Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-29 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

Hírek a Szovjetunióból A Moszkvai Ifjú Gárda kiadónál rövidesen megjelenik a Szojuz - 11 fedélzetén két társával együtt hősi halált halt Vlagyiszlav Volkov űrhajós önéletrajzi írása, amelyben - mint Volkov a Komszomolszkaja Pravdának adott utolsó nyilatkozatában elmondta már csupán néhány apró csíszolnivaló maradt hátra. A könyv iránt >- érthetően - igen nagy a várakozás. A kötet a szomorú aktualitástól eltekintve is rendkívül érdekes olvasmánynak ígérkezik. Egy lebilincselő egyéniség vall benne páratlanul szép és izgalmas, ám egyszersmind kemény és veszélyekkel terhes hivatásáról, az űrhajóssá válás - fizikai adottságok mellett - évek njunkáját igénylő hétköznapjairól, életének olykor keserű, máskor nagy pillanatairól. Vlagyiszlav Volkov könyvét „Léptek az égbolton" címen Alekszej Jeliszejev űrhajós előszavával adja közre az Ifjú Gárda kiadó. (Alekszej Jeliszejev 1969. októberében Volkovval együtt vett f észt a három Szojuz űrhajó emlékezetes csoportos repülésében). Alább részleteket közlünk a kéziratból. CSILLAGÓRÁNK LEJÁR A HOSt HALÁLT HALT VLAGYISZLAV VOLKOV ÖNÉLETRAJZÁBÓL A FÖLDÖN NEHEZEBB 1969. október 17. a Szojuz -7 földet érése után, a helyszínre érkezett újságírók gyűrűjében. Az újságírók gyakran kérdeznek bennünket, nem félünk-e odafönn az űrben, hiszen minden megeshet, és nekünk családunk van. Mit mondhatnék erre? A félelem viszonylagos érzés. Nincs ember, aki soha semmitől ne félne, de vannak emberek, akik le tudják győzni ezt a kellemetlen félelemérzetet. Mi, űrhajósok tökéletesen megbízunk azokban az űrhajókban, amelyekben repülünk, és soha nem gondolunk a legrosszabbra. Az életben azonban gyakran adódik ostoba véletlen. Egyébként idelent a Földön is bárkit érhet baleset, mégis kimegyünk az utcára. Nehezebb a válasz, ha szeretteinkre gondolunk. Azt hiszem, hogy nekünk odafenn az űrhajón könnyebb, mint azoknak, akik repülésünket lentről irányítják és ellenőrzik. A legnehezebb azonban az édesanyáknak, az apáknak, a feleségeknek. Űrrepülésünk után elmondták, hogy édesanyám napokon át sírt, apám pedig az izgalomtól ágynak dőlt. Barátom mondta el, hogy amikor feleségein a televízióban űrhajónk rajtját figyelte, olyan erővel szorította meg a kezét, hogy jó darabig ott maradt a nyoma. Kedveseim, mennyi, de mennyi mindent kellett átélniük! S ezt nem feledtetheti a viszontlátás öröme sem. KÉT NAPBAN - EGY ÉLET Bajkonur, űrrepülőtér, a vizsgálatok és jelentéstétel - után, Moszkvába indulás, előtt. A repülőgéphez nyitott gépkocsikon megyünk. Az út mentén kétoldalt ünneplő sokaság. A tömegből egyszercsak a becenevemet hallom. Keresem a hang tulajdonosát. Az unokanővérem áll az első sorban, elhozta a gyerekeket is, a kisebbik a karián, a nagyobbik a kezét fogja. Csaádja évek óta Itt lakik, de úgy adódott, hogy sem az űrrepülés előtt, ;em azután nem tudtak vélünk találkozni. Látom, mennyire örül, de azt is, hogy, kisírt a szeme, összeszorul a torkom: ők az első rokonok, akiket viszontlátok a Földön. IL—62-es visz bennünket Moszkvába. Az idő repül. Vnukovóhoz közeledve azonban erőt vesz rajtunk az izgalom. Azon veszem észre magam, hogy csak többszöri próbálkozásra