olyan eset is volt, hogy hónapokig nem láttak pénzt, nem tudott fizetni a szövetkezet. Néhányan már attól kezdtek félni, hogy kudarcba fullad a vállalkozás. A kívülállók is kárörvendően dörzsölgették a tenyerüket. Ráadásul még az időjárás is alaposan megvámolta a már-már szépnek mutatkozó termést. Öt évig kellett várni, szinte látástól vakulásig dolgozni, amíg gyökeresen megváltozott a helyzet. Urbán Ferenc is akkor került a közös élére, amely már 800 hektár földet kezdett művelni. További három évre volt még szükség, amíg az utolsó magángazdálkodó is belátta, hogy a földmüvelésben csak « szövetkezeteknek van létjogosultságuk. Akkor kezdett valójában fellendülni a közös, a falu. Ma már 350 családot fog össze az 3728 hektáros efsz. Nagyobb szakértelem, gondosabb munka Ha bármelyik azóta eltelt esztendő termelési eredményeit kezdenénk mérlegelni, meglepődnénk az óriást különbségeken. 195fi-tól fokozatosan, de egyre biztosabban erősödött, szilárdult a szövetkezet. A szovjet búzafajtákból már öt-hat évvel pzelőtt is komoly eredménveket értek el. Alig néhány mázsa hiányzott csak a negyvenhez. Jól fizettek a kapások is. 1968-ban 398 hektáron iisz szesen 19 502 mázsa szemes kukorica termett. Cukorrépából pedig 596 mázsás hektárhozammal rekordot értek el. Az állattenyésztők is mindig kitettek magukért. Kilencveukét borjút neveltek fel minden száz tehén után. Bárki megirigyelhetné az akkori súlygyarapodásokat is. Hát még a mai eredményeket! Urbán Ferenc elnök már tizenhat év óta vezeti a szövetkezetet. Egyszerű embernek látszik. De van benne valami különleges, megkapó érdekesség. Ritka az ilyen nagy szakértelemmel, tudással rendelkező szövetkezeti elnök. Olyan negyven körüli lehet. Hajszálai között azonban sok már a koraezüst. Az arcán is jól látható inély nyomokat hagytak a gondokban sohasem szűkölködő évek, a gyakran egymásba öltött napok és az átvirrasztott éjszakák. Sorra vehetnénk a vezetőség minden tagját is. Valamennyi igazi mestere a szakmájának. Lépten-nyomon látszik ez a szövetkezeten. Így aztán nem csoda, hogy a fiatalok sem kívánkoznak el a faluból. Akik pedig máshová járnak dolgozni, azokat sem az iparosított vidék nagyobb kereseti ajánlatai, vagy egvéb lehehetőségei csábították el. Legtöbbjük kéuvszerből ül. naponta, illetve hetente autóbuszra, vonatra. Egyszerűen nem tud számukra munkaalkalmat biztosítani a szövetkezet. — Örökös problémánk ez — mondja az elnök. — Kevés a földterületünk, nincs honnan, miből bővíteni. Ezért a tagfelvételi kérvények nagyobb részét kénytelenek vagyunk elutasítani. Másutt a munkaerőhiány okoz rengeteg gondot. Nálunk for-. dítva van. A szövetkezetben annyi a fiatal, hogy nyugdíjas tagjainkat már szinte egyáltalán nem tudjuk alkalmazni. Évente is csak éppen annyi új tagot vehetünk fel, amennyit nyugdíjaztunk. — Mi az oka a fiatalok lelkesedésének? — Nálunk mindenki megtalálhatja a számítását, ha akar, tud és szeret is dolgozni. Viszonzásul azon igyekszünk, hogy lehetőleg az ifjúság valamennyi igényét kielégítsük. Minden munkaszakaszon biztosítva vannak a jó kereseti lehetőségek. Ezenkívül számottevőek a fiatal családalapítóknak nyújtott támogatások is. Tízéves munkaszerződés megkötésekor minden tagunk 27 500 korona térítésmentes kölcsönt kap házépítésre. Az enhez szükséges építőanyagok szállítását is kedvezményesen biztosítjuk. A jelentkezők mind állandó munkahelyüknek választják a szövetkezetet. Ritkán akadnak olyanok. akik időközben „meggondolnák" a dolgot. Ha némelyik „forróvérű" fiatal mégis elmegy, hamar visszakívánkozik. Nem csoda. Érdekesen próbálta fejtegetni ezt az elnök. — Általában huszonnégy-huszonöt éves korukban házasodnak a falusi fiatalok. Aki a faluban