tudom begombolni az inget a nyakamon. Aztán egyszer csak ott állunk a repülőtér betonján. Nem találok szavakat, hogy leírjam, mit éreztem az ünnepélyes fogadtatás pillanataiban. Emlékszem, apám csak szorongatta a kezemet, és egyre csak azt ismételte: „Anyádat ne feledd el megcsókolni". A gyerekek mindig kíméletlenül szókimondók. Egy alkalommal fiataloknak beszéltem az űrhajóséletről, s már elmenőben véletlenül meghallottam, amint az egyik srác odaszól a másiknak: „Hja. az űrhajósnak könnyű. Fent van két napig és máris a Szovjetunió hőse!". Kedves kis barátom, az űrhajósnak abban a két napjában benne van az egész addigi élete. A felkészülés nagyon sokáig tart. Sok és bizony nehéz lépést kell tenni idelent a Földön, mielőtt az ember megteheti az első lépést az égbolton. De vállaljuk. Pedig igazán nem könnyű. Olykor úgy érezzük, hogy elviselhetetlen. De ezerszeresen igaza van Alekszej Jeliszejev barátomnak és bajtársamnak, aki azt mondja: „Mi választottuk a hivatásunkat és szolgáljuk — becsülettel!". ÚJRA OTTHON A lift olyan lassan kúszik felfelé, mintha a századik emeletre tartana. A lakásunk ajtaja előtt megszokásból egy pillanatra kifújom magam. Megigazítom a felöltőmet, csak azután csengetek. Milyen lassan jönnek ajtót nyitni. Ljuszja, a feleségem, csak áll, kicsit esetlenül és mosolyogva, új ruhájában és új frizurájával szinte alig ismerem meg. ,,Na, gyere be, te csavargó!" — mondja. Volocška fiam elveszi a táskámat. Minden úgy van, ahogy volt. Odakintről ugyanaz az utcazaj szűrődik be, az asztalon ugyanolyan finom káposztaleves vár. S Volocaka ugyanolyan nehezen találja el, hogyan viselkedjék velem. Holnap sétálnj megyünk. Ljuszjának erről eszébe jut, hogy Vologyának új cipőt kell venni. Gépiesen megkérdezem, hányasat is. Negyvennégyest. Úristen, már hatodikos a fiam. Nagy fiú lett és én ezt elszalasztottam. Hogyan is történhetett? Talán kevés az időm? Igaz, sok éppen nincs belőle, de azért mi, fiatal apák túlságosan gyakran kenjük az időre szemérmes tartózkodásunkat. Beszélgetni kellene a fiúval. Holnap beszélek is vele. Nem, inkább még ma. Hiszen már tizenhárom éves. ELMÉLKEDÉSEK Sokan kérdezik, hogyan lesz az ember űrhajós. Aligha lehet erre néhány szóban receptet adni. Az bizonyos, hogy Jó adag céltudatosság és elhivatottság keli hozzá. Az a legjobb értelemben vett fanatizmus, amelynek nem vak, hanem látó a hite. A Vosztok űrhajókat 1966-ban felváltotta az új Szojuz űrhajó, amelyen lehetőség nyílt az eddiginél széleset^ körő, tudományos megfigyelésekre es kísérletekre. Egy ember önmagában már kevés volt. Az irányítóberendezések, a távközlő műszerek, az élet fenntartását szolgáló készülékeik nagy száma és változatossága megkövetelte és napirendre tűzte a fedélzeti mérnök megjelenését az űrhajón, hogy legyen, aki nemcsak a berendezéseket kezeli, hanem — ha valami előadódnék — bármely pillanatban képes magára vállalni az űrhajó irányítását és biztosítani a leszállását. A fizikai adottságok mellett irántunk, a fedélzeti mérnökök iránt, az a követelmény, hogy a berendezések kezelése mellett képesek legyünk a legváratlanabb helyzetekben is a szituáció elemzésére. Ahhoz, hogy valaki fedélzeti mérnök lehessen az űrhajón, megfelelő számú ejtőernyős ugrást kell végeznie, és ugyancsak megfelelő óraszámot teljesítenie sugárhajtású vadászgépeken. Nehéz utat jártunk be az első űrrepülésekig. Sokan — nem is titkolva aggodalmukat — kételkedtek benne, hogy civilek munkaképességük megőrzése mellett elviselhetik mindazt, ami addig csak hivatásos pilótáknak sikerült. Az űrrepülések bizonysága szerint azonban a civil űrhajósok becsülettel állták a próbát. Ahhoz tehát, hogy valakiből űrhajós legyen, rengeteget kell tanulnia. Egyelőre csak az űrhajók „bejáratásánál" tartunk, s ezért a személyzetben még nem kaptak helyet más foglalkozások képviselői, de eljön a nap, amikor a legkülönbözők szakmák művelőit látjuk majd az űrhajó fedélzetén. A jövendő űrhajók és különösen a huzamos ideig keringő orbitális űrállamások személyzetét nagyobb létszámú kollektívák adják majd. A Krasznaja Zvjezda különtudósítóJa a Szojuz—6, a Szojuz—7 és a Szojuz—-8 legénységére ezt a kifejezést használta: „A világűr munkásai . Van ebben igazság, mert a mai és holnapi űrrepülések célja mindenképpen az, hogy szebbé tegyék az életet idelenn a Földön. Az űrhajózás számunkra ugyanolyan foglalkozás, mint például a berepülőpilótáé. Senki sem születik űrhajósnak. Űrhajós abból lesz, aki egészséges, tud és célra tör. S bár tisztában van e foglalkozás minden nehézségével és kockázatával, teljesen a hivatásának szenteli magát. IDEGEN KÖZEGBEN Az űrben tett minden lépéssel tovább tágítjuk ismereteink határát. Megismertük például a súlytalanságot. Egyelőre azonban, sajnos, csak annyit mondhatunk, hogy ez az állapot az ember számára még mindig rejtélyes. Hát a lebegés a világűrben? A huzamos űrhajón kívüli tartózkodás? Mégpedig nem öncélként, hanem meghatározott hasznos munkavégzési feladattal! Milyen meglepetéssel szolgál majd az emberiségnek és milyen árat követel érte? Nem tudhatjuk, ám éppen e feltáratlanság sarkallja az emberi elmét újabb, merészebb kísérletekre. Nyilvánvaló, hogy az űrhajós mindig az embertől idegen közegbe indul. Nagyon értem Petrov akadémikust, amikor azt mondja, hogy bár a Földön a legapróbb részleteket is kidolgozzák, minden űrrepülés — út az ismeretlenbe. Emlékezetemben elevenen él Vlagyimir Komárov űrhajós alakja, aki feladatának teljesítése közben életét vesztette. Akik figyelték Komárov űrutazását, tudják, hogy milyen higgadtan és felkészülten hajtotta végre az új Szojuz űrhajó első próbaútját. Utolsó szavai: „Az űrrepülés feladatát végrehaj tottam. Előkészületeket teszek a leszállásra. Viszontlátásra a Földön." A tragikus véletlen kiszakította ezt a nagyszerű embert a szovjet űrhajósok családjából. Neve és példája azonban fennmarad. HELYÜNKBE LÉPNEK Vállalni a kockázatot. Vállalni rendületlenül, még akkor is, amikor — oly fölöslegesen — az emberbe villámként hasít a felismerés, hogy nem fogja végigvinni a terhet, amit a vállára vett. Nem mintha az ereje lenne kevés, az idejéből nem futja. Csillagóránk, amelyről Stefan Zweig beszél, nem perpetuum mobile. Lejár. Eletünk órája igen, de nem az idő. Helyünkre majd mások lépnek. Aki űrhajósnak készül, azt ls végig kell gondolnia: kielégíti-e a tudat, hogy mások lépnek a nyomdokainkba, hogy az emberiség csillagórája haladni fog akkor is. ha mi már nem leszünk. HATALMAS RÁKKUTATÓ INTÉZET ÉPÜL MOSZKVÁBAN. Terveit