szándékszik megtelepedni, annak előbb-utóbb külön lakásra, családi házra van szüksége. A szövetkezeti lakásépítés még nincs elterjedve ezen a vidéken. Házat építeni pedig minden kétséget kizáróan a szövetkezetben dolgozóknak a legelőnyösebb. Nagy segítséget jelent ebben a térítésmentes kölcsön és a több kedvezmény is. A tízéves szerződés leteltével aztán már nemigen van kedve valakinek új munkahelyet keresni. Akkorra már mindenkit erősen köt a család. Évente átlagosan 12—14 mázsa gabonát kapnak a szövetkezeti tagok. Még csak nem is kedvezményes áron, hanem teljesen ingyen. Az idén körülbelül harminc vagon kenyérnek valót osztanak ki a közösben- dolgozó családoknak. Minden megkeresett huszonöt korona után egy kiló búzát és feleannyi árpát takarmánynak. — Előfordulhat, hogy a családfenntartó betegség miatt hosszahb ideig nem tud dolgozni, csök ken a keresete. Ezáltal gabonából kevesebbet kapna. Az ilyen esetekben azonban nem szabad, hogy a család is károsodjon. Ezért a rászorulóknak minden alkalommal a közös tartalékból oszt juk ki a hiányzó természetbenit. Elégedettek a szövetkezet tagjai. Bármelyik ipari üzem dolgozója is megirigyelhetné a közel háromezer koronás havi átlagkeresetet. A jóhírü közös vezetői nem feledkeznek meg azonban a nyugdíjazott tagokról sem. Valamennyinek megművelt, bevetett háztáji földet-adnak az egyéb támogatáson kívül. Csupán a kétszeri kapálás és a termés betakarítása az ő gondjuk. Aki pedig a szövetkezet javára lemond a fél hektárnyi háztájiró'i, tíz mázsa kenyérgabonát kap mindössze száz koronás áron izersrélú kapcsolat A huszonhatmillió koronás vagyonnal bíró efsz révén egy nagy családot képez az egész község. Nagykövesd már a szó szoros érteimében szövetkezeti falu. A kettőt még erőszakkal sem lehelne többé elválasztani egymástól. A lakosság több ségének, pontosan 490 embernek nyújt gondtalan megélhetést a szövetkezet. Az utóbbi évek zárszámadási eredménymutatói lépten-nyomon meglátszanak az emberek életében is, Hűen tükrözik őket az újonnan épített otthonok, az átalakított, kicsinosított régebbi „porták". Szinte már nincs is olyan családi otthon, ahol hiányozna a rádió . a televíziókészülék, a hűtőszekrény, a porszívó, aliol üres lenne a könyvespolc, vagy ahová ne kopogtatna be naponta újsággal a postás. Alig múlik el úgy a hét vége, hogy a szövetkezet korszerű berendezett kultúrházában ne telnének meg a széksorok, csöndes lenne a színpad. Hazai és külföldi' együttesek, műkedvelő színjátszó csoportok egyaránt szívesen járnak ide. Ügy mondják, kevés helyen van olyan hálás közönség, mint ebben á faluban. Az ifjúsággal szemben sem szűkmarkú a szövetkezet. A könyvtári olvasószobában gyakran csak éjfél után alszik ki a fény. A legtöbbször ugyanis ott gyülekeznek a fiatalok. Szervezetten, közösen szórakoznak. Évente egy-két egész estét betöltő kultúrműsorra] is színpadra lépnek, amivel aztán bejárják az egész környéket. A legtöbb fiatal odaadóan dolgozik minden téren. Bármikor lehet rájuk számítani. Nem kevésbé örvendetes, hogy az idősebb és a fiatalabb nemzedék között szorosak a kapcsolatok. Csakúgy, mint a szövetkezet és falu között. Kölcsönösen segítve egymást mindenben könnven boldogulnak, előbb érnek célba. Öreg este van már, amikor a neonfényes utcán az autóbuszmegálló felé ballagok. A közeli kultúrházból kiszűrődnek a gondtalan jókedv hang foszlányai. Közben felidézgetem a látottakat, hallottakat. Apró mozaikokból próbálom összerakni a falu arcát. Aztán arra gondolok, hogyha majd az emberek feje fölött mindenhol kéken ragyog az ég, már nem is lesz olyan nehéz dolga a falujáró újságírónak. LALO KÁROLY "/. V v - ,, ^ • ;V Közös erővel építfjtték fel az autóbuszmegálló várótermét is.