orvosok, építészek, fizikusok és biológusok készítik. A közművek építői már meg is kapták a kivitelezési rajzokat. Az új tudományos kutató- és gyógyintézet a szovjet onkológia legkorszerűbb létesítménye lesz, s a rákkutatás országos központja. Az intézetben az orvosokon kívül számos más szakember fog dolgozni. A munkát elektronmikroszkópok, televíziókészülékek, korszerű érzéstelenítő és operációs műszerek segítik majd. A rákkutató központ kórházépületében ezer férőhelyes klinikai osztály, szakorvosi rendelő, hatalmas röntgenológiai részleg stb. lesz. Kazanyec, a Szovjetunió vaskohászati minisztere az Izvesztyijának adott nyilatkozatában közölte, hogy az ország vas- és acéliparának dolgozói az év kezdete óta 330 ÜUU' tonna nyersvasat, 500 000U tonna acélt, 320 000 tonna hengerelt árut és nagy menynyiségű csövet gyártottak terven felül. A munkaverseny legjobbjai közé tartozik a magnyitogorszki és a novolipecki kollektíva. ô A Szovjetunióban körülbelül kilenc, ezer újság jelenik meg, együttes példányszámuk alkalmanként 140 000 000, továbbá hatezer folyóirat és más időszaki sajtótermék, több mint 156 mii. liós egyszeri összpéldányszámban. ir Elfogadták a Szovjetunió legnagyobb orvostudományi központjának tervét. Ez egyaránt szolgálja majd a gyógyító, a tudományos munkát, valamint az orvosi utánpótlás oktatásának ügyét. Különböző tudományos in. tézmények mellett itt nyer elhelyezést egy 3000 személyre méretezett, felnőtt klinika, valamint 1000 gyermek befogadására alkalmas kórház. Az orvostudományi központot Moszkva délnyugati részén építik fel. •Cs A Pravda egyszeri példányszáma évi átlagban 9 200 000, az Izvesztyijáé B 500 000, a Szelszkaja Zyizny (Fa. lusi Éllet) című napilapé pedig 6 millió 500 000. A Rabotnyica (Munkásnű) című folyóirat 11 200 U00 példányban, a Zdorovje (Egészség) pedig 10 millió példányban-jelenik meg. ri* Napenergiával működő háztartási fűtőberendezést terveztek az Üzbég Tudományos Akadémia munkatársai. A napkonyhák és vízmelegítők sorozatgyártására Buharában már a közeljövőben üzemet létesítenek. ťr SOKKAL INTENZÍVEBB A VlZ KÖRFORGÁSA a természetben, mint eddig hitték — állapította meg néhány moszkvai és leningrádi hidrológus, miután mérleget készítettek a világ vízkészletéről. A föld felszínéről például évente több mint félmillió köbméter víz párolog el. A légkör páratartalma átlag tíznaponként cserélődik. A folyók vize minden tizenkét napban, a tavaké minden tíz évben újul meg. Legtovább a jégmezők őrzik vízállományukat, ezeknél 8500 év szükséges a víz kicserélődéséhez. A szakértők véleménye szerint ezeknek az adatoknak az alapján pontosabban meg lehet határozni a Föld édesvízkészleteit. A Barátság kőolajvezetéken eddig 150 millió tonna kőolajat szállítottak négy európai szocialista országnak. E kőolajmennyiségnek több mint egyharmada jutott Csehszlovákiára, több mint 40 millió tonna az NDK-ra, a többit pedig Lengyelországba és Magyarországra szállították. . ír A múlt évben 79 000 könyv és brosúra jelent meg a Szovjetunióban összesen 1,5 milliárd példányban. A világon minden negyedik könyv szovjet könyv. •fr Ma már — néhány távol-északi járást kivéve — a Szovjetunió egész területén kiépült a rádióhálózat, tv-t pedig a szovjet lakosságnak több mint 70 százaléka nézhet.